2025. október 13-tól december 30-ig tart majd a szavazás a három jelöltre.
Eddigi nyerteseink:
![]() |
A Madár-sziget helye az elárasztás előtt még elpusztított csallóközi ártéren |
![]() |
Kulcslyuk szaporodni kívánó sirályoknak |
![]() |
A Madár-sziget helye az elárasztás előtt még elpusztított csallóközi ártéren |
![]() |
Kulcslyuk szaporodni kívánó sirályoknak |
Kilátás a papszigeti hídról észak felé (2025) |
Kilátás a papszigeti hídra a tőle észkra fekvő mederből (2011) |
Kilátás a papszigeti hídra a tőle észkra fekvő mederből (2025) |
Az északi mederszakasz látképe a Duna irányába (2025) |
A hídtól délre eső mederszakasz (2025) |
Kilátás a Pap-sziget déli csúcsára (2025) |
Borisz letakarított hagyatéka a Pap-szigeten (2025) |
Sovány és koszos vigasz. Csapadékból származó vízutánpótlás (2025) |
Ha egy középkori dunai hajósnak három kívánságot adott volna egy dunai aranyhal, szinte biztos hogy szerepelt volna köztük az összes sziklazátony eltüntetése, felrobbantása, elbányászása, elárasztása, totális megsemmisítése. A Strudel, Wachau, és az Al-Duna sziklaszörnyei a víz felszíne alatt lapulva évezredeken keresztül lékelték meg a hajókat, oltották ki számtalan hajós életét. Aztán valahol valamelyik hajós mégiscsak kifoghatta ezt az aranyhalat, és a folyószabályozás során eltüntették, felrobbantották, elbányászták, elárasztották ezeket a sziklazátonyokat. Néhány, jobbára ártalmatlan túlélőt leszámítva.
Schönbühel sziklazátonya augusztus 20-án (Kienstock 214 cm) |
A zátony elhelyezkedése kisvizes időszakban |
A zátony és a hajózóút (forrás: Streckenatlas der österreichischen Donau 2024.) |
Schönbühel sziklazátonya augusztus 22-én (Kienstock 262 cm) |
"...ha még néhány ily vízállás bekövetkezik, akkor a Csepelsziget két, sőt több részre is szét fog szakíttatni..." [1]
A Soroksári-Duna 1872-es lezárása már a kortársak szerint is óriási hiba volt. A vízáramlás megszűnése miatt bekövetkezett környezeti katasztrófa mellett a lezárás Sorkosártól Tassig közvetlen és közvetett gazdasági és társadalmi károkat is okozott a folyóparton élőknek, hajósoknak, vízimolnároknak. Alig hat évvel később geomorfológiai bizonyítékok alapján egy árvízi bizottság odáig jutott, hogy ez a vitatott beavatkozás rövid távon a Csepel-sziget feldarabolódásához fog vezetni.
Kettészakadó Csepel-sziget: a szigetcsépi Bobonkov-szakadék 1997-ben (fentrol.hu) |
12 évvel ezelőtt írtuk, hogy Magyarország legnagyobb vízmosása az 1876-os jeges dunai árvíz következtében jött létre a Csepel-szigeten, Szigetcsép településtől északra. A "Vágtatott a Duna a rónán át" című írás némiképpen elévült, ugyanis a szigetcsépi Bobonkov-szakadékot nem csak az 1876-os, hanem egy másik, eddig nem tárgyalt árvíz is mélyítette. Annak ellenére, hogy pontosan ugyanakkora pusztítást végzett a Csepel-szigeten mint az 1876-os elődje, e jeges árvíz mégsem maradt fenn a történeti emlékezetben. A felejtésnek okai között említhető, hogy az árvíz viszonylag rövid ideig tartott, a fővárost alig érintette és alig 23 hónappal tetőzött a híres elődje után, így az emberek gondolkodásában egybefolyhatott a kettő.
Az árvízi bizottság aggodalma 1878 tavaszán nem volt alaptalan. A lezárásig a Soroksári-ág vezette le a teljes dunai vízhozam kb. 1/3 részét, ez aztán teljes egészében átkerült a budafoki ágba, ahol körülbelül 66 centiméterrel emelte meg a vízállást. Ekkor Budapest alatt még nem végeztek szabályozási munkálatokat, nem voltak központilag tervezett védművek, kotrások, mellékágelzárások. A Csepel-szigetet is csak egy alacsony töltés védte a nyugati oldalon, amit nem a megnövekedett vízhozamra terveztek, főleg nem egy megnövekedett vízhozamú mederben feltorlódó jégtorlaszokra. Ez a töltés szakadt át, amikor az 1838 óta bekövetkezett legnagyobb jeges árvíz jégtáblái 1876 februárjában Ercsi és Batta között feltorlódtak a Kácsás-szigetnél. A szakadás a Tököltől délre történt, a Szent Anna kápolna mellett lévő Busszista-tónál, és vágtatott a Duna a Csepel-szigeti rónán át egészen Szigetcsépig, ahol a partot megbontva egy hatalmas vízmosást hozott létre. Csakhogy ez a helyzet két évre rá megismétlődött, azaz a Bobonkov-szakadék mai formáját nem egy, hanem két jeges árvíz alakította ki.
1878. január havában újra beállt a jég a Dunán. Január közepén azonban a dunai jégzajlások kialakulásának tipikus folyamataként nyugat felől fokozatosan enyhült az idő, és a felső szakaszon megindult a zajlás. Mivel a Duna kelet, majd dél felé folyik, a zajló jég szokás szerint a még befagyott szakaszra zúdult és újra és újra feltorlódott, megakadt, gátként eltorlaszolva a folyót, ami a vízállás rohamos emelkedését hozta maga után. Január 19-én a közmunka és közlekedésügyi m. kir. miniszter rendeletet hozott az árvízi felkészülésre, ami magában foglalta az árvízi védművek javítását, különös tekintettel a két évvel korábban megsérült töltésszakaszokra [2].
1878. január 23-án az emelkedő Duna 20-30 méter hosszan átszakította a töltést Budapesten, az akkor még jobbára lakatlan Vizafogó térségében, és Óbudán is víz alá került három utca. Károkat szenvedett a Margit-sziget is, ahol a mélyebben fekvő területekre betört a jeges ár. Este hét órakor azonban a vízszint csökkenni kezdett és lelkes híradások jelentek meg a főváros csodás megmeneküléséről. Pont mint két évvel korábban, most is az ercsi Eötvös kápolna és a Kácsás-sziget között két ölnyi magasságban (~4 m) feltorlódott jég "mentette meg" a fővárost — a Csepel-sziget és a solti járás pusztulása árán — ahol délután négy óra körül visszaduzzasztott Duna átszakította a hevenyészett módon megjavított töltést a tököli Szent Anna kápolnától délre.
A bajt tetézte, hogy a lezárt Soroksári-Duna ugyancsak be volt fagyva, de a hatóságok úgy ítélték, hogy a fővárosi árvízhelyzetet enyhítené, ha megnyitják a gubacsi elzárás mellett épített zsilipet. Mivel akkoriban még nem létezett a tassi zsilip, így az árvíz hatására déli irányból is emelkedni kezdett a vízszint, amire ráeresztették Gubacsnál a viták után megnyitott zsilip vizét. Erre jött rá a Csepel-szigeten átzúduló jeges áradat. A három tényező hatása összeadódott, és a Soroksári-Duna a balpart irányában is átszakította a töltéseket, az alsó Csepel-sziget falvai mellett elöntve Lacháza, Pereg és Dömsöd térségét.
Az 1878-as árvíz elöntése a Csepel-szigeten (forrás) |
"Minthogy a szigetségi falvak az árvízveszély kezdete óta a hatósági közegek által megközelíthetők nem voltak, s a szolgabirói hivatal a kerületbeli veszély állásáról s az okozott károkról semmi hivatalos biztos adattal nem birt, ifjú Szilágyi Lajos ráczkevei szolgabiró elhatározta, hogy az ár apadást, s a belvizek befagyását felhasználva, gyalog tesz körutat a szigeten s személyesen győződik meg a nagy csapás által sújtott lakosok helyzetéről. A merész vállalatot nem riasztá vissza sem a nagy hideg, sem az utak járhatlansága, s a jégpályán, valamint a sebes folyású árvizeken minden perczben fenyegető életveszély sem. Tegnap [február 5.] reggel indult meg helyettese a végrehajtó és egy pandúr kíséretében, s a 12 óra hosszat tartott körúton Sziget-Szent-Mártont, Csépet, Majosházát, Áporkát és Laczházat érinté. — A legközelebbi fagyos időjárás folytán a szigetséget ellepő árt, mindenütt jég borítja s a szolgabiró ezen a jégen keresztül, helyenként ölnyi magasságú hófúvásokon keresztül törve látogatta meg az egyes községeket. A jég nem egyszer beszakadt s a vándorok, hol térdig, hol derékig süppedtek a vizbe és iszapba, fölváltva húzogatták innen ki egymást. Csépnél, hol a nagy Dunaág s a kis Dunaközt egy rohamosan folyó széles csatornát ásott magának az ár, mely mintegy 10 öl szélességű lehet, a három tagú „expeditió“ csónakra ült s minthogy evezők nem voltak, deszkák segélyélyével eveztek át a túlsó partra. Sok gázlón, hófúváson s jégtorlaszon keresztülhatolva egész megdermedve érkeztek késő estve Laczházára."
Már volt róla szó, hogy Lórévnél a helyiek szerint az árvíz szintje elérte az 1876-os árvíz szintjét. Jeges árvizek esetén a különböző szelvényekben nagyon eltérő szinteket lehet mérni, akár egymáshoz közeli mércéken is. Elég például ha a jégdugó pont két szomszédos vízmérce között képződik. A budapesti vízmércén korabeli sajtóhírek szerint az 1878-as árvíz január 23-án este hét órakor tetőzött 21' 1" 8'" szinten [2]. Ekkoriban már használatban volt a metrikus rendszer, de a vízállásadatokat néhány sajtótermék még a korábbi verzióban is közölte. Ez a huszonegy láb, egy hüvelyk és nyolc vonal 668 centiméternek feleltethető meg, ami nem érné el a belépő szintet a híres budapesti árvizek klubjába. Azonban 1878-ban a fővárosi vízmérce 0 pontja kilencvenhét centiméterrel magasabb tengerszint feletti (abszolút) magasságban volt, azaz a 668 centiméterhez hozzá kell adni ezt a különbséget, hogy megkapjuk, milyen magas volt ez az árvíz a mai viszonyokhoz képest. A kapott 765 centiméteres relatív és 102,62 m.B.f abszolút szint már felkerülne a fenti listára, azonban még mindig egy méterrel elmaradt a két évvel korábbi jeges árvíztől.
Már a Soroksári-Duna lezárása előtt a legfőbb ellenérv az volt a beavatkozással szemben, hogy a lezárás előtt nem biztosítottak megfelelő medret a megnövekvő vízmennyiség számára, ezáltal a Csepel-szigeten, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye solti járásában és a Kiskunság egy részén növekedni fog az árvízi fenyegetés. A két, egymást rendkívül gyorsan követő jeges árvíz pusztítása igazolta ezeket a félelmeket és kritikákat. A szakemberek 1878 tavaszán, az árvíz levonulása után ismét elkezdték kongatni a vészharangot, miszerint ha minden marad a régiben, ezentúl is mindegyik árvíz ki fog önteni a Csepel-szigetre, fenyegetve a lakosságot, a mezőgazdaságot, sőt az erózió által magát a Csepel-sziget egységét is. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a Soroksári-Duna lezárása ugyan megoldotta a jégveszélyt a főváros közvetlen környezetében, de a rendezetlen meder miatt a jégtáblák már Budafoknál (Battánál, Ercsinél, Adonynál, Pentelénél, és a többi) újból megrekedhettek és az áradó víz a nyugati magasabb part miatt minden esetben kelet, azaz a sziget felé fog kitérni. Röviden összefoglalva a főváros megmenekülésének mindkét esetben a Csepel-sziget pusztulása volt az ára, a jeges árvizek okozta problémát a Soroksári-ág lezárása nem oldotta meg, csak délebbre tolta [3].
"S ha a jég a felemlített pontok egyikén megáll és összetorlódik , akkor kihajtja a vizet a mélyen fekvő Csepelszigetre, miáltal a víz sebessége mindinkább csökken és annál kevésbbé képes a jeget fölemelni és tovább vinni. Kilép pedig a víz az egész szigeten egy arányban, ha a 7 métert a 0 felett elérte, mert a sziget niveau-ja többnyire csak 6 méter a 0 felett; de kilép különösen a tököli határon az úgynevezett Anna-kápolnánál, ahol magának 1876-ban s az idén is utat tart. Ott már egy új ága képződött a Dunának, mely a szigetet derékban szétválasztja és a kis Dunába rohan, s ez által az egész szigetet víz alá borítja. Pest megyének a kis Duna-ág mellett fekvő községeit szintén elönti és elhatol Majosháza-, Lacháza, Szent-Király-, Tass-, Dömsöd- és Dab-ig, sőt ha a Pereg és Lacháza közötti áttöltést átszakítja, mint 1876-ban és ez évben is, akkor egész Kun-Szent-Miklósig és ezen községeket a világtól elzárja. A víz behatol egész a solti három járásba és hátulról fenyegeti őket az ár, az idén épen úgy, mint 1876-ban, midőn a solti járások csakugyan nem a nagy Dunáról, hanem hátolról támadtattak meg az árvíz által. A szigetségnek ilyetén elöntése megtörtén 1876- ban és az idén is és meg fog minden évben történni, ha a jég Promontor (Budafok) és Rác-Almás között valahol megakad." [4]
A vízüggyel szemben támasztott követelések alapján sürgősen meg meg kellett oldani, hogy (1) a budafoki ág biztonságosan le tudja vezetni a megnövekedett vízhozamot (kotrás), (2) meg kellett szüntetni a jégakadásos szakaszokat (mellékágak, szigetek felszámolása) és (3) meg kellett építeni egy emelt koronaszintű, folytonos árvízvédelmi töltést a Csepel-sziget nyugati oldalán, kiegészítve egy alsó zsilippel Tassnál, ami megóvhatná a kiskunsági településeket is. Ugyancsak sürgető volt az állami hozzájárulás, ugyanis a költségeket a két árvíz miatt elszegényedő Csepel-szigeti települések önerőből nem tudták volna előteremteni.[4, 5, 6]
A kormány végül 1879-ben Tököl, Csép és Szigetújfalu községek hozzájárulásával Tököl és Újfalu között egy 8 km hosszú töltést építtetett, melynek azonban sem felfelé, sem lefelé csatlakozása nem volt [7]. A teljes védművek kiépítése további éveket vett igénybe, de az 1876-os és 1878-as árvizek szerencsére már nem ismétlődtek meg, és a Csepel-sziget is egyben maradt.
Felhasznált irodalom:
[1] Pesti Napló, 1878-04-10 / 88. szám
[2] Egyetértés, 1878-01-23 / 23. szám
[3] Pesti Napló, 1878-04-05 / 84. szám
[4] Az Épitési Ipar, 1878-05-12 / 19-71. szám
[5] Egyetértés, 1878-02-14 / 45. szám
[6] Egyetértés, 1878-03-29 / 88. szám
[7] Épitő Ipar, 1909-08-15 / 33. szám
Rezervátumok tipikusan pusztulásra ítélt dolgokat őriznek mesterségesen kialakított helyszíneken, és itt nem csak az amerikai indiánok számára kijelölt pusztaságokra lehet gondolni, hanem városi térben kialakított, szűk területre bezsúfolt állatseregletekre vagy egyes dunai szigetekre is. Az Ada Kaleh rezervátumaként létrehozott Simian-sziget mellett említhetjük a Dunacsúnnál felduzzasztott tóban létrehozott Madár-szigetet (Vtáčí ostrov) is, amely amellett, hogy természetvédelmileg kiemelt jelentőségű, hasonlóan más rezervátumokhoz, egy végtelenül szomorú hely.
![]() |
A Madár-sziget pozíciója az elárasztás előtt. |
![]() |
Kiirtott ártéri erdők, 1991. (fentrol.hu) |
![]() |
A Madár-sziget délkelet felől nézve (forrás) |
Korábbi írások a százhalombattai Kácsás-szigetről:
2013. április, Nagy Attila írása: Újjáéled a Kácsás-sziget Százhalombattán!
2018. december: Zúzmarás Kácsás-sziget
A két gőzkomp a gombosi parti öbölben. |
Ekkoriban a vasúti kompok már bejáratott közlekedési eszközök voltak Európában, főleg olyan helyeken alkalmazták ezt a megoldást, ahol a vasúti híd építése valamilyen oknál fogva nehézségekbe ütközött, anyagi, és/vagy természetföldrajzi értelemben. Nem csak folyami, de tengeri átkeléseknél is használták, sőt a legelső vasúti komp az Északi-tengeren állt üzembe, a skóciai Edinburgh-Grantont kötötte össze a Firth of Forth öblön át az északi parti Burntisland kikötőjével, és viszonlyag sokáig 1850-1890 között bonyolódott rajta a forgalom.Gombos és Erdőd között kisebb volumenű forgalomra tervezték a kompokat, mint ami a kelet-skóciai nagyvárosok között zajlott, nem is volt szükség olyan hatalmas, 20 kocsit is szállítani képes tengeri hullámzásra tervezett kompokra, a tervezők egy működő németországi folyami példát vettek alapul. Duisburgtól délre a Rajnán, Rheinhausennél épült ki a gombosi átkelő prototípusa. Mind a kompok számára épített öblök kialakítása, a kocsik behajózásának módja, és a kompok mérete (6-9 kocsi) is szinte teljesen egyforma volt. A rheinhauseni komp 1866-ban állt üzembe, de csak nyolc évig működött, miután tőle nem túl messze, északi irányban felépítették az első vasúti hidat, amit a II. világháborúban felrobbantottak [1].
Hagyományos és vasúti átkelés Gombos és Erdőd között, 1881. (mapire.eu) |
A gőzkomp oldalnézetben (forrás) |
A gombosi hidak 2011 szeptemberében. |
Ajánlott és felhasznált irodalom:
[1] https://www.kultushafen-bewahren.de/geschichte/rhein%C3%BCberquerungen/
[2] Békésmegyei Közlöny, 1881-05-26 / 63. szám
[3] Magyar Ujság, 1872-01-10 / 6. szám
[4] Pécsi Napló, 1911-05-17 / 112. szám
[5] https://www.facebook.com/KozlekedesiMuzeum/posts/pfbid0382p1E8JpWLqMhSn2novauyqqEsRzjdrihNv8iswpYRNy8hVK41ihSf5EmF73GqWgl
[6] https://turizmusonline.hu/cikkek/belfold/delvideki_gozkompbol_lett_latogatokozpont_budapesten.html
https://www.hajoregiszter.hu/hajoadatlap/duna/duna/5134/3498
https://timelord.blog.hu/2013/07/10/gozkomp_a_dunan