Kisvízi helyzet Érd alatt

A 2016. év elején rekord alacsony vízállás vonult le a Dunán. A hidrológiai jelenségnek egy egész sorozatot szenteltünk Partra vetett szigetek néven. A sorozat másokat is megihletett. Kállai Tibor például az Érdtől délre eső Duna-szakasz mindkét partját mutatja be olvasóinknak. 

63 cm. Ennyi volt a Duna víz szintje Budapesten az év első napjaiban, ami csak 12 cm-re volt a valaha mért legalacsonyabb szinttől. Olyan részek kerültek szárazra ahol amúgy 2-3-4 méternyi víz van, ezt nem lehetett kihagyni!

írta: Kállai Tibor

Az érdi Ínség-szikla (Süle Zsolt fényképe)

A Minarettől indultunk el a régi érdi, azaz ófalusi strandhoz, ami egyben a Beliczay-sziget "orra". Az 1887-es térképen már jelölt kőhányás belső oldalán már csak szinte sár van, vagyis csak lenne, a mínusz 8 fok miatt betonkeménységűre van fagyva. Ilyenkor látszik, hogy a kőszórás elvégezte feladatát! Harminc éve vidáman fürödtünk a belső oldalán, sőt fejesugrást gyakoroltuk a kövekről a 2-3 méter mély vízbe most a fagy nélkül csak sár lenne benne. A Sulák-patak éppen csak csordogál a sóderpadon a nagyvízig.

A T-kő. Jól látszik, hogy feladatát elvégezte, a part (ha ideiglenesen is) áthelyeződött.

Délre indulva a T-kő a következő mederszűkítő, most teljesen szárazon van, felső oldala másfél-két méter mély iszappal töltődőtt fel, alsó oldala sóderes. Itt még látszanak a sóderbányászat/kotrás nyomai. Dél felé tovább haladva a 1626-os folyamkilométer táblánál egy árok őrzi a Beliczay-sziget kistestvérének emlékét.

Az egykori érdi strandon a kőszórás.

Felkaptatunk az egykori téglagyár bányájához, onnan csodálatos a kilátás, a víz és a növényzet között széles, világos sáv jelzi a szokatlan vízállást.

A battai téglagyár bányájába kényelmesen járható ösvény vezet, a gyárhoz kikötő is tartozott, itt a part bőségesen tartalmaz törött téglamaradványokat.

A "Hegyalatt" ahogy mi nevezzük előbukkant az Ínség-szikla testvére. Színre-szagra-magasságra is nagyon hasonló, a különbség, hogy lapos mederfenéken trónol. Az itteni szikla vízszinthez képesti magassága kb. ugyanakkora, mint az budapesti Ínség-szikláé. Bár egyértelmű, hogy a víz alámossa a partfalat, különösen a Tököl-oldali (balparti) medersarkantyúk hatására (1887-ben már térképen vannak) de a kemény agyaggal nehezen tud elbánni a víz.

Batta-Öregfalu alatt sétálunk tovább, kellemes fűzerdő, a kompig, s tovább is. Komppal át Tökölre, majd ismét dél felé az egykori Urbanicza-szigeten. A partfal szinte végig egy meredek leszakadás, amit fák próbálnak gyökérzetükkel megtartani...hasztalanul. Alatta keskeny, erősen a víz felé lejtő sóderen poroszkálunk. Szépen látszik a túlparton a hőerőmű ki és befolyója, majd a Kácsás-sziget. Itt már lapos a szárazra került meder, anyaga sóder és iszap fagyott keveréke. Hegymenetbe fordítjuk képzeletbeli hajónkat, a kompnál megcsodáljuk a papírhajót és a szigetet elzáró kőhányás ölelésében az iszapba elvermelt kis kotróhajót. Manapság már nem látszik egyértelműen miért is, de innen medencényi gödrökkel tagolt a táj. Az egykori L -alakú sarkantyúk maradványai ezek, kilométereken át kerülgetjük hol a víz felől, hol belső oldalán haladva. a nagyobbakban megmarad némi víz, pecások áztatják a damilt, hátha megunja a lassú agóniát valamelyik hal és felakasztja magát a horogra.

A battai téglagyárral szembeni part.

Pont az ófalusi téglagyárral szemben vagyunk, jól látszik innen az egykori kikötőjének molója. A nyolcvanas évek közepén élmény volt motorcsónakkal átjönni ide, lapos part, egy öböl amiben középvíznél nagyokat úsztunk...ma alig felismerhető, a fák benőtték, s szárazon is van.

Itt partvédő kőszórásba botlunk, jó darabon őrzi a partot, ahol egy szivattyúház romjai hevernek, még egy árvíz és csak az emléke marad.

Hód rágta fákba botlunk, szó szerint. Blendi fogai rendben vannak az biztos! Kiérünk arra homokos fövenyre, ami ügyesen fotózva akár valami idilli hely benyomását kelti, nyáron sokan táboroznak itt. Középvíznél kb. 30-40 métert lehet besétálni mire méteres víz lesz, most érthető miért, az enyhe kanyar belső ívén rakott le anyagot a folyó gazdagon. A táj változatlan még néhány kilométeren át, csak a homok helyett sóder az alj, itt már Halásztelek alatt járunk.

A Kisgyár utca magasságában hatalmas sóderzátony terpeszkedik, immár félszigetet képezve. Megkerüljük a fákkal benőtt kőszórást, majd vagy 60 métert sétálunk száraz lábbal a folyóhoz. Megdöbbentő a látvány, majdhogynem közelebb vagyunk a túlparthoz, mint a mögöttünk lévőhöz. Innen a gáton jutunk el az M0-ás hoz.

A Hárosi-öböl bejárata.

A Hárosi-hídról megdöbbentő látvány fogad ! A Háros-sziget nemhogy félsziget, de egy keskeny vizes árkot leszámítva már az sem !

Lemegyünk persze, a fagyott talajon besétálunk bátran. Az öbölben csónakok és egy AN-2 naszád raboskodik, itt most egy ladik sem tudna kihajózni...

A Kis-Háros déli csúcsa.

A Kis-Háros félsziget déli végi a partról.

Meglátogatjuk a Kis-Háros ex-szigetet, amin már fényesre taposott ösvény vezet keresztül, több család éppen akkor is ott sétáltatta magát, s kutyáikat. Kezd lemenni a nap, a már-már olvadáshatáron lévő levegő hamar hűlni kezd. A vízügy lassú emelkedést jelez a vízszintben a következő időszakra.

Új LKV Komáromban!

Komáromban szinte napra pontosan 46 éve mérték az addigi legalacsonyabb vízállást. 1970. Január elsején egészen pontosan 22 centiméterre szállt alá a Duna vízszintje és azóta sem mértek ilyen alacsony szintet. Egészen 2016. január elsejéig.  

Január első napjaiban - éppen úgy, ahogy egy árhullám szokott - vonult végig a július óta tartó alacsony vízállás minimuma a Dunán. Az alábbi összeállításban a januári legkisebb értékeket soroltuk fel, dátummal, időponttal és zárójelben az addigi LKV értékkel. (A negatív értékek a mérés kezdete óta került rá toldásként a vízmérce alsó végére a meder kimélyülése miatt):

2016. Jan. 1. Nagybajcs 11 óra -11 cm  (-31 cm)

2016. Jan. 1. Komárom 20-22 óra 18 cm  (22 cm)

2016. Jan. 2. Esztergom 4 óra  9 cm  (-2 cm)

2016. Jan. 2. Nagymaros 7-12 óra -37  (-53 cm)

2016. Jan. 2. Vác 12-14 óra  -32 cm (-45 cm)

2016. Jan. 3. Budapest éjfél 61 cm  (51 cm)

2016. Jan. 3. Adony 13-18 óra -28 cm (-36 cm)

2016. Jan. 3. Dunaföldvár 15-23 óra -171 cm  (-172 cm)

2016. Jan. 3-4. Paks 19-04 óra -58 cm (-58 cm)

2016. Jan. 6. Mohács 14-20 óra  95 cm (62 cm)

Komáromban 2016. Január elsején délután kettőtől körülbelül éjfélig sikerült a 22 centiméteres vízállást alulmúlni. A legalacsonyabb érték ez idő alatt 18 centiméter volt. Ha ez a vízmérce másik végén történik, egészen biztos, hogy már mindenhol csak erről lenne szó és országosan vezető hír lenne. Talán a szilveszteri másnaposságnak tudható be, hogy kimaradt a hírekből. Mivel várható volt, hogy lesz még ennél alacsonyabb megvártuk mi is a pár nappal ezelőtt kezdődő kisebb áradást, hogy a Duna lehetőleg ne azonnal írja át a cikket. 

Amennyiben szenzációhajhász blog lenne a Dunai Szigetek, valószínűleg az lett volna e bejegyzés címe, hogy Újabb tény, melyet a magyar média agyonhallgat PAKS kapcsán!44!. (Komáromról valahol a végén lett volna szó). Mielőtt már megint az atomerőműre, vagy a halászlére gondolnánk, az alábbi kép avatott szemeknek mindent megmagyaráz:

2016. január 3-án és 4-én 19 és hajnali 4 óra között a paksi vízmérce folyamatosan -58 centimétert jelzett. Hogy ez miért olyan fontos? Pakson ez a valaha mért legkisebb (jégmentes) vízállás. Itt mutatkozik meg, hogy mennyit számít egyetlen centiméter; ha -59 cm lett volna a vízállás aznap valószínűleg ebből is országos hír lett volna. De nem lett, ugyanis ebben az esetben a Duna, csupán "beállította" ezt a rekordját, de alul nem múlta. Itt alig 4 éve, 2011. decemberében volt legutoljára ilyen kevés víz a Dunában, ez a gyakori kisvíz bizonyára fontos adalék lesz az új blokkok hűtővízellátásáról zajló vitában. 

Dunaföldváron ugyancsak rekord közeli volt a vízállás ugyanezen a napon, de itt végül vizes maradt ez az egyetlen centiméter a vízmérce lapján. 

Nem elképzelhetetlen, hogy ez a cikkünk is, mint tavaly már több hamar elavul a vízszint további süllyedése miatt. Ez esetben elnézést kérünk és azonnal megírjuk az újabb szenzációhajhász bejegyzést! :) Érdemes követni a vízállást a vizugy.hu oldalon!

Partra vetett szigetek 7. - Óbudai-sziget

Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Óbudán a szigettel kapcsolatban megválaszoljuk a kérdést, hogy ilyen alacsony vízállásnál is lehetne-e sziget fesztiválnak nevezni a leghíresebb rendezvényt, illetve utánajártunk, hogy mi a helyzet az egykori jégtörő cölöpsoraival. 

Ugyanis kellett lennie még egy jégtörőnek azon kívül ami a sziget legészakibb csúcsán állt. Ezt a második jégtörőt egyedül ezen a képen találtam meg, valamikor a Gázgyár hőskorában épülhetett. Alatta példás rendben sorakoznak a kikötött hajók, nyílása csupán annyira volt széles, hogy egyetlen hajó átférjen rajta. Körülbelül 150 méterrel volt lejjebb a Gázgyár rakodója alatt és 350 méterre délre a szigetcsúcstól. Fából készülhetett, ezért elvileg ha maradt valami cölöp emléknek belőle Budapesten mért 75 centiméteres vízállásnál rá kell bukkanni. 

2015. december 29-én délután kettő és három óra között A Vigadó téren 75 centiméteres vízállást jeleztek, ami 24 centivel haladta meg a valaha mért legkisebb vízállást. Ez az érték esetünkben azért fontos, mert Kövér Márton még november 22-én centire pontosan ugyanilyen helyzetben készített leírást:

A(z Óbudai-) sziget felső spicce és az Északi-híd között hatalmas iszapzátony az Aranyhegyi pataknak és a sodorvonal távollétének köszönhetően. (Mellékesen megjegyzem, hogy érdekes módon a főágból a mellékágba meglepő módon tökéletesen merőlegesen lép be a sodorvonal a szigetspiccnél közvetlenül. Ez nagyvíznél kitűnően látszik és az évek alatt gps-el ki is kísérleteztük a leggyorsabb haladás érdekében.) A 3 lábú betonpillérnél és a K-hidat megelőzően is kb. 80 cm mély a víz a meder közepén és itt is tökéletesen sima sóderes. A graphisoft park mellett az úgynevezett Bedőlt fánál a meder teljes szélességében van egy kőzárás kb. szintén 60-80cm mélyen. Egyesek szerint vezeték van átvezetve és megerősítve általa. Ettől délre 150m-rel volt a sziget partfalában egy seb, amit Robbantásnak hívunk (2002-es árvíz után állítólag itt felrobbantották a partfalat, hogy a víz a szigetről ki tudjon folyni. Több tíz méter hosszan ki volt szakadva ezután a partfal. A kifolyó víz egy zátonyt épített a part mellett, ami azóta nem mosódott el.) Ez a zátony történetében először szigetté változott. Kerek alakú kb. 7m átmérőjű és feleségem a rajta tanyázó kacsákról Kacsa-szigetnek nevezte el. Délre a sziget oldalán, a Munkás híd alatt függőlegesen fel lehet fedezni a két korábbi híd valamelyikének a pillérjét, ami a felszín alatt kevesebb mint 50cm-rel van, nagyon érdekes látvány. Az alsó spicc alatt a budai oldalról egész a sziget alá benyúlik egy kőzátony 50-80cm mélyen. A teljes Óbudai Duna-ágat érdemes ilyen kisvízben végigevezni a sziget oldalán mert nagyon érdekes dolgokat látni a víz alatt. A mederformákon túl sok nagy, régi fémtárgy fekszik az aljzaton.

Az Újpesti vasúti hídról már látszódott, hogy lesz majd mit dokumentálni. A leglátványosabb változás a híd budai hídfője alatt következett be, ahol a kőszórás tövében előbukkant a meder alja egy félholdszerű szakaszon. Erre a területre legfeljebb a madarak merészkedtek be, ugyanis a süppedős iszapot még a Duna vize és a kőszórás tövében fakadó források is áztatták. Számomra meglepetés volt ezeknek a forrásoknak a megléte. Több tucatnyi vízér szaladt a Duna felé, miután előbukkantak a hatalmas kőtömbök alatt. Bizonyára a talajvíz-áramlás fordult meg és az éppen magasabban lévő víztest talált utat a mélyebben fekvő felé. 

Szemben, az Óbudai-sziget északi csúcsán hatalmas sóderzátony került a napvilágra, ezáltal a mellékág különösen szűknek hatott. Ez a szűk állapot egyrészt a kotrásnak köszönhető, mely csak egy keskeny részre korlátozódott, így elsősorban a szigeti oldalon történt feliszapolódás következtében a mellékág szabályozási előtti szélességének körülbelül a kétharmadára-felére csökkent (100-120 méterről 60-70 méterre). A kotrásnak köszönhető az is, hogy az Óbudai az LKV közelében is szigetként viselkedik. 

Ugyancsak a kotrás miatt alakultak ki a mellékág meredek partjai, a budai oldalon ezt kőszórással kellett megerősíteni az ott található létesítmények miatt, míg a szigeti oldalon éppen a 2013-as nagyárvíz miatt emeltek rá egy métert a meglévő töltésre. Ezen a parton még ilyenkor sem jelentek meg laposabb részek ahová ki lehet sétálni. Vízbe dőlt fák is nehezítik a haladást. 

Azonban a partokon nyoma sincs a légifotón látható jégtörőnek. Az óbudai oldalon a kőszórás egészen a vízig ért, a szemközti parton ha voltak is cölöpök azokat vagy kiszedték, vagy az iszaprétegek takarták be őket. Felszíni nyomukra mindenesetre nem bukkantam. Elképzelhető, hogy a Kövér Márton leírásából származó kőszórás a jégtörő alapja lehetett? 

Megvan azonban a Kacsa-sziget (ezúttal lecsúsztam az elnevezéséről), ami még csak zátony, hiszen növényzet még nem telepedett meg rajta. Ha az eredettörténete igaz, a robbantással keletkezett dunai zátonyok halmazához tartozik - egyes egyedüliként. 

A gégömb (Google Earth) legújabb felvételein már tanulmányozható az Óbudai-sziget legészakibb részén kialakult hatalmas kavicspad, mely nem egy homogén felszín, sok áramlás által mélyített gödör, surranó és zátonyperem teszi érdekessé. A fenti képen látható mélyedés alját például látni sem lehet, oldalán egy kifejezetten meredek zátonyperem magasodik párhuzamosan a parttal. A Duna folyamatosan tölti ezt a mélyedést. 

Még mindig megvannak a régi jégtörő cölöpjei, makacsul dacolnak az árvizekkel, sőt a meglévőktől északra egy újabb csoportnyi bukkant elő.  

2015 utolsó vasárnapjának délutánján meglehetősen sokan voltak kíváncsiak arra, sziget-e még mindig az Óbudai-sziget. Ők is és az olvasók is megnyugodhatnak, még mindig az - hála a kotrásoknak. 

Partra vetett szigetek 6. - Pap-sziget

Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Nem sok jóra (szigetre) lehetett számítani a szentendrei Pap-szigeten, és ez sajnos be is igazolódott. Ellenben felbukkant egy eddig ismeretlen zátonyka. 

   

Legutóbbi látogatásunk óta nem sok minden változott a Pap-sziget szebb napokat is látott mellékágában. Víz csak mutatóban maradt benne november 12-én, Budapesten mért 68 centiméteres vízállásnál. A szigetre vezető híd ilyen esetekben értelmét veszti, hiszen szinte bárhol be lehet sétálni a Pap-szigetre, némi lejtő és emelkedő leküzdése után. Sőt még a sár sem nagyon zavar az átkelésben. 

A hídtól északra semmi víz nem található a mellékágban. Némi falevél és növényzet nélküli mélyedések jelzik, hogy ez nem mindig volt így, de a feltöltődési folyamat visszafordíthatatlannak látszik. 

A hídtól délre sekély holtágak jelzik az egykori folyóágat, és egy horgász a bizonyíték rá, hogy kellő mélység és kellő hal is maradhatott, mígnem a Duna úgy nem dönt, hogy visszatér ide. Körülbelül öt méter széles ez a vízfelület, szélein a hódító növényzet itt is feltartóztathatatlannak tűnik. 

Ha tovább követjük a Pap-sziget mellékágat a hídtól délre, egy szakaszon ártéri erdőt találunk sűrű aljnövényzettel, ahol víznek nyoma sem maradt. A vízjátéknak köszönhetően a partjain lévő töltés magassága ilyen időben indokolatlanul magasnak tűnik, komoly erőfeszítésbe kerül a le- és feljutás. Közvetlenül a visszatorkollás felett a stégek pocsolyákba ereszkednek. Talán a talajvíz-beszivárgásnak köszönhetően egy vékonyka ér igyekszik a Duna felé, melyet az iszaphátak tavacskává duzzasztottak. 

Ez az erecske eljut a Dunáig, ahol a part még emlékeztet valamelyest egy (szárazra került) mellékág torkolatához. Itt az átkelés nehézkes az átnedvesedett iszap és agyag miatt. Szemmel láthatóan ha a Duna vize emelkedik, akkor innen alulról önti el újra a mellékágat. Persze ahhoz, hogy ezt megállapíthassuk el kell sétálni a Pap-sziget északi csúcsáig. Ha a parton tesszük meg ezt az utat szembeötlő, hogy a viszonylag meredek sziget-oldal miatt keskenyebb sávról vonult vissza a folyó mint az várható lett volna. 

Néhány horgászon kívül nem sok érdekesség bukkant fel a parton. Beljebb van egy szép sétány padokkal, melynek lábain már kúszik fel az üledék és egyre rövidebb lábúak tudnak csak ülni rajtuk. Már majdnem a Pap-sziget északi csúcsánál azonban felbukkant egy fehér hátú (nem bálna) kavicszátony. Éppen a zöld bója túloldalán, közel a Szentendrei-szigethez. Remélem a földrajzban is van olyan, hogy aki elsőként talál meg egy felszínformát az nevezheti el, ezért gyorsan nevezzük is el Zöld bója-zátonynak. A távolból úgy tűnt alig pár tíz centi a magassága, ha esetleg ember már járt rajta, kérjük jelezze! 

Nem igazán szigetcsúcs látható a fenti képen, pedig annak kéne lennie. Egy kis nyílás az ártéri erdőn, némi mélyedés a parton; ez lenne a Pap-sziget mellékágának betorkollása. Pedig az egykori meder nyomai megvannak, egykori szélessége is érzékelhető még, és ha esetleg a környéken lakók nem hordanák bele az avart akár így is maradhatna. Ezt a pár méteres szakaszt kellene kellően kimélyíteni ahhoz, hogy a Pap-sziget megmaradhasson. Beljebb a fák között elkezd lejteni és szélesedni a meder, bár ez felülről sem túl látványos, hiszen a felette összeboruló faágak teljesen eltakarják. Valamivel távolabb, a híd felé visszatérve látványosabban kiszélesedik a mellékág medre, talán azért is érzékelhető a változás, mert itt már csak az egyik parton állnak fák. 

Összegzésként két jó hír a végére: akad még némi víz a mellékágban és vannak jelei annak, hogy a Pap-sziget néhanapján valódi szigetként viselkedik. Ellenben rossz hír: egyelőre. A Pap-sziget valószínűleg egy emberöltő alatt meg fog szűnni. De Szentendrénél a szigetképződés nem állt meg, és ha nem következik be valami drasztikus változás a Duna vízgyűjtőjén hamarosan a Zöld bója-zátonyból is sziget cseperedhet. Mire a Pap-sziget eltűnik.

Elsüllyedt és felbukkant szigetek, új dunai állam - Ez történt a Dunai Szigeteken 2015-ben

Hetedik évébe lépett a Dunai Szigetek blog, és talán az érettség jele, hogy évről évre egyre kevesebb vele a munkám. Ennek jeleit az olvasók is tapasztalhatják, hiszen idén különösen sok bejegyzés született mások tollából, mások képei alapján és mások visszaemlékezéseiből. A közreműködők listája egyre hosszabbra nyúlik és ez így is van rendjén. Idén találtunk új szigeteket, előástunk régieket, strandoltunk, láthattuk egy új dunai "állam" születését egy geopolitikai vákuumban és bejártunk újabb szigeteket is (még mindig van hátra rengeteg). És végül kiderül melyik sziget lett idén az év dunai szigete.

Idén sikerült szinten tartani a bejegyzések számát, az évi 64 bejegyzés még mindig valamivel jobb, mint a heti egy cikk. Ez mindenképpen jó, hiszen a blogra szánt idő jelentősen csökkent. 2016-ban várhatóan tovább fognak ritkulni a nagyobb lélegzetvételű, könyvtározást és utánajárást megkövetelő írások. A külföldi nyelvű társoldal, a Donauinseln blog még mindig létezik, idén kilenc fordítás készült el és három még függőben van. Tovább bővült a térképtár és még mindig érkeznek a Nepomuki Szent János szobrok!

A 2015-ös év az extrém alacsony vízállásról szólt a blogon. Az év második felében gyakorlatilag csak erről születtek bejegyzések. A kisvízi barangolásokat megörökítő "Partra vetett szigetek " sorozatnak még koránt sincs vége, ennek kapcsán idén is sok szigetet jártunk be: Rácalmási-, Szalki-, Úrréti-, Háros-, Tenke-, Tündér-, Luppa-, Hatos-, Pap-, Óbudai-, Égető-, Dabi-, Dömsödi Felső-, Törpe-, Helemba-, Torda-sziget, Továbbá három jelentős zátonyt; az Ínség-sziklát, a Szobi- és Helembai-zátonyt. Idén is láttunk hódokat és dunavirágokat. Ezek mellett talán a legnagyobb siker az Ada Kaleh szigetről szóló Index videó összehozása volt, valamint az idén hónapok óta kinn lévő Ínség-szikla magasságának meghatározása. 

2015-ben 163756 oldallátogatást regisztráltunk, naponta átlagosan 449 olvasónk volt, összesen 101 országból. Idén ezek voltak a legnépszerűbb bejegyzések (zárójelben az oldalletöltések számával):

1. Az év dunai szigete - 2015 (8363) 
2. Ilyen magas Magyarország legalacsonyabb hegycsúcsa! (5257)
3. Ada Kaleh haláltusája (4959) 
4. Jéghegyeket épített az évszázad leghidegebb tele Felsőgödön (4802)
5. Milyen magas Magyarország legalacsonyabb hegycsúcsa? (3451)
6. Hol a határ Szerbia és Horvátország között? (3387)
7. Alacsony vízállás a Dunán - 2015 (1994)
8. Hajók a Dunán - Ismeretlen dunai tájak a Fortepan legújabb sorozatán (1884)
9. Sivatag a fellegvár tövében (1880)
10. Ingyenes vízum a dunai szigetekre (1863)

2013 után idén az árvízzel szemben az alacsony vízállás volt a legfőbb téma, bejegyzéseink, főképp az év vége felé már csak erről szóltak. 2015-ben ezek voltak a legfontosabb cikkeink:

1. Ilyen magas Magyarország legalacsonyabb hegycsúcsa!
2. Ada Kaleh haláltusája
3. Elsüllyedt a gyerekkorom, és vele egy egész sziget...
4. 46081
5. Kiszámoltuk az Égető-sziget küszöbszintjét!
6. Haldokló gyümölcsösök szigete Rácalmáson
7. Elkotort kolostor
8. Paks hozta felszínre
9. Alacsony vízállás a Dunán - 2015
10. Úrréti-szigetek

Hagyományosan októberben indult az "Év Dunai Szigete" szavazás, mely idén a Dunakanyar háziversenyévé alakult. Liberland, az új dunai "állam" nem sok hazai szavazót mozgatott meg, annak ellenére, hogy kétségkívül ez a dunai sziget uralta világszerte a médiát. A váci Kompkötő-sziget, az esztergomi Helemba-sziget után 2015-ben szoros versenyben a Kismarosi-sziget nyerte a szavazást. Íme a végeredmény: 1. Kismarosi-sziget, 2. Zebegényi-sziget, 3. Gornja Siga (Liberland). 

Végül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki idén is segítette a munkámat. Szerencsére felsorolni is sok mindenkit: Schell Gergely, Bereczky Bence, Becz Miklós, Szokolics György, Zubreczki Dávid, Dobó Géza, Farkas László, Potyó Imre, Adele Kehl, Rákos Péter és a Külker evezősei, Mészáros János, Pack Roland, Szabó L Róbert, Alexandru Cristian Beșliu, Korb Hajni, Doutlik József. Köszönet az Indexnek és az Urbanista blognak a megjelenési lehetőségért!

És köszönet a pillanatnyilag 2629 lelkes facebook közösségnek (882 fős növekedés tavaly óta!), ez már egy komolyabb település lenne! Köszönet azoknak is, akik bármit kértek tőlem, örültem, hogy segíthettem!

Találkozunk jövőre is!

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!

Szávoszt-Vass Dániel

Alsógöd

A gerjeni Nagy Homokzátony

A Duna mellett csöndesen megbúvó kis település, Gerjen neve mostanában gyakrabban kerül elő a sajtóban. Ezt annak köszönheti, hogy a paksi atomerőmű közelsége miatt ide tervezik megépíteni a Paksot Kalocsával összekötő új hidat.

írta: Schell Gergely

Pedig a 800 éves Gerjen sok mindenről híres lehetne. Fogathajtó-versenyéről, rockfesztiváljáról, kompátkelőhelyéről, ártéri erdejéről, halászatáról, hagyományőrzéséről és vallási életéről is. Apropó: ha valakit kenun vagy kerékpáron hozna erre az útja, ki ne hagyja a töltés oldalában található kikötői kocsmát!

Ahogy az lenni szokott, a falu végső helyét és formáját a Duna szabályozásakor nyerte el. Korábban a folyam körbemosta a dombot, ahol a néhány házsornyi település állt, megközelíteni is csak csónakkal lehetett. Később, azaz ma már rendezett, szellős utcák sorakoznak valamivel odébb sakktáblaszerűen. Ártéri erdeje, fattyú- és holtágai ma is művelés alatt állnak, vadászatra, horgászatra és halászatra is alkalmas vidék ez. A falu széléről rálátni az erőműre.

Helybeliekkel beszélgetve hallottam először a Nagy Homokzátonyról. Strandok felől érdeklődtünk, akkor mondták el, hogy a helyiek nyaranta birtokba veszik a hosszú, lapos területet. Többször is nekifutottunk, hogy megtaláljuk, ám próbálkozásaink nem jártak sikerrel. Amikor a legtovább jutottunk az ártéri erdőben, az áradó Duna állta utunkat. Utólag persze tudjuk már, távol vettük be magunkat az erdőbe, célunktól jóval északabbra, így legfeljebb a Dunáig juthattunk volna ki. Végül tettünk egy próbát a katolikus templom mellett, és egy jó tízperces sétával elértük a homokzátony északi csücskét. Az erdőben traktorral is találkoztunk, útközben horgászoktól tájékozódtunk, érdemes-e továbbhaladnunk. Azt javaslom, ne sötétedés előtt vágjunk neki az ártéren való átkelésnek, mert visszafelé nehéz a sötétben botorkálni az ösvényen.

Alacsony vízállásnál jó 2,5 kilométer hosszan gyalogolhatunk a zátonyon dél felé. Nem csak vadmadarak, de halak, kagylók, csigák megfigyelésére is lehetőségünk nyílik. Róka- és madárnyomok között lépdelve magányos horgászt pillanthatunk meg ladikjában üldögélve. A naplementék gyönyörűek itt, és ha gumicsizmát húzunk, jó ötven-százméternyire is begyalogolhatunk a Dunába. Emberrel az említett horgászokon kívül egyáltalán nem szoktunk találkozni, igaz, mi ősszel fedeztük fel a helyet.

Egy madármonitoringgal foglalkozó TDK-dolgozat a következőket írja a Dunának erről a szakaszáról:

“A három nagy kiterjedésű zátonyunk közül az 1515-14 fkm-nél található a második. Ez a tőkés réce (Anas platyrhynchos) és a sárgalábú sirály (Larus michahaellis) vonulásában és telelésében játszik kiemelt szerepet alacsony vízálláskor. A zátonnyal átellenben a bal parton szinte minden évszakban horgásznak. A zátony főleg nyáron, napozó turisták kedvelt helye, ami igen nagy zavarással jár az ott pihenő madarak számára. Télen rendszeresen vadásznak ezen a részen.

A zátonyt téli időszakban a ludak éjszakázó helyként használják. A zátony alatti
folyamkilométernél ível át a Duna felett kettő magasfeszültségű vezeték. A madarakra gyakorolt hatását aligha vizsgálta bárki is, minden esetre feltételezhetően zavarja őket.

A fajszi szakasz egy enyhe délnyugati kanyarral kezdődik. Itt a part köves, kősarkantyúk sehol sem lassítják a sodrást. A nyugalmas parti köveken úszó récék gyakran gyűlnek össze, nem ritkán ezrével.

Galériaerdők mindkét oldalról keskeny sávban szegélyezik a folyót. A faddi oldal beépítése 2006-ban kezdődött, amikor is egy hatalmas gabonatárolót építettek közvetlenül a partra, annak minden egyes segédlétesítményével együtt.

A zavarás megnőtt, de a távolabbi kősarkantyúk biztonságos öblei menedékül szolgálnak az úszó récék csapatainak és kormoránoknak.” (Tamás, 2007)

Ottjártunkkor kárókatonákat és sirályokat figyelhettünk meg, a part menti kobolyán pedig hattyúcsalád riadt fel közeledtünkre.

Nem véletlen, hogy kedves kirándulóhelyünkké vált a Nagy Homokzátony. Természetközelisége és mégis valószerűtlen látványa hamar egy más tudatállapotba repíti az embert. Ha igazak a hírek, szerencsére az új híd Gerjentől északra épül majd, így legfeljebb az építkezés és a járművek zaja háborgatja majd ezt a különleges vizes élőhelyet. Aki teheti, nézze meg, élje át. Csak arra kérek mindenkit, ahogy a folyamhoz, úgy a zátonyhoz is tisztelettel közelítsünk.

Felhasznált irodalom:
Tamás Ádám (2007): A Duna Harta - Baja (1546 - 1479 fkm) közötti szakaszán végzett vízimadár monitoring eredményei. http://www.fagosz.hu/fataj/2008/03/040/TDK_TamasAdam.pdf

Megjöttek a hódok Szigetszentmiklósra!

 

Tavalyi cikkünk nyomán rengeteg megkeresést kaptunk, hogy mennyire sok helyen lehet találkozni az emberemlékezet óta nem látott hódokkal. Ebben a cikkben illusztráltuk a hódok gödi munkásságát, melyet idén is folytattak, jóval nagyobb ütemben. Láttak hódot Pilismaróton, Zebegényben, Surányban és a Ráckevei Dunán a Czuczor-szigetnél is. Úgy néz ki a terjeszkedésük megállíthatatlan a Duna mentén. Becz Miklós saját szigetszentmiklósi megfigyeléseiből írt cikket és saját képeivel illusztrálta. 

Két éve is láttam egy gyanúsan rágott fát a Taksonyi- hókonyban, de akkor arra gondoltam, hogy ez egy nyilvánvaló képtelenség: normális hód mit keresne a legzsúfoltabb megyében... Tévedtem.

Ma délután, december 20-án véletlenül rátaláltam a Taksony-sziget bejáróján több helyen, a hód rágásnyomaira.

Az első a part felől, olyan hatalmas, derékvastagságú fa volt, hogy inkább egy beteg ember művének tartottam a jellegzetes ceruzahegyezős nyomok ellenére. Ez egy stégbejáró közepén állt, ami széles nádason át vezettet a parttól a horgászállásig. 

 

A második területen 3- 4 kivágott fát vagy fácskát találtam. Ezen a helyen a rágások annyira frissek voltak, hogy a fa sebei néhol még nedvesek voltak.

Ezen a helyen látható volt az is, hogy a kivágott fát arasznyi, vagy könyöknyi hosszúsági darabokra rágta, és hogy a háncsot fogyasztotta el. A vízben a partszegélyen sok- sok ilyen méretű, kopasztott darabka úszott. Ezek vastagsága a virslitől a csukló vastagságig terjedt.

Egy 20 cm törzsármérőjű fát a hód úgy döntött ki, hogy az a vízbe zuhant. Ez számomra is hasznos volt, kikötő mólóként szolgált. Innen (a kidőlt törzs mellől) könnyen kikövetkeztethető volt, hogy milyen módszerrel dolgozott: a kérget a víz felől, a vízből fejtette le. A vízbe dőlt fatörzs közepén a kérget meghagyta ahol az számára túl magas volt, máshol az alacsonyabb helyeken egészet lefejtette. A metszőfog párok nyoma felülről lefelé mutatott. Így csak a vízben "állva" lehet dolgozni a vízbe dőlt fán. A felszín alá szorult ágról a teljes kérget lefejtette...

Itthon kiméretem egy leválasztott kéregdarabon a rágásnyomon szélességét: a két metszőfoggal egyszerre 22 mm-es sávban lehetett vésni. Keményen meg kell a hódnak dolgozni minden falatért. A függőlegesen meghagyott, még ki nem döntött fákon, látszott az is, hogy milyen magasra ér fel az állat. Sajnos, ezt nem mértem meg. Kb. combközépig ágaskodhatott fel.

Visszafelé evezve a sziget felől is találtam több jellegzetes, de régi rágást. Ezeket sokkal korábban kóstolhatta meg, de a lombhullás óta nem jártam erre, ősszel a víz felől még nem nem volt látható. Itt olyan ágrészt is találtam, amin látszott, hogy az állat pofája kb. ökölnyi szélességű lehetett. (egy ilyen méretű mélyedést rágott az ágvillába alsó részébe.) Ez a fotó a régi és új rágást mutató képpárán látható.

A hód étlapján fűz és nyár volt a fő fogás.

Enyhe a tél. Érdemes volna felkészülni egy éjszaki megfigyelésre...

Írja meg nekünk, ha esetleg más is találkozott ezen a télen hódokkal!

Partra vetett szigetek 5. - Hatos-sziget

Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Aprócska sziget a Hatos a Szentendrei-Dunaágban, többnyire víz is veszi körül, lássuk idén ősszel hogyan nézett ki!

A Hatos-sziget déli irányból.

Szentendre legdélebbi szigete, a Hatos/Sárkány valahogy így fest olyankor, amikor szigetként viselkedik. Érdemes összehasonlítani a tavaly nyári állapotokkal, amikor Budapesten mért 165 centiméternél éppenhogy körülvette a Duna. 

Idén ősszel kissé más volt a helyzet, pedig még az egy métert sem érte el a vízállás csökkenése. Mivel a hatos a part domború oldalán helyezkedik el, alapból sekélyebb helyzetben van, mint a szemközti part. Helyzete előre is vetíti a sorsát, beavatkozás nélkül hamarosan összenő majd a parttal. Pedig a mellékága többnyire még víz alatt van, bár a 2015-ös év második felében ilyesmi szinte egyáltalán nem fordult elő. 

A szigettől délre kavicsbordák nyúlnak a folyóba, mintha valaki sóderből épített volna sarkantyút a hajósok kedvéért. Köztük viszonylag mély gödör-öblök találhatók, ahol nem lehet csak úgy áttolni a kerékpárt, sajnos mélységük miatt kerülőt kell tenni. 

Zátony-mintázatok a szigettől délre

A Hatos elsősorban a vízitúrázók számára ismert tájékozódási pont, a horgászok mellett a vadkempingezők hallhattak már róla a blog olvasóin kívül. Nevét amúgy a hatos folyamkilométer tábláról kapta. Viszonylagos ismeretlensége miatt érdekes, hogy egy alaposan kitaposott földút vezet be rá a töltésről. Úgy tűnik a honvédség levonulása óta is járnak be ide gépjárművek. 

A kiszáradt mellékág

Kis szigethez keskeny mellékág tartozik, az is ki volt száradva már jó ideje. Hogy honnan lehet ezt ilyen biztonsággal megállapítani? Úgy, hogy az ősszel lehullott összes levél ott volt a kiszáradt iszapon, legfeljebb a szél halmozta őket át néha, a víz biztosan nem. Legmélyebb pontjain volt némi nedvesség, amely az esővízből, vagy a talaj nedvességéből származhatott. 

Vékony sziget, átlátni a fák között

A Hatos kicsiny sziget, egyszerre rövid és keskeny (~200m hosszú és ~55 m széles), amit a fák sűrűségéből lehet megállapítani. Közöttük így lombhullás után, mint egy fasoron keresztül átderengett a kék ég. 

Kitűzés

A mellékág legalacsonyabb pontját gondos kezek egy karóval jelölték meg az erre vetődő hidrológusok örömére. A legmagasabb pontját pedig egy hevenyészett, a levelek alatt alig észrevehető kőszórás mentén találjuk. Nehéz eldönteni, hogy ez egy hivatalos mellékág elzáró kőgát maradványa, vagy valaki más dobálta össze. Mindenesetre a vízáramlásnak nem nagyon áll az útjába. 

Hová-hová?

A főági part meredekebb, szűkebb a  bejárható szárazulat a víz és a fák között. Bár a már bemutatott földút még éppen elfér. Legkülönösebb része ez a kettős sordonykötél, melyet elnyel a Duna.

A Hatos észak felől

Északi betorkollásánál csillogott némi víz, de a gazok (főként a keserűfüvek) már elkezdték meghódítani ezt a szakaszt is. A beáramló víz által kivájt csatorna megvan, epekedve várva a csapadékosabb időjárást. Éppúgy, mint a Hatos/Sárkány-sziget, melyek érdemes vízi járművel felkeresni középvíz idején is!

Ungnád Dávid utazása a Dunán - Budától Nándorfehérvárig, 1572-ben

Befejező részéhez érkezik Ungnád Dávid császári követ dunai útja. Nándorfehérvár alatt már gyalogszerre váltanak a rossz hajózási viszonyok miatt. Bejárjuk az 500 évvel ezelőtti Tolnát-Baranyát, virágzó mezővárosokat, romos várakat. Kiderül, hogy miért volt ebben a korban Nándorfehérvár még Budánál is szebb, kik lakták, milyen őrség védte. Főhősünk kikocsizott mohácsra is a gyászos emlékű csatatérre, ahol egy öreg katona kalauzolta őket. A krónikaíró ugyan eltéveszti Veresmart falu pontos helyzét, de ez mit sem von le útirajza élményéből!

Ráckevére, egy hosszú, nagy mezővárosba érkeztünk, melyben a törökök és Salm Eck gróf az úr.
A magyarok, kivéve az urakat, jórészt kálvinisták, a többiek rácok, akiknek szép, festett templomuk van. Falain körül és középütt sok gyertya függ, lefestették az apostolokat és Máriát a gyermek Jézussal a karján - őket imádják, akár a többi szentet. Kis keresztek is fekszenek az oltáron. Bár a görögkeleti vallást követik, szertartásaikat pápista módon végzik.
A mezővárosban nagy vásárt tartanak, Bécsből is jönnek ide a kereskedők, ide küldik gyermekeiket is a magyar szó megtanulására.
A Duna mindkét oldalán szép ligetek közt haladtunk, valamivel lejjebb, jobbra egy szép szőlőhegy terül el. Egy magyar falunál és erősségnél, Paksnál, öt mérföldre Ráckevétől, megálltunk, éjszakára tábort vertünk. A magyarok mindenféle ételeket hoztak nekünk. Ettől kezdve török kíséretünk pontos őrséget adott, nehogy nagyságos urunkat felbosszantsák, és ezért a portánál - a török udvarban, Konstantinápolyban - nehogy kegyvesztetté váljanak, hiszen azokat is keményen megbüntetik, akik a budai elindulás előtt ebédünket ellopták, és eltávoztak. 25-én reggel elindultunk Paksról, mindvégig szép ligetek közt haladtunk, ahol gyümölccsel teli alma- és körtefák voltak. 10 órakor Tolnánál voltunk. Nagy mezőváros a Duna jobb partján, öt mérföldre Pakstól. Ezek, szintúgy, mint néhány más, Buda alatti mezőváros és falu lakói hűségesek császárunkhoz. A töröknek is szolgálnak, a császári felségnek is adóznak, hűek maradnak hozzá, így is akarnak meghalni. Nagyobbrészt kálvinisták, részben ariánusok. Nincsenek tudós prédikátoraik, kevesen értik a latin nyelvet, kisegítik magukat magyarul.
Gonosz, tolvaj, áruló nép is lakik köztük, csaknem Bulgáriáig szétszórva, ők a rácok. Horvátul beszélnek, mert onnan valók, elismerik Szent Pál leveleit, babonájuk és vallásuk csaknem olyan mint a görögöké, sok keresztényt elárulnak, néhánynak segítenek is sok pénzért. Jól ismerik a keresztény földre vezető utat. Gyakran segítenek a törököknek, hogy embert és állatot rabolhassanak. Mivel Tolnától Nándorfehérvárig kellett magunkat eleséggel ellátnunk, ezért ezen a napon pihentünk, és egy polgár házában vacsoráztunk.
A magyarok mindenféle étellel és kitűnő borral láttak el, különösen hatalmas dunai pontyokkal. Egy tizennégy fontosat és egy tizenhat fontosat, a kettőt három magyar krajcárért vásároltunk. Vannak harminc fontosak is, kövérek és szélesek, de nem olyan hosszúak. Húsa és zsírja csaknem mint a disznóé.
Kálvinisták, e helység prédikátora Wittenbergben tanult, most podagra gyötörte. Beszéltem a tudatlan káplánjával is. Az alattvalók, akár a paksiak, mindkét császárnak hódolnak, irántunk hűségesek, jószívűek voltak. 26-án reggel 4 órakor elhagytuk Tolnát.

Csupa szép ligetek között Tolna és Fajsz vagy Baja között - mely erősség a Duna bal partján -, sok hajó közt, ahol bal kézre a ligetek is véget értek, a hajón utazás közben prédikáltam Zakariás himnuszáról. Az ebédet is egy bal parton fekvő faluban költöttük el, ennek nevét nem jegyeztem fel.
Innen három óra múlva három puszta templom szép romját, közel hozzá Veresmart nevű falut és fölötte fekvő elpusztult várat hagytunk hátra jobb kézre. Itt kilenc ökör úszott át hajónk előtt a Dunán. Nemsokára Mohács mezővároshoz érkeztünk.
Mivel még volt elég időnk, nagyságos uram egy jó fél mérföldes úton kocsival arra a helyre hajtatott, ahol az utolsó magyar király, Lajos, harmincötezer emberével háromszázezer törökkel megütközött. A csatát elvesztette és meghalt. Ez a hely most részben puszta, részben szántóföld. Amikor ott jártunk, telt kalászok nőttek rajta. Még látni azokat az árkokat, ahol az ágyúk álltak és ahová a halottakat eltemették.
Innen négy mérföldnyi távolságban magas hegyet láttunk, ahol Pécs fekszik, tőle hét mérföldnyire Sziget. Aztán megtekintettük a helyet, ahol Lajos király a csatából menekülve átlovagolt a mocsáron. Már átért, azonban lovával elesett, vízbe veszett, megfulladt. Ezt egy öreg magyar mutatta meg, aki velünk utazott, és maga is részt vett a csatában.
...
27-én hajnalban elindultunk Mohácsról. Szép ligetek közt haladva jobbról egy falut találtunk, mellette a Dunán két malmot, majd meglehetősen magas hegyen egy vár romos falait. Nem messze ettől kellemes helyre értünk, ahol dombon egy szétdúlt templom szép falait láttuk. Itt kiszálltunk, de ebédidő táján továbbhajóztunk, és öt órakor ahhoz a helyhez értünk, ahol a Dráva Stíriából jőve a Dunába ömlik. Alatta jobbról szép hegysor emelkedik, Éjszakára Erdőd alatt ütöttünk tábort, a szép vár egy városkával együtt eléggé magas hegyen van, ahonnan tíz mérföldnyire ellátni. Itt minden szép, derűs, sík és termékeny. Amikor este hajónknál imádkoztunk, egy török valamit szólt a többiekhez, a többiek erre, mint előbb, nagy hangon Allah, Allah, Allah hu-t kiáltottak. Azt mondják, a hu a szívükből fakad.
28-án kora reggel továbbhajóztunk, és hét órakor Vukovárra érkeztünk. Szép vár a Duna jobb partján egy hegyen, és meglehetősen nagy mezőváros veszi körül. Itt gondoskodtunk élelmiszerről, és Vukovár és Atyavár - rácul Otin egy fehér vár - között a Dunán hajózás közben prédikáltam, Máté evangéliuma 5. fejezete nyomán pünkösd után a hatodik vasárnapon: Legyen a ti igazságotok, stb. Atyavár alatt fekszik egy kedves kis város, Rác-Újlak. A Dunánál falak, nyaraló és vadaskert romjai vannak. Azt mondják egészen a városfalakig húzódott, a kertet körülvevő falak még láthatók. Újlak alatt Zerevik puszta vára fekszik. Felső-Újlaktól Nándorfehérvárig Magyarország legszebb szőlőskertekkel, szántóföldekkel ékes hegylánca található.
Éjszaka Péterváradnál ütöttünk tábort, az erődítményt egy Péter nevű magyar úrról nevezték el. Hegyen fekszik, távolról is szép látvány tornyaival. Azt mondják, a török nyolcvanezer embert vesztett el az ostromakor. Akkor sem tudták elfoglalni erővel, hanem a kiéheztetés vezetett az átadáshoz. Kevés ágyút láttunk benne, kettőn Ulászló, egyiken Ország János egykori szerémségi püspök neve olvasható. Egyébként semmi különösebb nincs, az őrség nyomorúságos kunyhókban tartózkodik, olyanokban, mint Komáromban. Egy toronyépítményben, mely olyan kerek, mint egy török templom, sok bőrzsákban lisztet tartanak. Különben olyan az élet, mint más helyeken. 29-én reggel Karlócára értünk, nem messze Péterváradtól, és elláttuk magunkat élelemmel, délben Zimony felé megálltunk Zalánkeménnél. A bal oldalon egy hegyen szép vár fekszik, Titel a neve, alatta folyik a Tisza a Dunába. Ezen a napon pihentünk, megtekintettük a városkát, mely szét van osztva, mintha két város volna. Egyik része a várral együtt a hegyen fekszik, falak veszik körül, más szép nincs benne mint a kertjei. A másik részben, a hegy alatt, rácok élnek, templomukat is megnéztük, apácáik, papjaik fekete ruhában járnak. Néhány kenyér fölött imádkoztak, amit azután fölajánlottak nagyságos urunknak, a templom előtt, ahol rájuk találtunk. A templomot képek és bálványok is díszítik az Újtestamentumból, mint a pápistáknál. Felül kerek, mint a török templom.
Június 30-án 9 órakor érkeztünk Nándorfehérvárra. Egy fél mérfölddel följebb van egy falu, ahol a naszádokra fölszerelték a zászlókat és az ágyúkat. Ennél a városnál folyik a Krajnából folyó Száva a Dunába.

A város épületei és üzletei valamivel szebbek, mint Budán, mert a török császár is szép kőépületeket emeltetett, és kiköveztette az utcákat. A legszebb üzleteik a dalmáciaiaknak, ragusaiaknak vannak. 

A várost törökök, zsidók, rácok és ragusaiak lakják. Az utóbbiak pápisták, papjuk egy szerzetes barát. Ráckevétől idáig minden városban és mezővárosban élnek rácok és törökök. Szerzeteseik, apácáik, papjaik vannak, Újlakon férfikolostor, Zimonyban zárda barátoknak és apácáknak. Fehérváron az élelmezési raktáruknál és lóistállójuknál kötöttünk ki, ez hosszú ház.

Hatvan meglehetősen nagy hajót láttunk a Dunán, melyek élelemszállításra készültek császárunk ellen, mert úgy vélték, nem küldi az adót, és ezért háborúra készülődtek. Ezen az estén követek jöttek a bégtől. Nikápolyig más hajókra akart minket átszállítani, mert a miénk részben - hasonlóképpen az úré, és az, melyen a lovakat visszük - túl nagy. A Duna néhány szűk szakaszán nem tudnánk átjutni. Hamarosan újabb hírvivő jött, szárazföldön kell utaznunk, mert eddig nem volt szokás, hogy eddig vontassanak a vízen hajót.

...

A városban és kívül szépek a kertek, és szép néhány iparos háza is. Különösen az a négy nevezetes, melyeket kőből, téglából egyformán négyszögletesre építettek, tetejük ólom, középütt szép, kövezett piac van. E házak két emelet magasak, az egyik kamra a másik mellett, mindegyikben tűzhely található. E házak közül a legnagyobb, mely elsőnek készült el, nincs messze a ragusai boltoktól. Van benne szép nagy csarnok, mindkét oldalán mindenféle mesterségek üzletei, igazi iparosváros, szabók, vargák, késgyártók, posztósok számára. A sok új kőépület - melyeket fogoly keresztényekkel, főleg az itt nagy számban lévő olaszokkal építtettek - és a sok szép kert Budát is fölülmúlja. Pedig mennyivel szebb lehetett valaha pompás épületeivel! E néhány kőépületen kívül a többi ócska kunyhó, deszkából toldották össze, és zsindellyel fedték. Együttesen a tíz templom, a fürdők, a lóistállók, az említett négy iparosház, a bég épülőben lévő házával együtt, melyet a városon kívül emeltet, a legelőkelőbbek. A város messziről jelentős látványt nyújt, ehhez különösen hozzájárul a vár, öt nagyszerű, ólommal és bádoggal fedett tornyával. Ezek meglehetősen magasak, maga a város részben hegyen, részben a síkságon fekszik. A várban nem találunk több nevezetességet, mint az említett öt tornyot a belső várban. Az egész várnak két része van, mindkettőt fal veszi körül. A külső várban fakunyhók épültek, ebben laknak a katonák, a csőcselék népség, a könnyű fegyverzetű hadak. Innen fahíd vezet tovább. A vár belső részében tartják a hadifelszerelésüket, ágyúkat, lándzsákat, nyársakat, lőport, ami a miénkkel nem hasonlítható össze. Esztergomban, Visegrádon, Budán, Péterváradon és Nándorfehérvárott együtt nem találtam annyi hadieszközt, mint az egyetlen Komáromban. Budán és Nándorfehérváron is elég löveg akad, nagy ágyúk is, de minden egy rakáson hever pusztulóban, kereke kevés ágyúnak van. Ebben a belső várban is látható néhány régi vért, sisak, mell- és karvas, melyet Lajos király csatája után hoztak ide, Buda és Fehérvár közt szedték össze.

...

6-án és 7-én nagyságos urunk gyengélkedése miatt Nándorfehérvárott csendben pihentünk, mivel életéért aggódtunk. 8-án elhagytuk a várost és hajóinkat, nagyságos uram a legszebbet, melyet leginkább kívánt, a budi pasának ajándékozta.