Nagymaros régi-új arca, 1994-ben

Április elseje kapcsán született ez a bejegyzés, de most nem a bolondok napja miatt. Két egymással összefüggő eseményre kerül sor. Április első két napján újra megnyitják a közönség számára a Nagymaros és Visegrád közötti közműalagutat (ahol már mi is jártunk), valamint a Duna Charta szervez konferenciát a Szigetköz jövőjéről. Kezembe került a minap egy olyan 22 éve írt újságcikk, amely mintegy megkerült láncszemként kapcsolja össze ezt a két eseményt. 

A nagymarosi körgát (fortepan_28260)

A Pest Megyei Hírlap 1994. augusztus 8-i számában beszámol a nagymarosi körgát bontásának pillanatnyi állásáról és mellékesen megjegyzik, hogy a Strabag éppen egy közműalagutat épít azon a területen, ahol a tervek szerint két év múlva újra a Duna fog hullámozni:

Nemrégiben a lakosság mintegy tíz százalékának - ötszáznyolcvan embernek - a megkérdezésével Zoltai Mihály alpolgármester társammal közösen végeztünk egy közvélemény-kutatást arról, milyen arányban támogatnák avagy elleneznék a helybéliek a bős-nagymarosi vízlépcső megvalósítását - idézi fel a közelmúlt történéseit Gyaraki F. Frigyes nagymarosi alpolgármester. - A megkérdezettek nyolcvan százaléka úgy nyilatkozott, hogy azt szeretné, ha az előző parlament döntésével ellentétben megépülne a létesítmény. Tizenöt százalék nemet mondott a beruházásra, öt százalék pedig nem formált véleményt. A reprezentatívnak nem mondható közvélemény-kutatás természetesen nem változtat a jelenlegi helyzeten. (Erről csupán a parlament vagy országos népszavazás határozhatna.) Azon, hogy a dolgok mostani állása szerint nem lesz vízlépcső. Ennek megfelelően folytatódik - a lefújt beruházáshoz kötődően - a nagymarosi Duna-szakaszon korábban végrehajtott, a gyönyörű vidéket alaposan elcsúfító építési munkák nyomainak az eltüntetése, a körgát megszüntetésének előkészítése. Tart a tavaly ősszel megkezdett komplex tájrehabilitáció, melynek tervezésében, mint ismeretes, az érintett települések is részt vettek.- A munka, melynek befejezési határideje 1996 júniusa, a tervezett ütemben halad, 's jelen pillanatban már harminchat százalékos a készültségi foka - mondta a napokban lapunk érdeklődésére Sinkó László, a tájrehabilitációt kivitelező Strabag Hungária Építő Kft. munkatársa, építésvezető. Tőle azt is megtudtuk: a rehabilitáció során a Strabag Hungária közműalagutat (is) épít a most még száraz folyómederben, melybe 1996 nyarán ismét visszatér - reméljük közösen - a Duna. (Pest Megyei Hírlap 1994. augusztus 8. Hétfő)

Az írás értékét a mellékelt képek adják:

A körgáton épülő közműalagút a nagymarosi oldalról

Ebben a 3 méter átmérőjű csőben villany- és vízvezetékek, valamint internetkábelek futnak. Emberek sajnos nem, pedig komoly konkurenciája lehetne a nagymaros-visegrádi kompnak.

(Holdbéli) tájrendezés

Méretarány

A cikk elkészülte után egy évvel, 1995-ben már próbaüzemet tarthattak a közműalagútban. Mindössze 550 méter hosszú, ezen a távon körülbelül 5 perc alatt át lehet jutni az egyik partról a másikra. Ugyan érzékelni nem lehet, de 16 méteres vízoszlop alatt lehet sétálni és ha hinni lehet a híreszteléseknek, az alagút tetejét egyre kevesebb hordalék fedi. Mindössze ez az egy létesítmény valósult meg az erőmű beruházásból, bár ha az elkészült volna, a közművek a folyó felett és nem alatta húzódtak volna.

Szerencsére az üzemeltető DMRV Zrt. már sokadik éve nyitja meg a nagyközönség előtt, rendszerint a Víz Világnapjához közeli időpontban. Az idei átkelés minden időpontja betelt sajnos már március végén. 

A DMRV Zrt. idén első alkalommal 2016. április 1-én (pénteken) és 2016. április 2-án (szombaton) 9:00 és 16:00 között ismét megnyitja a Nagymaros és Visegrád közötti közműalagutat az érdeklődők számára.
A Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. minden évben számos olyan programot szervez, mellyel a szolgáltatási területén élő lakosság figyelmét szeretné a tiszta vízkincs értékességére, megóvására és a védelme érdekében tett erőfeszítésekre irányítani. Az idei programsorozat fő eleme a Visegrád-Nagymaros közötti közműalagút látogatása, a több mint fél kilométer hosszú, alig 3 m széles Duna alatti utat mintegy 600 látogatónak lesz lehetősége megtenni a két nap alatt.
A 16 méter magas vízoszlop alatti izgalmas látogatás alkalmával a visegrádi oldalon az alagút és a Bős-Nagymarosi vízlépcső építését feldolgozó tematikus tárlatot, a nagymarosi oldalon egy, a helyi élőkultúrát és állatvilágot bemutató rendhagyó tanösvényt tekinthetnek meg a csoportok.
A Magyarországon egyedülálló víz alatti alagutat a DMRV Zrt. 2011 óta hagyományosan évente kétszer nyitja meg az előzetesen regisztrált érdeklődök számára. A látogatás a visegrádi és a nagymarosi oldalról is 25 fős csoportokban indult szakember vezetésével.

Tiltakozók Nagymaroson, 1989-ben (fortepan_77367)

A Duna Charta szigetközös konferenciájá ra azonban még lehet jelentkezni, és álljon az ember akármelyik oldalon érdekes vitára lehet számítani.

Fakitermelés Gödön

A fakivágások egyre érzékenyebb témát jelentenek a közéletben. Elég ha felidézzük a római parti tiltakozásokat, vagy a mostanában aktuálisabb városligeti rendezést. Ezek kiemelt ügyek, országosan vannak ennél kevésbé ismertek is, amelyek a helyiek idegeit borzolják. Egy ilyen fakivágási ügy zajlik jelenleg Dunakeszin és Gödön, a Duna parton, ahol a Vízügy folytat fakitermelést. 

A szóban forgó terület Dunakeszin a Duna sor dunai oldalán található kb. 600-700 méter hosszú vékony erdősáv. Itt a fakitermelést sikeresen megakadályozta az önkormányzat, csak a beteg fákat vágják majd ki pótlással. 

Gödön az Ilka-patak és a Gödi-sziget északi csúcsa közötti területről körülbelül egy hete tarvágással eltűnt az erdő. Az előzetes bejelentés nélkül végzett munkáról az arra sétálók tájékoztatták az önkormányzatot. Ők kissé megkésve, de utána jártak, hogy mi is történt itt, közleményük szerint:

A Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, mint vagyonkezelő, a Magyar Állam tulajdonában lévő 2770/1 hrsz. (Rezeda utca – Szegfű utca) területen fakivágást végez. A fák kivágását a Pest Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága engedélyezte, a tevékenységet jogszerűen végzik. A tájékoztatás szerint a tájidegen, valamint a 40 évnél idősebb fákat vágják. A kivágott fák helyére április hónapban új telepítés kerül. A fák elszállítására hétköznapokon 8 órától 16 óráig, szombaton 8 órától 12 óráig kerül sor. Önkormányzatunk részletes tájékoztatást kért az engedélyező hatóságtól a részletes telepítési tervről, amit az ígéretük szerint, két héten belül, írásban kapunk meg.

Egyetértve a lakosság felháborodásával úgy gondoljuk, Göd belterületén ilyen mértékű, a természeti környezetet jelentősen befolyásoló munkálatokról – meg ha azok jogszerűek is – mindenképp részletes, előzetes tájékoztatást kellett volna kapnunk. A munkálatokról az Önkormányzat foto dokumentációt készít, és saját eszközeivel azt szorgalmazza, hogy az új telepítés mielőbb történjen meg. A telepített facsemeték gondozásáról a telepítést követő 5 évig a terület kezelőjének gondoskodnia kell! Önkormányzatunk - amennyiben szükséges - a telepítést saját facsemeték vásárlásával és ültetésével is segíti.

A gödi helyszínt bejárva valóban ijesztően néz ki az Ilka-patak bal partja. Azt még nem tudni, hogy a jobb parti erdő, mely nehezebben megközelíthető ugyancsak kivágásra kerül-e. A fás terület kellős közepét termelték ki, körbe a parton, a kerékpárút és a patak felé maradt néhány fa, ezért "oldalról" nem annyira feltűnő. Aki találkozott már fakitermeléssel ismerős lehet számára a látvány, a szétdobált szemét, a halmokban heverő gallyak, a vádli magasságban meredező tuskók és az árok méretű keréknyomok. 

Csak a szokásos...

Némi erdősáv megmarad

Szökött tuskók az Ilka-patakban

Valaki árulja el mik ezek a barnak körök a fában!

A fakitermeléssel kapcsolatban azonban van pár szempont amit figyelembe kell vennünk.

1. Annak ellenére, hogy a helyiek által ingyen látogatható, el nem kerített területről van szó a Vízügy a saját kezelésében álló földön hajtott végre hatósági engedéllyel fakitermelést. Az önkormányzatnak pedig egészen ritka kivételektől eltekintve nem szokása beleszólni, hogy ki mit vág ki a saját telkén (lásd a nevezetes gödi sárgafa esetét). Tehát a kezdőképen látható - jogosnak tűnő - polgári felháborodás egyáltalán nem jogos.
2. A fás területet a legkisebb jóindulattal sem nevezhetnénk erdőnek, legfeljebb faültetvénynek. A kukoricatáblákhoz hasonló módon, gazdasági megfontolásból, nagyüzemileg telepített, Amerikából származó nyárfák alkották ezt az "erdőt". 
3. A terület semmiféle védelem alatt nem áll, védett növények sem estek áldozatul, bár sanszos, hogy a favágás belecsúszott a madarak fészkelési idejébe.
4. Ha minden igaz az újonnan telepített erdő őshonos fajokból áll majd és remélhetőleg nem glédákban elültetett újabb faültetvényről lesz szó. Ez esetben esély lenne rá, hogy a Magyar Állam tulajdonában álló, minden más művelésre alkalmatlan három hektáros területet "hozzácsapjuk" a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó védett Gödi-szigethez. Ezzel egy csapásra meg lehetne akadályozni a következő tarvágást.

Nem lehet szó nélkül elmenni az ugyancsak itt zajló természetes fakitermelés mellett sem. A hódok alaposan megkopasztották a Gödi-sziget északi csúcsán lévő erdős zátonyt - visszaállítva a közel természetes állapotokat.

Frissítés (03.27) elkészült a terület drónos bejárása is, melyen a blog szerzője akaratán kívül is szerepel. :)

A Grében felrobbantása

1890-ben a szerbiai Grében hegy felrobbantásával és elhordásával kezdődött meg az Al-Duna szabályozása. Herkuleshez méltó feladat volt a hajózást akadályozó Gellérthegy-nagyságú szirt elhordása, mely később a nyersanyagot szolgáltatta a szabályozási művek építésénél.  

A régi Grében és ami maradt belőle (forrás: timelord.blog)

Az Al-Duna szabályozás olyannyira szerteágazó téma, hogy könyveket lehetne írni róla. Ebben a bejegyzésben kizárólag egyetlen pontra fókuszálunk a Grében-hegygerincre, és a tövében tajtékzó Dunára. Mivel a Grében-hegy kifejezés földrajzilag értelmetlen - a greben szó szerbül hegygerincet jelent - ezért egyszerűen a Grébent fogjuk használni.

Miután a Duna keleti folyása Drankónál délire, délkeletire vált és áttöri az Izlás, majd a Tachtalia két sellőjét a jobb parton egy viszonylag meredek hegygerinc bukkan fel. 294 méteres magassága nem teszi ugyan heggyé, de a külalakjába nem lehet belekötni. Éppen úgy, mint a Gellért-hegy hegy mivoltába sem Budapesten. A Grében délkeleti elvégződése a folyószabályozás előtt mélyen belenyúlt a Duna medrébe, 390 méterre szorítva össze a folyó völgyét. Ez a szélesség még bőven elegendő lett volna a hajózáshoz, azonban a hegy a folyó medrében sziklapadokat alkotva folytatódott. Ezek voltak a Vránik sziklazátonyok.

Izlás, Tachtalia, Grében és a Vránik zátonyok a III. kat. felmérés térképén (mapire.eu)

Az összeszűkülő folyó vizét ez a kőkemény "fenékzátony" visszaduzzasztotta, egy olyan vízbukást hozva létre, melyen az áthajózás szinte lehetetlen volt. Főként hegymenetben. A víz 5 méter/sec (=18 km/h) sebességgel bukott át a Vránik szikláin, majd a Grében szirtet elhagyva hirtelen két kilométer széles mederben terült szét. Ezen a szakaszon pedig éppen a szétterülő víz következtében létrejövő sekély meder okozott problémát a hajósoknak. Az öblözetben egykor két nagyobb és több kisebb szigetet épített a lerakódó hordalék. Közülük a Porec volt a legnagyobb, melyen a III. kat. felmérés egy romtemplomot jelöl.

A lerepesztett szirt (forrás Droppa Kálmán, fortepan.hu)

A Báziástól a Vaskapu-szorosig tartó sziklás medrű, sellőkkel, sziklaszirtekkel, alattomos kőpadokkal tarkított medret először Vásárhelyi Pál térképezte fel. Hossz és keresztszelvényekkel kiegészített térképét sokan méltatták, a kor térképészeti csúcsteljesítménye volt, mely lehetővé tette a szabályozási munkálatok megindulását. Mivel a kőágyban rohanó Duna partja itt 60 év alatt sem változott semmit, nem évült el, a későbbi mérnökgenerációk is használhatták.

Mederszélesség a II. kat felmérés térképén (mapire.eu)

Gróf Széchenyi István a Desdemona evezőshajóval megtett al-dunai hajóútja után lelkes támogatója lett a Duna szabályozásának. Ebben a munkában látta biztosítva Magyarország felemelkedését és bekapcsolódásunkat a nemzetközi kereskedelembe. Munkájában támogatta a bécsi udvar is.
Az első kapavágás 1833. július 19. történt, éppen a Grében tövében. Bár a szirt ekkor még érintetlen maradt, az első komolyabb feladat a Kozle és a Grében közti Tachtalia sellő hajózhatóvá tétele volt. Ezen a szakaszon nem csupán a folyó mélységével volt gond, de a sziklapadok elhelyezkedése miatt az áramlási viszonyok is kiszámíthatatlanok voltak. Volt olyan szakasz, ahol a folyó völgyére merőlegesen áramlott a víz egyik parttól a másik irányában. Hogy ezt megszüntessék egy hajózó csatornát vágtak az meder aljzatát képező sziklapadba. Elkészült továbbá egy 122 kilométer hosszú út, a híres Széchenyi-út, mely lehetővé tette a hajók vontatását. A munkálatok 1835-ig tartottak, amikor I. Ferenc király halála után elapadtak az erre szánt források. Széchenyi a saját pénzéből fejezte be a munkát, de az újabb munkák megindulásáig 45 évet kellett várni.

1878-ban a berlini kongresszuson Magyarországnak jutott a megtisztelő feladat, hogy hajózhatóvá tegye az Al-Dunát a nemzetközi hajóforgalom számára. A szerbekkel és a románokkal elhúzódó tárgyalások után végül 1890-ben kezdhettünk neki Széchenyi művének befejezéséhez. Az első kapavágás a Grében felrobbantása volt. Az eseményről így tudósított Dr. Simonyi Jenő, az Al-Duna c. munkájában:

"A Grében foknál kezdték meg a nagyszerű szabályozási munkát, 1890-ben (szeptember 15-én), nagy ünnepélyességgel, magyar, osztrák és szerb minisztereknek és számos előkelő vendégnek jelenlétében. A Greben-hegy közelében egy hajó födélzetén volt együtt a nagy társaság. A Greben-hegy tövében, két aknában néhány ezer kilogramm robbanószer volt elhelyezve. A gyujtózsinór a hajón lévő elektromos gyujtókészülékkel volt összekapcsolva. Miután az üdvözlő beszédeket megtartották, Baross miniszter megnyomta a gyujtókészülék gombját, az akna levegőbe repült és a Greben-hegy fokából nagy sziklatömb hullott alá a Duna hullámaiba."

Kettős célja volt a szabályozásnak, a hajóút állandó mélységének biztosítása, valamint a vízsebesség csökkentése a hegymenet megkönnyítése érdekében. A vízsebesség csökkentése érdekében ki kellett szélesíteni a medret. A Grében Dunába nyúló csúcsából 150 métert szándékoztak lecsípni. 2-8 tonna robbanóanyag fogyott el, csak ezen az egy helyszínen. Az így nyert 64000 köbméter kőzetet nem a szabadpiacon értékesítették, hanem egy párhuzamműbe építették bele, mely a Grében új csúcsától 6,5 kilométeren keresztül szűkítette az alatta lévő öblözetet. A kőzet szállítását nehezítette a hegy meredeksége és a helyhiány. Külön erre a célra egy alagutat fúrtak a hegybe, majd a túloldalon ipari vasút szállította a követ a párhuzammű gerincén. A Grében tövéből induló párhuzammű 2,8 méteres magasságával 1,3 métert duzzasztotta vissza a Dunát, így megszűnt a vízbukás jelensége. Jelenleg a Duna szélessége itt 620 méter.

Az építkezés megpecsételte a Porec szigeteinek sorsát, egy tóvá szelídített Duna-mederben tengődtek a Vaskapu  I. erőmű megépítéséig. Az Ada Kaleh szigetet is elárasztó 33 méteres vízszintemelés hiábavalóvá tette a XIX. század végi hatalmas erőfeszítéseket. A felduzzasztott folyó elnyelte a veszélyes sziklákkal együtt a szabályozási műveket is és hiábavalóvá tette a grébeni kiszögellés felrobbantását. 

A Grében szirt a felduzzasztott folyóval (forrás)

A lerepesztett Grében hegy azonban ma is ugyanott áll a herkulesi munka mementójaként.

Dömsödi szigeten piroslik már a fákon a levél

Dömsödön nehéz eldönteni, hogy több sziget van-e, vagy egy sincs. Azt is nehéz eldönteni, hogy melyik meddig tart és mi a nevük egészen pontosan. Magyarország egyik legérdekesebb szigetét, a Somlyó-szigetet kettévágták egy öntözőcsatornával, így keletkezett a Felső-sziget. Ha Felső-sziget van kell lennie Alsó-szigetnek is, amit azonban többnyire Dabi-szigetnek neveznek, egy olyan településről ami hivatalosan 1939 óta nem létezik. Az utóbbi szigetről már esett szó, most következzék a Felső-sziget.

Dab település 1939-ben egyesült Dömsöddel, nevét legfeljebb a helyiek őrizék meg. A Dabi-sziget annak ellenére őrzi a település nevét, hogy már csak nagyon nagy jóindulattal lehetne szigetnek nevezni. Ebből eredt a Dömsödi paradoxonként már megírt történet, miszerint a sziget neve még megvan, a falué már nincs, a sziget már nincsen meg, a falu még megvan.

A Dabi-szigetnél jobb állapotban maradt meg a Dömsödi-Felső-sziget, amely viszonylag fiatal formáció. Valamikor a II. világháború után keletkezett, amikor a Dömsödi-övcsatornával kettévágták a furcsa alakú (lásd alábbi térképen) Somlyó-szigetet. 1965 előtt történhetett ez, akkor már megvolt a csatorna a fentrol.hu felvétele szerint. A csatorna a Ráckevei-Dunából indul és a legjobban elkeskenyedő résznél vágja ketté a szigetet. Tőle háromszáz méterre északra húzódik a közigazgatási határ, északra Ráckeve, délre pedig Dömsöd a birtokos mind a mai napig. 

Az övcsatorna építésekor két részre szakadt az addig egységes mellékág, kialakult a Dömsödi Holt -Duna. Van ugyan kapcsolata a Somlyó-szigeti mellékággal, de ezt az átfolyást is zsilip szabályozza. Ez a zsilip képes friss vizet ereszteni a holtág felé is. Alulról még van kapcsolata a Ráckevei-Dunával is, de egy rajta átvezető töltésen csak egy csövön keresztül kap friss vizet. De van még egy hely, ahonnan víz érkezik a holtágba, ez pedig nem más, mint a térképen Tó kertek felirattal jelölt terület alatti kanyargós meder. Mostanában csak belvizet és csapadékvizet szállít, de régebben ez lehetett a Lacháza mellett tekergő Tekeres-ér visszatorkollása a Dunába. 

A Dömsödi Holt-Duna első ránézésre állóvíz, nincsen sodrása. Ha azonban a zsilipnél, átereszeknél faleveleket dobunk a vízbe érdekes jelenségre lehetünk figyelmesek. Az övcsatorna zsilipjénél van vízbetáplálás, ami azonban még érdekesebb, hogy a sziget alsó végénél, a Dabi sziget útról nyíló híd alatti átereszen nem kifelé, hanem befelé áramlott a víz. Röviden, alulról és felülről is érkezik víz a holtágba. De akkor hová távozik ez a vízmennyiség? A válasz első ránézésre nehéz csupán.

Dömsödnél a Ráckevei-Duna megőrizte régi szélességét, egészen szokatlanul széles a gubacsi szakaszhoz képest. Ide már kevesebb üledék érkezett, a meder nem töltődött fel és szűkült össze annyira, mint a Kvassay-zsilip alatt. A Dömsödi Holt-Duna is megőrizte egykori szélességét, legfeljebb a két oldalán élő telektulajdonosok töltögették fel saját partjukat. A feszített víztükör tette lehetővé, hogy közvetlenül a folyó mellett parcellázzanak. Próbálnák meg ugyanezt a Nagy-Dunán, 8 méteres vízjátékkal...

Összesen négy út vezet a szigetre, a sziget alsó csúcsán lévő gyaloghíd kivételével mindegyik egy utca folytatása, autóval járható. Mivel a sziget teljesen be van építve egy focipálya kivételével szükség is van ezekre a hidakra. A Dabi-szigetről átívelő gyaloghídnál egy ősrégi tábla figyelmeztet arra, hogy a Dömsödi Holt-Duna természetvédelmi terület. 

Lassacskán csordogál a víz ebben a védett mellékágban. Az alábbi képen látható átereszen éppen a szokatlan irányban, azaz "alulról felfelé". 

Ennek az oka egyszerű, a Dabi-sziget mellékágát jelentő Tassi főcsatorna a holtágból ágazik ki, majd hosszú kanyargás után Tassnál torkollik vissza. Ez szívja le a holtág vizét mindkét irányból. Csakúgy mint a főág mentén, a holtágban is rengeteg stég sorjázik egymás mellett - minden háznak megvan a maga pecahelye. Jóval több lakóházzal találkozni itt, mint a Dabi-szigeten, ahol a nyaralók dominálnak. A település magjához közelebb eső Felső-szigeten már a II. világháború előtt megindult a parcellázás, néhány jellegzetes épület villa árulkodik erről a korról. 

A Felső-sziget legfőbb nevezetessége azonban még messzebbre nyúlik vissza az időben. Egészen a XIX. századig. 

A dömsödi kikötőnél áll egy óriási, aszimmetrikus tölgyfa, melyet a helybéliek Petőfi-faként ismernek. A legenda szerint e lombok alatt írta a "Piroslik már a fákon a levél" c. költeményét, amely sajnos nem tartalmaz semmiféle utalást a korabeli Dunára, vagy a szigetre.  Elképzelhető, hogy itt keletkezett a vers, hiszen az öreg kocsányos tölgy több száz éves lehet már. 1978-ban villámcsapás szakította le a másik hatalmas ágát, azóta van három sodronnyal kikötve. A leszakadt ágból faragták ki Petőfi és szülei szobrát, akik körülállják az emlékfát. A kikötőhöz vezető út túloldalán egy hasonló méretű fa tuskója található, a mellette lévő ismertető táblák sajnos nem térnek ki a sorsára. 

Két vízügyi térkép

Térképtár rovatunk viszonylag rendszeresen frissül, általában szó nélkül, azaz külön bejegyzés nem készül róluk. Most mégis kivételt teszünk, mert a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság és a Vízügy honlapján olyan remek térképekre bukkanni, amelyek megérdemlik az alaposabb bemutatást. Természetesen ezek is felkerültek a Dunai Szigetek térképtárba.

 

Az elkotort Fürdő-sziget nyomai

A KDVVIZIG az egyetlen olyan vízügyi igazgatóság ahol hajóút kitűzési tervlapokat találni a magyar Duna-szakaszról. Sem az Észak-, sem a Közép-, sem a Dél-Dunántúli, sem pedig az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság honlapján nem találtam meg a folytatását ezeknek a szelvényeknek. Így be kell érnünk a Szobtól Dunaföldvárig tartó szakasz + a Szentendrei-Duna térképlapjaival. Ezek .pdf kiterjesztésű fájlok, így műveleteket nem tudunk velük végezni, sorba sem rendezhetők, csak egyenként lehet megnyitni őket a lapmutató vázlatról, külön ablakban. 

Az eltűnő Pap-sziget és az előbukkanó Bólya-zátony.

Elsősorban hajósok számára készült, akik Regensburgtól a torkolatig járják tolóhajókkal, kirándulóhajókkal stb. a Dunát. Azonban a főágban vízitúrázók, horgászók vagy akár csak strandolók is érdekes információkat találhatnak rajta. Tájékozódásképpen rajta vannak a folyamkilométer táblák, a hajósok Kresz-táblái. A földrajzosok figyelmét azonban legjobban a vízfelszín alatt megbúvó formakincs keltheti fel. Fél méteres szintközökben tárul fel a folyó kisvíznél sem látható medre. Már a jelkulcs is árulkodó, a valaha mért legkisebb vízállás (LKV) alatt mértek már -12,2 méteres vízmélységet is! Kár, hogy ez a pont nincsen feltüntetve, és az öt méternél mélyebb szakaszokat egységes színnel jelölik. Külön kiemelten szerepel a 2,5 és 2,7 méteres szintvonal, amely gyakorlatilag kirajzolja a hajózható útvonalat.  

Lássuk a másik térképet!

Pillanatnyilag a Belügyminisztérium alá tartozik a Vízügyi Főigazgatóság, melynek remek honlapján egyéb rengeteg információ mellett remek digitális térképeket is találhatunk. A "Térképtár"-ban a Hajózási és gázló információk alatt van a leginformatívabb térkép. Link: http://terinfo.vizugy.hu/duna_meres/

Kádár- és Pandúr-sziget

Funkciókban és térben is gazdagabb ez a térkép az előzőnél. Rajkától Kölkedig megvan az egész Duna, minden Vízügyi Igazgatóság szerepel rajta. Némileg kevesebb a szintvonal a folyóban, csupán a hajózás szempontjából fontos mélységek szerepelnek külön színkulccsal. Pirossal kiemelve láthatjuk a -25 deciméteres Duna Bizottság szintet, melyet minden Duna-menti országnak biztosítania kell a hajózás számára. Ennek érdekében épülnek a sarkantyúk, zárják le a mellékágakat és kotorják el a gázlókat. Ez tulajdonképpen egy csatorna a folyón belül. 

Ezen a honlapon műveleteket is tudunk végezni. Balról jobbra a képernyő felső részén ezek a következőek: Nagyítás-kicsinyítés, keresés, gázlók keresése, alaptérképek láthatóságának beállítása, alaptérkép választása, mérés (ez egy különösen hasznos funkció szigetek méretének megállapításához). A képernyő jobb oldalán az egyes felületeket tudjuk ki-be kapcsolni, hogy gyorsabb legyen a program. Az alaptérképek között találni régebbieket jobbnál-jobb TSZ nevekkel, de tíz másikból is válogathatunk. 

Ezen is fel vannak tüntetve alappontként a folyamkilométer-táblák és a vízmércék, melyeken az éppen aktuális vízállásadatok frissülnek (lásd az alábbi ábrát). 

A programnak vannak kisebb nagyobb hibái, például az alábbi képen Vácnál egy egész erdősáv helyén jelez nyílt vízfelszínt. Mindkét térkép nagy hiányossága, hogy a mellékágakat nem jelöli folyóágként, vagy ha annak is jelölik mélységadatot nem tartalmaz. Ha görgetés közben belekattintunk esetleg a képernyőbe jön a kék halál, amitől néha nagyon nehéz megszabadulni. 

Mederben nőtt erdő, erdőben nőtt folyó?

A térképeket a Dunai Szigeteken is gyakrabban lehet majd viszontlátni, pillanatnyilag ezek a legfrissebb mederadatok a folyóról és mint ilyenek használható illusztrációt és plusz információt adhatnak egy-egy szigetes bejegyzéshez. 

A szobi fantom

A térképészek papírvárosnak nevezik azokat a fiktív városokat, amelyeket csupán azért tesznek a térképre, hogy kiderüljön ha másolják a térképüket. Ugyanis ha egy kitalált város szerepel egy konkurens térképen is, egészen biztos, hogy lemásolták a térképünket. A térképészet ismer fiktív, vagy éppen legendás szigeteket is, ezeket fantom szigetnek nevezzük. Ilyen fantom szigetből meglehetősen sok van, legjobb példa rá Atlantisz, de ha közelebbi példát szeretnénk elég Szobig menni.

A Szobi-sziget egy 1963-as képeslapon

A Szobi-sziget Atlantisszal ellentétben létezett, legalábbis vannak róla fényképek, szerepel térképeken és légifelvételeken. Meglehetősen rövid életű sziget volt a XX. század közepén, bár emléke megérte a XXI. századot is, de erről majd később.

1962

Szobnál jelenleg nem található sziget, van egy zátony ugyan az Ipoly-torkolatnál, de az csak halovány mása a fenti légifotón láthatónak. Az 1962-es légifotó tanúsága szerint a zátony és sziget közvetlenül a révátkelés vonalától indult és valamivel az Ipoly-torok fölött végződött el. Hossza több mint egy kilométer, legnagyobb szélessége 200-250 méter volt. A zátony keleti részét elfoglaló Szobi-sziget körülbelül 100-150 méter hosszúságú lehetett és a pilimaróti parthoz közelebb volt, mint a szobihoz. Összehasonlítva a jelennel, a szobi zátony körülbelül 400 méterrel lett rövidebb és pont a keleti rész, a beerdősült szigettel hiányzik róla.

1962

Eddigi kutatásaim alapján egy 1944-es légifotón találkozhatunk először a Szobi-szigettel, (2015-ös év Dunai Szigete szavazás képén). Az első térkép, amin szerepel egy 1948-as Börzsöny-turistatérkép (a Nagy-Hideg-hegyi turistaház falán találkoztam vele). Ez a két kezdő évszám nincsen kőbe vésve, szóljon nekem, ha valaki esetleg rendelkezik korábbi térképpel, vagy légifotóval, amelyen szerepel a sziget.

Az 1930-as években készült vízisport-térképek csupán zátonyt jelölnek a helyén. Valószínűleg ennek a zátonynak a legmagasabb részén telepedett meg egy kisebb erdő. Az 1962-es fentrol.hu-s légifotón az élesebb szeműek még a fákat is meg tudnák számolni. Ha azon esetleg mégsem, a következőn már biztosan. 

1975

Mindössze 12 év telt el a két felvétel között, és ez elég volt, hogy drasztikus változások menjenek végbe. Az erdőcske nagy része eltűnt, talán az északi partján jelentkező elmosódásnak, talán egy jégzajlásnak köszönhetően. Csupán 9 fa élte túl ezt a korszakot, a többi eltűnt nyomtalanul. Ha tovább böngésszük a fentrol.hu légifotóit közelíthetünk a fák pusztulásának időpontjához. 1966-ban még a kezdőképhez hasonló állapotot látunk egy árvizes képen, majd 1969-ben, azaz a sorban következő fényképezésnél már csak 14 fát találunk. Valamikor 1966 és 1969 között szenvedhetett a Szobi-sziget olyan károkat, amely megpecsételte a sorsát. 

1978

1978-as a legutolsó fellelhető légifotó a szigetről, feltehetően nem sokkal ezután végleg eltűnt a Dunáról. Ha esetleg szobiak emlékeznek a dátumra és az eltűnést kiváltó eseményre, kérem írják meg a történetet. Ha tippelni kellene az eltűnés okát valószínűleg a kotrás lenne a legesélyesebb. Abból kiindulva, hogy a szobi zátony keleti része teljesen eltűnt és még a tavalyihoz hasonló alacsony vízállás idején sem bukkan elő ott semmi kizárja, hogy a jégzajlás legyen a felelős. A jégzajlás elvihette a fákat, de a víz alatt megbúvó zátonytestet nem bírta volna elhordani, azaz annak ott kellene lennie akár a legfrissebb online térképeken is. Mivel a folyó sem hordhatta el a szigetet úgy, hogy közben a valamivel feljebb lévő, ma is meglévő zátonyt meghagyja csakis a kotrás jöhet szóba. Ami dátumát tekintve összefügghet a pilismaróti hajótemető kikotrásával, ami pedig a Bős-Nagymaros duzzasztómű építésével függ össze. Persze mindez csak egy eszmefuttatás, innen-onnan összeszedett információk alapján valami más történhetett.

Hogy mikor tűnt el végleg a sziget egyelőre nem tudni. 1978-ban még megvolt, nekem 2006-os a legközelebbi légifotóm, azon már nincsen rajta. Találtam ellenben még két, 2012-ben közzétett dátum nélküli fotót egy indexes fórumon. 

Egy hozzászólás szerint a fénykép a nyolcvanas évek elején készülhetett. A többi hozzászóló elmondásából kirajzolódik a sziget sorsa, sőt még a neve is előbukkan:

"Szerintem a szobi kompnál lévő sziget.
Kb. 20 évvel ezelőtt a sziget fölött lévő jó minőségű sódert kikotorták, lett vagy 6-8 m mély víz.
A Duna meg szép lassan lebontotta a szigetet, ma már semmi sem látszik belőle."

"Ez a kép kb. 4000%, hogy az elkotort, elkopott szobi Szunyog-sziget, ami közvetlen a kompjárat fölött volt. Gyermek- és ifjúkorom jelentős részében múlattam rajta az időt, s láttam Őt minden szögből. Szerettem, mivel sok-sok, igen kedves emlék köt(ött) :-( hozzá."

Később Árpási Imre feltöltött egy képet a pilismaróti oldalról, ezen már alig vannak fák a szigeten.

A Szobi-sziget valamikor a '90-es évek elején (Árpási Imre képe)

Tehát a szobi Szúnyog-sziget a sóderbányászat következtében tűnt el, bár nem kotorták el fizikailag, de a folyó áramlási viszonyok megváltozása egyszerűen elmosta fáival együtt. Kár érte. 

Itt véget is érhetne a történetünk, hiszen immár 20 év telt el a pusztulás óta. Azonban itt visszakanyarodnánk a bevezetőben említett fantom sziget kérdésköréhez. Mintha mi sem történt volna, a szigetet megtaláljuk az 1985/86-os dátumú Pilis turistatérképen, az 1991-es A Pilis és a Visegrádi-hegység turistatérképén, az 1999-es Dunakanyar téréképen, a 2001-es Duna vízisport térképen, a 2005-ös Pest megye (+Nógrád megye) térképen, valamint a 2007-es Börzsöny turista térképen. Némelyiken még pirossal körbe is van pöttyözve, mint a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Egy védett sziget, amely nem is létezik. Nem lehet másra gondolni, mint a Cartographia vállalat papírszigetére, amelyet sok más térképkiadó vállalat is szolgai módon lemásolt róla, anélkül, hogy ellenőrizte volna az adatokat. 

A nem létező Szobi-sziget a Börzsöny turistatérképen

Ha valaki esetleg jelezni kívánná ezt a térképkiadók felé már elkésett, a 2015-ös legújabb Börzsöny térképen már nem jelölik, ellenben az új Szobi- és Helembai-zátonyok már helyesen szerepelnek. A Szobi-sziget papíron kb. három évtizeddel élte túl saját pusztulását.

FRISSÍTÉS! Balázs pontosította az eltűnés dátumát és okát:

"Egészen pontosan emlékszem, hogy a szobi "fantomszigetet" a 2002-es árvíz tüntette végleg el. Akkoriban többször nyaraltunk Pilismaróton és páréves fiamat többször vittem le bámészkodni a szobi révhez onnan visszafelé meg a hajótemetőhöz. Határozottan emlékszem, hogy 2000-ben vagy 2001-ben egyszer ott bámészkodva egy jetskis csapatot is néztünk. A partról kiabáltak be egy szépszál legénynek, hogy menj át a két fa között. És ő átment, tehát 2000-ben vagy 2001-ben még minimum két fa kilátszott a vízből! Emlékeim szerint az árvíz után valóban teljesen eltüntek a fák."

Alsógöd-Dunakeszi oligocén agyag védett földtani szelvény - de jó is lenne!

Az alsógödi és a dunakeszi rév közötti partszakasz egy szerencsésebb helyzetben akár védett földtani alapszelvény is lehetne. Az itt található oligocén agyagrétegek  és a bennük fellelhető ősmaradványok alapján mindenképpen érdemesek lennének a kitüntetett figyelemre és a védelemre. Lehetne itt egy tanösvény is akár. Ennek egyetlen akadálya van, a hely gyakorlatilag megközelíthetetlen. Kivéve kisvíznél, amikor a visszahúzódó folyó nyomán feltűnnek az ősi kőzetek.

Horváth Tibor annak idején megírta az agyaglábakon álló magaspart történetét. A cikk képanyaga azonban többnyire középvíznél készült, amikor a magaspart alatti rész járhatatlan és a telkek alatt sem húzódik ösvény, mert a telkek egészen a Dunáig húzódnak. Helyenként alá is mosódnak. A 2015. őszi kisvíz idején tett kirándulás alkalmával sikerült újra végigfényképezni a partot, így a cikk képanyaga most négy és fél év után kiegészült. 

Oligocén agyag és miocén tufa rétegfejei Alsógödön.

Kisvíz idején a kavicságy alól kibukkanó  rétegfejek

Gyökerek, hullámzás és kiszáradás-nedvesedés hatására aprózódó kőzetek

Kibillent agyagrétegek

Az agyagrétegek vízzáró rétegként funkcionálnak, felszínükön több száz (!) forrás fakad.

Pusztuló agyagpadokon a Duna felé igyekvő erek.

Partra vetett rétegzett oligocén kőzetek a keszi révnél.

Most a folyó pusztítja a tengeri üledékeket.

Idei terv, hogy utánanézzünk, hogyan lehetne valamiféleképpen védettséget és nagyobb ismertséget szerezni az agyagrétegeknek, mely egészen egyedülálló feltárásban hozza napvilágra a Visegrádi-hegység és a Börzsöny kiemelkedése előtt itt hullámzó tenger üledékeit. 

Kötelező olvasmány:

Horváth Tibor:  30 millió éves agyagrétegek magasodnak a Duna fölé Göd és Dunakeszi között