Az 1919. és 1921. közötti évek nem csak Magyarországon voltak zűrzavarosak. A központi hatalom meggyengülése során a vesztes államokban, így Németországban és Ausztriában a helyi közösségek vették magukhoz az állami feladatokat, a közbiztonság őrzését, a közlekedés szervezését és mostani bejegyzésünk témáját, a pénzkibocsátást. Hogy mi köze van mindennek a Dunához? Vessünk egy pillantást az alábbi képre.
Donauschleife = Schlögener Schlinge
Nyugati szomszédunknál 1919 nyarán adták ki az első szükségpénzeket (Notgeld) Innsbruckban. A szükségpénzek jellemzője, hogy pénzkibocsátási joggal nem rendelkező intézmények adják ki válsághelyzetben, ami lehet ostrom, gazdasági válság, háborús helyzet és minden olyan esemény melynek révén fennakadás áll be a pénzforgalomban. Jellemzően papírpénzek, de ismerünk érméket és bélyegeket is. Anyaga papíron és fémen kívül gyakorlatilag bármi lehet, például bőr, sőt terméskén is.
Nos Ausztriában az 1919 nyara és 1921 októbere között eltelt 3 év a szükségpénz-gyűjtők mennyországát hozta le az osztrák földre. Kiztbühel, Kufstein, Vorarlberg, Salzburg egyaránt adott ki saját szükségpénzt, majd őket követte a főváros, Bécs is. A legtöbbet azonban Felső-Ausztria bocsátotta ki az 1920. évben. A tartomány 503 települése közül 425 saját szükségpénzt használt és ezek 1921-ig maradtak forgalomban, amikor a helyzet valamelyest konszolidálódott.
Neuhaus-i színkavalkád
Számunkra ez azért fontos, mert a Duna-menti települések egységes, Donautal Notgeldet azaz Duna-völgyi szükségpénzt adtak ki. Mindegyik a reá jellemző legszebb dunai tájat tette rá erre az egységes arculatot mutató sorozatra. Közös jellemzőjük a gót betűtípus, felül a "Donautal Notgeld" felirattal, alul az aktuális dunai település látképével és nevével. Oldalt növényfolyondár köti össze a fej- és láblécet.
Eltérő stílusú, egységes színezésű szükségpénzek.
A hátoldalon egységes felirat volt a település nevének cserélgetésével. Németül így hangzott:
Die Gemeinde ... haftet für die Verbindlichkeit der Einlösung. Einlösung nach erfolgter Kundmachung. Der Bürgermeister ... Nachahmung wird gesetzlich bestraft
Azaz a ... közösség felel a tartozás megváltásáért. Megváltás a sikeres kihirdetés után. Polgármester... Másolását a törvény bünteti.
Vichtenstein község
St. Aegidi község
Ran(n)ariedl község
Többféle címletben, többféle színben voltak forgalomban, sőt több kiadást is megértek, az egyik pénzen látható a 3. Aufgabe, azaz a harmadik kiadás felirat. Talán csak a gyűjtők tudják megmondani hány felső-ausztriai dunai község bocsátott ki ilyen szükságpénzt és mennyi variációban.
Ezek a szükségpénzek olyan mennyiségben voltak forgalomban, hogy meglehetősen olcsón lehet őket beszerezni a régiségkereskedőknél. Online és offline egyaránt.
Esős időszakokban Kiskunlacházától keletre tavak füzére alakul ki a szántóföldeken. A füzér elszórt pocsolyái kanyargós mintázatot rajzolnak ki, mely a földekről szemlélve alig lehet észrevenni. Az Áporkától kisebb nagyobb megszakításokkal dél felé húzódó vizek egészen Dömsödig nyomozhatók. Repülőgépről szemlélve feltárul a Kiskunság egyik rejtelmes régen eltűnt vízfolyása; a Tekeres-ér.
A Tekeres-ér legszebb kanyarulatai Peregtől keletre
A rejtelmest itt szó szerint kell érteni, ugyanis néhány helytörténeti kiadvány és újságcikk kivételével feldolgozatlan témáról van szó. (Ha valakinek van tudomása további szakirodalomról kérem küldje el nekünk!) És rejtelmes azért is, mert ha a doborzatot vizsgáljuk még az sem bizonyos, hogy hol eredt, milyen vizet szállított ilyen széles mederben és miért pont ott folyt, ahol...
Az általam fél éves utánajárás után fellelt irodalom három bekezdésben összefoglalható, annak ellenére, hogy a gyűjtésben segítségemre volt egy lacházi helytörténész is.
A 74. sorszám alatt: „Tekeres-ér = Tekerösér. Tekeresér-dűlő/Tekeresi dűlő hiv. Lacházától és Peredtől keletre 1-2 km-nyire, nagyjából észak-déli irányú, erősen kanyargós ér. Lapos, helyenként időszakos vízállás 1965-ben. A név az ér környékén levő szántókat is jelenti. A névadás alapja: igön tekerög, azé híjják Tekerösnek. Vízállása a Duna vízállásától is függ (foktekerület). Ősi helynév, némelyek Tekercsnek olvassák az Árpád kori kéziratos térképeken.”
180. sorszám alatt (Pereghez tartozóan): „Peregtől keletre 80-100 m, a lacházi határból dél felé húzódó ér, időszakos vízállás, és a környező szántó. 1782: Tekeres ér, 1880: Tekeresér dűlő neve is. A névadás alapja: Mint 74-nél. Továbbá: Létezik … a határban egy Tekeresér, mely valaha folyó lehetett és most is ha a Duna kijön, abban mutatja meg magát a vízfolyás legelőször, mintegy 4 mérföldnyi hosszú tekervényes utat tesz még a Dunába ér. (Pesty: Pered). Ma Dömsöd és Kiskunlacháza között gát zárja le ezt a lapost.” (Gál Róza: Kiskunlacháza helynevei 2009 –ben kiadott füzete.)
"A Tekeres-ér Kiskunlacháza neves területe, ugyanis a Kiskunság északi határán húzódik. A vízzel telt ér ősi leleteket mosott ki, hozott a felszínre. Ma már kiszáradt, de a meder még megvan és, a neve is tovább él. Felhőszakadások idején szakaszosan ismét érré változik (kb. 2 hétig), ilyenkor különleges gázló madarak látogatják. – Pontosabban az „Ő útjáról”: a Soroksári-Dunából ered, majd kettéágazik Szentkirálynál, ahol a Beleznay grófok birtokhatárát jelezte (mely birtokot később a grófok elkártyáztak). Az ’56-os árvizet is ott gátolták el. Az egyik ága elmegy Lacháza nyugati oldalán, melyet ma „a Völgy”-nek nevezünk, a másik ága pedig Hatháznál átlépi az 51-es utat (ott egy részét eltöltötték), és a volt Petőfi Tsz gyümölcsösénél halad tovább dél-keleti irányba. A Tekeres-ér partján volt található egy „vörös kő” (a Beleznay uraság állította, valószínű, hogy még ma is fellelhető községünkben), mely határkő szerepet töltött be. Hármas határt jelölt. A kő tetején szerepel egy évszám – 1875. Az oldalán felül LV (jelentése: Lacháza Város), alatta Pusztaszentkirály, és az alatt P Bankház (Pusztabankháza). (Arrafelé van a köznyelvben még mai is meglévő és használt „Hármashatár út”.) Az ér közvetlen a lakóterület keleti részén hagyja el a községet, keresztezve a Rákóczi utat (a volt Nekeresdi csárdánál is van egy laposa), azután a tucemi tavakba torkollik, majd kilép a tóból, át a peregi határon szerteágazva, sok kunkort képezve (alakításai: Új földek, Sziget), ezután ismét kettéágazik. Az egyik része a vasút alatt át a Hajós-kastély felé veszi az irányt, a másik fele Kunszentmiklós felé vezet tovább. Nevét a legenda szerint tekergőssége miatt kapta."
Folyókanyarulatokar rejtenek a lacházi földek
Földrajzi szempontból is meglehetősen érdekes ez a több kilométer hosszan tekergő lapos felszínforma. A képen látható szántóföldön kanyargó "ér" medrének szélessége 20-23 méter között váltakozik, kanyarulatának méretei alapján jóval inkább hasonlít egy kisebb folyóra, mint egy érre. Talán nem is járunk távol a valóságtól, ha itt egy Duna mellékágat feltételezünk. Azonban amint megvizsgáljuk honnan is szakad ki ez a mellékág el is bizonytalanodunk. Áporka településtől északkeletre végződik el az utolsó jól látható kanyarulat. A barnás szín 100 méter tengerszint feletti magasságot jelöl, ez a déli végénél 95 méterig száll alá. Egy ilyen méretű folyóvölgy egyszerűen nem eredhet egy ekkora dombon, három méterrel az Áporkától nyugatra lévő ártér felett. Két dolog képzelhető el:
Emberi feltöltés történt, hogy megakadályozzák a dunai árvizek átjutását
Természetes feltöltés ment végbe, miközben a településtől nyugatra lévő mederben folytatódott az erózió.
A helytörténeti munkák alapján az első opció valamivel hihetőbb. Mindenesetre egyvalami biztos, a Tekeres-ér jobbára Duna vizet szállított, más időszakokban a környék csapadékvizeit vezethette le.
A Tekeres-ér felső szakasza Áporkától keletre
A Tekeres-ér jelentős vízszállítására az első ábrán találunk további bizonyítékokat a meder szélességén és a kanyarulatok fejlettségén kívül. Alsó-szakasz jellegű vízfolyásokra jellemző övzátony és sarlólapos sorozatok jelennek meg nem csupán a légifotón, de a domborzatmodellen is. Ez a formakincs a kanyarulatok fejlődésével függ össze. A domború parton egymás után épülnek az övzátonyok, melyek a sarlólaposoknak nevezett mélyedéseket fogják közre. Közben a szemközti homorú part alámosódik, pusztul. Az innen bemosódott hordalék anyagából épülnek a következő kanyar övzátonyai. A terepviszonyokat néha a növényzet is követi, íme egy szemléletes példa Észak-Amerikából. Valahogy így nézhetett volna ki a Tekeres-ér, ha már meglett volna a holocén hajnalán.
Övzátony és sarlólapos sorozat
Elképzelhető az is, hogy a Tekeres-ér a Duna egyik már eltűnt fokjához kapcsolódott, azaz a folyó nagyvizeit vezette le a Solti-síkra, majd tovább délre a Kalocsai Sárközbe. A lacházi újság szerint az is előfordult, hogy az időszakosan elárasztott Tekeres-ér kanyarulatfejlődése következtében alámosott partból bronzkori kincsek kerültek elő.
Ilyen árvizes időszak több is volt a település életében. Az 1741-es árvíz különösen emlékezetes volt Kiskunlacháza életében. Kevesen tudják, de Lacháza és déli településrésze, Pereg régi dunaparti falvak voltak még a XVIII. elején is. 1741-ben vonult le az az árvíz, amely a Duna-partján hagyott régi Lacházát végleg elpusztította, a legenda szerint még az öreg templom harangját is elmosta. A település lakói már 1735-óta költöztek folyamatosan az új, biztonságos magaslatra, mely 3-5 méterrel volt magasabban, mint a régi település helye. Ahogy a Duna nagyvizei emelkedtek a Tekeres-ér medre is egyre gyakrabban telt meg vízzel. A száz évvel ezelőtti költözés sem tudta megmenteni Áporkát, Pereget és Lacházát az 1838-as jeges árvíz pusztításaitól. Áporka részben elpusztult, Pereg nagyrészt elpusztult, míg Lacháza részben víz alá került. Ez azt jelenti, hogy a Tekeres-ér helyén tengernyi víz hömpölygött, majd az árvíz levonulásával a maradék vizek ebben a mederben folytak le Dömsöd irányában. A Duna 1876-os árvíze volt az utolsó ezen a tájon, ekkor kerültek felszínre a bronzkori kincsek Peregnél. A Ráckevei-Duna lezárása sokat segített a környék árvízvédelmén.
Fokok a Tekeres-éren
Feltételezhetjük tehát, hogy a Tekeres-ér is egy fokja volt a Dunának, de ami még érdekesebb, a Tekeres-érnek magának is voltak fokjai, főként az alsó szakaszon. Fokoknak nevezzük azokat a keskeny csatornákat, ahol a főmeder nagyvizei a folyóhátakon átjutva kiáradhatnak az alacsonyabb árterekre. Ha egy pillantást vetünk az ér környezetére meglepve tapasztalhatjuk, hogy a medre nem egy völgyben kanyarog, sokkal inkább egy hegyháton, legalábbis a környezeténél magasabb felszínformák kísérik egész hosszán. Ezeket a magaslatokat maga a folyó építette saját partjai mentén, ezeket hívjuk folyóhátaknak. Anyagát a mederből kilépő vízből kiülepedő durvább szemcséjű hordalék alkotja, ennél távolabb jobbára csak az iszap és az agyag került. Ezen a folyóháton nyílnak a berajzolt fokok, ahol a víz kiáradhatott a mélyebben fekvő lapályra.
A Tekeres-ér legmélyebb részén található Tucemi tavak kivételével az egész völgy száraz manapság. Nagy része be van szántva, így vegetációs időben rejtve marad a kíváncsi szemek elől. Nagyobb esőzések idején érdemes felkeresni, amikor már betakarították a táblákat. Légifotókon is érdemes gyönyörködni kanyarulatainak szép formáján. Nevét még őrzik a helyiek, sőt a környező dűlőket is róla nevezték el. De ezt leszámítva a Tekeres-ér korábbi pusztításai ellenére végképp feledésbe merült.
Régebben sokat törtem a fejem, hogyan lehet megkülönböztetni fényképről a naplementét a napfelkeltétől. Ismeretlen tájon ez szinte lehetetlen. Szerencsére ezeken az ismert, áhítatos helyeken, mint Esztergom, Hideglelőskereszt, Visegrád, Dömös, a Pilis, vagy a Helembai-hegység (Burda) ez egyáltalán nem nehéz feladat. Aki ismeri a Dunakanyart úgy még egészen biztos nem látta, ahogy ez a táj a párkányi Martin Kápostáš fényképein megelevenedik. Interjút kértünk és kaptunk, hogy bemutathassuk a folyót a fotós szemszögéből. Végül még az is kiderül, hogy naplemente, vagy napfelkelte van a képeken. :)
Dunai Szigetek: A honlapodon látható képek alapján azt gondolná az ember, hogy valahol Párkány környékén élsz. Vagy esetleg más oka van ennek, hogy sokat jársz erre a környékre fotózni?
Martin Kápostáš: Nincs más. :) Itt élek gyerekkorom óta.
D. Sz.: Hány éve fényképezel? Hogyan kezdődött?
M. K.: 1997-ben vettem az első fényképezőgépem. Édesapám és a bátyám mentek el érte. Én 40 fokos lázban feküdtem otthon. Egy Praktica, ami a mai napig szuperál - elem nélkül :).
D. Sz.:Képeid alapján alaposan ismered a Dunakanyar minden zegét-zugát. Hogyan választod ki a fényképeid témáját?
M. K.: Sokat bringázok a haverokkal a környéken, és így sok szép helyet találok. Így “kinézem” a helyet és visszatérek lefotózni.
D. Sz.: Melyek a kedvenc helyeid a Duna mentén?
M. K.: Nagyon sok van Párkánytól-Visegrádig. Kovács-patak /Burda/, Zebegény, Dömös … sorolhatnám… :)
D. Sz.: Mit jelent számodra a Duna?
M. K.: ADuna? Nagy haverok vagyunk :) 3x átúsztam, Egyszer oda-vissza és másodszor már csak oda … vissza már határőrség hozott… voltam vagy 15 éves.
D. Sz.: Milyen a tökéletes fotó számodra?
M. K.: Az, amelyik több év után is megfog, megmozgat.
D. Sz.: Fotópályázatokon szoktál indulni? Milyen sikereket értél el ezidáig a képeiddel?
M. K.: Igen szoktam. A magyar National Geographic pár képemet közzétette. Egyik fotóm lett a hónap asztrofotója. Az amerikai Popular Photography újságban elnyertem az első helyet egy portréval…
D. Sz.: Mi a célod a fényképezéssel?
M. K.: Konkrét célom nincs. Leginkább menni és fotózni és ha összegyűlik egy kiállításra való, akkor kiállítani. :)
D. Sz.: Számodra a fotózás munka vagy hobbi?
M. K.: Grafikusként dolgozom Párkányban. A fotózásra sok időt szánok, bújom a térképeket új helyeket keresve, figyelem a nap állását bizonyos helyeken, hogy minél jobb fényviszonyokban visszamehessek a helyre… Nem tudom nem szánok-e több energiát a fotózásra, mint a munkámra. :) A munkahelyemen nagyon toleránsak - ezért nagy köszönet :), volt, hogy később mentem be, mert hát ködös volt a Duna vagy pont inverzió volt és mentem a Bazilikát fotózni a Vaskapuról …
D. Sz.: Volt olyan képed, amiért nagyon meg kellett dolgozni (korán kelni, kilométereket túrázni stb.)?
M. K.: Most az utolsó fotóm a Szpartakusz ösvényről, ahogy néztem a térképet, akkor az minimum egy óra volt az autótól. Persze a legjobb fények reggel vagy este vannak … Szeretek aludni, maradt a naplemente. Sötétedés után elkezd élni az erdő, mindenhol valami moccan, surran és még egy óra van az autóhoz a sötét erdőbe … hát megcsináltuk 45 perc alatt :)
D. Sz.: Mennyien ismerik a munkásságodat? Hány látogatója van átlagosan a honlapodnak?
M. K.: Fotóim töbségét az Facebookra teszem fel. Ott látom a reakciókat is. És háttérben lassan töltöm fel a weboldalra is.
A folyami szigetek jellemzően nem túl hosszú életűek ha a földtörténeti időben vizsgáljuk őket. Különösen rövid élet adatott meg a Szigetmonostorhoz tartozó Tündér-szigetnek. 80 év, azaz emberi élethossz. Ennyi telt el azóta, hogy megjelent a Dunán, ebből az utolsó ötven év már a feliszapolódás jegyében telt el. 1958 és 1962 között épült fel az a keresztgát, mely végül megpecsételte és megpecsételi a mai napig a sziget sorsát.
A Duna és négy szigete a Megyeri hídról fényképezve.
Régi evezősök elbeszélése alapján a sziget mellett még a '70-es években is nagyszerűen lehetett evezni, a szűkülő mellékágban ekkor még meg tudott fordulni egy 10 méter hosszú evezőshajó. A sziget fejlődéstörténetét két éve térképeken követtük nyomon, azóta sok minden történt a szigettel, érdemes ezt is áttekinteni a részletes bejárás előtt. Tavaly érkezett a megkeresés Attilától, aki az óbudai Kézi Hajtásúak Napja szervezője, hogy szívügyének tekinti a dunai szigetek revitalizációját és mivel hozzájuk a Tündér-sziget esik legközelebb, ezzel szeretnék elkezdeni, a remélhetően folyamattá bővülő sziget rendbetételt. A vízüggyel és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal közösen szerveztek egy bejárást, amelyen a nemzeti park küldöttsége meglepve fedezett fel egy - a vízisportolók által már régen ismert átjárót (itt: 47.622539, 19.093497), mely középvízállás felett a Szentendrei-Dunából táplálja a beerdősült mellékágat. Az alábbi, 1953-as légifotó tanúsága szerint az 1960 körüli lezárás előtt három különálló zátony között is léteztek hasonló átfolyások, de ez a ma létező egészen biztos, hogy nem folytonos azokkal, sőt nagyon valószínű, hogy ezt emberkéz alkotta. Ezt az elméletet még Péter túratársam sem osztotta, szerinte:
"Az 1953-as felső átfolyás helyén van a most is járható átjáró. Ha megnézzük a szigetet a Google-Earth-ben, akkor látszik, hogy a Szentendrei szigetet keresztező út tengelye egy kicsit délebben metszi a Tündérszigetet, mint az átjáró. Ugyanez látszik az 1953-as légifotón is. Egyébként a lezáró gát építése után, 1964 vagy 65-ben egy napot sátoroztam a szigeten, akkor már volt átjáró. Hogy egy vagy kettő, arra nem emlékszem. Ebből számomra az következik, hogy nem emberi kéz alkotta meg az átjárót. Lehet, hogy valaki azóta kicsit alakított rajta, kikotorta, megtisztította, de eredetileg biztosan természetes volt. Ha a vonalvezetése megváltozott, kanyargósabb lett, az is biztosan a víz számlájára írható."
Bárhogy is alakult ki, ez az átfolyás középvíznél elevenedik meg, ez alatt sajnos a mellékág csak alulról kap vizet, de vízmozgás nincsen benne. A lassú vízmozgás (főként hullámzás), a finom szemcsés hordalék és a felhalmozódó uszadék ideális terep egy felnövekvő fűzerdőnek. Egy index fórumos bejegyzés szerint körülbelül egy hete már járható volt hajóval az átfolyás, ekkor a budapesti vízmérce körülbelül 330 centimétert mutatott. Civil kezdeményezés volt, hogy ezt az átjárót kis rásegítéssel 200 centiméteres vízszintre süllyesszék, de erre hatósági engedély kellene. Már az is kisebbfajta csoda, hogy ez az átjáró létrejött, de mivel a Dunára merőlegesen helyezkedik el fenntartása állandó karbantartást igényelne. A keresztgát megnyitása is szóba került, de ezt állítólag az erdészet (a szigeten néha fakitermelés folyik - bár ennek nyomát sem láttuk) használja, így talán legfeljebb egy átfolyást lehetne bele építeni. Ez megoldaná a mellékág vízutánpótlását, de ez a vízhozam nem lenne elég, hogy a füzest és a hordalékot kimossa a főágba. Mindenesetre egy sikeres folyórehabilitáció lökést és megfelelő sajtóvisszhangot biztosíthatna további dunai sziget-rehabilitációknak.
A Tündér-sziget (alul) fénykorában
Ilyen előzmények után nem volt más hátra mint személyesen is felkeresni ezt az átjárót és felmérni a meder állapotát. Szerencsére a Külker evezősei nem csak neveztek, de közülük volt, aki első helyezést ért el a legutóbbi fotópályázaton, és a részükről vetődött fel egy közös vízitúra lehetősége. Végül az ő és a Duna vízállásának jóvoltából alkalom nyílt ezt az egykor szebb napokat látott Duna-szakaszt bejárni - ráadásul vízen. Az eredeti terv szerint az Egyfás-szigeten is kikötöttünk volna, de ez pünkösd vasárnap a vízállás miatt lehetetlen volt. Ennek ellenére kiderült, hogy az Egyfás már régen nem egy fás sziget, egy fiatal fehér eperfa is szárba szökkent rajta a fűzek mellett. Sőt idén már terem is!
A Tündér-sziget bejáratát egyre nehezebb felismerni. Mostanában ott horgonyoz a Pumukli, amely világítótoronyként jelzi a bejáratot a hajósoknak.
A Római Partról nincs túl messze a hely, elég elmenni a Luppa-szigetig és alig öt kilométer evezés után már meg is érkeztünk. A holtág alsó száz métere könnyedén járható még nagyobb négypárevezősökkel is, de ha mi is ilyen hajóban ültünk volna nem sokat láttunk volna a legérdekesebb részekből. Kétszemélyes túrakajakkal is meglehetősen nehéz volt navigálni a nyakig elárasztott ártéri erdőben. Az alábbi képek külön kommentár nélkül is jól érzékeltetik a Budapesten de. 11-kor saccolt 463 centiméteres vízállást. (Reggel hétkor 451, este hétkor 488 cm-t mértek a Vigadó téren.)
Egész nap enyhén felhős volt az idő, de a párzó bogarak révén, vagy a fák túlzott vízfelvétele miatt a fűzfákról folyamatosan csöpögött ránk a habos víz. További "veszélyt" jelentettek az árvíz elől a fákra menekült pókok és bogarak seregei. Célszerű tehát ilyen vízállás esetén egy machete társaságában evezni errefelé.
Többször előfordult, hogy azt gondoltuk kész, eddig jutottunk, de mindig találtunk egy kajaknyi átjárót. Volt, hogy 20 cm hiányzott, hogy fennakadjunk egy kidőlt fán, volt, hogy uszadékból álló sziget állta utunkat, melynek magját egy leszakadt Lehel márkájú hűtőajtó képezte.
Tervben volt, hogy megnézzük a zárást is, hátha víz alatt van, de egy áthatolhatatlan erdő állta utunkat, ahol már semmiféle hajózható csatorna nem volt kivehető. Mivel itt jobbára kiszáradt fák állták utunkat, egy kisvizes időszakban könnyen meg lehetne tisztítani a terepet.
Tapasztalt evezősök jól ismerik a Tündér-szigeti mellékág hidrológiai viszonyait, mikor hol és meddig lehet eljutni benne. Keskeny, kis merülésű és rövid hajókkal egészen jól el lehet navigálni a mederben felnőtt ártéri erdőben.
Az átjáró már egészen eldugott helyen található, egyedül az erdő mögött átsejlő égbolt adhat támpontot, hogy közel már a Szentendrei-Duna. Egyedül itt láttunk egy keskeny földsávot a víz fölé emelkedni a szigeti oldalon. Ez is csak fél méterrel volt a víz színe fölött. Elképzelhető, hogy a Tündér-sziget legmagasabb pontja errefelé található.
Alaposan kihasználtuk a kedvező vízállást, oda-vissza kétszer is bejártuk a Tündér-sziget mellékágát. Annak ellenére, hogy tovább emelkedik a vízállás az evezés az erdőben egyre nehezebbé fog válni, mivel a folyó lassan eléri a fiatal erdő lombkoronáját és bezárulnak az eddig nyitva álló csatornák. Ha esetleg valakinek mégiscsak sikerül bejutnia, szívesen várjuk az élménybeszámolót!
Eddig csupán becsléseim voltak arról, hogy a Vác déli részén található Égető-sziget az év mekkora részében viselkedik "valódi" szigetként, azaz kerül víz alá a feliszapolódását elősegítő keresztgát. A valódi sziget kifejezés ebben az esetben kissé túlzás, hiszen már több helyen is összenőtt a parttal, de szerencsére május második hetében a vízállás kedvezően alakult ennek meghatározására.
Vízáramlás a már lezáródott mellékágban az Égető-sziget déli medencéjében
Az Égető-sziget Vác legdélebbi szigete, az 1676-1677 folyamkilométer között terül el (egészen pontosan itt). Bár a Budapest-Vác kerékpárút éppen mellette halad el, létezéséről csak kevesen tudnak.
Már a Gödi-sziget küszöbszintjének meghatározásához is váci adatokat használtuk, ez az Égető-sziget esetében még inkább alkalmazható, hiszen mindössze 3 kilométerre található a váci vízmércétől. 2015. május 11-én, hétfőn reggel Vácott 274 cm vízállást mértek. Ez este hét órakor 267 centiméterre süllyedt. Az alábbi képek délután egy órakor készültek, ekkor a gát legalacsonyabb pontján térdig érő vízben 43-44 centiméteres vízborítást mértem. Amennyiben az apadást 12 órára egyenletesnek vesszük, akkor 1 órakor kb. 270,5 centiméteres lehetett a vízállás. Ha ebből kivonjuk a gáton mért vízállást megkapjuk a 226-227 centiméteres küszöbszintet. Mivel a küszöbszintet célszerűbb az elzáródás időpontjában megfigyelni, szükség volt egy másik mérésre is, amikor a vízszint jobban megközelíti a becsült értéket.
Régebben így nézett ki az Égető-sziget (háttérben a váci Barátok temploma)
Mindenesetre öröm volt látni, hogy áramlik a víz, annak ellenére, hogy az aszfaltborítású intakt keresztgát nagy részét már benőtte az ártéri erdő és az egykori folyómeder is több részmedencére tagozódott a felnövekvő fűzerdőknek köszönhetően.
A gát fölött néhol mindössze két méterre szűkült össze az átfolyó. A háttérben már nem is látszódik a főág, ugyanúgy mint az alsó torkolatnál benőtte az ártéri erdő. áradáskor a víz ezen keresztül ömlik a mellékágba.
A déli rész hosszabb és szélesebb, a háttérben már alacsony fűzfák zárják le a látóhatárt a következő részmedence elől. A sziget fejlődéstörténetével korábban már foglalkoztunk, ezért erre felesleges lenne most kitérni. A blog címkéi közül is érdemes az "Égető-szigetre" klikkelni még több képért és információért!
A gáttól északra meglehetősen rövidke szakasz található az egykori Dunából. Inkább csak egy tóra hasonlít, kisvíz idején csontszárazzá válik. Ezek a kisvizes időszakok jelentik a legtöbb veszélyt a mellékágra, hiszen minél tovább tart egy ilyen periódus, annál valószínűbb, hogy a megtelepedő növényzetet egy következő árvíz már nem tud elpusztítani. És mint látni fogjuk az Égető-sziget esetében igen gyakoriak az ilyen kisvizes periódusok.
Víz alatt a keresztgát május 11-én. A kép bal oldalán az elmaradhatatlan uszadék+kommunális hulladék kombináció.
Május 17-én egy kis áradás után ismét érdemes volt felkeresni az Égető-szigetet. A hydroinfo vasárnap reggel 245 centimétert jelzett Vácott, és mivel az előző nap este ugyanekkora volt a vízállás célszerű volt gyorsan meggyőződni az egy héttel előbbi számítás sikerességéről. Délután négy órakor a következő volt a helyzet. A gáton nagyrészt már nem volt víz, ami egyrészt érdekes, mert az ember azt hinné, hogy a koronamagasságot vízszintesre tervezték annak idején. Középtájt, ahol egy hete a 43-44 cm mély vizet észleltem most csak bokáig ért a víz. Mérőszalag szerint 15 centiméter volt. Nem volt más hátra, mint megvárni, hogy a hydroinfo közölje a vasárnap esti vízállást. Ez alapján már ki lehetett számolni a küszöbszintet.
Az adat hétfőn délelőtt került fel a honlapra, eszerint estig 5 centimétert apadt a Duna. Ha az apadást egyenletesnek vesszük, 4 órakor kb. 241-241,5 centiméteren állhatott a váci vízmérce. Ha ebből kivonjuk a 15 centimétert megkapjuk az egy hete mért 226-227 centiméteres értéket. Természetesen további pontosításra még mindig van lehetőség, de ez már egy centiméteren belüli változást eredményezne csak. Addig is a "pesszimistább" 227 centiméterrel célszerű számolni, ekkora vízállásnál már egészen biztosan megindul a vízáramlás az Égető-szigetnél.
Felmerülhet a kérdés, hogy mire jó ez az érték?
Ha valaki erre kenuzna elég a hydroinfóra pillantani és tudja, hogy +30 centiméternél már jó eséllyel nem kell átemelni a hajót.
Éves vízállásadatokból meg lehet mondani hány nap volt vízáramlás a mellékágban, azaz az év hány napján viselkedett az Égető-sziget valódi szigetként.
A mellékág rehabilitálása esetén (keresztgát megbontása) számszerűsíteni lehet a vízáramlásos napok (lásd lejjebb) növekedését.
Össze lehet vetni a mellékág állapotát az Égető-szigetinél 103 centiméterrel alacsonyabb küszöbszintű Gödi-szigetével. Egy méteres küszöbszint csökkenés esetén már nem lenne erdő a ki- és betorkollásnál.
Ki lehet számolni, hogy a keresztgát koronaszintjének legalacsonyabb pontja 99,90 méter tengerszint felett (m.B.f.)
A vízállás függvényében így alakultak a vízáramlásos napok 2009-2013 között (a 2014-es adatokat még nem kaptam meg)
A táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy 2011 és 2012 alacsony vízállása rendkívül kedvezőtlenül befolyásolta a meder viszonyait. A növényzet térhódítása azért sem szerencsés, mert a beáramló hordalékot megköti, azaz megszűrve ereszti vissza a vizet a főágba. Egyrészt itt reked a szemét és a hordalék, melynek révén tovább töltődik a meder és tovább terjeszkedhet a növényzet.
Nézzük az éves vízállásokat grafikonon a küszöbszint feltüntetésével. Mivel a grafikonok a szomszédos, valamivel jobb helyzetben lévő Gödi-szigetre is elkészültek, érdemes őket összevetni.
2009.
2010.
2011.
2012.
2013.
Befejezésként még néhány kép az apadó Dunáról. A mellékág ezen a napon már korántsem nyújtott olyan szívderítő látványt mint egy hete:
Víz felett a keresztgát május 17-én. A látszat csalóka, a fűzfabokor mögött még csordogál némi víz. Úgy tűnik erre nem járt a TeSzedd akció, a sörösdobozok ugyanabban a pozícióban ringatóznak.
A vízáramlás leállását mutatja a május elején hóként hulló, vízfelszínt beborító nyárfapihe. Mintázata még vízmozgásról árulkodik.
Ugyanez a helyzet a gáttól délre. A mellékág kezdi felvenni a megszokott állóvízi képét.
Végezetül itt egy videó egy, a gáton lejátszódó érdekes jelenségről. Néha a víz sem tudja merre van lefelé. ;)
Mindenképpen érdemes lesz még egy kiránduláson megbizonyosodni az elmélet hitelességéről, amikor a váci vízmérce éppen 227 centimétert mutat!
A Dunai Szigetek egy ismeretterjesztő honlap, ezért minden itt megjelent szöveges tartalom hivatkozással szabadon felhasználható. Minden egyes átvett szöveg esetében kérném, hogy a bejegyzés internetes címét tüntessék föl a hivatkozásokban. A bejegyzésekben található szöveg, ábrák, fényképek túlnyomó többsége saját munkám eredménye. (Amennyiben nem, ott ez forrásmegjelöléssel fel van tüntetve.) Ezeket is szívesen felajánlom további ismeretterjesztésre előzetes (és nem utólagos) jóváhagyásommal.
Levelesláda, kapcsolat, kérés, kérdés: dunaiszigetek a gmail-en
