A zümmögő Czuczor-sziget

Igazán érdekes helyzet alakult ki a Soroksári-Duna északi részén, ahol az emberi beavatkozás akadályozta meg, hogy egy dunai sziget teljesen beépüljön. Hiszen ki akarna egy állandóan zümmögő autópálya tövében kikapcsolódni?

Amennyiben dél felől közelítjük meg a Czuczor-szigetet a szigetszentmiklósi part felől a zaj eleinte fel sem tűnik. Nem zavaróbb, mint az a zaj, amit a Dunaharaszti felé zötykölődő HÉV kelt a külalak szempontjából a Velencei-tóhoz hasonlítható Duna-holtág felett a hídon. A HÉV hídjáról észak felé tekintve nem is látszódik a Czuczor-sziget, illetve ami látszódik, az nem a Czuczor-sziget, hanem a mellette fekvő két úszóláp közül a délebbi. Ez a két úszóláp több kisebb rész összeolvadásával alakult ki a Soroksári-Duna gubacsi lezárása után az elmúlt 152 évben. Ugyanez a folyamat formálta át a Czuczor-szigetet is, mely sziget több szempontból is nagyon rossz helyzetben van. A teljesség igénye nélkül:

1. Miután 1872-ben lezárták a Dunát Gubacsnál egy töltéssel, amin csak egy hajózsilip biztosította az átfolyást, a Soroksári-Duna északi része leürült. Ekkor még nem volt Tassnál zsilip, úgyhogy a mindenkori Duna főági vízállása határozta meg a vízszintet Dunaharaszti térségében. De nem a kelenföldi szelvény vízállása, hanem a rácalmásié. Mivel a lezárt ág esése megszűnt, a felső szakaszon alig maradt víz, a szárazra kerülő homokpadokon nádas nőtt fel és alig pár évtized múlva a meder szélessége a töredékére csökkent. A Czuczor-sziget eredetileg 130 méter széles volt, a két oldalán szárazra került területtel ez az érték 210 méterre nőtt. 
2. Mind a Dél-pesti Szennyvíztisztító telep befolyója (Gubacs), mind pedig a Gyáli I. csatorna torkolata (Soroksár-dél) a Czuczor-sziget felett torkollik a Soroksári-Dunába, azaz minden komolyabb csapadék jelentős mennyiségű fekáliát, műtrágyát, ill. kommunális hulladékot juttat a mederbe, és ez a csóva elér a Czuczor-sziget térségébe is, jelentősen rontva a vízminőséget.
3. A Soroksári-Duna északi része egy üledékcsapda. A Kvassay-zsilipnél beengedett másodpercenkénti körülbelül 25 köbméter Duna-vízben lebegtetett hordalék (az uszadékot jellemzően rácsokkal kiszűrik) nem jut ki a mellékágból. A lassú vízáramlás, a benövényesedett meder megfogja a hordalékot már a felső szakaszon. Ez a kiülepedés egyfolytában szűkíti a medret, csökkenti a vízmélységet és táptalajt ad a terjeszkedő növényzet számára. Ebből kifolyólag a Soroksári-ág északi része mentén lakók részéről állandó követelés a kotrás és a nádasok kiirtása. Csakhogy ebben az elmocsarasodott folyóban olyan védett fajok telepedtek meg, mint a lápi póc, vagy éppen a réti csík, azaz az ember-természet konfliktus feloldhatatlannak látszik, és ilyen konfliktusokból jellemzően mindig a természet jön ki rosszabbul.
4. Az 1960-as évek végétől kezdődően a Soroksári-Duna partját majdnem végig felparcellázták nyaralótelkek létesítése céljából. Ez azzal járt, hogy egyrészt egy nem itt lakó ember nagyon nehezen tud lemenni a Duna partjára, másrészt pedig a Duna partja szinte mindenhol magánkézbe került, és ezeken a szakaszokon a természet elvesztette a tájformáló szerepét. Stégek, horgászhelyek szakítják meg a nádas folytonosságát, ráadásul a lakosság szövetkezett a zöldhulladékkal a folyómederrel ellenében, és ennek a háborúnak az az eredménye, hogy a part folyamatosan nyomul előre a vízfelület rovására, pont mint a Balaton partján. Ilyen esetben persze kevésbé kívánatos a meder helyreállítása. 
5. A vízutánpótlás szinte csak a látszat fenntartására elegendő a Czuczor-sziget térségében. A Soroksári-Duna- ág északi betáplálási adatait nem szokás megadni vízügyes honlapokon, legfeljebb az éves adatokból lehet következtetni az átlagra, ami kb. 20-25 köbméter lehet másodpercenként. 1872 előtt a vízhozam a főági értéknek körülbelül egyharmada, 700-750 köbméter lehetett ugyancsak másodpercenként. Könnyen kiszámolható, hogy az átfolyó víz az eredeti érték körülbelül 3-4%-ára csökkent. Ráadásul a Czuczor-sziget alsó részénél ez a minimális 20-25 köbméter négy ágban oszlik el, ugyanis ott van a Czuczor-sziget mellékága, valamint még két úszóláp a haraszti part felé. Áganként kb. 5 köbméter vízhozamról van tehát szó, és ennek fényében nem lehet csodálkozni azokon a panaszokon, hogy beavatkozás nélkül a medrek alig pár méteresre szűkülnek. 
6. A sziget felett 1989-ben átvezették az M0-s autópálya déli szakaszát. Ami állandóan zümmög. Pont mint Háros-szigeteknél. Vagy északon a Luppa-szigetnél, ahol laknak is. 

Innen szép nyerni, ha egyáltalán meg lehetne határozni kinek mit jelent a győzelem. 

Ha valaki szeretné teljes szépségében látni a Czuczor szigetet, ne gyalog menjen, hanem szerezzen valami vízi járművet, ami lehetőleg átfér egy betongyűrűn, ami a szigetre vezető egyetlen út alatt biztosítja az átfolyást a mellékág számára. A szigeti útról ugyanis a legritkább esetben lehet lejutni a vízpartra, az út első ránézésre arra szolgál, hogy a két oldalt épült nyaralókhoz el lehessen érni. Viszont ha mégis gyalog megyünk megcsodálhatjuk a betoncső fölé helyezett kerámia szobrocskát és a bozótba rejtett, régen használt gördíthető kerítést, amivel ismeretlen szárazföldi ellenség előtt le lehet zárni az egész szigetet. Van a szigeten néhány beépítetlen telek, ahová bekószálva lehet gyönyörködni a szomszédos úszólápokban, de a betonkerítések legtöbb esetben kizárják a bámészkodás lehetőségét. 

Ez leginkább a sziget déli részére igaz, ahogy haladunk észak felé, úgy ritkul a beépített terület, fogy el a burkolt út, és erősödik a távoli zümmögés. Az M0-s híd tövében már kaszálórétek is felbukkannak, az utolsó réten, az utolsó nyaralótelkek szomszédságában méhek dolgoznak, de ez csak jelentéktelen mértékben növeli az autópálya hídjáról hallatszó zümmögést. Magyarországon viszonylag ritka a sivatag, de a Czuczor-szigeten ilyet is lehet találni. Az autópálya hídja alatt ugyanis soha nem esik az eső, de ha esne is nem lenne szerencsés az olajszármazékokkal szennyezett vizet is a Soroksári-Dunába vezetni. Éppen ezért a híd alatt nem nő semmiféle növény, ide még a Nap sem nagyon süt be.

A hídtól északra eső szigetcsúcs tipikusan olyan terület, ahová a természet nem olyan régen tért vissza. (Még) alacsony növésű akác, szeder, dió alkotja főként azt az új, telepes növény-társadalmat, amely az itt állt tanya lerombolt helyén növekedett fel, a híd megépítése után, melyre a Czuczor-sziget kultúrtörténetéről szóló bejegyzésünkben már utaltunk. 

Kilátás a kikotort mellékágra a szigeti bejáró felől

Elöntött játszótér

Napfürdő

Méhlegelő

Régi bejárat az új nyaralóhoz

A zümmögő sziget

Kijárat a Dunához

Mérsékelt égövi antropogén sivatag 

A sziget jövőjével kapcsolatban mindenesetre érdekes kérdés, hogyan alakul majd a lakosság és a Duna viszonya itt, a Czuczor-szigeten. Várható-e pozitív fejlemény a korábban felsorolt hat ponttal kapcsolatban? És hogyan alakul majd a nyaralók helyzete? Eladható lesz-e egy olyan telek, ahol olyasvalaki árulja a telket, aki már hozzászokott az állandó, éjjel-nappal hallható autóforgalomhoz olyasvalakinek, aki éppen ez elől menekül?

A bejegyzés képei 2024. március 17-én délelőtt készültek. 

"Valami pënnarágó nyarāt ott, arú nevezték el" - avagy miről nevezetes a Czuczor-sziget?

Valószínűleg a Duna-mentén egyedüliként a Czuczor-szigetén működik a harlekinkatica-kriptokommunista rímpár, de a sziget történetéhez az is hozzá tartozik, hogy az sem biztos, hogy Jedlik Ányos unokatestvére valaha járt errefelé, hogy nevet adjon a nádasok által elnyelt szigetnek. 

A Czuczor-sziget északi csúcsa 1966-ban (fentrol.hu)

Hogy Czuczor Gergely (1800-1866), bencés költő és nyelvtudós eltöltötte-e azt a bizonyos éjszakát abban a nádfedeles kunyhóban a szigetszentmiklóshoz tartozó, jobbára névtelen szigeten, amelyet a névadás aktusának tartanak helyben ("valami pënnarágó nyarāt ott, arrú nevezték el"), vagy sem, valószínűleg már soha nem fog kiderülni. Huzamosabb pesti tartózkodása Kufsteinből való szabadulása után következett, de ekkor már a börtönélet által megviselt egészség és az ötvenegy éves életkor kétségessé teszi a névadást. Ráadásul még az életében, 1841 és 1948 között fel-felbukkant a Czuczor-forma, viszont 1930 körül az angyalos vízisport térképen Czuczar-szigetként szerepel, és ezt az alakot használta az Erdei Ferenc nevű mindenféle (bel-, igazság-, és többszörös földművelésügyi) miniszter is, aki már csak tudhatta, hiszen 1947-ben erre a lakcímre volt bejelentve. Rásonyi László nyelvész egyik írásában (Les noms toponymiques comans du Kiskunság) ezt a földrajzi nevet a Kiskunság kun eredetű nevei között említi. Nyelvtanilag arról lehet itt szó, hogy ki hogy ejtette a sziget nevét éppen, esetleg egy éretlmetlennek tűnő földrajzi nevet próbált valaki kis módosítással értelemmel próbált felruházni. Ez lett belőle.

Képviselői lakcímjegyzék, 1947. (forrás)

Pedig bőven volt idő rá, hogy a sziget neve rögzüljön, hiszen a török kiűzésével fellendülő térképezés során szinte minden térképen szerepelt. Igaz, többnyire név nélkül, de egyedüliként a soroksári Molnár-sziget és Szigetszentmiklós között, azaz nehéz lett volna másik szigettel összekeverni. Külön érdekesség, hogy a sziget szomszédságában állt a középkorban Szől(l)ős település a Csepel-szigeten. Bronzkori előzményekre települt, a Soroksári-Duna nyugati partjával párhuzamosan elnyúló folyóháton, az M0 nyomvonala és Szigetszentmiklós vízműve között, elvileg kézenfekvő lett volna tehát Szőlősi-szigetnek nevezni. 

A Czuczor-sziget alaposan megsínylette a Soroksári-Duna lezárását, hiszen annak felső részén helyezkedik el, azon a részen, ahol a vízállás érezhetően leapadt a Gubacsi-zárás megépülte után. Alig néhány évtized alatt egy gyors folyású, nyílt mederből egy pangóvizes mocsár alakult ki. A szárazra kerülő zátonyokon hamar megindult a növényzet terjeszkedése. Nem csak a mellékágát nőtte be a nád, de a főágban is úszólápok alakultak ki. A Kvassay-zsilip megépülése, és az így megvalósuló vízbeeresztés nem sokat javított a helyzeten, ezért többször is kotorni kellett a Velencei-tó jellegű Dunát ezen a szakaszon. Ennek ellenére két nagyobb úszóláp ma is megvan a Czuczor-sziget és Dunaharaszti között, ezek több kisebb úszóláp összeolvadása során nyerték el végső formájukat. Eredetileg gyümölcsös és kaszáló volt a szigeten, de a Gubacsi-zárás nemcsak a növényzet szukcesszióját könnyítette meg a nyílt vízfelületek rovására, a feszített víztükör mágnesként vonzotta az embereket is, hiszen az árvizek végleges kiküszöbölésével elhárult az utolsó akadály a vízpart teljes beépítése elől. Ez nem egy helyi jelenség, az 1960-1970-es években szinte végig beépült a part a szigetekkel együtt Soroksártól Tassig.

Házak a Czuczor-sziget déli csúcsánál, 1966-ban (fentrol.hu)

1933-ban már jelölnek épületet az akkor még Czuczarnak hívott szigeten, ez a szám 1966-ra felment egy tucatra. Az évszámok ebben az esetben azért fontosak, mert a sziget leghíresebb/leghírhedtebb lakója, a parasztpárti miniszter, a szociológus Erdei Ferenc is itt jutott földhöz a földosztás során 1945 után, miután apjával együtt hagymatermesztés céljából Makóról egy Szigetszentmiklóshoz közeli, leshegyi tanyára költöztek 1939-ben. Anélkül, hogy a politikus életrajzában elmélyednénk, a rím második tagja arra utal, hogy Erdei, annak ellenére, hogy a Nemzeti Parasztpárt elnöke is volt, 1944 decembere óta titokban kommunista párttagkönyvvel is rendelkezett. Politikai pályája során egyszerre képviselte a földosztást, a parasztpolgárság létrehozását, majd pedig a parasztpolgárság (kulákok) üldözését és az erőszakos téeszesítést is. Nagyjából ugyanilyen pályát leírva változott a Czuczor-sziget hasznosítása 1945 után. 

Czuczor-sziget 1992. június 3. (fentrol.hu)

Erdeiék eredetileg a Szigeti utca 21-23 szám alatt éltek (korabeli számozás szerint), itt kaptak öt holdat, miután a leshegyi tanyát a szovjet hadsereg lerombolta. Az ötvenes években a Czuczor-sziget 11 hektárja már a Rózsa Ferenc TSZ tulajdonban van. 1971-1979 között zajlik a parcellázás, létrejön a parti üdülőterület, az új lakók érdekében 1979-1986 között kikotorják a mellékágban felnövekedett nádast, de maga a Czuczor-szigetnek ekkor még zártkert a jogállása. A Czuczor-sziget és a környező úszólápok 1985-ban kaptak védettséget, jelenleg Natura 2000-es terület. A védettség elnyerése után alig pár évvel keresztülvezették rajta az M0-s körgyűrű déli szakaszát, széles sávban kiirtva a nádast. A telkek kisajátítása már 1986-ban elkezdődött, de nem csak a sziget északi részén lakóknak kellett költözniük, hanem a védett nádasokban élő védett halfajoknak is, az itteni lápi pócokat délebbi úszólápokba telepítették át. 

A természetvédelem kapcsán fontos kitérni a rím első tagjára is. Merkl Ottó 2008. február 27-én a Czuczor-szigeten írta le Magyarországon először az áttelelő, Kelet-Ázsiában őshonos harlekinkatica (Harmonia axyridis) előfordulását. Ugyan már az előző évben is csapdázták az invazív faj példányait a Kőszárhegyen, Fejér megyében, de a szakemberek ekkor még nem ismerték fel az új fajt. A czuczor-szigeti hím példány pontos megtalálási helye is ismert (47.369348 19.087627 - 47°22'09.7"N 19°05'15.5"E), egy elhalt nyárfa kérge alatt pihent néhány kétpettyes és rózsás katica társaságában. Mivel a harlekinkatica szaporább, nagyobb méretű, ellenállóbb és agresszívabb, az őshonos katicafajok komoly hátránnyal indulnak velük szemben, tekintve, hogy a harlekinkaticák előszeretettel fogyasztják más katicák lárváit. 

Mostanában azonban a rovarzümmögést alapjában nyomja el az M0 körgyűrűről áradó állandó zaj, amely a nyaralók ritkulásával párhuzamosan erősödik, ahogy délről északra haladunk a szigeten.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Nagy Lajos Zoltán: A Csepel-sziget és a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág történeti földrajza. 2015.
• Hajdú Mihály: A Csepel-sziget helynevei. 1982. Akadémiai
• RÁSONYI, L.: Les noms toponymiques comans du Kiskunság. ACTA LINGUISTICA TOM. 7. A MTA NYELVTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEI, 1957/ 1-2. sz.
• Magyar Hírlap, 1983. Október 26./ 253. szám
• https://provertes.hu/vedett_teruletek_pdf/pest_megye/adatlap_5706.pdf
• Élet és Tudomány, 2018. július-december (73. évfolyam, 27-52. szám)2018-12-07 / 49. szám

Romba dőlt váci exklávé a Szentendrei-szigeten

A váci rév környéke a Szentendrei-szigeten leginkább Csernobilhoz hasonlít. Makovecz gombája, a régi váci stadion, az úttörőtábor és a Pokol csárda romjai ugyan Tahitótfalu közigazgatási határán belül helyezkednek el, de ez a terület tulajdonképpen egy elhagyott, rombadőlt váci exklávé a Szentendrei-szigeten. 

Ápolt gyep. Fortepan / Urbán Tamás

Ha valaki mostanában, 2024 év elején Tahitótfaluból tart a váci autóskomp irányába mindössze a Pokol csárda helyén felhúzott emeletes torzóval találkozik, esetleg ha elsétál dolgát végezni Makovecz Imre szellős, de kissé rossz helyen épült révátkelő-váróterméhez, akkor láthat még egy egyre lyukasabb tetejű biciklitárolót, ahol szerintem évek óta ugyanaz a kerékpár van lelakatolva a fatörzset szimbolizáló központi tartóoszlophoz, talán azért, mert a korláthoz mégsem lehet kötni, hiszen az hajlamos egyre fogyatkozni és a mélybe hullani. 

Ez a terület közigazgatásilag nem tartozik Váchoz, és sohasem tartozott a túlparti városhoz, a határ mindig is a Duna volt. Ennek ellenére a hídfőállás számos szállal kapcsolódik Váchoz, sokkal inkább mint a távoli Tótfaluhoz. Váci kirándulóknak, sportolóknak, a révnek és a hozzá kapcsolódó Pokol csárdának, sőt a képeslapkészítőknek van abban nagy része, hogy erre a területre egyfajta váci exklávéként lehet tekinteni. És nem utolsósorban, innen nyílik a legszebb kilátás a püspöki városra. 

A váci révátkelés környéke a Pokol stadionnal 1953-ban.

A Pokol csárdáról már sok szó esett a blogon, így most nem térnénk ki a sorásra részletesebben. Hozzá hasonlóan jellemzően Váccal kapcsolatban emlegették a patinás épülettől délre elterülő "stadiont" is, ahol a gyakran változó nevű váci focicsapat játszotta a mérkőzéseit egészen az 1960/1961-es szezon végéig, amikor is átköltöztek a ma is ismert pályára, ahol magyar bajnokságot is nyertek. 1902-ben, amikor a Váci Sport Egyesület (VSE) football szakosztálya megalakult a szervezők a Pokol csárda mögött találtak megfelelően sík terepet, igaz ugyan, hogy erdő volt itt akkoriban, de a legenda szerint a 17 sornyi, valószínűleg telepített fasort könnyedén feláldozták a szakosztály érdekében. 

Football klub Vácon. Ha már űzik városunkban a sport összes nemét, miért ne űznénk a mostan legdivatosabbat a footballt, így gondolkoztak Budapesten járó fiatalabb hivatalnokaink, jogászaink, technikusaink és filozoptereink. A vasútról hazajövet többször tárgyaltak, hogy hol kellene ezt létesíteni. Végre is most kedden testté lőn az ige és a szentendrei szigetben a Pokol csárda alatt lévő szép sík területben állapodtak meg. A klubbot ugyan még nem alakították meg, miután folyton vannak, kik csatlakoznak a labdarúgókhoz, de a helylyel most már rendben vannak, annyival is inkább, mert alkalmasabbat sehol sem találtak volna. A sportolók egyéb intézkedéseiről, a labdarúgás idejéről, a versenyek eredményéről s a nagyobb térdenrúgásokról szintén footballista tudósítónk időrőlidőre szépen be fog számolni. Addig is jó rúgásokat a klubnak! [Váci Hírlap - 1902.06.22]

Ugyan a pálya helyét már 1902-ben kijelölték, a pályaavatóra csak 1904. május 24-én került sor, ezen a meccsen a VSE három-nullra kikapott a budapesti Műegyetem csapatától. A VSE ekkoriban a Pestvidéki kerületi bajnokságban játszott, a jegyár 40 fillér volt, a deákok féláron juthattak be az arénába, de ehhez természetesen hozzá jött a kompjegy, tehát a focicsapat meglehetősen jó forgalmat generált mind a révészeknek, mind pedig a Pokol csárda bérlő-tulajdonosának. 

A Pokolcsárda, a stadion és az úttörőtábor 1988-ban.

A forgalom megmaradt a két világháború közötti időben is. Ekkoriban a nem csak a Pokol-csárda miatt ruccantak át a váciak a szigetre, hanem a remek kilátás és a strandfürdő mellett a sportpálya miatt is. A Fortepanon több sorozat fénykép tanúskodik a pályán rendezett sportversenyekről, ezek között találni néhány politikaliag kevésbé korrekt, de kultúrtörténetileg érdekes képet is a Budapesten működő német birodalmi iskola sportrendezvényéről.

Fortepan / Sattler Katalin

Fortepan / Sattler Katalin

Az igazán nagy váci tömegrendezvényeket a második világháború után rendezték a Pokol csárda mögött. 1960-ban két komp szállította a szigetre a munkás-paraszt-katona találkozóra érkező mintegy 80 ezer résztvevőt, köztük a baráti csehszlovák haderőt. De volt itt edzőtábor, salakmotor verseny, sőt még agárversenyeket is rendeztek itt. A pálya mellett már 1960-ban említették a szigeti úttörőtábort, melyhez 1969-ben kezdtek építeni egy nagy központi, betonvázas épületet a pályától délre, mely köré erdőt telepítettek.

Agárverseny a Pokol mögött 1977-ben. Fortepan / Urbán Tamás

Az erdő ma is megvan, valamivel jobb állapotban is mint az úttörők épülete. Az avarból lépten-nyomon előbukkanó romok a lerakott szeméttel együtt kölcsönöznek az ártérnek egyfajta Csernobil-hangulatot, csakhogy itt a katasztrófa nem 1986-ban, hanem pár évvel később, a rendszerváltással érkezett el. Az úttörők által elhagyott kiszolgáló létesítményeket széthordta a lakosság, amit pedig nem tudtak mozdítani azt birtokba vette a természet. Az úttörőtábor épületének emeletéről már nem kamaszok, hanem fák bámészkodnak lefelé, moha nőtte be a zuhanyzókat és csalánkóró lóg ki a kitépett vízcsövek helyéről. A focipályáról eltűnt nézők helyét átvették a fák. Miután évek teltek úgy, hogy a biztonsági személyzet nem mutatkozott, ezek a fák focihuligánok módjára átmásztak a fémkordonokon és lassan avar konfettivel szórták tele az egykor ápolt gyepet, ahol sportolók helyett manapság vaddisznó kondák szántják fel a pályát. 

A romok között még mutatkozik némi törvényen kívüli emberi élet. Vad bakkecskékről szóló híreket hallani a pályáról, de már a száradó ruhák alól felhangzó kutyaugatás is elrettenti az embert a huzamosabb tartózkodástól. Kiérve az erdőből, a Duna partján aztán megkönnyebbülve lélegezhetünk fel, hogy a Duna túloldalán még mindig ott van Vác, a társadalom és az élet. Vác szigeti exklávéjáról pedig jobb, ha csak a régi fényképeket nézegetjük.

A váci révtől ments meg Uram minket!

a verőcei vendéggel és a szentendrei törvénnyel egyetemben. Miközben felettünk a bécsi repülőgép húz át az égbolton, alattunk népvándorlás-korabeli hidat ringat a folyó, rajta éppen Karinthy Frigyesnek jósol a megtollasodott cigányasszony, miközben hajnalban még egy ismeretlen argentin halottat sirattak a menyecskék. Legendák, anekdoták a fából ácsolt váci kompról, melyek emlékét szerencsére megőrizték a régi képeslapok.

Elérjük a Pokol-csárdát, feltöltött kőpartjain a remek kert és a fás park most üres. A vadevezősök a gyönge és ingyenes erdőkbe húzódtak. Három fa, az már erdő ezen a szigeten. S a partról a vizet hoz a szél, hogy gyerünk, gyerünk, mert indul a komp. A huszadik században vagyunk, fejünk felett dong a bécsi repülőgép s mi ráhajtunk egy recsegő, népvándorlás korabeli mozgó hidra, a kompra. Mellettünk egy meszesszekér tolakodik helyért a széles vizipáholyban. A komp elé motoros vizitaxit fognak, kötélen húz át maga után a taxi a túlsó partra, ahol a váci gyerekek hujhuj-kiáltással üdvözlik a szerencsés kikötést. Elepedünk egy kis sör után, inkább Vácott igyunk, mint útmenti kocsmában, mert itt lesz jegelt ital — mondjuk mi. [Magyarság, 1932-08-17 / 184. szám]

Múlt szombaton délután jókedvű művésztársaság váltott jegyet a révátkelésnél. Autókkal jöttek s úgy látszott, veszélyben az átkelés, mert egy teherautó előttük már nagyban igyekezett a kompra. Ekkor a társaság egyik tagjának mentő ötlete támadt. Odament a teherautóhoz s öt pengőt ígért, ha megvárja a következő járatot. Az öt pengő megtette hatását s a társaság autói máris szabadon futottak fel a kompra. Az autók — hölgyek, urak —elhelyezkedtek a kompon s hamar kedélyes társalgás indult meg közöttük. A hangulat tetőfokra hágott, amikor odafurakodott egy ráncosképű cigányasszony. Jaj, kézsicsúkolom ... á sérencsét megmondom, ki lész á bábája, mit hoz a jó sora, jáj, arányosom, tégyé ide a szépséges kis kezsit a tényérembe... Az a hölgy sietett elsőnek »jósoltatni«, akit a társaság a legnagyobb tisztelettel vett körül. És a cigányasszony jósolni kezdett. Beszélt... megállás nélkül, a vőlegényről, vagyonról, sok boldogságról és főkép a pénzről, mely: Ányi pizse lész, kézsicsúkolom, mint a gumba... Gombaszögi Frida — mert ő volt az első számú »áldozat« —nagy kacagás közt jutalmazta meg, még pedig búsásan, a cigányasszonyt, aki vérszemet kapott s minden ellenkezés ellenére megragadta következő áldozata, egy jól öltözött úr kezét. Ide már betegség is jutott, persze, sok szerencsével. - Síp ássony lesz a bábája! — Maga lesz az, jó lesz-e? -incselkedett a cigány asszonnyal az úr, mire elnevette magát a »jósnő«. — Mindig ilyen viccses ázs úr? A társaság uniszónó felelte: Mindig! — ami érthető, hiszen Karinthy Frigyesnek jósolt. Egy nagyon csinos, fiatal hölgy következett. A jóslat szerint: ... kis fődrül fog sok-sok pízst kapni, szokolokat... Szokolay Oly úgy megörült a »szokoloknak«, hogy a többire már nem is volt kiváncsi. A cigányasszony pedig tovább aratott, még pedig oly bőséggel, hogy amikor a hajó a szigeten kikötött és a jókedvű bohém társaság autóba szállt, hogy folytassa útját Tótfalu felé, Gombaszögi villájába, odaállt az autók elé és addig nem mozdult, amíg meg nem mondták neki, mikor jönnek vissza, miért. — Akkorra elhoztom ázs unokámat, ázs még nálámná is jobban tud! Közben nagyban számolgatta a pénzét, amely annyi volt, de annyi, hogy maga sem hitt a szemének. A körülállók csak csodálkoztak, hogyan lehetett ennyi pénzt adni a cigányasszonynak, aki boldogan nevetett: — Jó lés stáfirungrá ázs unokámnak! A társaság pedig még a porfelhőből is integetett az ügyes cigányasszonynak...  [Váci Hirlap, 1937-09-05 / 65. szám]

A szentendrei törvény, a váci rév és a verőcei vendég. Ezt a hármat csapásnak tartják és közmondássá vált: a szentendrei törvénytől, a váci révtől és a verőcei vendégtől ments meg uram minket. Kik a Dunán át akarnak kelni Vácnál, hallhatják ezt a fohászt a környékbeli emberektől, valahányszor a kompot lesik, várják. Mind a három csapáshoz fűződik egy-egy esemény és ezeket a következőképpen beszélik el: 

A szentendrei törvényről az a hír, hogy ott igen szigorúan alkalmazzák, hanem azzal a nagy különbséggel, hogy nem a bűnöst ítélik el. Íme a példa: Egy szentendrei gazdától valami gézengúz gabonát lopott. A lopás kitudódott, a gazda följelentette a tolvajt és az ipszét stante pede el is fogták. A biró, egy tekintélyes, komoly képű úriember, a régi jó időkhöz illőn előhozatta a derest. A deres láttára a gazda arca szélesre nyílt és megelégedetten nevetgélt a vádlottra, magában gondolva: Látod, betyár, most megkapod a magadét ! —De milyen nagy volt a gazda meglepetése, mikor őt korholta a biró és elmondotta neki, hogy ő a bűnös, mert alkalmat nyújtott a lopásra. Ha rend volna a portáján, nem lopnának tőle, de az ilyen rendetlen gazdák rontják a közerkölcsöket és ezért szigorúan büntetendők. — Jancsi, Pista, kiáltott oda a hajdúknak, fogjátok le ezt a gazdát és húzzatok rá huszonötöt, hogy megjavuljon és ne csábítsa bűnre a szegényembert. A gazdán kérlelhetetlenül elhegedülték a huszonötöt és volt is foganatja, mert Szentendrén akkortájt még egy csibét sem lehetett ellopni. Legalább nem mentek panaszra. 

A váci rév arról lett híressé, hogy nagyon soká várakoztat magára s azért mondják, aki megakar őszülni, jöjjön át Vácnál a Dunán, mire átjut, ha koromfekete volt is, fehér lesz, mint a galamb. A híres révről a következő történetét beszélik: Egy fiatal ember halottak estéjére készült haza Tahitótfaluba, hogy édesatyja sírját meglátogassa. A révészek azonban a Duna túlsó felén voltak. A fiatalember óraszámra kiabált át naponkint a váci partról, de a túlsó oldalon senki sem jelentkezett. Ez tartott napokig, hetekig, végre karácsony lett. A Duna befagyott és a fiatalember átsétálhatott rajta. A túlsó oldalon benézett az ottlevő Pokol-csárdába és ott találja a révészeket berúgott állapotban; kérdi őket, miért nem jöttek át? — Nem érdemes egy emberért átmenni Vácra, innen meg nem jött senki. Legalább megspórolta az ifjúr a révpénzt! volt a felelet. 

A verőcei vendég pedig azért vált veszedelmessé, mert ha beveszi magát valahová, ott ragad ítéletnapig. Úgy történt meg az az eset, hogy három verőcei búcsúra ment Duna-Bogdányba. A szerencsétlen vendéglátó duna-bogdányi ember mind a háromnak keresztkomája volt, ezek tehát nagy jogot formáltak a vendégszeretéshez. Nem is lehetett ez ellen panaszuk, három nap és három éjen át tartott a búcsú. Harmadik napon a szíves házigazda ki találta mondani, hogy egy hét múlva a nevenapja lesz. Akkor nem érdemes haza menni, mondták a verőceiek és megvárták ott a névnapot. A névnapon pedig az történt, hogy a házigazda leányát megkérte egy fiatalember. Most már várjuk meg a lakodalmat, kezdték újra a verőceiek és megvárták a lakodalmat. A lakodalom után pedig megvárták a házigazda családi örömét és ott maradtak még a keresztelőn is. Már szeretett volna a házigazda is szabadulni és azt mondta, hogy meghalt az anyósa, temetésre kell mennie. — Nem szeretjük a temetést, mondták a verőceiek, de már csak úgy illik, hogy komámuramat elkísérjük. Mikor látta a szíves házigazda, hogy ez nem használ, elment tanácsot kérni a paphoz. A pap a következő tanácssal szolgált. Mondja, hogy három nagynénje jön látogatóba. Másnap a házigazda hozzáfogott a takarításhoz, meszeltek, súroltak, mert, mint mondd, három hajadon özvegynagynénje jön. (Özvegy hajadont mondott annak jeléül, hogy vének.) — No, ne háborgassuk őket, mondák a verőceiek, úgy is elidőztünk itt egy kicsit, hát már haza mehetnénk. És másnap a három verőcei ember hazament. Azóta a bogdányi bucsu előtti litániába beleszőtték: A verőcei vendégtől ments meg uram minket. [Budapesti Hírlap, 1894-10-11 / 281. szám]

A váci komp egész éjszaka pihent. Kora reggel gyülekeztek rá az emberek, hogy átvigye őket a Duna túlsó partjára. — Nini. — sápadt el az egyik idős asszony. — Mi ez? Lehajolt, női kabát hevert a deres padlón. A gazdája sehol. Szivverő eset is az: gazdátlan kabát a kompban, a kabát mellett sapka, az alatt női erszény. — Nézzük meg, kié volt? Megnézték. Előkerült a papírlap, cím Délamerikából, Argentínából. Egy harmadosztályú jegy Nagymarostól Vácig. És pénz is: összesen két darab 2 filléres. — Szegény, — sirta el magát az egyik menyecske és lenézett a Dunába. Előkerültek, akik hajnalban még látták a fiatal nőt, az Eszterházy utcán át sietett a komp felé. Átutazó volt, idegen Vácon — átutazó e világon. Ugyan ki lehetett? A Duna még nem felelt, még tova ringatja az idegen áldozatot. [Kis Ujság, 1928-12-01 / 273. szám]

Horány keresztje

Manapság már senki nem épít útszéli feszületeket, sem Isten nagyobb dicsőségére, sem pedig a vízenjáró emberek lelki épülésére. Míg az előbbi típusból viszonylag sok van még, ezeket olykor-olykor renoválják is, utóbbiból tudtommal egyetlen egy van, éppen Horányban, a Duna partján.

Elsirathatnánk a feszületállítások mellett a két világháború között fellendülő horányi vízisport élet hanyatlását, vagy éppen a hozzá szorosan kapcsolódó észak-budapesti csónakházak eltűnését, de nem lenne sok értelme. Nemrég három kisméretű, kissé életlen fénykép jutott el hozzám. A képek hátulján szereplő ceruzás felirat szerint Szigetmonostorban fényképezték őket, pontosabban Horányban, kettőt 1940 júliusában, a harmadikat pedig 1942-ben. Az utóbbi felirat valószínűleg téves, hiszen a két vízről készült kép úgy tűnhet, egy időben készült. A nagy tömeg származhat a partra húzott számos evezősből, mintha egy nagyobb túra résztvevői pihentek volna meg ezen a partszakaszon. 

Ekkoriban a horányi üdülőtelep már javában épült, az 1930-as vízisport térképek már jelölnek házakat a homokbuckákon. A nyaralók Szigetmonostor középkori falu helyén épültek fel, amely csak a török idők kezdetén költözött a mai helyére, a sziget belsejébe. Valahol itt állhatott a névadó monostor is, melynek alig pár köve maradt fenn. Helyére a környező térszín töltéshez viszonyított magassága utal csupán. 150 méterre délre állunk a Horány-Alsógöd révátkeléstől. A helyiek által egyszerűen kőkeresztnek nevezett feszületet már egy éve felavatták, kapott két zászlótartó rudat, amellyel hamar viszonyítási és találkozási ponttá vált a helyben nyaralók és a vízitúrázók számára. Időről időre tartottak itt ünnepségeket, egyházi rendezvényeket a templommal nem rendelkező Horányban.

A feszület felavatása idején, 1939. szeptember 13-án már két hete dúlt a háború Lengyelországban. A nevezetes eseményről a korabeli turista lapok is megemlékeztek: 

Felavatták a vizenjáró turisták keresztjét. Lent a síkságon, útkereszteződéseknél, az erdők mélyén, fenn a hegyek között apró ösvények mentén, vagy a hágók tetején gyakran találkozunk fából, vagy kőből emelt kereszttel. A vándor vagy a természetjáró hosszabb-rövidebb időre megáll az ilyen kereszt előtt, feltekint a Megváltó kiszegezett testére, kikapcsolódik a környezetből és kér, vagy köszönetet mond. A vizenjáró turistáknak lelki épülését szolgáló emlékművet eddig nem emelt senki. A szentendrei sziget pesti partján, Alsó-Göddel szemben a kompátkelésnél a napokban szentelték fel az első ilyen hatalmas kereszt-emlékművet Szigetmonostor lakosságának, a hatóságok és a dunai evezősök jelenlétében. A költségeket Täuber Vilmos és családja adományozta, magát az emlékművet Visnyovszky Lajos szobrászművész készítette. Az avatóünnepségen evezős turisták álltak felemelt evezőlapátokkal díszőrséget a kereszt körül. A kereszt előtt Puszta Sándor leányfalusi plébános tábori szentmisét mondott, majd felszentelte a keresztet. A bensőséges szép ünnepség mély hatással volt a jelenlevőkre, a vizenjáró turista pedig főhajtással megy el a kereszt előtt. [forrás] 

A feszület felszentelése 1939. szeptember 13-án

A horányi kőkereszt 2024. február 13-án,

 

A kissé megkopott felirat.

A horányi kőkereszt ma is ott magasodik a Nagyduna sétány töltésének dunai oldalán, a szabadstrand felett. Rajta pedig a régi felirat:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE 

ÉS A VÍZEN JÁRÓ EMBER LELKI ÉPÜLÉSÉRE

EMELTETTE

TÄUBER VILMOS

ÉS FELESÉGE, SZÜLETETT

WESSETZI WESSETZKY VILMA

TERVEZTE ÉS ÉPÍTETTE

VISNYOVSZKY LAJOS

SZOBRÁSZMŰVÉSZ

MCMXXXIX

Isten veled, Prímás-sziget

1987/1988-ban járunk. Hat lelkes érdeklődő szemrevételezi a Prímás-sziget felszámolását bemutató makettet, melyen egy parti töltés zárja le a Kis-Dunát a bazilika tövében. Ugyan nem fért rá a makettre, de ekkoriban egy hasonló mellékáglezáró töltést terveztek a szénrakodóhoz is, nehogy a Duna megemelkedő vízszintje elöntse a város alacsonyabban fekvő területeit, pl. a Prímás-szigetet. A megemelkedő vízszint nem az éghajlatváltozásból származott volna, nem a mértékadó árvízszint emelkedését követte volna a beruházás, hanem a nagymarosi duzzasztó miatt kellett volna felszámolni Esztergom Janus-arcú szigetét, amely egyszerre volt városi sziget és egyszerre volt ártéri dzsungel. Aztán 1992-ben a homlokunkat törölgetve konstatáltuk, hogy ez csak egy rémálom volt. Esztergom visszaaludt, és most, 2024 januárjában arra ébredt ismét, hogy ez nem egy újabb rémálom, hanem maga a valóság. A Prímás-sziget felszámolása elkezdődött.

2024. január 29-én elkezdődött Esztergom új árvízvédelmi töltésének az építése, melyre hivatalosan a mértékadó árvízszint (MÁSZ) megemelkedése miatt van szükség. A MÁSZ egy hipotetikus szint, egy abszolút magasságvonal, amely igazodik a Duna mindenkori legmagasabb árvízszintjéhez (LNV). Ehhez a vonalhoz képest kell az árvízvédelemnek viszonyítania az árvízvédelmi töltéseket, jellemzően egy méterrel feljebb. Esztergomban jelenleg az árvízvédelmi töltés szintje egy méter 30 centivel marad el a MÁSZ-tól. A védvonal a Kis-Duna belső, városi oldalán fut, rajta gyönyörű platánsorral, ami azzal jár, hogy ezt a töltést csak a platánsor felszámolásával lehetne megmagasítani. 

2015. óta több terv is készült a táti öblözet és Esztergom város új árvízi védvonalára. Az első tervek szerint a védvonal a Kenyérmezei pataktól a vízivárosi hegylábig tartott volna, viszonylag közel a Dunához. 2013-ban az Esztergom és Tát közötti öblözet teljes egészében víz alatt volt, ezt szinte teljes egészében mentesítették volna az eredeti terv szerint. A Prímás-szigeten keresztül felhúzandó földtöltés a felső torkolat és a gátőrház között keresztezte volna a Kis-Dunát, majd az ártéri erdőn keresztül haladt volna a főágig, a beépített terület mentén. A 2024-ben megkezdett beruházás ennél azonban kisebb léptűnek ígérkezik. Azért csak ígérkezik, mert meglehetősen keveset tudni az Országos Vízügyi Főigazgatóság terveiről, akik 10 nappal azután tették közzé a projektindító hírt "Elindult Esztergom árvízvédelmi fejlesztése", hogy a teljes szigeti nyomvonalon szó nélkül kivágták az ártéri erdőt ötven méter szélességben, 800 méter hosszúságban a szigeti Palkovics pad és a "szárazföldi" gátőrház között. Február második hetében hasonló sorsra jutottak a parti fák a Palkovics pad és a Mária Valéria híd között is, itt majd egy árvízvédelmi mobilgát épül, kellő mélységű betonalapozással. A feltöltéshez és a töltés építéséhez az anyag egy részét kotrásból fogják fedezni, ami együtt jár majd a talajvíztükör süllyedésével, kedvezőbb lehetőségeket teremtve a Prímás-szigeten mélyépítésben gondolkodók számára. 

A szigeti 800 méteres nyomvonalon egy földtöltés készül még az idén, szervízúttal, szépen kaszált rézsűvel a rendezett városi terek kedvelőinek nagy örömére. Tehát nem a beépített területek rovására létesül a védmű, hanem több mint 12 hektárnyi ártéri erdő rovására, ami való igaz sok helyen a különféle helyi építkezésekből idehordott sitten telepedett meg. Ezt a sittet egykor vizes élőhelyek feltöltésére használták, többek között annak a folyóágnak a feltöltésére, amely az egykori Ebszorító- és Vízivárosi-szigetet választotta el egymástól. 

Ha a korabeli terminológiát használjuk, akkor az Ebszorító-szigetet csak részben, de a Vízivárosi-szigetet teljes egészében ármentesítik, azaz a parthoz kapcsolják, azaz megszűnik szigetként létezni.

Holott a 2022-ben az év dunai szigetének választott Prímás-sziget egyike még pillanatnyilag a valódi dunai szigetek egyre csak fogyatkozó elit klubjának. Annak ellenére is, hogy a Kis-Duna időnként kiszárad, annak ellenére is, hidak vezetnek rá, hogy az északi része külalakját tekintve egy csatorna. És ugyan a Prímás-szigetnek még van egy-két éve hátra, a diagnózis egyértelmű, a második ütem során a gátőrháznál, valamint a Kossuth hídnál egy árvízkapu és egy beeresztő műtárgy épül, amely beköti a védművet a már meglévő nyomvonalba, a Prímás-szigetet meg végképp a városhoz kapcsolja, éppen úgy, mint a Tassi- és a Kvassay-zsilip a Csepel-szigetet. Mivel ezek a műtárgyak még tervezés alatt vannak, nem tudni, mennyi víz jut majd a kisebbik ágba, lesz-e lehetőség hajókkal átjutni rajta, sem pedig azt, hogy ezek esztétikailag hogyan fognak kinézni (habár léteznek 2018-ból látványtervek), annak ellenére, hogy az első ütem munkálatai már zajlanak. Annyi biztos, hogy az urbanizált partszakasz tovább nyúlik majd dél felé, miközben a természetközeli, burkolat nélküli part ugyanilyen arányban rövidül.

A régi védvonal a Kis-Duna mentén a platánsorral (jobbra)

A mobilgát leendő nyomvonala a Mária Valéria hídtól délre

A nem kívánt rész törlendő (a panel marad)

Hasonló volumenű árvízvédelmi berhuházások más dunamenti településeken is megvalósultak. Szentendrén és Nagymarosban éppen a 2013-as árvíz előtt készült el a helyben sok vitával járó árvízvédelmi fal, Visegrádon 2022-ben épült töltés a Duna partján. Azonban egyik helyen sem számoltak fel a védekezés érdekében egy dunai szigetet. Hacsak közben el nem fogy a pénz, az esztergomi Prímás-sziget sorsa egy harminckét éves kegyelmi periódus után végleg megpecsételődni látszik.

Ajánlott irodalom:

https://www.kemma.hu/helyi-kozelet/2023/11/januarban-indul-az-esztergomi-arvizvedelmi-gat-epitese

https://www.szeretgom.hu/content/87370-igy-fog-kinezni-a-szigetcsucs-majd-egyszer

https://www.ovf.hu/hireink/ovf-hirek/elindult-esztergom-arvizvedelmi-fejlesztese

Regensburg nyúlványa

IN ENGLISH

Regensburgi helytörténészek körében általánosan elfogadott nézet, hogy a város szigetei az 1304. évi katasztrofális árvíz következtében szakadtak le egy rendkívül hosszú és rendkívül keskeny félszigetről. Ez a kígyószerű földnyúlvány a Naab torkolatától egészen Regensburgig húzódott, azaz a Naab torkolati szakasza kb. hat folyamkilométeren keresztül párhuzamosan folyt a Dunával. Azonban van néhány olyan szempont, amely megkérdőjelezheti a ritka hidrológiai jelenség létezését.

Először a "Regensburg zur Römerzeit" c. kiadvány belső borítóján találkoztam a fenti ábrával, amely tényként ábrázolta a fenti képen látható hidrológiai helyzetet. A kötet 19. oldalán szereplő rövid tájleírás szerint a Naab a római korban még nem Mariaort mellett torkollott a Dunába, hanem közel hat kilométeren keresztül a Dunával párhuzamosan folyt, elhaladt Kneiting, Winzer, Steinweg és Stadamhof mellett, balról felvette a Regen folyót és valahol a mai Unterer Wöhrd sziget alsó csúcsánál torkollt a Dunába, Regensburg keleti részén. A hatalmas félszigetet az 1304. május 23-án levonuló katasztrofális árvíz darabolta fel négy különálló szigetre (Mariaorter Wöhrd, Winzer Wöhrd, és Regensburgban az Alsó- és Felső-Wöhrd). A helyi népnyelv Wöhrdnek  nevezi a dunai szigeteket, amely a középfelnémet "werd" szóból ered, Észak-Németországban a sokak számára ismerősebben csengő "Werder" formát használják.

A "Regensburgi nyúlvány" már Freisingi Ottó művében is felbukkan, szerinte a Naab Regensburgnál ömlött a Dunába. A helyi krónikás Eberhard von Regensburg ezzel egybehangzóan írja le az 1304-es év eseményeit:

„Anno Domini 1304. Cum aqua Danubii transiens per pontem Ratisponensem omnio versus litus apuilonare declinasset, et litora prope civitatem sicca et arida reliquisset, ceves Ratisponenses artificiose et mulits laboribus et expensis ipsam aquam, ut iterum prope civitatem flueret, ad loca pristina per strues lignorum et congeries lapidum reduxerunt.”

A kora középkori vízrajzi viszonyokat már a regensburgi helytörténészek, Plato-Wild (1710-1777), Gemeiner (1726-1823) és Gumpelzhaimer (1766-1841) is leírják, akiknek nézeteit Adolf Schmetzer későbbi részletes kutatásai megerősítették. Karl Bauer monumantális helytörténeti művében (Regensburg - Kunst, Kultur und Alltagsgeschichte) a fenti elméletet annyival egészíti ki, hogy a regensburgi kőhíd mellett, a római Castra Regina légiótábor építése idején (180) egy folyómeder változás miatt az Unterer Wöhrd valószínűleg már egy különálló szigetet alkotott. Bauernél az árvízi katasztrófa napja két nappal későbbi, 1304. május 25. Ekkor Winzer és Pfaffenstein között a Duna átszakította a "Regensburgi nyúlványt", sőt a főmeder áthelyeződött a Naab régi medrébe a mai Oberer Wöhrd és Stadtamhof közé. Egyes helyi legendák szerint az északi Duna-ágat még 1915 táján is Naab-nak nevezték. 

A Duna a Regen és a Naab folyók közötti szakasza 1829-ben (forrás)

Ez azzal járt, hogy Regensburg szabad birodalmi városa elvesztette a dunai kikötőjét, vámjövedelmeit, a malmai szárazra kerültek, mindez együttesen fenyegette a város kereskedelmi hatalmát. Mivel a város gyakori birtokvitában állt a régi Naab túlpartján álló, a bajor herceg fennhatósága alatt álló Stadt am Hof városkával, a helyieknek nagyon gyorsan kellett cselekedniük. Nem világos, hogy még abban az évben, vagy már 1305 nyarán egy igen száraz időszakban, amikor át lehetett lábalni a sekély Dunán, az Oberer Wöhrd csúcsán megépítettek a Wöhrloch nevezetű vízkormányzási művet, melynek feladata az volt, hogy egyszerre terelje vissza a Duna vízhozamának nagyobbik részét az eredeti medrébe, és hagyjon meg némi (határ)vizet a regensburgi tulajdonban álló Oberer Wöhrd és a szomszédos Stadamhof között. A zsilip és duzzasztógát kombinációjából álló Wöhrlochnak, csakúgy mint a kőhídnak csodájára jártak messze földről, olyan nagyszabású és gyors mérnöki teljesítmény volt. Ugyanakkor évszázadokon keresztül volt a viszály forrása Regensburg város és a bajor választófejedelem között, aki szerette volna kiszélesíteni a medret, hogy Stadtamhofba is be tudjanak futni a nagyobb hajók, fellendítve a kereskedelmet. A vízkormányzás miatti viták során előfordult, hogy katonasággal tették tönkre a Wöhrloch-ot.

A Wöhrloch 1638-ban (forrás)

A Ken Follett Katedrálisához is méltó történelmi cselekményen túl felmerülhet a kérdés, hogy hidrológiai szempontból létrejöhet-e egy ennyire változó vízhozamú folyón, ilyen hosszú időn keresztül egy ennyire instabil mederforma? Habár a történeti források egyértelműen "földnyelv-pártiak" van néhány olyan hidrológiai tényező, ami megkérdőjelezheti a létezését, illetve a hosszú évszázadokon keresztüli fennmaradását.  

• A Duna Regensburgnál éri el a legészakibb pontját, a Duna Winzernél egy majdnem derékszögű kanyarulatot ír le, északkeleti folyásirányból délkeletire váltva. Van egy hasonló paraméterekkel rendelkező kanyarulat közvetlenül a Naab torkolata felett is, közös jellemzőjük, hogy mindkettő egy meredek hegyoldalt mos alá. A folyókanyarulatfejlődés tehát évről-évre a bal partot mosta alá, és Winzer környékén vékonyította leginkább a félszigetet, ami egybevág azzal, amit a történészek állítanak az 1304. évi átszakadás helyéről. 
• A földnyelv paraméterei alapján sem lehetett túlságosan stabil forma: a Naab torkolatától Regensburgig 6 kilométer hosszú volt, szélessége vélhetően 100 méter körül mozoghatott. Ha a Großprüfening római castelluma és a Mariaort fölé magasodó hegyoldal közötti távolságot vesszük, akkor a félsziget egy legfeljebb hatszáz méter széles folyami ártéri keresztszelvényben helyezkedett el. Egy ilyen szelvényben a nagyobb árvizeknek 1200 év távlatában többször is volt lehetőségük, hogy átszakítsák a földnyelvet.
• A Naab és a Regen között egyetlen állandó vízfolyás található a bal parton, a Brückelgraben. Ez egy viszonylag rövid és alacsony vízhozamú patak, de valószínűleg a dombvidéki terület miatt nagyobb esőzések alkalmával magával szállított hordalékből egy hordalékkúpot épített a Dunában (vagy korábban a Naab medrében), dél felé kényszerítve az északi ág sodorvonalát, amely a végső soron ugyancsak földnyúlvány fokozatos elvékonyodását okozhatta. 

A források alapján inkább tűnik valószínűnek, hogy a Duna leghosszabb félszigete valóban létezett, de annak rekonstrukciója, hogy pontosan mennyi ideig, hogyan zajlott le fokozatosan az elvékonyodása, további kutatásokat érdemelne. 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Christian Heinrich Kleinstäuber: Geschichte und Beschreibung der altberühmten Steinernen Brücke zu Regensburg. 1878.
• Iris Nießen, Doris Wollenberg: Aus Fluss wird Stadt – Die Stadtentwicklung im Osten von Regensburg im Fokus von Hochwassern und Landgewinnung. 2019.
• Oliver Wetter: Urban stream works in Central Europe 1200–1700: municipal administration, hydraulic engineering and flood reconstruction. 2019.
• Karl Bauer: Regensburg - Kunst, Kultur und Alltagsgeschichte. Buchverlag 2014. 6. kiadás
• Karlheinz Dietz, Thomas Fischer: Regensburg zur Römerzeit. Friedrich Pustet Verlag 2018.