Jéghegyeket épített az évszázad leghidegebb tele Felsőgödön

Éppen háromnegyed évszázaddal ezelőtt Nyergesújfalun megfagyott a bor a pincében, Mátészalkán a foglyok (Perdix perdix) 98%-a elpusztult a zord télben, vonatok akadtak el a helyenként másfél méteres hóban, befagytak a folyóink és körülbelül 50 centiméter mélyen megfagyott a talaj. 1939-1940 telén már csak egy hirtelen olvadás hiányzott, hogy a Dunán hatalmas jeges árvíz alakuljon ki. 

75 évvel ezelőtt a mérések szerint 122 cm vastag hó hullott Gödön, a Dunán néhol beállt a jég, néhol olyan magasra torlódtak a jégtáblák, hogy Doutlik József felsőgödi fényképein olybá tűnik, mintha Amundsen és kutyái szerepelnének rajta, nem pedig gödi polgárok. 

Nemrég jelentek meg Kishonti László jóvoltából nagyapja, Doutlik József képei a Göd régen facebook közösség oldalán. Csak kérni kellett és mi is megkaptuk, hogy egy szélesebb közönség is láthassa mire volt képes 75 éve az évszázad legkeményebb dunai tele. 

1939/40 tele volt a leghidegebb a XX. században. Egy tanulmány szerint a téli országos középhőmérséklet -5,8 °C fok volt. Ha hónapokra lebontjuk 1940. januárjában ez az érték -9,5 °C fok, februárban pedig -7 °C fok volt. E zord tél során az év 48 napján mértek -10 °C foknál hidegebbet és 21 napon mértek -15 °C foknál kevesebbet. Ilyen tél azóta sem volt, és mostanában már azon is csodálkozunk, ha télen egyáltalán esik a hó, vagy netán fagy odakinn.

A 2., 3., és 4. képen még viszonylag alacsony vízállásnál látjuk a zajló Dunát. A kavicspadokat vastag hó borítja, a Dunán pedig vastag jégtáblák sodródnak. A parton még nyoma sincs a több ember magasságú jégtábla-hegyeknek. Pontos dátum nincs a képekhez, de a korabeli vízállásadatok a rendelkezésünkre állnak. Ugyan más volt akkor még a meder Gödnél, még nem zárták el a Gödi-szigetet a mellékággal és a két sarkantyú sem épült meg rajta, de valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha az 1940 január 8-án mért 129 centiméteres minimum-érték alapján ezeket januári eleji képeknek gondoljuk. Előtte decemberben, majd utána márciusban is kifejezetten magas vízállást mértek (dec. 8.: 604 és márc. 30.: 687 cm Budapesten). 1940. februárban pedig folyamatosan 300 cm feletti vízállásról tanúskodnak az adatsorok. 

A sorozat többi képén már a parton feltorlódott jégtáblákat látjuk a bástyáiról híres felsőgödi Duna-parton. Méretaránynak ott vannak az emberek, akik jobbára bámészkodó helyiek, de olyanokat is felfedezhetünk a képen, akik lapáttal próbálják eltakarítani a folyó jegét a töltés tetején futó sétányról. Nem akármilyen élmény lehetett ezeket a jéghegyeket látni és főleg hallani. De mégsem mondhatjuk teljes meggyőződéssel, hogy milyen jó lenne ilyet látni még az életben...

A sorozat befejező képeit, amelyek már az áprilisi árvízről tudósítanak, nem közölnénk most, ekkor a nyugat felől érkező hirtelen olvadás egyszerre eresztett be minden olvadékvizet a Duna vízrendszerébe. Az átfagyott föld képtelen volt elnyelni ezt a rengeteg vizet, ami nem tudott lefolyást találni, abból hatalmas belvíz-tavak képződtek. Magyarországon körülbelül 6800 négyzetkilométer állt víz alatt 1940 tavaszán. Az eseményről még filmhíradó is készült.

+1 bónusz kép Budapestről (fortepan.hu):

Ingyenes vízum a dunai szigetekre!

Sétálna a Szentendrei-szigeten, de tábla tiltja? Eltévedt a Csepel-szigeten és bokorból előugró fegyveres őrök vegzálják? Kerékpározna a Duna parton, de eltéved a sok tiltástól? Megnézné a Dunai Szigetek blogon leírt szigeteket, de állandóan zöld ruhás emberek zavarják el? Van megoldás! Váltson ingyenes dunaparti vízumot!

Igen, valóban létezik ilyen és valóban ingyenes! De mi ez és miért van rá szükség?

A KDV-KÖVIZIG vízbázisai

Budapest és az agglomeráció lakosságának ivóvízellátását gyakorlatilag egyes-egyedül a Duna, mint felszíni vízfolyás biztosítja. A folyó ezáltal körülbelül 3 millió ember mindennapjait befolyásolja.  Védelme közös érdekünk, a legjobb minőségű ivóvíz a Duna kavicságyán szűrődik át. 

"A parti szűrés során lejátszódó víztisztítási folyamatokat négy csoportba sorolhatjuk: hidrodinamikai (hígítás révén), mechanikai (természetes szűrés), biológiai (a mikroorganizmusok lebontása), fizikai-kémiai (szorpció, csapadékképződés, pelyhesítés, koaguláció, redox folyamatok). Ezek a folyamatok a szerves és szervetlen szennyezőanyagokat, valamint a mikrobiológiai kórokozókat részlegesen vagy teljes mértékben eltávolítják a folyóvízből. Mire a folyóvíz a termelőkútig ér, teljesen vagy részben megtisztul. A tiszta víz csupán fertőtlenítést igényel, és mehet is az ivóvízhálózatba. Erre a fertőtlenítésre is elsősorban a kiterjedt csőhálózatok miatt van szükség." (forrás)

A parti szűrésű csápos kutakban gyűlik össze és innen kerül némi utólagos tisztítás után az ivóvízhálózatba. Ezek a parti szűrésű kutak gyakorlatilag mindenre érzékenyek. Elég egy kilyukadt tank benzin, vidám tábortűzbe dobált műanyag flakonok, folyami hajók szennyvízszivárgása, szétdobált állattetemek, vagy akár egy feliszapolódott partszakasz és Budapesten azonnal korlátozzák az ivóviz-hozzáférést. Hogy ilyen ne forduljon elő szigorúan védett területeket jelöltek ki a Szentendrei-sziget északi csúcsától le a Csepel-sziget déli csúcsáig. 

A Szentendrei-sziget vízbázisai.

Ez nem egybefüggő terület szerencsére, hiszen akkor minden parti település lakójának engedély kellene hozzá, hogy lemehessen kutyát sétáltatni a Duna-partra. Kutakat sem telepítettek mindenhová, ugyanis a partoldalak feltöltődő, feliszapolódó domború oldalaira előírás szerint ilyeneket nem is lehetne tenni. Itt ugyanis a finom szemcséjű üledék, a benne lévő szerves és szennyező anyagok eltömítik a kavicságy hézagjait, így csak kevés és rossz minőségű vizet lehetne ilyen helyekről kinyerni. 

Ezért fontos tehát a vízbázis védelme és ezért nem lehet akárhol mászkálni és akármit csinálni ezeken a területeken. Szerencsére ha nagyon ragaszkodunk hozzá - és írásbeli nyilatkozatot is hajlandóak vagyunk tenni, hogy nem fogunk rosszul viselkedni - van mód a belépésre. Egy ilyen igazolvány kell hozzá:

Ez a belépő három területen ad belépési jogosultságot: a Szentendrei-szigetre (kivéve a nagyon szigorúan védett déli részt), a Csepel-szigetre és a Budapest - Dunakeszi között elterülő, vízügyi műemlékek tömkelegét rejtő területre. Ha valaki az ország más védett ivóvízbázisán szeretne sétálni, érdemes előbb a területileg illetékes vízügyi igazgatóságon érdeklődni.

A "vízum" igénylő lapja letölthető itt: 

http://www.halasztelek.hu/phocadownload/2014/igenylolap-vedteruleti-belepohoz-2014.pdf

Kitöltés után postán kell beküldeni a vízművek címére, amely megtalálható az igénylőlapon. Érdemes elmenteni a dokumentumot, mert évente meg kell majd újítani!

Kellemes kirándulást kívánok az új okmányokkal!

Haldokló gyümölcsösök szigete Rácalmáson

Hatalmas változásokon ment keresztül a rácalmási Nagy-sziget északi csúcsa az elmúlt évszázadban. Változott a táj, változott a hasznosítás, változott a sziget kiterjedése és az ide látogatók száma is. Utóbbi összefüggésben van az itt kialakított tanösvénnyel, mely tablókból megismerhetjük a Rácalmási-szigeten lezajlott folyamatokat a honfoglalástól napjainkig.

Át a szigetre

Rácalmás a Duna jobb partján fekszik, Dunaújváros és Kulcs között éppen a Soroksári-Duna tassi zsilipjével átellenben. A település 40-50 méter magas, a Dunára meredeken leszakadó löszdombokon épült. Alatta terül el közvetlenül az ártér, a Rácalmási-Duna és azon túl a sziget, mely ilyenkor januárban is vonzó úticél lehet. Miért? Elsősorban a tanösvény miatt, mely a sziget északi hatodát járja be keresztül kasul, de a bátrabbak nagyobb felfedezőútra is indulhatnak a déli csúcs sziget-zátony-holtág labirintusába. Hosszú túrára kell felkészülni, hiszen a sziget meglehetősen terjedelmes; hossza 4,5 kilométer, legnagyobb szélessége 1 és egy negyed kilométer. Nem volt ez mindig így, a folyószabályozások hizlalták fel ekkorára, csakúgy mint oly sok más dunai szigetet. A beavatkozások előtt még "csupán" 3,6 kilométer volt legnagyobb észak-déli, és valamivel kevesebb mint 1 kilométer a kelet-nyugati kiterjedése. Szerencsére a sziget élő, azaz a mellékágban még a januári kisvíz idején is vígan csobogott a víz a rajta átívelő híd alatt. Január 3-án szombaton délben, látogatásunk idején Dunaújvárosban 19 centiméteres vízállást mértek, amely alig 73 centiméterrel haladta meg a valaha mért legalacsonyabb szintet. 

A "Tízfás"-sziget

A rácalmási mellékág egy érdekessége ez a "Tízfás"-sziget. Leginkább egy kotrásból itmaradt zátonynak tűnik, mindenesetre érdekes színfoltja a rácalmási Duna-partnak. Kissé hasonlít a Luppa-sziget melletti Egyfáshoz. Itt található a hajókikötő és egy kis forrás, ahol még januárban is sorban álltak a helyiek kannáikkal, éppen úgy, mint Zebegényben a Malom-völgyi-patak medrében. A parti sétány itt egy észak felé kiszélesedő ártéren halad a szigeti híd felé, ez a terület egykor bizonyára Duna-meder lehetett, de most már a löszfal itt távolabb fut a folyótól. 

Zátonyok a Rácalmási-Dunán kisvíz idején

A híd lábain felhalmozódó faágak, a folyóból előbukkanó zátonyok mintái kísérnek be minket a szigetre, ahol ártéri erdőben megbúvó diófák fogadnak. Ezek az egykori gyümölcsösök maradványai, melyek a tanösvény fogadóházánál állnak viharvert törzsükkel. Egy letűnt kor emlékei ők, és jobbára már csak a tanösvény első tábláján és annak környékén fordulnak elő. 

Az ártéri gazdálkodás egyik legjövedelmezőbb ágazata volt a gyümölcstermesztés. Az ártéri fajok ugyan apró gyümölcsöket teremtek, de ezek kifejezetten ízletesek voltak, a fák pedig ellenálltak a huzamosabb vízborításnak. Alkalmatlanok voltak a nagyüzemi termesztésre, ezért a XX. században gyakorlatilag eltűntek. Visszaemlékezések szerint a Rácalmási-szigeten több, mint 60 fajta termett, főleg alma, de volt itt körte, besztercei szilva és dió is. 

Még álló gyümölcsös

Nem véletlenül kapta tehát a nevét Rácalmás. Az egykor itt élt szerbek nevét ugyanúgy megőrizte ez a név, mint az eltűnt ártéri gyümölcsösök emlékét. A szigeti almafajok különleges nevűek voltak, zöldségesnél hiába keresnénk már ezeket, talán néhány génbankban maradt még belőlük mutatóba; Nyári fontos, Téli piros pogácsa, Téli arany parmen, Bőralma. Az ártéri gyümölcstermesztésnek három periódusa volt.

1. Az ártéren maguktól növő fajták szüretelése volt a kezdet, később
2. Az ártéri fajokat nemes vesszőkkel oltják be, majd
3. A tehetősebb földbirtokosok nemes facsemetéket telepítenek.

A sziget északi csúcsán, az árvíztől legjobban óvott térszínen ligeteket alkotó gyümölcsösök egészen a második világháború végéig látták el a lakosságot gyümölccsel. Akkor az országos trendekhez igazodva államosították az egész szigetet és egy új korszak köszöntött be, a szocialista baromfitelepek kora.

Pusztuló gyümölcsös

Kacsahápogás és libagágogástól volt hangos a Rácalmási mellékág mindkét partja az '50-es évek elejétől 1986-ig. Eleinte beleengedték a baromfikat a Dunába, később könnyűszerkezetes épületeket emeltek nekik, ahol az egykori gyümölcsös fái már csak olcsó tápot és némi árnyékot nyújtottak a madaraknak. A '60-as évek végére a libatartás lett a fő profil, a telep fénykorában 15000 liba gágogott a parton és 15-20000 a szigeten. Kétféle liba volt, egyiket a tolláért, másikat a májáért tartották. Nemzetközi hírneve volt ennek a vállalatnak, azonban a dunai árvizek, a helyiek és a környezetvédelmi hatóság végül sikeresen megszüntették a telepet. Az árvizek miatt gyakran ki kellett telepíteni a libákat a partra, a helyiek utálták a bűzt és a gágogást, a hatóság pedig a szennyvízért bírságolt. E három tényező miatt a vállalatot 1986-ban végleg bezárták, létesítményeit a helyiek hordták szét, a maradványokat a sziget védetté nyilvánításakor dózerolták el. A szigeten barangolva azonban még lépten-nyomon kidőlt betonoszlopokba botolhatunk. Az ólak nyomait már csak régi fényképek és térképek őrzik. Szennyvízterhelést az 1997-es mérések már nem mutatták ki. 

Madáritató a madárlesről a sziget régi északi csúcsán

Tanösvényünk össze-vissza kanyarog a sziget északi csúcsán, néha azonban hiába kutatunk egyes állomások után, vagy az árvíz vagy a kidőlő fák eltüntették ezeket. Ahol az ösvény egykori Duna-medret ível át a part mentén keletkezett zátonyokra ott pallóhídon kelhetünk át. Nagyvíz idején ezek a szakaszok persze járhatatlanok. Két helyen madárvártára kapaszkodhatunk fel, az egyik lábán (nem hivatalos!) vízmérce tanulmányozható, ahol a közelmúlt nagyobb vízállásait jelölték be. 

Tanösvény egykori Duna-meder fölött

Mivel a szigeten a védettség ellenére erdőművelés zajlik egyes helyeken tarvágáson keresztül vezet az ösvény. Ez egyfelől jó a szigetnek, melyről fokozatosan eltávolítják az idegenhonos fajokat. Egyszóval lassan eltűnik a zöldjuhar, jó lenne ha követné a nádasok helyét elfoglaló kanadai aranyvessző és lassan visszatérhetnek a magasártéri fajok. 

Szerencsére a számunkra legérdekesebb állomás a tanösvényen még megvan. A 8. számú a sziget fejlődését mutatja be alapos részletességgel. 

A Rácalmási-sziget, 1930-ban

Már a Ráckevei-Dunaág 1872-as lezárása is befolyással volt a Rácalmási-sziget fejlődésére, hiszen a Duna vizeinek 1/3-át szállító ág megszűnése miatt ez a vízmennyiség átkerült a főágba. A megemelkedett vízszint azonban nem oldotta meg a rácalmási meglehetősen rossz gázló állapotát. A Ráckevei-Duna torkolata felett 700-730, alatta 840-860 méter széles folyó meglehetősen sekély volt, ahol a hajók gyakran elakadtak. Ekkor még megvolt a Csehi-sziget és a Margit-zátony a főágban. A folyószabályozás 1884-85-ben ért el a településig. A sziget domború oldalán sarkantyúkat és párhuzamműveket létesítettek, hogy a víztömeget egy egységes 470-480 méter széles új csatornába tereljék. A parti létesítmények mellett még egy vezérárkot is ki kellett kotorni. A Kulcs alatt épült párhuzammű leszűkítette a mellékág medrét, ahol a Ráckevei Kis-sziget a Nagy-szigethez forrt. 

A sarkantyúk és párhuzamművek mintegy üledékcsapdaként kedvező teret nyújtottak a zátonyképződésnek. Szépen sorban, északról dél felé haladva az ötvenes években kialakult a Rezutsek (Rezicsek)-zátony, a Margit-zátony, a Molnár-zátony, a Gyurka-zátony majd a Bay-zátony és a Perecsenyi-sziget. A füzér egészen Dunaújvárosig tart. Ezek egyszerű homokpadokként kezdték, majd lassan beerdősültek és már nagyon nehéz elválasztani őket a Rácalmási-szigettől.

A Rácalmási-sziget fejlődése 1950-1990

Az északi részen már a mellékágak sincsenek meg, csak feltöltődött, lágyszárúakkal benőtt medrek, de délen bonyolult folyóágrendszer alakult ki, nemegyszer limányokat alkotva, ahol a víz éppen az ellenkező irányba folyik, mint kellene. Ezek a részek is fokozatosan töltődnek, a keresztgátak tekintélyes mennyiségű hordalékot és uszadékfát fognak meg. Ezen kívül irdatlan mennyiségű szemetet, a szemfüles kiránduló még injekciós tűket is találhat.
A "felhizlalt" Rácalmási-sziget 1996 óta védett, területe 382 hektár. Mivel a Rácalmási-Dunában biztosított a vízutánpótlás, valódi szigetről beszélhetünk és mint ilyen valódi ritkaság Magyarországon!

Az Elátkozott-hegység vizei

Albánia nem az a tipikus dunai táj, ahogy mi általában elképzeljük a dunai tájakat. Egy gemenci embernek az Alpok Duna-vízgyűjtője sem ismerős Duna-táj és egy Dunakanyarban élő számára a delta is idegen vidék. Mégis a Dunához tartoznak, melynek mellékfolyói keresztül-kasul behálózzák a Balkán-félszigetet is. Egy apró darab Duna-vízgyűjtő még Albániának is jutott. Annak ellenére, hogy az ország folyói három tengerbe ömlenek és közülük 99% jutott az Adriának, az Elátkozott-hegység néhány völgye mégis a Dunába szállítják vizüket.

A Vermosh folyó völgye Albániában

Elsőként Macedóniába követtük végig a Duna mellékfolyóit azon apropóból, hogy van néhány igencsak egzotikus állam, ahová Európa második legnagyobb folyója elér. Ilyen Macedónia, Lengyelország, Svájc, Olaszország és Albánia. Ezek az országok részesednek a legkisebb arányban a vízgyűjtőből. 

Albánia domborzati térképe

Albániában a Macedón helyzettel szemben egyetlen összefüggő vízgyűjtőről beszélünk, mely a Drina folyó felsző szakaszához tartozik. A Balkán-félsziget egyik legmagasabb hegysége az Elátkozott-hegység (Prokletije, Проклетије), melyet az albánok Albán-Alpoknak is neveznek. A jura és kréta korú mészkőből és dolomitból felépülő csipkézett hegyormok, a gleccserek és a hegyek magassága méltó is az elnevezésre. A hegység körülbelül 60 kilométer hosszan húzódik kelet-nyugati, és 50 kilométer észak-déli irányban.
Mindenképpen fontos megjegyeznünk, hogy Európa egyik legcsapadékosabb hegységében járunk, ahol a 3000 milliméter feletti csapadék hullik évente. Ez több mint négyszerese a magyarországi átlagnak. A csapadék egy része hó formájában hullik a 2600 méteres hegyormok között. A hónak egy része felgyűlik az árnyékban fekvő meredek északi lejtőkön Európa legdélebbi gleccsereit, firnmezőit alkotva.
Itt található Montenegró és az egykori Szerbia legmagasabb pontja, utóbbi már inkább a félig független  Koszovóhóz tartozik. Albániában ellenben nem ez a legmagasabb hegység, a  Maja Jezercë, csupán a hetedik csúcs Albániában.

Albánia vízgyűjtő területei

Ebből a rengeteg csapadékból és a hómezőkből bővizű hegyi patakok táplálkoznak. Az Elátkozott-hegység vízválasztó, lejtői két tengert táplálnak. A déli hegyoldal a Drin folyó és az Adria vízgyűjtőjéhez tartozik, míg az északi oldal a hasonló nevű Drina folyó mellékvizeihez tartozik. Az alsó szakaszán szép zátonyszigetekkel pettyezett Drin a montenegrói-albán határon ömlik az Adriába, miután majdnem belefolyt a Skhodrai-tóba. Albániának még van egy apró szeglete a Preszpa-tótól délre, amely az Aliakmonasz folyó révén az Égei-tenger vízgyűjtőjéhez tartozik.

Prokletije - Fotó: Ribo Raicevic - panoramio.com

Az Elátkozott-hegység északi lejtői A Dunát táplálják több áttételen keresztül. A Drina egyik forrásága, a Vermosh Montenegró területén ered Vrmoša néven, a Maglič csúcs tövében, közel az albán határhoz. Ez a hegyi patak később egy 11 kilométeres szakaszon átfolyik Albánián. A Vermosh-völgy ki és bejáratát a hidegháborúból ittmaradt katonai betonbunkerek kísérik. Itt található Albánia legészakibb települése, ahol a katolikus geg népcsoport él. 

Amikor a Vermosh újból Montenegró területére lép már a Grnčar nevet viseli, egészen a néhány kilométerre lévő Guci faluig, ahol jobb oldalról felveszi az ugyancsak Albániából érkező Vruje patakot. Innentől a Ljuča folyó nevet viseli és ezen a néven kanyarog el a közeli, 10 kilométerre lévő Plav tóba, ahol egy hosszú deltát épít, mely a végleges feltöltődéssel fenyegeti ezt a jégkorszakból ittmaradt tavacskát. Itt újból megváltozik a folyó neve; Lim folyóként kanyarog végig Montenegró hegyei között át a Szandzsákba, onnan Bosznia-Hercegovinába 197 kilométeren át. Végül a Višegrádnál felduzzasztott Drinába ömlik, mint a leghosszabb mellékfolyója.

Macedóniával és Montenegróval ellentétben - akik megfigyelő tagok -  Albánia nem vesz rész a Duna Bizottság munkájában. Pedig minden esélye adott a csatlakozásra, hiszen a Vermosh-völgy köldökzsinórjával ők is kapcsolódnak a Duna medencéjéhez. Mivel Albánia 2014 óta az Európai Unió tagjelölt országa, nem lehetetlen, hogy hamarosan bővülni fog mindkét együttműködés.

Az alábbi videó hegymászói éppen a Duna vízgyűjtője, azaz Montenegró felől másszák meg a Maje Jezercë csúcsot.

http://index.hu/video/2013/11/17/jezerce/

Ez történt a Dunai Szigeteken 2014-ben

Immár hatodik évét tapossa a Dunai Szigetek blog és közelgünk a 400. bejegyzés felé. Szerencsére még mindig van miről írni, előkerülnek olyan új dolgok, amiről érdemes írni, hátrahagyni az utókor számára. A szigetek sem fogynak olyan ütemben, mint gondoltam, sokszor érdemes újra és újra ellátogatni egy már bejárt helyre, mindig kerülnek elő érdekes dolgok. Köszönetet mondunk az elmúlt évért és még az is kiderül melyik lett "az év dunai szigete" 2014-ben! 

Idén tovább csökkent az elkészült bejegyzések száma, a tavalyi 80-nal szemben már csak 64 lett készen. Ez azt jelentette, hogy 5,7 naponként frissült a blog, egy héten legalább egy bejegyzés kiment. Elfogytak volna a jó témák? Korántsem, a csökkenés csupán az idő hiányának tudható be, melyből jövőre sem lesz több.  Idén 12 fordítás készült el a Donauinseln blogra, ezek közül 6 angol, 4 német, 1 szlovák és 1 olasz nyelven. Ezen a téren is van még mit javulni. Frissült a térképtár állománya, kaptunk rengeteg új és ismeretlen Nepomuki Szent János szobrot, valamint létrejött egy új aloldal a 2014-es "Dunai Hidak" fotópályázatra beküldött képekkel.

2014-ben is nagyon sokfelé jártunk a bloggal, legnagyobb öröm volt, hogy sikerült végre bejutni a Háros-szigetre. Bejártuk Wachaut, és a Hainburg környéki Duna szakaszt. Megpróbáltuk kipucolni gerillakertészek módjára az ercsi Eötvös kápolnát, de a helyi közmunkások elorozták előlünk a dicsőséget. :) Voltunk a Gödi-, Szent Mária-, Kompkötő-, Haraszti-, Táti-, Hatos/Sárkány-, Szentendrei-, Csepel-, Ercsi-, Szigethalmi-, Scharbert-szigeten. Meglátogattuk Imsóst és Paksot. Sikerült részt venni két konferencián, Bécsben és Esztergomban, köszönöm a meghívást! Végre sikerült cikket írni az Élet és Tudományba, szerepelni a Bajai TV-ben.

Hagyományteremtési céllal tavaly szavazás indult az Év Dunai Szigetének megtisztelő címéért. Az első versenyt fölényesen nyerte a váci Kompkötő-sziget (166 szavazat) a hercegszántói Debrina (44 szavazat) és a szigetcsépi Csupics-sziget (54 szavazat) előtt.

A 2014-ben megrendezett második versenyből ismét szükséges levonni bizonyos konzekvenciákat. Mindenképpen meglepetés, hogy egy ilyen gyakorlatilag tét nélküli szavazáson is vannak olyanok, akik technikai tudásukat arra használták, hogy kikerüljék a programba épített egy szavazat/IP cím feltételt. Elképzelhető, hogy az első szavazáson ezért érkezett ilyen kevés szavazat? Mindenesetre jövőre megvizsgálom hogyan lehet minden hasonló problémát kiküszöbölni. A sok panasz ellenére köszönöm minden szavazónak, hogy ilyen fontosnak érezte, hogy a lakóhelyéhez közel eső szigetre szavazzon. Baján bekerültünk a tévéhíradóba, a stáb még emiatt ki is települt Veránkára egy interjú erejéig. Köszönöm a közreműködést Fekete Ildikónak! Esztergomban a szavazás kezdetétől szinte minden online híroldal és fórum rendszeresen beszámolt a a Helemba-sziget jelöltségéről. A szlovákiai Helemba településről és a környékéről is nagyon sok szavazat érkezett. Mindenképpen meglepetés volt a hazai pályának számító Gödi-szigetet övező érdektelenség. Íme a második szavazás végeredménye: 1. Helembai-sziget, 2. Veránka-sziget, 3. Gödi-sziget.

A többi dobogós sziget rajongói se keseredjenek el, jövőre lehet javítani majd!

Jöjjön egy kis statisztika. 2014-ben összesen 143404 oldalletöltést regisztráltunk, naponta átlagosan 393 olvasónk volt, összesen 98 országból. Idén ezek voltak a legnépszerűbb bejegyzések (zárójelben az oldalletöltések számával):

1. Az év dunai szigete - 2014 (9522)
2. A Rákos-árok nyomában (4323)
3. Elhagyott Duna-medret rejthet a pesti Kiskörút (3466)
4. Eltűnő budapesti árvíztáblák (2759)
5. Időutazás a Margit-szigeten (2461)
6. A Szentendrei-sziget elpusztult települései (2188)
7. Nem vágják ketté az Óbudai-szigetet - hála a Göring-műveknek (1834)
8. Igényli-e Paks II. a Duna felduzzasztását? (1253)
9. Wachau, az osztrák Dunakanyar (1159)
10. Aligha van más dunai sziget,  amellyel így elbántak (1015)

Elég ritkán egyezik a közönség ízlése a sajátommal, és még ritkábban egyezik az egyes bejegyzés látogatottsága a belefektetett munkával, de úgy tűnik ez az év kivétel volt, vagy csak kevés igen tartalmas írás született. Szerintem ezek voltak idén a legfontosabb cikkeink:

1. Eltűnő budapesti árvíztáblák
2. Geomorfológiai megfigyelések az Újfalusi-szigeten, Tamás nádor sírjánál
3. Wachau, az osztrák Dunakanyar 
4. Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Szentendrén 
5. Elhagyott Duna-medret rejthet a pesti Kiskörút
6. Végre kipucolták az Eötvös-kápolnát!
7. A Szentendrei-sziget elpusztult települései
8. Gemenc megmentője
9. Carnuntumtól Hainburgig 
10. A dédai Szent Mária családi fényképeken

Végül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki idén is segítette a munkámat. Külön köszönet Pásztor Balázsnak és Takács Zoltánnak a két cikkért! Márkus Péternek és Zirig Árpádnak pedig a bejegyzések gerincét adó képekért! Rádi Józsefnek a két fontos könyvért! Köszönet a Földgömb magazinnak és az Urbanista blognak a megjelenési lehetőségért!

És köszönet a pillanatnyilag 1747 lelkes facebook közösségnek (542 fős növekedés tavaly óta!), ez már egy komolyabb település lenne! Köszönet azoknak is, akik bármit kértek tőlem, örültem, hogy segíthettem!

Szeretettel látunk újabb szerzőket is, bármikor bárki írhat a blogra ezen a címen

dunaiszigetek@gmail.com

és megbeszélhetjük a kritériumokat!

Találkozunk jövőre is!

Boldog új évet minden kedves olvasónak!

Szávoszt-Vass Dániel

Alsógöd

A hódok második bejövetele

Alig két hete írtunk arról, hogy milyen hidrológiai folyamatok játszódtak le a Gödi-sziget mellékágában az elmúlt években. Részben volt szó arról, hogy a zátonyon fiatal csemete fűzfák fenyegetik a mellékágat teljes elzáródással. Nos, a természet válaszolt, ugyanebben a parti fűzerdőben, ugyanekkor vandál pusztítás nyomaira leltek. 

Körülbelül tucatnyi fiatal fűz hever vízbedőlve a Gödi-sziget északi csúcsánál. Vannak olyan magányos csonkok is, amelyeknek a felső része nem található már a parton, valószínűleg ezeket már elvihették. Messziről úgy tűnik, mintha szándékos természetkárosítás történt volna, és valljuk meg nem véletlenül ez jut először az eszünkbe, hiszen ez sokkal gyakoribb errefelé, mint a valódi ok. Közelebbről megszemlélve a pusztítást már a laikusok is kételkedni kezdenek, merthogy a törzseken nem vágás, hanem rágásnyomok láthatók. Márpedig vízparton semmi más nem képes fogaival kidönteni egy combnyi vastag fát, mint a hód. Hogy pontosabbak legyünk, jelen esetben az eurázsiai hód (Castor fiber). 

Merthogy létezik a kanadai hód is. Ők Észak-Amerikán kívül pl. Finnországban is élnek, ezek a hódok szoktak patakot duzzasztó gátakat és hatalmas hódvárakat építeni. Eurázsiai rokonaik az ilyen mértékű természetátalakításban nem jeleskednek. Fákat is csak télen döntenek és nem is mindegyiket. Mivel a hódok a folyó 20-30 méteres körzetén belül tevékenykednek, elsősorban az ebbe a sávba eső fák vannak kitéve a rágásnak. Itt is főleg  a fűz és nyárfélék (puhafák), míg például az égert kifejezetten kerülik. 

De miért döntik ki a fákat?

Ősszel a hódok étrendje drasztikusan megváltozik. A parton elfogynak a lágyszárú vízinövények, ezért a hódok máshol keresnek friss, tápanyagban gazdag hajtásokat. Az őszi átállás kritikus a hódok szempontjából, az emésztőrendszerük átalakul, ami a fitatalabb egyedeket igencsak megviseli. Késő ősszel és télen elsődleges táplálékforrásuk a fák vékony ágai és rügyei, amit viszont elsősorban a testalkatuk miatt képtelenek elérni. Hihetetlenül hangzik, de egy jól megtermett, tömzsi hód elérheti a 30 kilogrammos testsúlyt. Mit lehet ilyenkor tenni? 

Ki kell dönteni a fát! Egy combvastagságú fűzfa elcsócsálásához egy kifejlett hódnak egy éjszaka sem kell. A fák törzsén homokóraszerű rágásnyomok láthatók, az így elvékonyodott törzs könnyen törik és általában arra esik, amerre már amúgy is meg volt dőlve -  a vízbe. A vízben úszkálva a hódok már könnyedén elérik a rügyeket. A friss ágakat tutajokba gyűjtik, így ha esetleg a folyó (és vele a hódvár bejárata) be is fagy, a jég alatt is találnak táplálékot. 

A hódok állkapcsa igen erős, két szemfoguk állandóan nő. A fogakat borító narancssárga zománc ellenállóbb, mint a belül lévő fehér dentin, az eltérő kopás miatt éles vésőszerű élek jönnek létre, amivel könnyen el lehet majszolni egy fa törzsét. A hód nem egy vérengző állat, de volt már arra is példa, hogy emberre támadott, és a magharapott ember egyszerűen elvérzett. 

A hódok bundája egy időben keresett árucikk volt, a vízhatlan, sűrű és meleg prémből téli ruhákat és sapkákat varrtak. Ugyancsak népszerű gyógyszerészeti és kozmetikai alapanyag volt a hódpézsma, az a mirigy amellyel az állatok megjelölik a területüket. Ráadásul a konstanzi zsinaton, a XV. században a hódot "halnak" nyilvánították, ekkortól fogyaszthatóvá vált böjti időszakban is. Ez a három ok, megtetézve a folyószabályozások árterekre gyakorolt hatásával együttesen vezetett oda, hogy a hód százötven évre eltűnt nem csak Magyarországról, de Európa nagy részéről is.

Éppen ezért hatalmas meglepetés, hogy immár a Gödi-szigeten is hódnyomokra bukkanni.  

Érdemes tehát szólni arról is, hogyan zajlott a hódok második bejövetele Magyarországon. 

Magyarországon a XIX. század közepe és a XX. század utolsó évtizedei között az átlagember hódot legfeljebb állatkertben láthatott, a rendszeres vadászat és az árterek átalakítása nyomán. Hazánkban utoljára 1854-ben lőttek hódot éppen a Duna mentén, Ácsnál. 1856-1865 között még három alkalommal jegyezték fel, hogy valaki látott hódot, utoljára ugyancsak a Duna mentén Zimonynál. De nem csupán Magyarországról tűnt el ez a megtermett rágcsáló, hanem szinte egész Európából. Mindössze három elszigetelt populációja maradt fenn Norvégia Telemark tartományában, a Rhone alsó folyásánál, valamint az Elbán Dessau és Magdeburg között. 

A hódok elterjedése Európában

Amikor Magyarországon elkezdődött a hódok visszatelepítése 1991-ben, Európában már kissé jobban állt a helyzet. Svédországból 1873-ban tűnt el az utolsó páldány, de norvég egyedekkel már 1922-ben pótolták a hiányt. Bajorországba (1966) az elbai populációt telepítették vissza, ezt folytatták az osztrákok (1976) és innen került végül néhány elkóborolt (vagy árvíz által elsodort) egyed az 1980-as évek közepén Magyarországra, a Szigetközbe. Az első tudatos hód-visszatelepítésre 1991-ben került sor, ekkor hét bundás jószágot ereszettek szabadon a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó Tiszafüredi Madárrezervátumban a Tisza-tavon. 

Pici hód. Fénykép: WWF

1997-ben a horvát Dráva-szakaszra telepítettek 29 Bajorországból származó hódot, ők később elterjedtek a magyar szakaszon és a környékbeli patakokon is. A Duna mentén spontán felbukkantak egyedeik a Szigetközben, Dunaalmás, Neszmély, Esztergom, Csepel-sziget, Paks környékén, ehhez adódik most hozzá a Gödi-szigeten tapasztalt hódelőfordulás. 1996-tól a WWF osztrák tapasztalatok alapján kezdte meg a céltudatos hód-visszatelepítő akciókat. Gemenc területén két év alatt 33 egyedet engedtek szabadon, 2004-re a számuk lecsökkent ezért újabb húsz hóddal toldották meg a populációt a Sió-torkolatnál és Béda-Karapancsán. A Duna-táj mellett kerültek hódok a Hanságba, a Felső-, Közép- és Alsó-Tiszára. A visszatelepítések után így nézett ki a hódok magyarországi elterjedése: 

A hódok előfordulása Magyarországon (WWF, 2007)

A legnagyobb hódpopuláció a Szigetközben él, itt a 2003-as állományfelmérés 280 egyedre becsülte a számukat, amely 80 különálló hód-territóriumot jelentett. Az egyes hódcsaládok fafajtól függően 0,5-2,5 kilométeres partszakaszokat tartanak ellenőrzésük alatt, melynek határait a pézsmamirigyük váladéka jelöl ki. 

forrás: Bozsér Orsolya

A magyar hódok közül kétégtelenül a leghíresebb a lágymányosi Kopaszi-gát hódja lett. Róla cikk is született az Urbanista blogon, köszönhetően annak, hogy Horváth Ádám az év természetfotósa versenyében a róla készült képpel "Kezünkben a Föld" kategóriában első díjat nyert. 

A Kopaszi-gát hódja. Fotó: Horváth Ádám

Előre borítékolható, hogy a hódok újbóli elterjedésével párhuzamosan egyre nőnek majd a partmenti telepített erdőkből érkező panaszok. Kidöntött fák, elpusztult fasorok, megcsócsált nemesnyárasok nyomán éleződni fog az ellentét a természetvédelem és az gazdasági érdekek között, főként azután, hogy ezek a bundás jószágok elkóborolnak a kontrollált betelepítések helyszínéről és olyan területeken is felbukkannak, ahol már egyértelműen kártevőként fognak tekinteni rájuk. Ilyen esetben sem a vadászat a megoldás, hanem a befogás és az ezt követő újabb áttelepítés. Fontos tudni, hogy a hód védett állat, így az általa okozott bármiféle kár a tulajdonost terheli a Természetvédelmi Tötvény szerint. Éppen ezért a tulajdonosnak kötelessége, hogy a birtokát megvédje a hódoktól.

Mindenesetre szeretettel várjuk olvasóink további bejelentéseit; hol láttak még hódokra utaló nyomokat a Duna mentén! Továbbá nagyszerű lenne, ha sikerülne a gödi hódot lencsevégre kapni!

Ajánlott és felhasznált irodalom:

Amit a hódról tudni érdemes - WWF füzetek 26.
Európa legnagyobb rágcsálója 
Bozsér Orsolya: Szigetközi hódparadicsom
V. Molnár Orsolya: Túl sikeresen telepítettük vissza a hódokat - Origo.hu

Pulay lett az Egyfásból?

Amikor az ember már azt hinné, legalább a környéken minden szigetet úgy ismer, mint a saját tenyerét érkezik egy olvasói levél. Kommentben kaptuk a hírt, miszerint a google.maps térképein a Budalászhoz tartozó Luppa-sziget mellett álló Egyfás-sziget új nevet kapott. Sok kérdés fogalmazódhat meg bennünk: mikor? miért? ki volt ez aki átnevezte? és kiről? Úgy tűnik a térképen szereplő hivatalos neve ezentúl Pulay-sziget lesz. 

Rákos Péter: Egyfás-sziget a ködben

Az eddig Egyfásként ismert szigetről sokszor esett már szó a blogon, írtunk róla a régi papír tízforintos kapcsán, második helyezett lett a fotópályázatunkon Rákos Péter jóvoltából és mindig szóba került a Luppa-sziget kapcsán. 

A közigazgatásilag Szigetmonostorhoz tartozó parányi szigeten ugyan legalább két fa található, de az elnevezés eddig legalább magától értetődött. Valódi sziget, hiszen egészen extrém kisvíztől eltekintve az év minden napján víz veszi körül. Kedvelt helye a vízitúrázóknak, szép kilátás nyílik róla a Luppára és a túlparti hegyekre. Odafentről így néz ki:

Aztán jött valaki, akinek megtetszett ez a kicsiny sziget és a mellette lévő, ugyancsak személynévből eredő Luppa-sziget nyomán elnevezte valakiről. Reméljük nem saját magáról. Felmerült az a kézenfekvő ötlet, hogy esetleg az olimpiai bajnok kenus Pulai Imre neve jelent meg a térképen, de ő szimpla i-vel írja a nevét. Pula amúgy egy sváb falu a Balaton-Felvidéken és nem sok köze van a Dunához.

Mindenesetre jeleztük a dolgot a Google cégnél, és egyelőre ezt a választ kaptuk:.

Köszönjük, hogy időt szánt a Google Térkép problémájának bejelentésére:

Ezt a szigetet Egyfás-szigetként jelölik a térképek, itt miért Pulay a neve?

Bejelentésének felülvizsgálata után tájékoztatjuk a frissített felbontási információkról. 

Köszönjük, hogy segített bennünket a Google Térkép tökéletesítésében! 

Addig is olvasóink segítségét kérjük, hátha tud bárki bármit erről az átnevezésről, a névadóról, esetleg az átnevezés okáról, körülményeiről!

FRISSÍTÉS!:

Újra Egyfás! Köszönjük a javítást Hauberger Gábornak!

"A Google térképei szerkeszthetőek a MapMakerrel, itt is ez történt, egy "patrick" nevű user rajzolta körbe a szigetet elég vastagon (kb. 5x méretben). A Google-nek küldött magyar nyelvű üzenet ritkán ér célba, érdemesebb saját kézbe venni az ügyeket és szerkeszteni a hibás részeket. A szerkesztést elvégeztem, úgy néz ki hogy a névváltoztatást egyből elfogadta, nem kellett, hogy más is megerősítse. A körvonal is valószínűleg hamarosan átfut a rendszeren."