2014. február 18., kedd

Időutazás a Margit-szigeten

  

“Vénülnek a fák, hullik a vakolat az udvarházról, de az öreg herceg úr minden tavasszal maga bontogatja ki a tél előtt elföldelt rózsafáit (A kerítésen már kíváncsian kandikál be az a nyíregyházi kisfiú, aki az országos kiállításra jött apjával 1885-ben, és valaha majd azokban a falusias szobákban fog lakni, ahol egykor az öreg herceg úr nyaralt. És megöregedve is hallja az éj kísérteties óráiban a pengő sarkantyús lépteket, régi magyar nádorispánok, pattogó, csengő-bongó járás-keléseit, régi írók sóhajtozásait.)" [1.]

József nádor nyaralóján megbúvó árvíztáblát keresve vesztettem el az időérzékemet a Fortepan fényképalbumában. Az épület és vele együtt az 1838. évi árvíz magasságát jelző márványtábla 1945 után vált áldozatául a Budapest újjáépítésnek nevezett pusztításnak. Reményeim szerint ha valahol, hát a Fortepanon biztosan kellett lennie egy fényképnek az épületről. Bele is írtam a keresőbe, hogy "margitsziget", a kiadott több mint 200 találat biztató volt. Valahogy úgy képzeltem, találok majd egy tipikus fortepanos képet, ahol egy jól öltözött úr álldogál a nyári lak előtt, melynek viseltes vakolatából előbukkan a jól ismert árvízi kéz, s nekem csak annyi dolgom lesz, hogy megsaccoljam mekkora is volt az árvíz azon a márciusi napon a Margitszigeten. Aztán ez a kétszázvalahány kép egyszerűen beszippantott, együtt veszett el az idő és tér érzékelése. 

Egyedülállóan szép szigete a Dunának a Margit-sziget. Egyetlen Duna-menti (fő)város sem büszkélkedhet még csak hasonlóval sem. Régebben lesújtó véleményem volt a Margit-szigetről. Nem tudtam rá máshogy gondolni, mint egy túlcivilizált dunai szigetre, ahol hemzsegnek az emberek és mindaz ami velük jár: hangoskodás, szemét és piszok. Amit jobb minél messzebb elkerülni szép időben. Meg amúgy is agyonbetonozták, sőt mi több fel is hizlalták, mint egy malacot. Végül - mint egy zöld sejtet - amőbaként kebelezte be a terjeszkedő Budapest. Annak ellenére, hogy a második világháború után sok elveszett a békebeli Margitszigetből, némely nyári hajnalon mintha még a gondos tulajdonos József nádor szelleme kerengene a virágágyások között.

Kilátás a Margitszigetre a várból, 1920 körül. Balra még látszódik a budai meder rovására nyert szárazföld és még megvan a budai Kis-sziget kicsiny erdeje.

Légifotó 1933-ból. A sötétebb erdő halványan kirajzolja még az egykori Margit-sziget karcsú orsó alakját. 

Légifotó ugyanebből az évből. Már elkészült a Kis-sziget helyén az atlétikai stadion és megvan még a MAC székháza, melyet alaposabban is szemügyre vehetünk lejjebb görgetve.

Az Árpád híd és az északi szigetcsúcs a lejáróval. Utóbbi megépítése kedvéért - csakúgy mint a déli lejáró esetében - itt is meg kellett hosszabbítani a szigetet. A felvétel a fortepan szerint 1963-ban készült, ám a Hajógyári sziget fölött mintha már megindult volna a híd szélesítése, mely 1984-re készült el.

A Palatinus (=nádor) Strandfürdő 1963-ban. Mögötte még nem dőlt romba a teniszpálya.

Kilátás a Szemlő-hegyről a Margit-szigetre 1943-ban. Újlak eklektikus "toronyházaival".

Az 1930-ban Hajós Alfréd tervei alapján elkészült, később az ő nevét viselő Nemzeti Sportuszoda. A képen egy mosolygós látogatója 1936-ból.

A Palatinus strand szökőkútja 1940-ben.

Fokozatosan mélyülő medencében hullámzik a tömeg a Palatinus Strandon. A hullámmedencét id. Janáky István tervei alapján építették a '30-as évek végén.

Kilátás egy úszóversenyre és a távoli Óbudára a Hajós Alfréd uszoda tetejéről. Élesebb szeműek talán kisilabizálhatják a jobb oldali nézőtéren elhelyezett korabeli propagandát 1949-ből.
 
Nyári idill a frissen újjáépített Margit híd tövében ringatózó stégen, a sziget déli csúcsánál (1950).

Evezősök a sziget északi csúcsánál. 1952-ben az Árpád hídon még meglehetősen gyér volt a forgalom, de tehervonat is járt rajta és jóval keskenyebb is volt a mainál.

Rend a lelke mindennek! A Honvéd csónakház stégje a Margit-sziget pesti oldalán 1955-ben.

Teniszpályák a sziget nemrégiben feltöltött déli csúcsán, szemben a Szent Lukács Gyógyfürdő épülete. 1903. Szemben a Rózsadomb csinos villái éles kontrasztban vannak a ma ott látható betoncsontvázzal.

Vihar előtti csend. 1938-ban még földből épült lelátóról kísérték figyelemmel a nézők az 1928-ban megnyílt Centre Courton zajló teniszmérkőzést. (Később a belügyminisztériumhoz tartozó Dózsa-stadionként ment teljesen tönkre már a rendszerváltás után.)
 
Szent Margitsziget Gyógyfürdő Rt. irodaháza 1927-ben (később Spolarich vendéglő, majd a Magyar Athlétikai Club klubháza). A II. világháborúban súlyosan megrongálódott, sajnos végül ezt az épületet is lebontották 1958-ban.

Ifjú kirándulók a vízesésnél. 1928.
 
Ifjú kirándulók a romkertnél. 1931.

A japánkert a sziget északi végében, dél felé a kép hátterében a víztorony.
 
Két úr magyaráz a Palatinus strandtól délre 1937-ben. Szemben a Szépvölgyi út és az újlaki Sarlós Boldogasszony plébániatemplom. Valamint egy hatalmas, azóta lebontott malom.

Szentmise a margitszigeti romkertben, ahol annak idején Szent Margitot végső nyugalomra helyezték.

Ez volt az a ferences kolostorrom, melynek szomszédságában József nádor felépítette nyaralóját. Utóbbinak 1980-ban már nyoma sem volt.

1940-ben még eredeti funkcióját töltötte be a margitszigeti víztorony. Tövében már 2 éve elkészült a Szabadtéri Színpad, melynek világítását a toronyról oldották meg. A víztorony 1911-ben épült fel a "vasbetony atyja",  Zielinski Szilárd tervezésében. Csúcsa 57 méterrel magasodik a sziget fölé.
  
Teltház a Szabadtéri Színpadon, 1949-ben.

És ugyanaz a helyszín egy másik oldaláról bemutatva, 11 évvel később. 

Margitszigeti úttörőtábor, ma Petőfi Sándor Napközis Tábor, 1949.

Buszmegálló a Palatinus Strand előtt, 1957-ben.

A Dunai Szigetek által maximálisan támogatott Jamrik-terv [2.] keretében újjáépítendő margitszigeti épületek legszebbje, a Margit fürdő.
"...Ez a Margit-sziget legtekintélyesebb épülete. Nemes ízléssel, ragyogó pompával kiállított épület ez, melyre sokat utazott, messze világot látott emberek is beismerték, hogy az első helyek egyikét foglalja el Európa valamennyi fürdőházai közt..." [3.]
1958-ban veszett oda végleg.
 
Szent Margit zárdájának romjai, 1957. Itt mosta ki az 1838-as árvíz V. István király feltételezett koronáját.
 
Így fesettt a Zenélő kút 1957-ben.

„E kút hű mása Bodor Péter székely ezermester 1820–22-ben Marosvásárhelyt épített és 1911-ben lebontott kútjának."

Volga M 21 személygépkocsi a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda előtt áll. Szemben a budai Duna-part a Hild udvartól a Császárfürdőig és a Rózsadomb. Talán valami nyilvántartásból az is kiderülhet, kié volt ez az autó 1959-ben.
 
Kilátás a Margit-szigetre a pesti oldalról. Már hat éve üzemel a fák közül előbukkanó szökőkút. 1968-ban járunk.

Az árvizek nem kímélték a Margit-szigetet. Különösen pusztító volt az 1838-as, az 1876-os, és az 1956. évi. Itt éppen az 1965-ös árvíz elleni védekezés látható.

Centenáriumi emlékmű, Budapest egyesítésének 100. évfordulójára készült el, a sziget déli részén áll. Kiss István készítette vörösrézlemezből, bronzból és mészkőből.

Őszi nyugalom a szigeten.

Múltban tett szigeti sétánk ennél a padnál végződik.


József nádor nyaralójának sajnos nem bukkantam nyomára. Pedig a fényképészet első évszázada során valaki bizonyára készített róla legalább egy képet. Talán egyszer valaki feltölti majd azt a képet is a Fortepan honlapjára. Talán éppen Ön?

Honlap: Fortepan.hu 
E-mail: fortepan@fortepan.hu

[1.] Krúdy Gyula: A magyar Habsburg, egy régi udvarház utolsó gazdája. In: Krúdy Gyula: A tegnapok ködlovagjai. Bp., Szépirodalmi, 1961. 40. old. 

[2.] A Jamrik-terv: http://falanszter.blog.hu/2013/09/05/ilyen_lesz_az_uj_margitsziget

[3.] Törs Kálmán: Margit-sziget, Athenaeum 1872.

2014. február 11., kedd

Dürnsteini legendárium


A történészek általában nem szeretik a "mi-lett-volna-ha" jellegű kérdéseket, viszont a világtörténelemben van jónéhány olyan mozzanat, amely később egész népek, országok sorsát befolyásolta. Még a harmadik keresztes hadjárat során is történt egy ilyen - abban a pillanatban - talán jelentéktelennek tűnő esemény. Később ez az egy mozdulat jelentősen átformálta a Felső-Duna-völgy elkövetkező évszázadait.


Dürnstein vára Wachau keleti végén található, nevét Szárazkőként fordíthatnánk magyarra. Egy meredeken a Duna fölé emelkedő sziklaszirten építette fel még a XII. században a Kuenringer család. A Duna egy hatalmas kanyart ír le a vár tövében, a déli parton emelkedő Vorderwald hegytömegét kerüli meg. A 2008. folyamkilométernél emelkedő vár tövében a Duna északról dél felé folyik, majd egy kiszélesedő völgyben kanyarodik ismét keleti irányba. A Duna itt számtalan szigetet épített a földtörténet során, melyeket a folyószabályozás nagyrészt eltüntetett. Túlzás lenne azonban azt állítani, mint azt gyakran hallani magyar fórumokon, hogy Ausztriában már nem is maradtak árterek és szigetek. Dürnstein várhegyével szemben, a kanyarulat domború balpartján is megmaradt két fattyúág, s a szigeteket is mindössze egy keresztgát köti össze a parttal. Dürnstein várhegyéről kitűnő kilátás nyílik Wachau legkeletebbi szigeteire. A látogató közel ugyanazt a tájat és Dunát láthatja, mint Oroszlánszívű Richárd 1192-1193 telén.


Hogy került rabságba Anglia lovagkirálya ebben az Isten háta mögötti várkastélyban? A történetünk előzményei egy fél évvel korábbi időpontra nyúlnak vissza, a szentföldi Akkon (St. Jean d'Acre, röviden Acre, ma Akko, Izrael) városának győzedelmes ostromáig. Az erőd hosszas ostrom után Oroszlánszívű Richárd megérkezése után adta meg magát. Az évekig tartó ostrom érdekessége, hogy maguk a keresztény ostromlók is Szaladin szultán ostroma alatt álltak. A keresztes tábort széthúzás gyengítette, minden nemzet lenézte a másikat, külön hadvezérek alatt külön haditervek alapján harcoltak. A pisaiak gyűlölték a genovaiakat, az angolok a franciákat és kívülállók voltak a németek is. Akik Barbarossa Frigyes császár szerencsétlen halála óta javarészt szétszéledtek elpusztultak vagy hazatértek. A hatalmas német keresztes sereg maradványait Frigyes császár fia, Sváb Frigyes vezette el a Szentföldre, ahol Akkon ostroma idején, 1191 januárájában ő is meghalt. A német seregrészek feletti hatalmat rangidősként Sváb Frigyes unokatestvére, Babenberg Lipót, Ausztria e néven ötödik hercege vette át. Lipót az ostrom során olyan súlyos sebesülést szerzett, hogy fehér köpenyege csurom vér lett. Amikor saját lábán szállt le a lováról és leoldotta övét, alatta fehér maradt a köpenye. A legenda szerint ettől kezdve lett piros-fehér-piros Ausztria zászlaja.


A keresztesek ellenségeskedései a győztes ostrom után a városfalakon belül folytatódtak. Miután a hadvezérek kitűzték lobogóikat a város falaira, az angol király dührohamot kapott, amikor ott látta lobogni a Babenbergek zászlaját a sajátja mellett. Utasítást adott és a zászló hamarosan az erőd árkában végezte. Ez mostanában nem tűnhet olyan "nagy ügynek", akkoriban azonban ez halálos sértésnek számított. Nem véletlen, hogy Lipót ezt sohasem bocsátotta meg; azonnal összeszedte embereit és gyűlölettel a szívében velencei gályákon elhagyta a keresztesek táborát. 

Richárd még egy évig hadakozott Szaladinnal és sikerült jópár tengerparti várost elfoglalnia, de Jeruzsálem bevételéhez már nem maradt elegendő hadereje. Otthonról is nyugtalanító hírek érkeztek, így hát egyre sürgetőbb lett számára a hazatérés. Miután szentföldi ügyeit a lehető legjobban elrendezte hajóra szállt 1191. október 9-én. Túl későn ahhoz, hogy elkerülhesse a mediterráneum téli viharait.


Mintha Richárd királyt Jeruzsálem falai alatt elhagyta volna a jó szerencséje, egy vihar következtében Korfu partjainál rekedtek. Mivel a kelet-rómaiakkal igen rossz volt a viszonya félt, hogy esetleg fogságba ejthetik, ezért egyszerű templomos lovagnak öltözve négy fős kísérettel egy kalózhajóra szállt és azt tervezte, hogy a lehető legrövidebb időt tölti a tengeren és szárazföldön próbál eljutni Angliába. Aquileia közelében hajótörést szenvedett, de szerencsésen megmenekült. Gyalog folytatták útjukat a Duna felé Stájerországtól kezdve immár ellenséges Babenberg területen. Nem valószínű, hogy Richard király az álcázás mestere volt, és egész útján nem tudta levetkezni királyi szokásait. Vagy gesztusai, vagy ujján felejtett gyűrűje, vagy olyan lovagok leplezték végül le, akik láthatták harcolni a Szentföldön. A Duna partján, a Bécsből Magyarország felé tartó országút mentén (Landstraße) egy erdbergi fogadóban felismerték, elfogták és átadták halálos ellenségének, V. Lipót hercegnek, akit a történelem az "erényes" (der Tugendhafte) jelzővel illetetett. 

Így került Dürnstein fogságába Anglia királya, s bámulhatta börtöne ablakából a Dunát decembertől márciusig. Egészen addig - amennyiben hihetünk a legendának - amíg hű trubadúrja Blondel, aki uralkodója után kutatva végigturnézta a Német-Római Birodalom megannyi várkastélyát. Repertoárjában egyetlen nóta szerepelt, Richárd kedvence, amelyet a hosszú út alatt meg nem unva Dürnstein vára alatt is előadott. S láss csodát, a vár egyik ablakából valaki elénekelte neki a második versszakot. Így derült ki a király holléte. A legenda szerint. Richárd király többé nem látta a Dunát, Dürnsteinből a pfalzi Trifels várába szállították, ahol Lipót hűbérura, VI. Henrik császár vette gondjaiba, míg a kívánt váltságdíj meg nem érkezett. A váltságdíjat az angolok végül kifizették, ennek történetét nem én hanem a Robin Hood legenda fogja elmesélni. A váltságdíj összege is legendás volt, Angliában mindenki köteles volt az éves jövedelemének negyedrészét befizetni János király adószedőinek.

A történethez hozzátartozik még, hogy tettéért Lipótot a pápa kiátkozta, öröm volt viszont az ürömben, hogy Henrik császár tartotta a szavát és kifizette a hűbéresének járó részt: hatezer vödör ezüstöt, mai súlyban kifejezve ez összesen körülbelül 23,3 tonnának felelne meg.


Sokat hallani olyan lottónyertesekről, akik egy éven belül elherdálják ezt a vagyont aztán ott álnak ugyanolyan szegényen. Lipót azonban osztrák herceg lévén inkább őrgrófságból kinőtt hercegsége fejleszésébe fektette ezt a vagyont. Felépült belőle az alsó-ausztriai Bécsújhely és a stájerországi Friedberg városa a magyar határon, a bécsiek pedig nem csupán az új pénzverde miatt jutottak új munkalehetőségekhez, hanem a felépülő első városfal révén is.

És itt, a történetünk végén kanyarodunk vissza a Dunához és a pogányokhoz, ez volt az a keresztes király pénzén épült városfal, amelyen később kétszer is megtörtek az ostromló török hadak.


(Felmerülhet a kérdés, vajon mi lett volna, ha Anglia királya lenyeli hirtelen haragját és békénhagyja a Babenbergek zászlaját Akkon falain?)

2014. február 7., péntek

Semmi sem maradna az Al-Dunából


Jelenleg a Földön annyi víz van megkötve jég formájában, hogyha mind elolvadna 66 méterrel emelné meg a tengerszintet. A National Geographic szcenáriója szerint ez az esemény földtörténeti viszonylatban igen hamar, akár 5000 év múlva is bekövetkezhet, amennyiben az éghajlati folyamatok nem vesznek gyökeresen más irányt. Az idézett cikkben sajnos csak a tengerszint legnagyobb kiterjedését lehet megvizsgálni igen rossz felbontásban, de szerencsére létezik olyan térkép is, ahol legördülő menüből választhatjuk ki a kívánt tengerszintet és böngészhetjük odafentről az elárasztott országokat és milliókat. Most pedig nézzük meg mi lesz a Duna sorsa 5000 év múlva.

Az Al-Duna képe 5000 év múlva (kattintásra megnőnek a képek!)

A NASA adatai alapján elkészített térkép szerint az Al-Duna helyén egy hosszú tengeröböl nyújtózik majd a Kárpátok lábáig. Románia keleti részét, Dobrudzsát egy tengeröböl választja le, s csak Bulgárián keresztül, vagy hajóval lehet megközelíteni. Víz alá kerülnek a nagy Duna-menti városok Ukrajnában, Moldovában, Romániában és Bulgáriában, hacsak nem kúsznak fel időközben magasabb térszínekre, mint Orsova 1972-ben. A látvány azonban csalóka, mivel  szinte egészen biztos, hogy nem így fog kinézni az Al-Duna 7014-ben. A térkép szerkesztője ugyanis semmi mással nem számolt, mint a jelenkori tengerszint feletti magassággal. Ha ebben a pillanatban emelkedne 60 métert a tengerszint valóban ezt látnánk. 5000 év távlatában azonban más tényezőket is figyelembe kell venni.


Nézzük röviden összefoglalva mely tényezők módosíthatják a jövőbeli tengerpart alakulását.
  1. A Duna és mellékfolyóinak hordalékszállítása. - Ahogy a folyók lassan feltöltik a tavakat és a rájuk épített tározókat, úgy töltögetnék fel hordalékukkal az elnyúlt al-dunai tengeröblöt a bele torkolló vízfolyások. Még az is elképzelhető, hogy a nagyobb mellékfolyók, mint pl. az Olt, a Zsil vagy a Prut deltatorkolatai részmedencékre tagolják ezt a feltételezett öblöt. Természetesen mindez attól függ, hogy ezek a folyók szállítanak-e elég hordalékot ahhoz, hogy sikerüljön tartani a szintet a 60 méteres tengerszint emelkedéssel.
  2. Abrázió. - A tenger hullámzása, az apály-dagály jelensége, a tengerszint évszakos ingadozása és a tengeráramlások mind hatással vannak a tengerpart tagoltságára. Egészen biztos, hogy a mellékelt képeken látható tagolt part csak olyan helyeken tudja megőrizni zegzugosságát, ahol kellőképpen ellenálló kőzetek találhatóak. Ott, ahol laza üledék van a parton a tengerpart formája kevésbé lesz tagolt. A tengerbe benyúló fokokat a tenger elpusztítja, a keletkező hordalékkkal pedig a tengeröblöket tölti fel, vagy turzásokkal zárja el azokat. Röviden összefoglalva a képen látható tagolt partot a tengerjárás valószínűleg elsimítja majd.
  3. Emberi beavatkozás. - Amennyiben Románia nem szeretné, ha a fővárosát a tenger fenyegetné csupán egyetlen módja van, hogy az elöntést megakadályozza. Ha gátat épít a tenger ellen. Egyet Constanta mellett, ahol a Duna - Fekete-tenger csatorna átmetszi Dobrudzsát és egyet pedig Braila és Tulcea között, ahol a legszűkebb a keresztmetszet Dobrudzsa és a moldáv területek között. Ha ez megtörténik, akkor a gátrendszer mögött felduzzadt Duna egy hatalmas tavat alkotna, mely ugyancsak nagy területet öntene el, de legalább édesvizet tárolna. Bukarest pedig ezen keresztül komoly tengerparti kikötő lehetne. 
Azért reménykedjünk benne, hogy marad némi jégsapka az Arktiszon és az Antarktiszon és nem következik be ez a hatalmas özönvíz. 

A térkép készítéséről maguk a szerzők nyilatkoznak (elérhető ezen a linken angolul). Az egyes elöntési szintekből készítettem egy gis animációt a következő értékekkel: 0 m, azaz jelenlegi tengerszint, +1, +2, +3, +4, +5, +6, +7, +9, +13, +20, +30, +40, +50, +60m tengerszint-emelkedés. Az egyes szintek szépen kirajzolják Havasalföld domborzatát.


A térkép ezen a linken érhető el: http://flood.firetree.net/?ll=49.7656%2C15.7714&zoom=5&m=50 és megtalálható a Dunai Szigetek térképtárában is!
 

2014. február 1., szombat

Balról a harmadik ablak


Patrick Leigh Fermor 1934 január végén, azaz éppen 80 éve érkezett meg az osztrák Persenbeug városkába. A fogadóban, ahol megszállt megvacsorázott, megírta az aznapi kalandjait. Lerajzolta a fogadós lányát és késő estig beszélgetett egy angolul kitűnően beszélő öreg polihisztor arisztokratával. Halakról, a Duna krakenjéről a lesőharcsáról, vízerőművekről, rómaiakról, markomannokról, régészetről, flóráról-faunáról, Hansról az ybbsi lovagról, a tatárokról, Schubertről, Wagnerről és még a mauritiusi dodó madárról is. 
 

A többiek már mind nyugovóra tértek. A harmadik palack Langenlois is kiürült és lassan mi is nekikészülődtünk. Az öreg megállt egy üvegtárló előtt, melyben egy fényes szemű hatalmas kitömött pisztráng úszott összegabalyodott bádog vízinövények között. - Kár, hogy nem mentél beljebb a dombok között St. Floriannál - mondta - Elmehettél volna Steyrbe és az Enns völgyébe. - Ez volt az a zöldes színű mellékfolyó, mely Mauthausennel szemben kígyózott elő a dombok közül. - Csak egy fél tucat mérföld onnan. Schubert ott írta meg a Pisztráng kvintettet. Ő is egy vándorúton volt, épp mint te.
 

Az ismerős dallamot fütyülte, ahogy a hóval borított rakparton ballagtunk. Dick, a kutya előttünk ugrándozott és ide-oda csúszkált a hó alatt rejtőző jégen. A túlsó parton Ybbs templomtornya tisztán látszódott magasan a tetők és fák fölött. A mi oldalunkon a tetők fölé emelkedve, szinte kikerülhetetlenül, kitakarván a csillagos eget ott magasodott egy hatalmas barokk kastély.
- Látod azt az ablakot, balról a harmadikat? - kérdezte a mindentudó öreg. - Az a szoba, ahol Károly, az utolsó császárunk született. Rövid hallgatás után tovább fütyülte a pisztráng dallamát, majd hozzátette:
- Akárhányszor csak hallom mindig a Dunába igyekvő patakok jutnak róla eszembe...


Patrick Leigh Fermor: A Time of Gifts. On foot to Constantinople: from the Hook of Holland to the Middle Danube.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...