Jochenstein, az egyedülálló

Szándékosan maradt ki ez a kép az előző bejegyzésből. Jochenstein ugyanis szerelem első látásra. Ez a dunai sziklaszirt a maga egyszerűségében megtestesíti mindazt amiről a Dunai Szigetek blog szól. 

A legszebb dunai sziget (Horst Reisinger)

Németország és Ausztria határán, a 2202. folyamkilométernél már 275 millió éve magasodik a habok fölé ez a magányos hidrotermás kvarctelér. Bár akkoriban még sem az országok, sem pedig a Duna nem létezett, és valószínűleg a szikla is a föld mélyén várakozott arra, hogy a külső erők lehordják a környező kevésbé ellenálló kőzeteket. 

Nepomuki Szent János küzdelme az árvízzel (Hans Gell) 

Ez a 98%-ban kovasavat tartalmazó kemény kőzet egy 150 kilométer hosszú vonulat része amely párhuzamosan fut a cseh határral. Többnyire eltemetett helyzetben van, de egyes kiemelkedő részei a felső-pfalzi Nabburgtól a Bajor-erdőn és Passau városán keresztül az osztrák Mühlviertelen át Linzig nyomozhatók. A perm időszakban egy törésvonal mentén feláramló forróvizes oldatokból kiváló kovasav itatta át a környező kőzeteket és színezte azokat vassal vöröses-sárgára. Ilyen kőzeten épült fel Weißenstein (bei Regen) vára, ahol a vonulat 750 méteren eléri legnagyobb magasságát. Régebben útépítéshez bányászták ezt a kifejezetten kemény kőzetet. Viechtach-tól nyugatra, 30 méter vastagságú rétegben tanulmányozható legjobban ez a formáció, melyet beválasztottak Németország 100 legkiemelkedőbb geológiai látványossága közé. 

Nepomuki Szent János, a vízenjárók védőszentje (forrás)

A helyiek nyelvén Pfahl-nak nevezett kvarctelér legszebb előfordulása a Duna kellős közepén található az Untergriesbach településhez tartozó Jochenstein mellett. Egyetlen ehhez fogható jelenségről tudok a Duna egész hosszáról, ez pedig nem más, mint a Babakáj-szikla az Al-Dunán. Ha volt is több ilyen sziklazátony, valószínűleg részben a víz alatt vannak, vagy már régen felrobbantották őket a hajózhatóság érdekében. 

A legszebb dunai sziget? (wikipédia)

A Jochenstein talán azért is élte túl a folyószabályozást, mert igencsak kötődtek hozzá a dunai hajósok. A legenda szerint ezen a sziklán élt Isa, a vízitündér, a híres Loreley leánytestvére. A német mitológiában nixaként ismert tündéreknek csillogó ruhájuk volt, fejüket virágokkal tűzdelt nádkoszorú övezte. Holdfényes éjszakákon énekeltek a hajósoknak és a halaknak és csak ők láthatták Isát. Sűrű ködben világítótoronyként jelzett sziklazátonyáról a hajósnépeknek, de akiket énekével el tudott csábítani azokat örökre bezárta a folyó felett magasodó várába (Alt és Neujochenstein vára). A jochensteini (német) parton 2002 óta egy szobor állít Isának emléket.

Maga a szirt elnevezése állítólag a pogány korig nyúlik vissza, amikor itt téli és nyári napfordulókon italáldozatot mutattak be a germán törzsek az isteneiknek. Később ez a szokás részben fennmaradt a katolikus egyházban, Johanniswein néven. Szent János apostol ünnepén, december 27-én a mise után megszentelt bort kaptak a hívek. Ebből a névből ered állítólag a Jochenstein név, melyet a XVIII. század közepétől tovább hangsúlyozott Nepomuki Szent János szobra és kis kápolnája.

A jochensteini vízerőmű (forrás)

Ha kissé távolabbról szemléljük a sziklát meglepve tapasztalhatjuk, hogy bizony egy vízerőmű emelkedik a közvetlen szomszédságában. Már az is kisebbfajta csoda volt, hogy a folyószabályozások megkímélték ezt a veszélyes szirtet a folyó közepén, de úgy tűnik az erőmű tervezői is tekintettel voltak erre a varázslatos helyre. Nepomuki Szent János, mint a vízenjáró népek védőszentje tartja szemmel a német oldalon található, 1956 óta üzemelő zsilipkamra forgalmát. Az osztrák-német határ az turbinák  felett átívelő út kellős közepén található. Németország tulajdonképpen itt búcsúzik a Dunától. Jochenstein falva az utolsó német település a Duna mentén, a keleti határán csobogó Dandlbach mögött már Felső-Ausztria kezdődik. 

Jochenstein hidrológiai szempontból is különleges hely. Ausztriában ez egy tervezési terület-választó pont, ahol a Duna vízgyűjtője két részre oszlik aszerint, hogy a folyók Jochenstein felett, avagy alatt ömlenek a Dunába. A két terület között gyakorlatilag annyi a különbség, hogy a Jochenstein feletti dunai mellékfolyók (pl. Inn, Isar, Salzach) közösek Németországgal, az alattiak pedig kivétel nélkül Ausztriában erednek. Természetesen a Morva, a Dráva, a Mura és a Lajta-Rába-Rábca is Duna mellékfolyók, de ezek az ország határain kívül ömlenek a Dunába.

Balra Ausztria, jobbra Németország (forrás)

Több millió éve koptatják Jochentstein szikláját az árvizek, jégzajlások, aprítják a külső erők, de még mindig ott magasodik a folyó kellős közepén. És semmiben sem hasonlatos a Duna többi szigetéhez. 

Hajók a Dunán - Ismeretlen dunai tájak a Fortepan legújabb sorozatán!

Mindenképpen érdemes dédszüleink padláson porosodó fényképalbumával vagy negatívjaival bekopogtatni Fortepanékhoz, így még az is előfordulhat, hogy felkerülünk a hírlevelükre. Hogy ez miért jó? Azért, mert első kézből értesülhetünk arról például, hogy felkerült a honlapra 250 darab 1960-1964 között készült fénykép a legkülönfélébb magyar hajóról. A fényképész, Droppa Kálmán minden szembejövő hajót, érdekesebb tájat gondosan dokumentált. Már az újonc Dunai Szigetek olvasó is kitalálhatta, ezek a hajók egytől-egyig a Dunán közlekedtek. 

Gyakorlatilag Regensburgtól egészen a Deltáig sorakoznak a képek. Nagy többségükön csak egy hajó van, nagyon nehezen azonosítható dunai partok előtt, de aki felismeri őket nagy szolgálatot tehet másoknak, ha ezt közli is a Fortepan szerkesztőivel, mert eszerint tudják címkézni a képeket. Így aztán más is könnyebben kutathat utánuk. Az összes kép túl sok lett volna ide, ezért kiválogattam a számunkra legérdekesebb három tucatot. 

Mivel még én sem tudom melyik kép mit ábrázol, ezért közös gondolkodásra hívok mindenkit: találjuk ki melyik kép hol készülhetett. Az külön jó pont, ha valaki plusz információval vagy anekdotával rendelkezik a helyekről, tájakról, hajókról és emberekről.

1. Walhalla, Donaustauf, Bajorország. 1842-ben I. Lajos bajor király ötlete alapján épült fel. 

2. Regensburg katedrálisa, a képről lemaradt az ördög hídja.

3. Passau vára és az Ilz torkolata

4. Passau városa a Dunáról, nyugati irányból

5. Dunamenti város valahol a német nyelvterületen - talán Linz?

6. Vajon hol állhat ez a dunaparti kastély?

7. És ez az égbetörő szikla?

8. És ez a behavazott romvár? Van róla másik kép is, ahol szép fasor áll még a fehér ház előtt.

9. Viadukt, pataktorkolat és templom. Hol járunk?

10. Persenbeug zsilipjein a felirat: Der Nibelungenzug

11. Itt született az utolsó magyar király: Persenbeug

12. St. Michael ősi temploma Wachau-ban. A vasút megépítéséig nem is lehetett a parton közlekedni.

13. Oroszlánszívű Richárd innen nézegette a Dunát annak idején. Dürnstein vára és kolostora. 

14. Hol lehetnek ezek a csipkézett hegyormok alatt megbúvó stílusú házacskák?

15. Az nem chemtrail az Esztergomi Bazilika fölött... 

16. Hajó vízrebocsátása, elképzelhető, hogy a Népszigeten?

17. Hegység egy ismerős városban . A Bakony Budapesten.

18. Kalocsa Dunaföldváron, háttérben a jellegzetes híd

19. Ismeretlen városka, előfordulhat, hogy így nézett ki a régi Orsova?

20. A Vaskapu-szoros szabályozási művei és egy régi vontató gőzmozdony

21. Hatalmas kőtömb valahol az Al-Dunán

22. A Veterani-barlangok az Al-Dunán.

23. A Babakáj-szikla

24. És Galambóc vára

25. A Kazán-szoros, de melyik? A kicsi, vagy a nagy?

26. A felrobbantott Grében szemből, ezzel a momentummal kezdődött az Al-Duna szabályozása

27. Ugyanez a hegy oldalról

28. Sziklafal az Al-Dunán

29. Az álmos Ada Kaleh, még van hátra egy évtizede a felszínen

30. Kikötő talán az Al-Dunán - Románia? - Bulgária?

31. A Széchenyi lapátkerekes vontatóhajó egy ismeretlen falu előtt

32. Szakadásos part, igen jellemző a bolgár Dunapartra.

33. Gőzyacht horgonyoz  Galacnál, Romániában a Duna alsó szakaszán

34. Vajon mi lehet az a rom a hajó tatja fölött?

35. Végül elérkezünk a Fekete-tengerhez. Melyik ágban vannak ilyen szép világítótornyok?

A felvételeket készítette: Droppa Kálmán MAHART hajóparancsnok. 

Megfejtések jöhetnek kommentben, vagy ide: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9204653.

A többi kép ezen a linken érhető el:

http://www.fortepan.hu/?tags=Drobni+N%C3%A1ndor%2C+&x=11&y=4&view=query&lang=hu&q=

Kellemes böngészést!

46081

Ha Magyarország jelenlegi területét a Duna és a Tisza vízgyűjtője között felosztjuk ennyi négyzetkilométer jut a Dunának. Ez az országterület 49,53%-a, azaz éppenhogy kevesebb mint a fele. De ez nem volt mindig így... Az, hogy jelenleg a Tisza, avagy a "legmagyarabb" folyó vízgyűjtője részesedik nagyobb arányban Magyarország területéből tulajdonképpen két csatorna kiásásán múlott. Ha jobban meg szeretnénk érteni miért szorult a Duna a második helyre, egészen a Bácskáig kell elutaznunk.

A Kígyós-ér, (mostanában jobbára főcsatorna) Szerbiában (www.soinfo.hu)

Az éppen 25 éve kiadott Magyarország atlaszában talált adat hátterében rejlő változások miatt fel kell kapaszkodnunk egy hegyre(!), hogy déli irányban alaposan szemrevételezhessük a kiszemelt területet. Ez a hegy pedig nem más, mint a híres-nevezetes Ólom-hegy, az Illancs legmagasabb pontja a maga 172 méteres magasságával. Nem mondhatni, hogy turistaparadicsom lenne, sőt már az is kisebbfajta csoda, ha valaki 40 km-es pontossággal el tudja helyezni Magyarország vak (körvonalas) térképén. Ez kiküszöbölhető az alábbi videó megtekintésével: 

 

Az Illancs egy Bajától északkeletre található, Kiskunhalas felé ellaposodó homokbuckás terület, tőle délre terül el a nagyrészt már a Délvidéken található Telecskai-dombság. Ezt a két tájegységet a Duna holocénbeli vándorlása vágta le a Dunántúlról. Az Illancs déli lejtőjén erednek azok a vízfolyások, melyek eredetileg a Duna vízgyűjtő területéhez tartoztak, de mostanra emberi segítséggel átkerültek a Tiszához. Ez az emberi beavatkozás 1793-1802 között zajlott, amikor megépült a Dunát a Tiszával összekötő Ferenc-csatorna. E csatorna témáját már kimerítettük, ezért térjünk át arra milyen változást hozott e csatorna a vízgyűjtők életében. 

Természetesen a Tisza is a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik, így akár azt is mondhatnánk semmilyen változás nem történt 1802-ben. Azonban az elkészült Ferenc-csatorna a monostorszegi (később a bezdáni) zsiliptől számítva már hivatalosan a Tisza "mellékfolyójává" vált. Egyúttal minden olyan vízfolyás és azok teljes vízgyűjtő területe is, ami ebbe a csatornába torkollott. A Telecskai-dombok megannyi északnyugat-délkelet irányú aszóvölgye mellett a legnagyobb ilyen vízfolyás az Illancs déli lejtőinek mocsaraiból eredő Kígyós-ér volt. Így ír erről a vékony patakról dr. Schwalm Amádé Bács-Bodrog vm monográfiájában (1909).

"A Kígyós-folyás (bara) a vármegye legnyugatibb vízere, Felsőszentiván és Csávoly között ered s a Ferencz-csatornába ömlik; Küllődnél (Kolluth) kiszélesedve tavat alkot. Ugyancsak nyugaton folyik a Mosztonga-bara, a mely Zombor, Baja, Bezdán között eredve, a Ferencz-csatornába, majd ebből kiágazva és Prigleviczaszentiván, Doroszló, Ráczmilitics, Karavukova, Déronya, Bácsbukin határait érintve, a Dunába szakad. Doroszlónál és Déronyánál medre tószerű.

Meg kell jegyeznünk, hogy a Kígyós-ér és a Mosztonga-bara tulajdonképen csak újabb idő óta szerepel, mint két külön vízfolyás; a Ferencz-csatorna megalkotása előtt az előbbi az utóbbinak volt a mellékága s a csatorna, a mely most elföldi a két vízér torkolatának helyét, részben a Mosztonga medrében fekszik."

Korábban a fokokat hívták barának a Bácskában, később pedig azokat a vízfolyásokat, melyek medre hajlamos volt az elmocsarasodásra és időnként tóvá fejlődtek, de ki is száradhattak. A leírás szerint ilyen bara volt a Dunába ömlő Kígyós is mielőtt a Ferenc-csatorna kettévágta. A déli része maradt a Dunáé, míg a felső szakasz immár a Tiszába szállította a főként csapadékból és hóolvadásból származó vizét. Erősen ingadozó vízszállítására példa lehet, hogy tavasszal a megduzzadt Kígyós-ér malmokat hajtott, míg nyár végén csak egy nádassal szegélyezett árok utalt a nyomára.

Ha régi térképeken nyomozzuk futását érdekes és meglepő dolgokra bukkanhatunk.

Az első katonai felmérés szelvényei egy képben foglalják össze a fentebb leírt vízhozambeli eltéréseket. Mivel a két térképszelvény felmérési munkálatai nem egy időben zajlottak 1784 táján így nem csodálkozhatunk, hogy míg az északi részt rajzolók szépen behúzták a patakot a szelvény határig, a déli rész térképészei pedig nem tudták folytatni, valószínűleg egy kiszáradt árkot láttak csupán ott, ahol egy patakot kellett volna találniuk. Ezért aztán a Kígyós-ér olybá tűnik, mint egy átlagos vízfolyás a horvát tengerpart mészkőhegységeiben. Azaz a föld nyeli el.

1798-ban, amikor még nem volt teljesen kész a Ferenc-csatorna így festett a Kígyós-ér felső szakasza, a mai országhatár környékén. A településnevek sokat változtak azóta, Szántovából Hercegszántó, Dautovából Dávod, Sztanicsicsból pedig Őrszállás lett (1920-ig). Krusevlyéből pedig Bácskörtés, majd bácskai svábok számára felállított koncentrációs tábor, mostanában pedig egy szellemfalu lett. A térkép jól kifejezi a vizenyős Kígyós-völgyet, melyet tavak és mocsarak kísérnek. 

A vízfolyás nevét a II. katonai felmérés 1858-as térképe magyarázza meg egyértelműen. Szó sincs ugyanis itt élő kígyókról. A Kolluttól (Küllőd) keletre kanyargó ér lefűződött kanyarulatai kígyózzák keresztül-kasul a tájat - innen ered tehát az elnevezés. 

A torkolat innen már nincsen messze. A monostorszegi Kalandos-szigetnél kiágazó csatorna alig három kilométer megtétele után veszi fel a Kígyós-eret. Az 1838-as árvíz alaposan átrendezte a környéken a Duna futását, a Kalandos-sziget keleti oldalán futó főág áthelyeződött a mostani helyére, így a Ferenc-csatorna vízutánpótlása komoly gondokkal küzdött. 1841-ben már előrehaladott állapotban volt a feliszapolódása, hajóval már nem is lehetett használni. A Kígyós-ér volt a legjelentősebb mellékvize a Dunát leszámítva. 

A víz pótlására új csatornát kellett ásni. Így vesztett el a Duna újabb vízgyűjtő területet a Tisza javára. 

A Mohácsi-sziget vízrajza (forrás)

Baján, a Deák Ferenc zsilipnél régebben másképpen festett a táj. A középkor folyamán volt, hogy a Baracsakai-Dunaág volt a főág, itt folyt le a Duna vízhozamának nagyobb része. Ez az ág Bátánál ágazott le és Kiskőszegnél (Batina) találkozott újra a másik főággal. A folyómedret ma már csak térképeken nyomozhatjuk, a helyén ásták ki 1875-re a Ferenc-tápcsatornát, hogy pótolni tudják a medervándorlás miatt kialakult vízhiányt. A két csatorna Bezdánnál találkozik, ahol a Sebesfoki hajózó és vízszabályzó zsilip engedi át a Bajáról érkező vizet a Tisza felé lejtő Ferenc-csatornába. 

Így történt, hogy a tápcsatorna mindkét oldali mellékvizei és azok vízgyűjtőterülete átkerült a Tiszához. Mivel ez a két parti terület nagyon különbözik egymástól érdemes velük is megismerkedni.

A Tiszához került bácskai Duna vízgyűjtő

A tápcsatona elkészülte után a "vízválasztó" egy mesterséges vonulat lett, a Nagy-Duna balparti árvízvédelmi töltése. Minden esőcsepp, amely a töltés bal oldalára hullott a Mohácsi-, vagy más néven Margitta-sziget belseje felé indult útnak. Ez a 277 km² belvizes terület a mentesítés előtt javarészt alacsony ártér volt 84-85 m tengerszint feletti magassággal. A Mohácsi-sziget két részre osztható, az északi 78 km² részre, ahonnan a belvizek gravitációs úton is képesek eljutni a tápcsatornába, valamint a délebbi 199 km²-es területet, ahol szivattyúzásra van szükség. 1899-1904 között épült ki a sziget belvizeit elvezető csatornahálózat, melynek gerince a Karapancsa-főcsatorna. A karapancsai szivattyútelep emeli át a sziget vizeit a Kadia Óduna holtágba, a Kadia vizeit pedig a hercegszántói szivattyútelep emeli át a tápcsatornába. 

Az Igali-főcsatorna és a Margitta-sziget vízhálózata

A tápcsatorna bal partja valamivel magasabb térszín. Itt a fő vízfolyás az Igali-főcsatorna, 297 km² vízgyűjtő területtel, mely a Baja déli határában eléri a 140 méteres magasságot, míg a torkolatnál 85 méterig süllyed. Az igali vízfolyást viszonylag későn, 1928-ra sikerült szabályozni, valamint a környező területeket lecsapolni. Összes hossza 40,37 kilométer, 29 mellékcsatorna táplálja. Közülük a két legfontosabb a Vaskúti- és a Csátaljai-csatorna. Garától délre felduzzasztották, itt található a garai halastó. Vizei Hercegszántótól északra torkollanak a tápcsatornába, miután délről érinti azt a 21 négyzetkilométeres öblözetet, ahol öt csodálatos folyókanyarulat generációt lehet tanulmányozni. 

A Kígyós-főcsatorna és mellékvizei

A Kígyós-ér és a Magyarkanizsánál a Tiszába ömlő Körös-ér közötti  homokbuckák tetején futó vízválasztó ezzel a két mozzanattal került át a Nagy-Duna partján futó töltés koronaszintjére. A három vízgyűjtő terület összes kiterjedése 1014 négyzetkilométer, ez került át a XIX. században a Tiszához. Ezzel a Duna vízgyűjtője 47095 négyzetkilométer lenne, azaz az ország területének 50,62%-a. Azonban nagyon valószínű, hogy a Tisza marad a legmagyarabb folyó.