A Margit-sziget távlati képe

IN ENGLISH

Így nézett ki odafentről a Margit-sziget 1963-ban. 

A kép Budapest Távlati térképéről származik, melyre éppen ma bukkantam rá újra. Mácsai István és Kass János kézzel rajzolt épületei között még nem látni a Thermál Hotelt a Nagyszálló szomszédságában. Rajta van azonban a Zenélő kút, a Grand Hotel, a Víztorony a színpaddal, a rózsakert, szemközt a feltöltött részen a Palatinus, a Hajós Alfréd. És áll egy épület a szökőkúttól némiképpen északabbra, mely ma már nem található.

A feltöltött részt jelöli a sziget egykori peremén futó út. A Margit-szigetet oldalirányban a budai oldal felé, valamint a csúcsai irányában is feltöltötték, így alakult ki a mai képe és így sikerült a lehajtóit elkészíteni. A sziget 1944-ben komoly harcok helyszíne volt, számos épület sérült meg, omlott össze, melyeket a "helyreállítás" során nyomtalanul eltüntettek. Ilyen volt József nádor egykori nyári lakja az 1838-as árvíztáblával, a sziget főkapuját jelentő pavilon, a Szigeti kávéház, a MAC székház, a Szent Margit kápolna, a Tejivó és számos gazdasági és ipari műemlék.

Érdemes összevetni az 1963-os állapotokat az alábbi, 1987-ből származó másik távlati térképpel. Felépült a Thermál Hotel és egy új szobor nőtt ki a kőrből a Margit híd lehajtójánál. Ha a sziget nem is változott sokat ez alatt a 24 év alatt, körülötte a város alaposan átalakult.

Szerencsére fennmaradtak ebből a korból is térképek, képeslapok, de a sziget valószínűleg már sosem nyeri vissza egykori fényét; azt a fényt, mely a belépti díj eltörlése után szépen lassan elhalványult.

Itt lehet tanulmányozni mi minden pusztult el az ostrom után.

Itt pedig azt, hogyan lehetne mindezt helyreállítani

Paks hozta felszínre

Kilencvenhat éve a Paks alatt áthaladó ellenforradalmi lobogó alatt dél felé hajózó dunai flottilla elsüllyesztette a Munka (régebbi nevén Una) páncélozott gőzöst. A "dicsőséges 133 nap"-ból alig volt már hátra egy hét amikor egy másik hajó is elsüllyedt Paks alatt. A Bácska aknarakó süllyedése valamivel kevésbé volt dicsőséges, mint a Munka veszte, azonban a Magyar Királyi Térképészeti Intézet egy térképszelvényen megőrizte az emlékét. E kicsiny jelzés ihlette ezt a bejegyzést. 

A kiemelés pontos időpontjáról három forrást találtam és nem meglepő módon három dátumot. A három forrás közül egy némi bizakodásra adott okot a jövővel kapcsolatban, azt írták ugyanis, hogy a korabeli sajtó beszámolt a Bácska aknarakó hajó és a fedélzetén talált három holttest felszínre hozataláról. Amíg ez nem derül ki addig e három dátum közül válogathatunk: 1966, 1968, 1970. Dezsényi Miklós 1967-es cikkében tavalyi hírként említi a kiemelést. Talán ez jár a lehető legközelebb a valósághoz, hiszen nyugalmazott ezredesként számos cikket írt a vörös dunai flottilláról. 

A Bácska aknarakó az újpesti Népszigetnél lévő Schlick-Nicholson gyárban épült feltehetően 1893-ban. Ami biztos mindenképpen itt építették át 1909-ben a t54-t55 gyártási számú, eredeti nevükön Bácska és Baja nevű testvér-hajókat. Mindkettő gőzüzemű egycsavaros vontatőgőzösnek épült. A hajók fő jellemzői: 

- hosszúsága: 20,5 m 

- szélessége: 4,2 m 

- magassága (építmény nélkül): 3,8 m 

- merülése teljes felszereltséggel, 7,2 t szénnel és vízzel feltöltött kazánnal: 0.9 m. 

Fegyverzete: 

1 db. 7 cm. H. 18 ágyú. 

5 db. puska 

2 db. pisztoly 

1 db. géppuska

A Bácska éles bevetésen először Belgrád alatt harcolt, feladata az aknamentesítés és aknazár-telepítés volt. 1916 őszén Romániába vezényelték, ahol a monitorok kíséretében harcolt a Bulgáriába átkelt román haderő ellen, valamint biztosították a bolgár támadásokat. Túlélte a mind a négy háborús évet, de egy szerencsétlen baleset következtében Paks alatt felrobbant és elmerült. A roncs helyét az angyalos duna vízisport térképeken bejelölték, valószínűleg csak extrém alacsony vízállás esetén veszélyeztethette a dunai hajóforgalmat. 

Monitorok a Dunán, 1919.

Budapesten 1919. július 24-én tört ki a fegyveres ellenforradalom, melynek a "szárazföldi" részét tudták a vörösök leverni. A Tanácsköztársaság folyamőrsége, amely császári és királyi tiszti kara nem is olyan régen mérsékelt lelkesedéssel harcolt Esztergom és Komárom között a csehek ellen, néhány lövés leadása után dél felé elhagyta a fővárost. A Dunán Baja felé ekkoriban két aknazár akadályozta az antant hajók útját. Egy Dunapentelénél és egy Uszódnál, Paks fölött. Az uszódi aknazár német gyártmányú érintő aknákból állt, melyek érintésre vegyi úton létrehozott elektromos hatásra robbantak. 1919. márciusában telepítették, és az antant többszöri felszólítására sem szedték fel, így a kereskedelmi hajózás ekkoriban nem volt kifejezetten megtérülő szakma. Július végén azonban az aknazár nem tartóztatta fel az ellenforradalmi flotillát, ugyanis a telepítés idején jóval alacsonyabb volt a vízállás. Az akkor még egy méter mélyen lévő aknazár a zöldár miatt további 1,5 méterrel  került mélyebbre. A Lajta és Maros monitor , a Pozsony és Komárom ágyúnaszád, a Csuka őrnaszád a maximális 1,2 méteres merüléssel gond nélkül átjutott a Dunapentelénél csatlakozásra kényszerített Munka felfegyverzett gőzössel együtt mindkét aknazáron. A Munka Paksnál újra felvonta a vörös lobogót, fegyveres összetűzésbe keveredett és elsüllyedt. Az egykori Una gőzöst még 1923 előtt kiemelték.

Paks alatt a Duna. Fotó: Bánhidai Beáta/panoramio

A Bácska aknarakó hajót az ellenforradalmi vezetés már korábban Uszódra küldte az aknazár megnyitása céljából, később azonban nem tartott a flottillával Bajára. Az okról nem nyilatkozik a vörösök pártján álló 1957-1967-es szakirodalom, az azonban biztos, hogy a Bácskának szerepet szántak az aknazár kellő mélységű újbóli lerakásához. Ezt már nem Paks fölött, hanem néhány folyamkilométerrel délebbre, Dunaszentbenedek magasságában kezdték kiépíteni. Egy dereglye segítségével neki is álltak a munkának, A Bácska azonban helytelen vagy rosszul kitűzött aknarakás miatt 1919. június 29-én aknára futott és felrobbant Pakstól délre az 1527,6 folyamkilométernél. A parancsnok kivételével az egész legénység odaveszett, az eltérő számadatok 8-16 elvtárs haláláról számoltak be.

A Bácska roncsainak pontos helyzete

47 évvel később, a Paksi Atomerőmű építési mellékprojektjeként kiemelték a szerencsétlenül járt Bácska aknarakó hajót, a fedélzetén rekedt három katonával együtt.

FRISSÍTÉS!!! (2015.07.15) Előkerült a mindent megmagyarázó felvétel a Bácska gőzös kiemeléséről. Tehát a dátum 1966. szeptember, a kivitelező pedig a Hídépítő Vállalat volt. A találatot Bányai Dánielnek köszönhetjük, ezzel gyakorlatilag össze is foglaltuk az egész cikket!

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Dezsényi Miklós: A dunai hajóraj a Tanácsköztársaság honvédő háborújában. Katonai Szemle 1958/7. 59-65. 
• Dezsényi Miklós: A magyar vörös dunai hajóraj az 1919. évi honvédő háborúban. Hadtörténelmi Közlemények 1959/1. 73-96. 
• Dezsényi Miklós: Hősök hullámsírban. In: Honvédségi Szemle, 1967/6. 48-50. A "Bácska" aknarakó 1919-ben.
• http://kriegsmarine.hu/mhb.html
• http://mtdaportal.extra.hu/books/bornemisza_felix_magyar_hajohad_a_dunan.pdf
• http://www.magyarbuvar.hu/pages/szemelvenyek/szemelvenyek_buvarmunkak.htm

Miskin baba türbéje

Miskin babáról először akkor hallottam, amikor ezt a bejegyzést olvastam a saját blogomon, a Dunai Szigeteken. Aki még nem tette érdemes elolvasni ezt a hosszabb cikket, egyrészt azért, hogy tudjuk kiről is van szó, másrészt azért, mert ez valóban egy olyan történet, melynek révén Miskin baba neve belevésődik az emlékezetünkbe. Ekkor még azt hittem egy kiugrott török szultánról van szó, de a "dunai Buddha" történetének szálai sokkal messzebb vezetnek. 

Történetünk helyszíne Ada Kaleh szigete, melynek egzotikusságáról és szomorú sorsáról már nagyon sokat írtunk a blogon, a részleteket a címkék, vagy a tartalomjegyzékben lehet fellelni. Amennyiben Ada Kaleh különlegességét egy testként fognánk fel, akkor Miskin baba lenne ennek a testnek a lelke. 

Miskin baba Magyarországon tökéletesen ismeretlen személy. Főként török és román források mesélnek róla, de nem csodálkoznék, ha az üzbégek is megőrizték volna valamilyen szinten az emlékét. A legrészletesebb írást az Universul c. újság két cikke jelenti G. Lugulescu tollából. Miskin baba ugyanis nem Ada Kaleh szigetén született, hanem onnan kb. 4000 kilométerrel keletebbre Bokhara városában, amely ma Üzbegisztánhoz tartozik. Miskin baba a legenda szerint a városban uralkodó (román források szerint Samanaid-dinasztia, máshol Manghita-dinasztia) egyik utolsó leszármazottja volt a XVIII. század végén. Már nehéz lenne eldönteni, hogy Abdul Ghazi kán, vagy valaki más leszármazottja volt-e az ifjú herceg, mindenesetre lényeges mozzanat, hogy Miskin baba nem kívánt elődje örökébe lépni a világi hatalomban, ehelyett úgy döntött, hogy világgá megy, abban a reményben, hogy megtalálja a lelki békéjét. Volt neki egy álma, miszerint van egy kicsiny sziget valahol egy folyón, amely két hatalmas hegylánc között furakodik keresztül. Első ránézésre a tű és a szénakazal tipikus esete, de a földrajzban járatos ember számára csak igen kevés folyó jöhet szóba. Elbúcsúzott ismerőseitől, mérhetetlen vagyonát szétosztotta a szegények között és a sivatag bezárult mögötte. 

Hogy ezt a Balkán-hegység és a Kárpátok déli vonulata között megbúvó 1,8 kilométer hosszúságú szigetet hány kilométernyi út megtétele után érte el, nem tudjuk. Az azonban biztos, hogy célja elérése előtti utolsó állomása Belgrád volt. Ez egészen biztos, hogy 1791 után volt, hiszen ekkoriban sikerült az oszmánoknak visszaszerezniük a várost. Miskin babának hamarosan híre ment a városban, ugyanis bölcs emberként tanított, orvosként gyógyított, vigaszt nyújtott és mindenben segítségére volt a helyi lakosságnak. A török kormányzó remek eszközt látott az üzbég ex-hercegben a helybéli lakosság pacifikálására, ezért megtiltotta neki, hogy elhagyja a várost. Miskin baba egy nap azonban eltűnt. Amikor a kormányzó kifaggatta a város 12 kapuját őrző katonákat, azok egybehangzóan állították, hogy náluk haladt át a kapun, de valamilyen hatalom megakadályozta őket, hogy feltartóztassák. A pasa csak ekkor értette meg, hogy szent emberrel volt dolga, ezért nem üldözte, pedig a bokharaiak kérték a kiadatását a Fényes Portától.

Miskin baba sírja kívülről

Szendrőnél halászokkal találkozott, akik nem voltak hajlandók átvinni a Vaskapu zúgóin, ellenben elvitték magukkal halászni. Amikor meglepődve látták, hogy annyi halat fogtak, amennyitől kis híján elsüllyedt a hajójuk már sokkal készségesebben álltak Miskin baba kéréséhez. 

Miskin baba, az üzbég káni dinasztia utolsó sarja napégette arccal, poros, szakadt ruhában végül eljutott Ada Kaleh szigetére, ahonnan már ki sem tette többé a lábát.  A helyieknek azt mondta, hogy Allah akarata volt, hogy eljöjjön erre a csodálatos helyre és megtanulja a boldogságot. Itt is csodálatos tettek és gyógyítások fűződnek a nevéhez, idegbetegeket, meddő nőket gyógyított imádsággal. A vár kazamatáiban élt és egy közeli kőtömbön üldögélve tanította a Koránt a helybéli gyerekeknek. De nem csak azt, hanem a jó életet, a jóságot és a nagylelkűséget és a többi ember szeretetét. Volt, hogy katonákat látott, akiknek az árokba borult az ágyújuk és 12 ember sem tudta megmozdítani. Miskin baba egymaga kiszabadította az ágyút és visszavitte az útra. 95 évesen halt meg a szigeten, miután végrendeletében megjósolta, hogy Bokharából majd eljönnek a hamvaiért, de ne hagyják, hogy elvigyék, mert ő már ide tartozik, ahol olyannyira szeretettel fogadták. A sírkövön álló dátum szerint ez 1851-ben történt. Eszerint 1756. körül születhetett és még láthatta a Dunán át menekülő Kossuthot...

Miskin baba sírja belülről

Türbéje hamarosan zarándokhellyé vált. Mindig égett rajta gyertya. És Miskin baba még halála után is segítette a szigetlakókat. Egy sírja mellől származó zacskó földet kellett éjjel a vánkos alá dugni és reggelre megvolt a jótanács, vagy a kérdésre a válasz. 

Sírfelirata régi török kalligráfiával íródott, magyarul így hangzott:

"Élő és örök Isten. Légy jó! Ivás közben közeledik a végem, egyszerre az ital hatásával. Szédülten befekszem síromba az ítélet napjáig. Feltámadás izgalmában maradjak egy pillanatig érzelmek nélkül. A gondolat és a szenvedés félelme maradjon hatástalan. Bukharai Miskin Baba. Meghalt a hidzsra ezerkétszázhetvenedik éveben. Vándor lelke viruljon."

A sírfelirat

Prófétaként állítólag még a sziget elsüllyedését is megjövendölte. Az erőmű építésénél a román hatóságok nem voltak tekintettel kérésére, hamvait a közeli Simian-szigetre költöztették. Nyilván azt remélték, hogy a turistaattrakció megmarad emlékéből. Miskin baba tehát miután megtalálta a maga lelki békéjét, az 1960-as évek végén újra elvesztette azt.

Képek forrása: http://deieri-deazi.blogspot.ro/2014/05/ada-kaleh-din-povestile-unei-insule.html

Források:
http://www.patrimoniusimian.ro/mormantul-lui-miskin-baba/
http://www.romanialibera.ro/aldine/profil/povestea-printului-samanaid-miskin-baba--mort-pe-ada-kaleh-379394
https://sagomuseet.wordpress.com/2011/10/26/ada-kaleh-och-miskin-baba/

Két dunai panoráma

Ha lenne egy drónom és ha feljutnék minden dunaparti templomtoronyba, minden Dunai szigetről csinálnék egy ilyen remek képeket! 

http://legipanorama.hu/work/obol.html

Mindenképpen hidegfront után mennék, amikor a nép nyelve szerint "közelebb jönnek a hegyek" a tiszta levegő miatt. Új látóhatárok nyílnának meg a blog szempontjából, egészen más aspektusból lehetne bemutatni olyan vízállás-helyzeteket, árvizeket, kisvizeket, amelyek tudományos kutatáshoz is felhasználható lehetnének. 

Az első 360 fokos panorámaképen a Népsziget kikötője felett repülünk, valamivel az összekötő hídtól északra. Rejtvényként fel lehetne adni, hogy 1850-ben hány dunai szigetet láttunk volna ugyanebből a pozícióból, de ez a blog olvasói számára túl könnyű feladvány lenne. 

A második panoráma kép a váci székesegyház északnyugati tornyából készült. Kevesen tudják, de a székesegyházban az oltár fölött ugyanez a látvány, ugyenezek a hegyek tárulnak a szemünk elé. Hosszas kanyargás után itt kanyarodik a Duna dél felé. Habár a Vác alatti kanyarulatot alaposan leszűkítették, a meder nagy részén a környezeténél világosabb zöld ártéri erdő nőtt. Ebben az erdőben kanyarog a Göncöl alapítvány ártéri tanösvénye.

Száz éve még ezen a tájon is több szigetet tanulmányozhattunk volna. A túlsó parton a révnél már nem látjuk a Pokol csárdát, sem a Révész/Paradicsom/Pokol-szigetet. Nem szembeötlő már dél felé az Égető-sziget, sem észak felé a Torda-sziget és a Buki-sziget. 

http://www.opencreative.hu/panorama/vac-szekesegyhaz-harangtorony.html

Ha esetleg olvasóinknak hasonló hobbija van szeretettel várjuk a képeit!

Dunavölgyi szükségpénz

IN ENGLISH

Az 1919. és 1921. közötti évek nem csak Magyarországon voltak zűrzavarosak. A központi hatalom meggyengülése során a vesztes államokban, így Németországban és Ausztriában a helyi közösségek vették magukhoz az állami feladatokat, a közbiztonság őrzését, a közlekedés szervezését és mostani bejegyzésünk témáját, a pénzkibocsátást. Hogy mi köze van mindennek a Dunához? Vessünk egy pillantást az alábbi képre.  

Donauschleife = Schlögener Schlinge

Nyugati szomszédunknál 1919 nyarán adták ki az első szükségpénzeket (Notgeld) Innsbruckban. A szükségpénzek jellemzője, hogy pénzkibocsátási joggal nem rendelkező intézmények adják ki válsághelyzetben, ami lehet ostrom, gazdasági válság, háborús helyzet és minden olyan esemény melynek révén fennakadás áll be a pénzforgalomban. Jellemzően papírpénzek, de ismerünk érméket és bélyegeket is. Anyaga papíron és fémen kívül gyakorlatilag bármi lehet, például bőr, sőt terméskén is.

Nos Ausztriában az 1919 nyara és 1921 októbere között eltelt 3 év a szükségpénz-gyűjtők mennyországát hozta le az osztrák földre. Kiztbühel, Kufstein, Vorarlberg, Salzburg egyaránt adott ki saját szükségpénzt, majd őket követte a főváros, Bécs is. A legtöbbet azonban Felső-Ausztria bocsátotta ki az 1920. évben. A tartomány 503 települése közül 425 saját szükségpénzt használt és ezek 1921-ig maradtak forgalomban, amikor a helyzet valamelyest konszolidálódott.

Neuhaus-i színkavalkád

Számunkra ez azért fontos, mert a Duna-menti települések egységes, Donautal Notgeldet azaz Duna-völgyi szükségpénzt adtak ki. Mindegyik a reá jellemző legszebb dunai tájat tette rá erre az egységes arculatot mutató sorozatra. Közös jellemzőjük a gót betűtípus, felül a "Donautal Notgeld" felirattal, alul az aktuális dunai település látképével és nevével. Oldalt növényfolyondár köti össze a fej- és láblécet.   

Eltérő stílusú, egységes színezésű szükségpénzek.

A hátoldalon egységes felirat volt a település nevének cserélgetésével. Németül így hangzott:

Die Gemeinde ... haftet für die Verbindlichkeit der Einlösung. Einlösung nach erfolgter Kundmachung. Der Bürgermeister ... Nachahmung wird gesetzlich bestraft 

Azaz a ... közösség felel a tartozás megváltásáért. Megváltás a sikeres kihirdetés után. Polgármester... Másolását a törvény bünteti.

Vichtenstein község

St. Aegidi község

Ran(n)ariedl község

Többféle címletben, többféle színben voltak forgalomban, sőt több kiadást is megértek, az egyik pénzen látható a 3. Aufgabe, azaz a harmadik kiadás felirat. Talán csak a gyűjtők tudják megmondani hány felső-ausztriai dunai község bocsátott ki ilyen szükságpénzt és mennyi variációban. 

Ezek a szükségpénzek olyan mennyiségben voltak forgalomban, hogy meglehetősen olcsón lehet őket beszerezni a régiségkereskedőknél. Online és offline egyaránt. 

Lacháza eltemetett folyója - A Tekeres-ér

Esős időszakokban Kiskunlacházától keletre tavak füzére alakul ki a szántóföldeken. A füzér elszórt pocsolyái kanyargós mintázatot rajzolnak ki, mely a földekről szemlélve alig lehet észrevenni. Az Áporkától kisebb nagyobb megszakításokkal dél felé húzódó vizek egészen Dömsödig nyomozhatók. Repülőgépről szemlélve feltárul a Kiskunság egyik rejtelmes régen eltűnt vízfolyása; a Tekeres-ér.

A Tekeres-ér legszebb kanyarulatai Peregtől keletre

A rejtelmest itt szó szerint kell érteni, ugyanis néhány helytörténeti kiadvány és újságcikk kivételével feldolgozatlan témáról van szó. (Ha valakinek van tudomása további szakirodalomról kérem küldje el nekünk!) És rejtelmes azért is, mert ha a doborzatot vizsgáljuk még az sem bizonyos, hogy hol eredt, milyen vizet szállított ilyen széles mederben és miért pont ott folyt, ahol...

Az általam fél éves utánajárás után fellelt irodalom három bekezdésben összefoglalható, annak ellenére, hogy a gyűjtésben segítségemre volt egy lacházi helytörténész is. 

A 74. sorszám alatt: „Tekeres-ér = Tekerösér. Tekeresér-dűlő/Tekeresi dűlő hiv. Lacházától és Peredtől keletre 1-2 km-nyire, nagyjából észak-déli irányú, erősen kanyargós ér. Lapos, helyenként időszakos vízállás 1965-ben. A név az ér környékén levő szántókat is jelenti. A névadás alapja: igön tekerög, azé híjják Tekerösnek. Vízállása a Duna vízállásától is függ (foktekerület). Ősi helynév, némelyek Tekercsnek olvassák az Árpád kori kéziratos térképeken.”

180. sorszám alatt (Pereghez tartozóan): „Peregtől keletre 80-100 m, a lacházi határból dél felé húzódó ér, időszakos vízállás, és a környező szántó. 1782: Tekeres ér, 1880: Tekeresér dűlő neve is. A névadás alapja: Mint 74-nél. Továbbá: Létezik … a határban egy Tekeresér, mely valaha folyó lehetett és most is ha a Duna kijön, abban mutatja meg magát a vízfolyás legelőször, mintegy 4 mérföldnyi hosszú tekervényes utat tesz még a Dunába ér. (Pesty: Pered). Ma Dömsöd és Kiskunlacháza között gát zárja le ezt a lapost.” (Gál Róza: Kiskunlacháza helynevei 2009 –ben kiadott füzete.)

"A Tekeres-ér Kiskunlacháza neves területe, ugyanis a Kiskunság északi határán húzódik. A vízzel telt ér ősi leleteket mosott ki, hozott a felszínre. Ma már kiszáradt, de a meder még megvan és, a neve is tovább él. Felhőszakadások idején szakaszosan ismét érré változik (kb. 2 hétig), ilyenkor különleges gázló madarak látogatják. – Pontosabban az „Ő útjáról”: a Soroksári-Dunából ered, majd kettéágazik Szentkirálynál, ahol a Beleznay grófok birtokhatárát jelezte (mely birtokot később a grófok elkártyáztak). Az ’56-os árvizet is ott gátolták el. Az egyik ága elmegy Lacháza nyugati oldalán, melyet ma „a Völgy”-nek nevezünk, a másik ága pedig Hatháznál átlépi az 51-es utat (ott egy részét eltöltötték), és a volt Petőfi Tsz gyümölcsösénél halad tovább dél-keleti irányba. A Tekeres-ér partján volt található egy „vörös kő” (a Beleznay uraság állította, valószínű, hogy még ma is fellelhető községünkben), mely határkő szerepet töltött be. Hármas határt jelölt. A kő tetején szerepel egy évszám – 1875. Az oldalán felül LV (jelentése: Lacháza Város), alatta Pusztaszentkirály, és az alatt P Bankház (Pusztabankháza). (Arrafelé van a köznyelvben még mai is meglévő és használt „Hármashatár út”.) Az ér közvetlen a lakóterület keleti részén hagyja el a községet, keresztezve a Rákóczi utat (a volt Nekeresdi csárdánál is van egy laposa), azután a tucemi tavakba torkollik, majd kilép a tóból, át a peregi határon szerteágazva, sok kunkort képezve (alakításai: Új földek, Sziget), ezután ismét kettéágazik. Az egyik része a vasút alatt át a Hajós-kastély felé veszi az irányt, a másik fele Kunszentmiklós felé vezet tovább. Nevét a legenda szerint tekergőssége miatt kapta."

Folyókanyarulatokar rejtenek a lacházi földek

Földrajzi szempontból is meglehetősen érdekes ez a több kilométer hosszan tekergő lapos felszínforma. A képen látható szántóföldön kanyargó "ér" medrének szélessége 20-23 méter között váltakozik, kanyarulatának méretei alapján jóval inkább hasonlít egy kisebb folyóra, mint egy érre. Talán nem is járunk távol a valóságtól, ha itt egy Duna mellékágat feltételezünk. Azonban amint megvizsgáljuk honnan is szakad ki ez a mellékág el is bizonytalanodunk. Áporka településtől északkeletre végződik el az utolsó jól látható kanyarulat. A barnás szín 100 méter tengerszint feletti magasságot jelöl, ez a déli végénél 95 méterig száll alá. Egy ilyen méretű folyóvölgy egyszerűen nem eredhet egy ekkora dombon, három méterrel az Áporkától nyugatra lévő ártér felett. Két dolog képzelhető el:

1. Emberi feltöltés történt, hogy megakadályozzák a dunai árvizek átjutását
2. Természetes feltöltés ment végbe, miközben a településtől nyugatra lévő mederben folytatódott az erózió.

A helytörténeti munkák alapján az első opció valamivel hihetőbb. Mindenesetre egyvalami biztos, a Tekeres-ér jobbára Duna vizet szállított, más időszakokban a környék csapadékvizeit vezethette le.

A Tekeres-ér felső szakasza Áporkától keletre

A Tekeres-ér jelentős vízszállítására az első ábrán találunk további bizonyítékokat a meder szélességén és a kanyarulatok fejlettségén kívül. Alsó-szakasz jellegű vízfolyásokra jellemző övzátony és sarlólapos sorozatok jelennek meg nem csupán a légifotón, de a domborzatmodellen is. Ez a formakincs a kanyarulatok fejlődésével függ össze. A domború parton egymás után épülnek az övzátonyok, melyek a sarlólaposoknak nevezett mélyedéseket fogják közre. Közben a szemközti homorú part alámosódik, pusztul. Az innen bemosódott hordalék anyagából épülnek a következő kanyar övzátonyai. A terepviszonyokat néha a növényzet is követi, íme egy szemléletes példa Észak-Amerikából. Valahogy így nézhetett volna ki a Tekeres-ér, ha már meglett volna a holocén hajnalán. 

Övzátony és sarlólapos sorozat

Elképzelhető az is, hogy a Tekeres-ér a Duna egyik már eltűnt fokjához kapcsolódott, azaz a folyó nagyvizeit vezette le a Solti-síkra, majd tovább délre a Kalocsai Sárközbe. A lacházi újság szerint az is előfordult, hogy az időszakosan elárasztott Tekeres-ér kanyarulatfejlődése következtében alámosott partból bronzkori kincsek kerültek elő. 

Ilyen árvizes időszak több is volt a település életében. Az 1741-es árvíz különösen emlékezetes volt Kiskunlacháza életében. Kevesen tudják, de Lacháza és déli településrésze, Pereg régi dunaparti falvak voltak még a XVIII. elején is. 1741-ben vonult le az az árvíz, amely a Duna-partján hagyott régi Lacházát végleg elpusztította, a legenda szerint még az öreg templom harangját is elmosta. A település lakói már 1735-óta költöztek folyamatosan az új, biztonságos magaslatra, mely 3-5 méterrel volt magasabban, mint a régi település helye. Ahogy a Duna nagyvizei emelkedtek a Tekeres-ér medre is egyre gyakrabban telt meg vízzel. A száz évvel ezelőtti költözés sem tudta megmenteni Áporkát, Pereget és Lacházát az 1838-as jeges árvíz pusztításaitól. Áporka részben elpusztult, Pereg nagyrészt elpusztult, míg Lacháza részben víz alá került. Ez azt jelenti, hogy a Tekeres-ér helyén tengernyi víz hömpölygött, majd az árvíz levonulásával a maradék vizek ebben a mederben folytak le Dömsöd irányában. A Duna 1876-os árvíze volt az utolsó ezen a tájon, ekkor kerültek felszínre a bronzkori kincsek Peregnél. A Ráckevei-Duna lezárása sokat segített a környék árvízvédelmén. 

Fokok a Tekeres-éren

Feltételezhetjük tehát, hogy a Tekeres-ér is egy fokja volt a Dunának, de ami még érdekesebb, a Tekeres-érnek magának is voltak fokjai, főként az alsó szakaszon. Fokoknak nevezzük azokat a keskeny csatornákat, ahol a főmeder nagyvizei a folyóhátakon átjutva kiáradhatnak az alacsonyabb árterekre. Ha egy pillantást vetünk az ér környezetére meglepve tapasztalhatjuk, hogy a medre nem egy völgyben kanyarog, sokkal inkább egy hegyháton, legalábbis a környezeténél magasabb felszínformák kísérik egész hosszán. Ezeket a magaslatokat maga a folyó építette saját partjai mentén, ezeket hívjuk folyóhátaknak. Anyagát a mederből kilépő vízből kiülepedő durvább szemcséjű hordalék alkotja, ennél távolabb jobbára csak az iszap és az agyag került. Ezen a folyóháton nyílnak a berajzolt fokok, ahol a víz kiáradhatott a mélyebben fekvő lapályra. 

A Tekeres-ér legmélyebb részén található Tucemi tavak kivételével az egész völgy száraz manapság. Nagy része be van szántva, így vegetációs időben rejtve marad a kíváncsi szemek elől. Nagyobb esőzések idején érdemes felkeresni, amikor már betakarították a táblákat. Légifotókon is érdemes gyönyörködni kanyarulatainak szép formáján. Nevét még őrzik a helyiek, sőt a környező dűlőket is róla nevezték el. De ezt leszámítva a Tekeres-ér korábbi pusztításai ellenére végképp feledésbe merült. 

Áhítatos helyek fényképésze - interjú Martin Kápostáš fotóssal

slovenčina

Régebben sokat törtem a fejem, hogyan lehet megkülönböztetni fényképről a naplementét a napfelkeltétől. Ismeretlen tájon ez szinte lehetetlen. Szerencsére ezeken az ismert, áhítatos helyeken, mint Esztergom, Hideglelőskereszt, Visegrád, Dömös, a Pilis, vagy a Helembai-hegység (Burda) ez egyáltalán nem nehéz feladat. Aki ismeri a Dunakanyart úgy még egészen biztos nem látta, ahogy ez a táj a párkányi Martin Kápostáš fényképein megelevenedik. Interjút kértünk és kaptunk, hogy bemutathassuk a folyót a fotós szemszögéből. Végül még az is kiderül, hogy naplemente, vagy napfelkelte van a képeken. :)

Dunai Szigetek: A honlapodon látható képek alapján azt gondolná az ember, hogy valahol Párkány környékén élsz. Vagy esetleg más oka van ennek, hogy sokat jársz erre a környékre fotózni?

Martin Kápostáš: Nincs más. :) Itt élek gyerekkorom óta.

D. Sz.: Hány éve fényképezel? Hogyan kezdődött?

M. K.: 1997-ben vettem az első fényképezőgépem. Édesapám és a bátyám mentek el érte. Én 40 fokos lázban feküdtem otthon. Egy Praktica, ami a mai napig szuperál - elem nélkül :).

D. Sz.: Képeid alapján alaposan ismered a Dunakanyar minden zegét-zugát. Hogyan választod ki a fényképeid témáját?

M. K.: Sokat bringázok a haverokkal a környéken, és így sok szép helyet találok. Így “kinézem” a helyet és visszatérek lefotózni.

D. Sz.: Melyek a kedvenc helyeid a Duna mentén?

M. K.: Nagyon sok van Párkánytól-Visegrádig. Kovács-patak /Burda/, Zebegény, Dömös … sorolhatnám… :)

D. Sz.: Mit jelent számodra a Duna?

M. K.: A Duna? Nagy haverok vagyunk :) 3x átúsztam, Egyszer oda-vissza és másodszor már csak oda … vissza már határőrség hozott… voltam vagy 15 éves.

D. Sz.: Milyen a tökéletes fotó számodra?

M. K.: Az, amelyik több év után is megfog, megmozgat.

D. Sz.: Fotópályázatokon szoktál indulni? Milyen sikereket értél el ezidáig a képeiddel?

M. K.: Igen szoktam. A magyar National Geographic pár képemet közzétette. Egyik fotóm lett a hónap asztrofotója. Az amerikai Popular Photography újságban elnyertem az első helyet egy portréval…

D. Sz.: Mi a célod a fényképezéssel?

M. K.: Konkrét célom nincs. Leginkább menni és fotózni és ha összegyűlik egy kiállításra való, akkor kiállítani. :)

D. Sz.: Számodra a fotózás munka vagy hobbi?

M. K.: Grafikusként dolgozom Párkányban. A fotózásra sok időt szánok, bújom a térképeket új helyeket keresve, figyelem a nap állását bizonyos helyeken, hogy minél jobb fényviszonyokban visszamehessek a helyre… Nem tudom nem szánok-e több energiát a fotózásra, mint a munkámra. :) A munkahelyemen nagyon toleránsak - ezért nagy köszönet :), volt, hogy később mentem be, mert hát ködös volt a Duna vagy pont inverzió volt és mentem a Bazilikát fotózni a Vaskapuról …

D. Sz.: Volt olyan képed, amiért nagyon meg kellett dolgozni (korán kelni, kilométereket túrázni stb.)?

M. K.: Most az utolsó fotóm a Szpartakusz ösvényről, ahogy néztem a térképet, akkor az minimum egy óra volt az autótól. Persze a legjobb fények reggel vagy este vannak … Szeretek aludni, maradt a naplemente. Sötétedés után elkezd élni az erdő, mindenhol valami moccan, surran és még egy óra van az autóhoz a sötét erdőbe … hát megcsináltuk 45 perc alatt :)

D. Sz.: Mennyien ismerik a munkásságodat? Hány látogatója van átlagosan a honlapodnak?

M. K.: Fotóim töbségét az Facebookra teszem fel. Ott látom a reakciókat is. És háttérben lassan töltöm fel a weboldalra is.

Honlap: http://www.kapostas.com/

Kajaktúra a tündéri erdőben

A folyami szigetek jellemzően nem túl hosszú életűek ha a földtörténeti időben vizsgáljuk őket. Különösen rövid élet adatott meg a Szigetmonostorhoz tartozó Tündér-szigetnek. 80 év, azaz emberi élethossz. Ennyi telt el azóta, hogy megjelent a Dunán, ebből az utolsó ötven év már a feliszapolódás jegyében telt el. 1958 és 1962 között épült fel az a keresztgát, mely végül megpecsételte és megpecsételi a mai napig a sziget sorsát. 

A Duna és négy szigete a Megyeri hídról fényképezve.

Régi evezősök elbeszélése alapján a sziget mellett még a '70-es években is nagyszerűen lehetett evezni, a szűkülő mellékágban ekkor még meg tudott fordulni egy 10 méter hosszú evezőshajó. A sziget fejlődéstörténetét két éve térképeken követtük nyomon, azóta sok minden történt a szigettel, érdemes ezt is áttekinteni a részletes bejárás előtt. Tavaly érkezett a megkeresés Attilától, aki az óbudai Kézi Hajtásúak Napja szervezője, hogy szívügyének tekinti a dunai szigetek revitalizációját és mivel hozzájuk a Tündér-sziget esik legközelebb, ezzel szeretnék elkezdeni, a remélhetően folyamattá bővülő sziget rendbetételt. A vízüggyel és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal közösen szerveztek egy bejárást, amelyen a nemzeti park küldöttsége meglepve fedezett fel egy - a vízisportolók által már régen ismert átjárót (itt: 47.622539, 19.093497), mely középvízállás felett a Szentendrei-Dunából táplálja a beerdősült mellékágat. Az alábbi, 1953-as légifotó tanúsága szerint az 1960 körüli lezárás előtt három különálló zátony között is léteztek hasonló átfolyások, de ez a ma létező egészen biztos, hogy nem folytonos azokkal, sőt nagyon valószínű, hogy ezt emberkéz alkotta.  Ezt az elméletet még Péter túratársam sem osztotta, szerinte: 

"Az 1953-as felső átfolyás helyén van a most is járható átjáró. Ha megnézzük a szigetet a Google-Earth-ben, akkor látszik, hogy a Szentendrei szigetet keresztező út tengelye egy kicsit délebben metszi a Tündérszigetet, mint az átjáró. Ugyanez látszik az 1953-as légifotón is.
Egyébként a lezáró gát építése után, 1964 vagy 65-ben egy napot sátoroztam a szigeten, akkor már volt átjáró. Hogy egy vagy kettő, arra nem emlékszem.
Ebből számomra az következik, hogy nem emberi kéz alkotta meg az átjárót. Lehet, hogy valaki azóta kicsit alakított rajta, kikotorta, megtisztította, de eredetileg biztosan természetes volt. Ha a vonalvezetése megváltozott, kanyargósabb lett, az is biztosan a víz számlájára írható."

Bárhogy is alakult ki, ez az átfolyás középvíznél elevenedik meg, ez alatt sajnos a mellékág csak alulról kap vizet, de vízmozgás nincsen benne. A lassú vízmozgás (főként hullámzás), a finom szemcsés hordalék és a felhalmozódó uszadék ideális terep egy felnövekvő fűzerdőnek. Egy index fórumos bejegyzés szerint körülbelül egy hete már járható volt hajóval az átfolyás, ekkor a budapesti vízmérce körülbelül 330 centimétert mutatott. Civil kezdeményezés volt, hogy ezt az átjárót kis rásegítéssel 200 centiméteres vízszintre süllyesszék, de erre hatósági engedély kellene. Már az is kisebbfajta csoda, hogy ez az átjáró létrejött, de mivel a Dunára merőlegesen helyezkedik el fenntartása állandó karbantartást igényelne. A keresztgát megnyitása is szóba került, de ezt állítólag az erdészet (a szigeten néha fakitermelés folyik - bár ennek nyomát sem láttuk) használja, így talán legfeljebb egy átfolyást lehetne bele építeni. Ez megoldaná a mellékág vízutánpótlását, de ez a vízhozam nem lenne elég, hogy a füzest és a hordalékot kimossa a főágba. Mindenesetre egy sikeres folyórehabilitáció lökést és megfelelő sajtóvisszhangot biztosíthatna további dunai sziget-rehabilitációknak.

A Tündér-sziget (alul) fénykorában

Ilyen előzmények után nem volt más hátra mint személyesen is felkeresni ezt az átjárót és felmérni a meder állapotát. Szerencsére a Külker evezősei nem csak neveztek, de közülük volt, aki első helyezést ért el a legutóbbi fotópályázaton, és a részükről vetődött fel egy közös vízitúra lehetősége. Végül az ő és a Duna vízállásának jóvoltából alkalom nyílt ezt az egykor szebb napokat látott Duna-szakaszt bejárni - ráadásul vízen. Az eredeti terv szerint az Egyfás-szigeten is kikötöttünk volna, de ez pünkösd vasárnap a vízállás miatt lehetetlen volt. Ennek ellenére kiderült, hogy az Egyfás már régen nem egy fás sziget, egy fiatal fehér eperfa is szárba szökkent rajta a fűzek mellett. Sőt idén már terem is!

A Tündér-sziget bejáratát egyre nehezebb felismerni. Mostanában ott horgonyoz a Pumukli, amely világítótoronyként jelzi a bejáratot a hajósoknak. 

A Római Partról nincs túl messze a hely, elég elmenni a Luppa-szigetig és alig öt kilométer evezés után már meg is érkeztünk. A holtág alsó száz métere könnyedén járható még nagyobb négypárevezősökkel is, de ha mi is ilyen hajóban ültünk volna nem sokat láttunk volna a legérdekesebb részekből. Kétszemélyes túrakajakkal is meglehetősen nehéz volt navigálni a nyakig elárasztott ártéri erdőben. Az alábbi képek külön kommentár nélkül is jól érzékeltetik a Budapesten de. 11-kor saccolt 463 centiméteres vízállást. (Reggel hétkor 451, este hétkor 488 cm-t mértek a Vigadó téren.)

Egész nap enyhén felhős volt az idő,  de a párzó bogarak révén, vagy a fák túlzott vízfelvétele miatt a fűzfákról folyamatosan csöpögött ránk a habos víz. További "veszélyt" jelentettek az árvíz elől a fákra menekült pókok és bogarak seregei. Célszerű tehát ilyen vízállás esetén egy machete társaságában evezni errefelé. 

Többször előfordult, hogy azt gondoltuk kész, eddig jutottunk, de mindig találtunk egy kajaknyi átjárót. Volt, hogy 20 cm hiányzott, hogy fennakadjunk egy kidőlt fán, volt, hogy uszadékból álló sziget állta utunkat, melynek magját egy leszakadt Lehel márkájú hűtőajtó képezte.

Tervben volt, hogy megnézzük a zárást is, hátha víz alatt van, de egy áthatolhatatlan erdő állta utunkat, ahol már semmiféle hajózható csatorna nem volt kivehető. Mivel itt jobbára kiszáradt fák állták utunkat, egy kisvizes időszakban könnyen meg lehetne tisztítani a terepet. 

Tapasztalt evezősök jól ismerik a Tündér-szigeti mellékág hidrológiai viszonyait, mikor hol és meddig lehet eljutni benne. Keskeny, kis merülésű és rövid hajókkal egészen jól el lehet navigálni a mederben felnőtt ártéri erdőben.

Az átjáró már egészen eldugott helyen található, egyedül az erdő mögött átsejlő égbolt adhat támpontot, hogy közel már a Szentendrei-Duna. Egyedül itt láttunk egy keskeny földsávot a víz fölé emelkedni a szigeti oldalon. Ez is csak fél méterrel volt a víz színe fölött. Elképzelhető, hogy a Tündér-sziget legmagasabb pontja errefelé található. 

Alaposan kihasználtuk a kedvező vízállást, oda-vissza kétszer is bejártuk a Tündér-sziget mellékágát. Annak ellenére, hogy tovább emelkedik a vízállás az evezés az erdőben egyre nehezebbé fog válni, mivel a folyó lassan eléri a fiatal erdő lombkoronáját és bezárulnak az eddig nyitva álló csatornák. Ha esetleg valakinek mégiscsak sikerül bejutnia, szívesen várjuk az élménybeszámolót! 

Köszönöm szépen a túrát Péternek és Jánosnak! 

http://www.kulkerek.hu/