Régészeti tanulmányút a Szentendrei-szigeten - Csárdák

A Duna mentén a hajóvontatás korában számtalan csárda állt a hajósok rendelkezésére bizonyos távolságokra egymástól. Ezek látták el mind a hosszirányú - vontató személyzetet - és keresztirányú - utazók, komposok - közlekedést. Szálláshelyet, ételt italt biztosítottak, és az információáramlásban is nagyon fontos szerepük volt egykor. Napjainkra legtöbbje elpusztult, vagy éppen jelenleg is pusztul, megmentésükre nem irányul sem önkormányzati, sem kormányzati szándék.

A váci Duna-ágban folyásirány szerint haladva a településeket nem számítva első volt a Buki-csárda, melynek ma már nyoma sincs. Eredetileg a Buki-sziget alsó harmadánál állt a váci parton, valamivel a mai sóderkikötőtől északra. A terület ma erősen bozótos, leginkább szemétlerakásra használták. A csárda még állt a két világháború között, napjainkra felmenő falai nem maradtak. 

A következő a Pokol csárda, a tahitótfalusi oldalon. Talán ez volt mind közül a leghíresebb, egészen 3-4 évvel ezelőttig, amikor is egy beruházó lebontatta. Egy kétszintes létesítményt kezdett építeni a helyére, amire nem volt engedélye. Az építkezés ezért áll...

A Somos csárda Sződligettel szemben állt, ott ahol a Nagy-árok beleszakadt a Duna fő medrébe. A két világháború között még állt, valószínűleg a vízkivételi művek és az árvízvédelmi gát építése pecsételte meg a sorsát. Napjainkra sem téglatörmelék, sem habarcs, sem egyéb nyom nem jelzi egykori helyét.

 
Dunakeszivel szemben áll a Horányi csárda, építése a múlt ködébe vész, valószínűleg egykorú az emberiséggel, hiszen ugyanitt állt a rómaiak dunai átkelője is. Falában valószínűleg találnánk jópár római emléket. Már az első katonai felmérésen is ábrázolták, megemlékeznek róla a Dunai Mappáció kacsán is 1826-ból. Jelenleg pusztul, egy olasz befektető jóvoltából, akinek nyilván semmit nem jelent a hely. Pedig jelenleg ez a környék egyik legrégebbi - még álló - csárdája.

Az utolsó csárda, amiről tudomásom van, az a ma is működő Megyeri csárda a 2-es út mellett. Egykor közvetlenül a Duna mellett állt, azonban a folyószabályozás révén messze került tőle. Régen itt komp járt a budai oldalra. Megfigyelhető, hogy az alapozási szintje nagyon alacsonyan van a környezetéhez képest. Ez annak köszönhető, hogy az útépítések és szabályozási munkálatok következtében a környéket föltöltötték.

A csárdák szinte kivétel nélkül megemlíttetnek a Dunai Mappáció földmérői által, mint földmérési alappontok, de a legtöbb árvízszintnél is viszonyítási alapul szolgáltak.

2009. év váci vízállása grafikonon

1. ábra. 2009. év váci vízállásadatai. A két párhuzamos vonal: 250 cm-nél az Égető-sziget küszöbszintje, 125 cm-nél a Gödi-sziget küszöbszintje.

Az adatsor főbb értékei:

Maximum:   617 cm
Minimum:    -7 cm
Átlag:          180 cm
Vízjáték:      624 cm

A küszöbszintek viszonylatában:

Gödi-sziget (125 cm):

Meghaladta - volt vízáramlás a mellékágban  193 nap, azaz 52,87%
Alatta maradt - nem volt vízáramlás               172 nap, azaz 47,13%

A 2010. évi megfigyelések alapján valószínűsíthető 123 cm-es új küszöbszint alapján:

Meghaladta - volt vízáramlás a mellékágban  195 nap, azaz 53,42%
Alatta maradt - nem volt vízáramlás               170 nap, azaz 46,58%

Égető-sziget (250cm):

Meghaladta - volt vízáramlás a mellékágban    93 nap, azaz 25,47%
Alatta maradt - nem volt vízáramlás               272 nap, azaz 74,53%

Az adatsort a Vácott 2009. évben mért 6291 észlelésből válogattam le a reggel 7 órás adatokat. Az év során mindössze 2 napon nem volt ebben az időpontban mérés, ekkor az időben legközelebbi mért adatot vettem a diagram alapjául.

A szigetek szempontjából a 2009. év viszonylag jó volt vízjárás szempontjából. Az előző évekkel össze lehet vetni itt. A vízjárás rajzolata a klasszikushoz közelít. A márciusi ún. jeges árvizet ugyan követte egy magasabb áprilisi újabb árhullám, de szépen kirajzolódik a június végi ún. zöldár a maximális 617 cm-es értékkel. Ezt Vácott  június 29.-én hajnali 2 és 4 óra között mérték. A -7 cm-es minimum érték pedig január 20-án volt délután. Ez egybeesik a téli kisvizekkel, amikor a folyóba érkező vizek nagyrészt befagynak, így nem érkezik meg az utánpótlás. A 624 cm-es vízjáték (max.-min.) egy magas értéknek mondható a  régebbi méréseket összevetve (itt). A vízjáték magassága az elmúlt 100 év adatsorában benne van a nyolc legnagyobb mért érték között.

Gödi-sziget 1953-2005

 

A sziget északi felét 1926-ban még homokzátonyként ábrázolják, 1951-ben a légifelvétel alapján már megkezdődött a benövényesedése, de alacsonyabb helyzete miatt az árvizek gyakrabban elborították, mint a sziget fő tömbjét. Az 1953-as felvétel alapján jól látszik, hogy a zátonyt és a szigetet egy 15-20 m széles fattyúág választja el egymástól. Ennek a fattyúágnak a nyomvonala ma is megtalálható, bár az 50-es évek végén beerdősült, ezáltal feltöltődése felgyorsult. Összefoglalva elmondható, a folyószabályozás következtében 10 év alatt a sziget északi része gyarapodott jelentős mértékben. A növényzet által megkötött zátony hozzáforrt a sziget tömbjéhez. Ugyanakkor az 1957-es légifelvétel alapján elmondható, hogy a gát és az északi sarkantyú révén a sziget északi fele oldalirányban is gyarapodott. Ezen a kisvíz esetén készült felvételen válik először láthatóvá a már meglévő északi, és a rohamosan gyarapodó déli homokzátony. Az északi zátony magassága ekkor meghaladta a déliét, ám ez az állapot 5 év múlva változott, az 1962-es felvételeken csak a déli zátony figyelhető meg, az északit víz borítja. 

 

A légifotók:
1953, 1955, 1957, 1962, 1979 Hadtörténeti Múzeum Térképtár
1984, 1989, VITUKI, Argos Távérzékelési Studio
2005 FÖMI

A déli visszatorkollásnál a part felőli oldalon is megkezdődött a hordalék kiülepedése, köszönhetően a visszatorkollás és a széles meder miatti vízsebesség csökkenésnek. 1957-től felgyorsult a déli meder feliszapolódása, a sziget mentén, majd 1962-ben már a meder közepén is zátonyt találunk. Ezek a zátonyok 1979-re benövényesedtek és hozzáforrtak a szigethez. Jelenleg mintegy 1,5-2 méterrel emelkedik a mellékág medre fölé, az egykori (1951 előtti) sziget szintjénél pedig 1-1,5 méterrel alacsonyabban található. Felülete nem vízszintes; közvetlenül a mellékág mellett a legmagasabb, beljebb a sziget magja felé lejt, ahol meredek rézsűben (a szabályozás előtti alámosott part mentén) végződik el. Erről a térszínről aztán egyenletesen lejt a főág felé.

Az 1962-es légifelvétel készítésétől napjainkig a sziget északi részén csak kismértékű volt a növekedés. A keresztgát északi oldalán a megrekedt hordalék fokozatosan növényesedett be, tovább szűkítve a sziget felől a mellékágat. Kismértékű gyarapodás zajlott az északi sarkantyú felett, és újabban egy szigettel párhuzamos zátony is megjelent a legészakabbi részen a főágban. A mellékág északi elzáródása folyamatosan zajlik, 1953 óta 70 méterrel szűkült az északi betorkollás. Legnagyobb ütemben 1984 és 2005 között, tehát ez a folyamat a legutóbbi időben gyorsult fel. A nyílt meder 20-22 m-re szűkült. A Köztársaság úttól a partra vezető földút mentén egy egészen új sarjerdő nőtt fel a homokzátonyon. Ennek a zátonynak az anyaga részben az Ilka-patak új torkolatának öblözetéből mosódott ki, ahol jelenleg a legnagyobb mértékű partpusztulás zajlik. Itt egy 100 méteres partszakaszon 42 méter maximális mélységben pusztult el az egykori part az 50-es évektől. Ennek az oka az, hogy a felsőgödi partbiztosítás rövidebb a kelleténél, hiszen az elmosódás pont a kőszórás déli elvégződésénél jelentkezik. Valószínűleg a patak torkolatának áthelyezése is befolyásolta a part állékonyságának megbomlását. Könnyen megállapítható, hogy itt további partpusztulás várható.

A sziget déli részének gyors növekedése 1957 után kezdődött, a széles meder feliszapolódásával. 1979-re a zátonyon megtelepedett növényzet alig harmadára szűkítette az egykori medret. A gödi part felől a meder ugyancsak szűkült, legnagyobb mértékben a Biológiai Kutatóintézet alatti partszakaszon. A part mentén kiülepedő hordalékon megjelenő növényzetet vizsgálva egészen az alsógödi révig nyomozható ez a folyamat. A révtől délre a kotrások és a gödi part felé közelítő sodorvonal miatt további kiülepedés nem jelentkezik.

1979-re egy önálló sziget alakult ki a zátonyon a sziget és a part között. Ez a sziget keleti irányból folyamatosan erodálódik a mellékág által. Anyaga a főág felé mosódik ki, és délnyugati irányban gyarapítja a szigetet. A benövényesedett zátony a fattyúág feliszapolódása miatt hozzákapcsolódott a Gödi-sziget tömbjéhez. Az elmúlt két évtizedben a szigetnek elsősorban a déli része épült. 1984-re bokorfüzes nőtt a sziget délnyugati részén, tovább szűkítve a fattyúágat. A zátonyból kifejlődő szigeten is délnyugati irányban terjeszkedett az ártéri erdő. Napjainkra ez a folyamat jelentősen lassult, ennek egyik oka, hogy nyaranta a nagyszámú strandoló látogatja ezt a részt, megakadályozva a homokos fövenyen a növényzet térhódítását.

Üledék felhalmozódás jelentkezik még a Duna főágában a sziget nyugati oldalán található két sarkantyú felett. Ennek az oka, hogy a sarkantyúk megváltoztatják az áramlás irányát. A feltorlódott víz a sarkantyúk mentén a part felé áramlik, majd tovább a fő folyásirányra ellentétesen a sziget nyugati partján. Az örvénylő vízmozgás legkisebb sebességértékeit az örvény közepén érik el, itt jelentkezik a hordalék lerakódás. Anyaga elsősorban kavics, huzamosabb kisvízi időszakban lágyszárú növényzet jelenik meg rajta.

A növényzet megjelenését lényegesen befolyásolja a vízszint változásából származó tényezők. Az egyes szintek vízborítása meghatározza a kialakuló társulásokat. A sziget növekedésének és benövényesedésének a legfőbb oka a főágban bekövetkezett medermélyülés. Ha a folyamat folytatódik, akkor az ártéri füzesekben számolni kell a csúcsszáradással, amely tájképi romlást okozhat az ártéri erdőkben.

A két Torda-sziget Vácott

 

2010. július 18-án, vasárnap délután, váci 124 cm-es stagnáló vízállásnál látogattam meg a Torda-szigete(ke)t. A bizonytalan többes szám azért van, mert jelenleg két Torda-sziget húzódik a Váci-Duna-ág tahitótfalusi oldalán. Az 1926-os vízisport térképen is a Tordák kifejezés szerepel.  Ez abból adódhat, hogy a szabályozás előtt, a sekélyes part menti sávban több zátony viselte ezt a nevet. Ez a terület a Révész-szigettől északra található, ahol a váci kompkikötő található jelenleg.  

 

Helytörténetileg a Torda kifejezés egy elpusztult falura utal, ezt a nevet a Torda-szigetek fölötti dűlők napjainkig megőrizték. A fentebbi térképen a Szent György domb és a mező felirat környékéről van szó.

A 124 cm-es vízállás pedig azért nagyon fontos számomra, mert ekkor indul meg a vízáramlás a Gödi-sziget mellékágában. Így összevethető a Torda-sziget(ek) mellékága(i) a gödiével. 

A nagyobbik Torda-sziget a keresztgát túloldalán látható. Ezt a gátat, mint a gödit is, középen megnyitották, egy méteres átmérőjű vascső biztosítja a vízáramlást. Ennek ellenére a felvízi előtere erősen feliszapolódott, de a déli kifolyás is kezd eltömődni, főleg faágak és levelek miatt. 

A látogatás napján a mellékág északi betorkollásánál nem volt kapcsolat a főággal. Attól egy több mint 100 méteres erdő választotta el. Mindössze egy keskeny, ellaposodó árok utalt a fák között az egykori mederre. A gáttól délre eső szakaszon  körülbelül maximum 40 cm-es víz állt. A meder feltöltődésének folyamatát jól szemlélteti az alábbi fénykép:

Ez a kép is a gáttól északra készült. A mederben az árvíz által behordott szemét és korhadék található, melyet a mederben álló és abba beledőlt fák fognak meg. Mivel az árvíz levonultával a  vízutánpótlás megszűnt, a lebomló szerves anyag tölti a medret és rontja a víz minőségét. A Nagy-Torda sziget mellékága oldalirányból is szűkül, valószínűleg fel fog töltődni végleg. A főág vízszintje ezen a szakaszon folyamatosan süllyed a kotrások miatt és a mellékágban nem elég erős a vízáramlás, hogy a lerakott üledéket kimossa.

A kisebbik Torda-sziget, a Nagy-Torda szigetre épített sarkantyúról, déli irányból fényképezve. A mellékágban megfigyelhető vízáramlás, tehát 124 cm-nél a Torda-szigetet minden irányból víz veszi körül.

Mellékágában azonban megfigyelhető a feltöltődés folyamata, a kép szigeti (bal) oldalán az alacsony füzes a '80-as évek óta kiülepedett homokon, iszapon növekedett. Tehát ez az ág a szigeti oldalról szűkül inkább. A főági oldal az erős sodrás miatt állandóbb képet mutat.

Az északi betorkollásnál - a Gödi-szigethez hasonlóan- egy turzás épült, melynek középső magja beerdősült. (A fenti képen a jobb oldal) Két oldalán különböző magasságú a homokpad. A mellékág a délebbin tartott kapcsolatot a megfigyelés időpontjában a főággal, míg az északabbra eső részen már megtelepedtek a fűzfák.

Összehasonlítva a Kis-Torda-sziget viszonylag jobb állapotban van a Gödi-szigetnél. Ennek a fő oka, hogy itt nem építettek keresztgátat. A jelentkező feltöltődést a két sarkantyú okozza, melyek megfigyelhetők a térkép felső részén és közvetlenül a szigettől délre. Ha megbontanák a délebbi sarkantyút a part menti szakaszát valószínűsíthető, hogy a feliszapolódás mérséklődne.

A rövid életű Füzes-sziget Kisvácott

Megvallom őszintén, hogy többször is Bükinek írtam a Buki-szigetet, sőt a mai napig nem áll rá a szám a helyes földrajzi névre. Valószínűleg a német térképészeknek sem állt rá, akik véleményem szerint lehagyták valamikor nagyon régen azt a két pontot a sziget nevéről. Most a helyesírás ellenőrzőt is át kell majd állítanom tekintettel a további bejegyzésekre. 

Régebben már írtam a Buki-szigetről, de sosem gondoltam volna, hogy ez a sziget lesz, ami miatt a legtöbben felkeresik a Dunai Szigeteket. Nem csodálom a nagy érdeklődést, hiszen Vácott igen fontos szerepe van ennek az egykori szigetnek. Itt épült meg Vác város első vízműve, jelenleg sok nyaraló övezi, és még egy horgásztavat is kialakítottak az egykori mederben. Ez utóbbi miatt a fejlődése kissé eltért a többi szigetétől. A feliszapolódás egy korai fázisban megrekedt a horgásztó miatt, ugyanis a tóba nem érkezett a főágból több üledék. A meder mélysége így megmaradt, a mellékág déli részében az ártéri erdő szinte mindig vízben áll. A többi sziget esetében hasonló körülmények között a mederben is épültek zátonyok, és ezeken sűrű bokorfüzes társulás kötötte meg a további üledékeket. A Buki-sziget környezetében mindössze egy helyen épült zátony. Rövid élete során nevet is kapott, ő lett a Füzes-sziget (térképet lásd fent).

Az 1926. évben készült Duna Vízisport térképen halványan megjelenítettem a 2005. évi légifotót. Így könnyű összevetni mi változott 80 év alatt. Az amúgy igen pontos térkép egy helyen hibádzik, a Buki-sziget és környezete folyásirány szerint mintegy 90 métert elcsúszott, de a parti részek, pl. a patak torkolata helyben vannak. Érdekes színfolt a régi térképen a pirossal szedett egykori Buki-csárda. Az épület ma már nincs meg, valószínűleg a sóderszállító út miatt bontották le.

Mint minden más sziget esetében is, ha keresztgáttal a parthoz kötik zátonyok épülnek a mellékág ki-, és betorkollásánál. A jelenség megfigyelhető Gödön is, Sződligeten az Égető-szigetnél és még hosszasan sorolhatnám a példákat. A Buki-sziget esetében a déli zátony a Füzes-sziget. 

A horgásztó fölé meredek partfal emelkedik; a szabályozás előtti alámosott Duna-part.

A Füzes-szigetet a parttól elválasztó egykori meder maradéka a kisváci Horgásztó. A DCM folyami sóderkikötője pedig maga a sziget.

 

A kerékpárúttól jobbra a nádasban még napjainkban is nyílt víztükör csillog. Talajvízből származó szivárgó vizeit egy áteresz juttatja a Dunába.

A Füzes-sziget születését a Buki-sziget keresztgátjának köszönhette, pusztulását pedig a DCM felépülése okozta. Sziget létére emberi kort ért meg.

Melczel János leírása a sződ-gödi folyószakaszról a Duna Mappációhoz kapcsolódóan. 1826. június ?.

 
Az első észak kelleti Osztálynak 50dik Táblán való Duna környéke meg irása

A Szent Endrei Sziget környül folyó nagyobb Duna árkát adja elő ezen Tábla a Tekintetes Pest Vármegyében helyeztetett Grof Eszterházy János Pots Megyer faluja, Hertzeg Grassalkovits Szöd faluja és Göd Pusztája határain.

Ezen Wátzi Duna ága sokkal nagyobb a Tótfalussi Duna ágnál magos partok között és mély ágyba sebesen folyik, a hajokázásra egyebirant igen alkalmatos, tsak hogy a karaj mellyékének igen zátonyos vólta kissebb vizkor a hajokat igen tavol a vontató erötöl járni kényszerít, melly nagy erö s' idö veszteséggel van oszve köttetve. A sok zátonyoknak oka pedig a mind két partján lévö sivány homok, melly a szelek által a Dunába hordatvan mindeg uj zátonyokat formál. Annal fogva és a kétszeri által változás miatt a hajósok inkább a Totfalussi Dunán vontatnak felfelé, tsak nagyobb ár vizkor, mikor a Totfalussi Dunán több lapossabb partokon gázoltatni és több fokokon által usztatni kellene inkabb a Wátzi Duna magassabb jobb partjára kerülnek. Az aláfelé sietö hajók tobbnyire mind a tágasabb és sebessebb Wátzi Dunán járnak tsak kissebb könnyen forgatható hajók evedzenek a Tótfalussi Dunán aláfelé. A viz sebje általjába a jobb Duna parthoz közelit.

Az ezen a Táblán ki tetzö jobb Duna partja tsak éppen a felsö Tábla végén a Nagy árok be szakadása mellett olly alatson, hogy a nagyobb ár viz fellyebb növén magát a Nagy árok laposságába el öntheti, azon kivül a jobb part altaljába magassabb a leg nagyobb viz állásnál, menetelen iszapos karaju, sárga homokos földböl álló. A jobb Duna partja mellett levö Somos erdötske, Körtvélyes Földek, Gyümöltsös erdö és öreg Füzes erdö erössebb homokos földböl állanak. A bal Duna partja a felsö Tábla végén a Chlinski árok torkáig alatson, lejtös iszapos karaju homokos agyaggal vegyes földböl álló, de a Rakossi major domb fele hamar emelkedik. A Chlinski árok torka alatt a bal Duna partja egy kis darabon magassabb a leg nagyobb viz állásnál, azutánn középszerü magasságú, menetelen, iszapos karaju, homokos agyaggal vegyes földböl álló. A Chlinski arok a Szöd felöl jövö Mlinski árokbol ki szakad, s a ki szakadása mellett azért van el töltve, hogy a Mlinski arok felül folyó vize a kanalis utján a réteket táplálja. A Mlinski Árok a Szödi hegyek közzül zúgással jön, alább a Szödi malomtol tartoztatva a Nagy rét lapossan el terül, és kiváltképpen minek elött a viz le vévö arok el készült volna a Szödi és Gödi réteket gyakran el boritotta, most egy kis arok vezetti a vizet a malomra nagyobb ásott árok pedig a Gödi pusztán keresztöl vezeti a fellyebb folyó vizet a Dunába.

A bal part mellett levö homok dombok sárga sivány homokbol állanak és többnyire meg vannak gyepesedve, a rétek pedig fekete homokos agyaggal vegyes földböl állanak.

Melczel János leírása a sződi folyószakaszról a Duna Mappációhoz kapcsolódóan. 1826. június 8.

 
Az első észak kelleti Osztálynak 54dik Táblán való Duna környéke meg irása

A nagyobb Wátzi Duna ágát adja elö ezen Tábla a Tekintetes Pest Vármegyébe helyeztetett Tótfalu kamaralis falu, Póts megyer Gróf Eszterházy János faluja Sződ Hertzeg Grassalkovits faluja és Nagy Wátz Püspöki város határain. Az ezen Táblán láttatos Wátzi Duna ága annal inkabb alkalmatos a hajókázásra, mivel a partjain annyi folyó homok nintsen és a zátonyok a bal part felé vannak, a jobb parton pedig jó vontató útja és elég mély vize van; ugy hogy kissebb vizkor is felfelé vontathatnának a hajósok, az alább levő zátonyok nem akadályoztatnának. Azon oknál fogva ás a kétszeri által változás miatt a hajók többnyire a Tótfalusi Dunán vontatnak felfelé, és tsak nagyobb vizkor kerülnek a Wátzi nagyobb Dunára. Az aláfelé sietö hajók többnyire a Wátzi Dunán járnak tsak kissebb könnyen forgatható hajók evedzenek a nagyobb vizkor a Tótfalusi Dunán aláfelé. A jobb Duna partja ezen a Táblán egész a Somos kortsmáig egyenlö magasságú, tsak nagyobb árviztul öntödik el a közel levö partos földig, menetelen és meg gyepesedett, fövenyes karaju homokos agyaggal vegyes földböl álló. A Somos kortsmánál a jobb Duna partja magassabb a leg nagyobb viz állásnál meredek, sárga homokos földtől álló iszapos karajú. A bal Duna partja tsak a felsö Tábla végén keveset szakadozó, egész a Rákos Tó be szakadásáig alatson, lejtös, részerént bokrokkal be nött, barna homokos agyaggal vegyes földböl álló iszapos karaju. Azon alól a bal Duna partja a malom árok be szakadásáig meg alatsonabb, igen lejtös, homokos földböl álló, iszapos karaju.

A Sződ Rákosi major mellett a bal Duna partja magassabb, lejtös, barna homokos földböl álló, iszapos karaju, de közel hozzá mindjart partos homokos hellyek vannak. A bal part mellett levö rétek tsak az Ország útig alatsonak, s az ár vizektöl gyakran öntödnek el, de az Ország út mellett hirtelen emelkedik a föld, és messzire tartó homokos mezőre el terjed. A malom árkon a Szöd Rákosi malom harom köze van építve, fel viztöl hajtódik, tíz lábnyira emeli a vizet szárazságba a viz fogyatkozásba szenved, ár vizkor pedig az al viz miatt nem foroghat, de meg is közönséges esztendöbe 7 holnapig öröl.

A nevekedö ár viz a jobb partján elöször a Nagy Arokba onti magát a Somos kortsma alatt és onnan felfelé folyván a Nagy Árok laposait önti el, azért a Tótfalusi lakosok tőtéssel gatolják a fel szolgáló vizet a Póts megyeri határnál mindazonáltal a jég szorúlás által okozott igen nagy ár viz útat talál, és sok hellyeken a Tótfalussi Duna ár vizével öszve szakad. A bal Duna partján a nagy ár viz éppen tsak az Ország útig árad ki. A leg negyobb ár viz 1775dik esztendőbe vólt és 2" magassabb vólt mint a Sződ Rákossi malom ablak talpa.

(§349 "A leg nagyobb sárviz itt vólt 1775dik esztendőben a melly 2' magossabb vólt a Póts Megyeri kortsma északi ajtó küszöbjénél")

Melczel János leírása a vác-sződ folyószakaszról a Duna Mappációhoz kapcsolódóan. 1826. június 4.

 
Az első észak kelleti Osztálynak 58ik Táblán való Duna környeke meg irása.

A Wátz alatt folyó nagyobb Duna ágát adja elő ezen Tábla a tekintetes Pest Vármegyébe helyeztetett Tótfalu kamaralis falu és Nagy Wátz Püspöki város határain. 

Az ezen a Táblán láttatos Wátzi Duna ága itt is annál inkább alkalmatos a hajókázásra, mivel a partjain annyi folyó homok nintsen és tsak egy zátony van a bal part fele a mélly a kis szigettől felfele egész a Wátzi Nagy hidig nyulik, a jobb part alatt pedig elég mély viz, és a jobb parton jó út szolgál a hajo vontatására, ugy hogy kissebb vizkor is el járhatnak a  felfelé vontató hajok ha az alább levö zátonyok nem akadélyoskodnának. Az alabb levö sok zatonyok miatt és a kétszeri által változás miatt többnyire a Tótfalusi Dunán vontatnak a hajósok felfelé, és tsak nagyobb vizkor kerülnek a Wátzi Dunára. Az aláfele sietö hajók tobbnyire a Wátzi Dunán járnak, tsak kissebb könnyen forgatható hajók evedzenek a Tótfalusi Dunán aláfele.

A jobb Duna partja ezen a Táblán általjában magas, tsak a nagyobb ár víztöl fel érhetö a Bolhavár körül pedig a leg nagyobb viz állásnál is magassabb, de mindjárt utánna lapossabb a föld, melly a közel lévö partig el öntödik.

A jobb Duna partja általjába menetelen, meg gyepesedett, homokos agyaggal vegyes földből álló, és fövenyes karaju.

A bal Duna partja a Füzes mentibe alatson gyengén lejtös, iszapos földből álló, fákkal be nőtt iszapos karaju. A Puskas patak be szakadása alatt a kis Deretske szélén a bal Duna partja középszerü magasságú, meredek, szakadozo, barna homokos agyaggal vegyes földböl álló.

A Deretske rétek mentébe való bal Duna partja középszerü magassagu, meredek, szakadozó, barna homokos agyaggal elegyes földböl álló, iszapos karaju.

Villámlátogatás a Mohácsi-szigeten

 
A Mohácsi-, más néven Margitta-sziget a folyószabályozás következtében szűnt meg létezni. Ez a 25 km hosszú 16 km széles sziget a Duna árteréhez tartozott, állandó település rajta egészen a múlt századig nem alakult ki. Az árvizek rendszeresen elborították, a legutolsó 1956 márciusában tarolta le jégtábláival.

A sziget legfontosabb régészeti emléke a dunafalvi strandon látható, szemben a dunaszekcsői löszfallal, melyen Lugio római tábor állt (szép kép Lugioról). Contra Florentiam (Dunafalva) erődítménye Septimus Severus császár uralkodása alatt készült el. Központi épületből és két oldalfalból állt, melyek egy belső udvart fogtak körül, ahol a hajók biztonságban horgonyozhattak. Az ilyen erődök fontos pontjai voltak a barbár területekkel zajló kereskedelemnek. Ez a Barbaricumban épült hídfőállás biztosította a Maros völgye felől érkező Daciai kereskedelmi és hadiutat. Tavaly a Nemzeti Múzeum végzett ásatást a területen.

A sziget belsejében az idei év nagy esőzései révén visszatért a víz a régen elhagyott medrekbe, visszatért az egykori vízivilág. A belvíz ugyanis azokban az elhagyott, alacsonyabban fekvő egykori medrekben gyűlt össze, melyeket a szántóföldi művelés még nem tudott elegyengetni a téeszesítés óta.

A Mohácsi-sziget magasabb pontjain előbukkanó dolomitrögöket a kollektivizálás után ledózerolták, a maradékra termőföldet hordtak, melyet most az esővíz mos le. Felesleges munka a javából. Dolomitrögök a kukoricatáblában.

A Mohácsi-szigetet kelet felől a Bajánál kiágazó Baracskai-Duna határolta, egykorvolt medrében részben a Sugovica és a kisebb vízhozamú Ferenc-tápcstorna fut, mely elsősorban öntözési célokat lát el. Ebbe a csatornába szivattyúzzák jelenleg is a szántóföldekről a növényvédő szerekkel, műtrágyával és gyomirtóval szennyezett belvizet. Ennek hatása ha nem is annyira látványos, mint a Kőrösökön, de megmutatkozik a pipáló halakban és a halomba rakott busatetemekben. A tápcsatorna gyűjti össze továbbá a Vaskút és Bácsalmás felett "emelkedő" 171 méter magas Ólom-hegyről érkező vizeket.

A szabályozás révén a Baracskai-Duna vízhozama a Mohácsi főágba került, nagyban elősegítve a szekcsői löszfal pusztulását. Az egykori Lugio táborának felét már elvitte a Duna. Ez egyfelől magyarázható a Duna  pleisztocén óta tartó fokozatos nyugat felé vándorlásával, másrészt az antropogén geomorfológiával, ami ebben az esetben egyértelműen a folyószabályozás.

Milyen magas a Gödi-sziget?

 
Régóta foglalkoztatott az a kérdés, hogyan lehet a legjobb közelítéssel megrajzolni egy sziget domborzatát. Próbáltam GPS-szel, azonban 30-40 cm vertikális pontatlanság mindig adódik. Ahhoz, hogy a vízborítás szintjeit mérni lehessen ez sok. Lehetne csinálni szintezéssel, ehhez viszont nagyon komoly felszerelés, szintezési alappont, és legalább 2 segítő szükséges. Ez a módszer nagyon pontos adatokat szolgáltat,  de több napos munka lenne, még egy 10 hektáros sziget esetében is. 

Aztán kigyulladt a villanykörte, amikor megláttam a Biológiai Kutatóintézet kerítését a sziget menti Duna-parton.

Íme a gondolatmenet:

1. A szürke bevonat magassága megegyezik az árvíz legnagyobb szintjével.
2. Az árvíz legmagasabb szintjét, a tetőzést rögzítik a mérőállomások, a vízügy, értéke olvasható a Hydroinfon is. Tehát ez egy konkrét szám, a mi esetünkben centiméterre pontosan még nem tudom, körülbelül 740 cm Vácott
3. Ezt az értéket vízmércekapcsolattal át lehet számolni a Gödhöz legközelebb eső mércére, ami a surányi vízmérce. Ez egy aprólékos munka: leválogatni az adatpárokat, és diagramon ábrázolni őket. Így megkapjuk mi az az egyenlet, amibe behelyettesítve a váci adatokat megkapjuk a surányiakat.
4. A surányi vízmérce 0 pontja meg van határozva tengerszint feletti magasságra. 
5. A surányi vízállást hozzá kell adni a 0 pont tengerszint feletti magasságához és megkapjuk azt a szintet, ahol a Duna tetőzött m.B.f értékben.
6. És itt következett a mai terepi munka:

Az iszapbevonat szinte minden fán megtalálható. A Nagy-Duna parti oldalon hiányoznak inkább, gondolom a erősebb szél és a beverő csapadék miatt. A vízsebesség ugyancsak meghatározhatja az iszapbevonat létét-vagy nemlétét, ez is indokolja, hogy miért a gödi oldal fáin tartósabb ez a jelenség.

Alaptérképnek a 2009-es gégömb (googleearth) felvételeit nyomtattam ki 4 darab A4-es oldalon. Ezeken a fákat szinte lombkorona szerint meg lehet különböztetni, akár nagyságuk, akár fajtájuk szerint. A fűz lombja világosabb, míg a nyárfáké sötétebb. Ahogy méregettem próbáltam keresztszelvényeket is felvenni, nem csak az egyes fák adatait. Egyéb eszközeim egy mérőszalag egy ceruza és egy fényképezőgép voltak. Északról dél felé haladva mértem meg egyes fákon az iszapkéreg magasságát.

Keresztszelvényeket vettem föl a sziget északi részén, az egykori zátony előterében, a két sarkantyúnál és köztük, valamint az egykori (1951-es) sziget déli csücskénél.

Az adatokat nem fogom itt közzétenni. Egyrészt mindenki egyszerűen utánajárhat, másrészt akinek kell majd elkéri személyesen.

Ez a józan paraszti észen alapuló módszer igazolta minden előzetes feltételezésemet. Elsősorban arra kerestem a választ, hogy elborítja-e a LNV a sziget egészét, másrészt azt, hogy mennyire. Ugyanakkor próbáltam az egyes szigetfejlődési momentumokat megtalálni, ábrázolni. Azokat, amelyek létezését az 1951 óta rendelkezésre álló légifotók alapján előre valószínűsíteni lehetett.

Sajnos a közelgő vihar és az idő-, és fényhiány megakadályozta, hogy a sziget déli részét is megvizsgáljam, de nagyon valószínű, hogy oda már egy hosszabb mérőszalaggal kell majd visszatérnem.

Szabadság-sziget

A Dunai szigetek blog tisztelettel kér mindenkit, hogy lehetőségéhez mérten támogassa a mohácsiak egyedülálló kezdeményezését. A szigetnek saját honlapja is van, örömmel be is linkeltem, talán idővel az összes többi dunai sziget is kap majd ilyen nyilvánosságot a világhálón.

Egyedülálló online örökbefogadási lehetőség nyílt azok számára, akik támogatni szeretnék a természetvédelmet. A Szabadság-sziget rehabilitációjához mától mindenki hozzájárulhat, aki a http://apps.facebook.com/wwfsziget/ oldalra kattint. Itt a sziget egy tetszőleges darabkáját kiválasztva magánszemélyek és cégek is segíthetik a Szabadság-sziget megmentésére indult programot.

Csatlakozz Te is! Magánszemélyeknek 1000-9000 Ft-ért lehet földbirtokot örökbe fogadni a szigeten - persze ezt többször is meg lehet tenni.

A Mohács mellett található, védett Szabadság-sziget mellékága hosszú ideje nem kap megfelelő vízutánpótlást a főágból, mert egy gáttal elzárták a főmedertől. Az ágban így megindult az iszap lerakódása, és vízutánpótlás nélkül lassan teljesen feltöltődik, ami a sziget páratlan ökoszisztémáját fenyegeti. Ráadásul a védett területen nem természetszerű erdőgazdálkodás folyik, és félő hogy a tarvágások megcsonkítják az ártéri erdőt.

Szeretnénk megakadályozni a mellékág feltöltődését, hogy megóvhassuk ezt a különleges vizes élőhelyet. Fontosnak tartjuk a vízbázis védelmét is, mely Pécs és Mohács ivóvizének jó minőségét garantálja. A szigeten elburjánzott idegenhonos fajok visszaszorításával és természetszerű erdők kialakításával pedig megőrizhetjük a sziget és mellékágának páratlan gazdagságú élővilágát.

forrás: www.szabadsagsziget.hu

Az ártéri építkezésekről

Az ártéri építkezéseket lehet indokolni gazdasági szükségszerűséggel, de akinek van egy csöppnyi józan esze, az nem megy le a tengerpartra apálykor építkezni. Egészen egyszerűen nem mondhatja azt, hogy bocsánat, én még sosem hallottam a dagályról, és különben is itt az engedélyem, amit drága (kenő)pénzért vásároltam össze egy csomó szakhatóságtól.

Az Auchan nevű áruházlánc amúgy is különösen vonzódik a vizes élőhelyekhez, így Miskolcon sem találtak már jobb helyet, mint az árteret. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, az országban százezernyi egyéb példát lehetne fölsorolni, amikor lakóparkokat (Sződliget), üzleteket (fentebbi példa), nyaralókat (Római Part, Bp.) húznak föl a hatóságok engedélyével, aztán a tulajdonosok meg mennek panaszkodni, hogy ők ezt nem tudták és kérik a kártérítést. Az állam meg kifizeti, kétszeresen, háromszorosan is a hülyeség árát.

Az Auchan Miskolcon. forrás: origo.hu

 

Nekem az lenne a javaslatom, hogy Mértékadó Árvízszint alatt ne épülhessen semmi, ami ott van arra ne lehessen semmilyen biztosítást kötni, az államnak, és önkormányzatoknak pedig legyen tulajdonosváltás esetén kisajátítási joga az ártéri területekre. Akár úgy is, hogy levágja a telkek alsóbb részeit és ott elbontat mindent. Ezáltal csökkenhetne az árvízi szint, és megspórolhatnak rengeteg káreseményt. Mert az az állapot, ami jelenleg ezen a területen uralkodik ellentmond a józan észnek, és hihetetlenül drága.

Sződliget, ártér lakópark.

És ez hogyan jön a Dunai Szigetekhez?

Úgy, hogy hamarosan elindulnak a kotrási munkálatok a Duna váci ágában a hajózás biztosítása érdekében, és ennek kapcsán a kikotort mederanyagot szintén az árterületen ill. a meder más részein fogják elhelyezni, és ez az anyag többszöröse lesz annak, mint egy áruház. Lassan a tervek is napvilágra kerülnek...

Az Alsógödi Forrásrendszer

Aki gyakran jár-kel a gödi Duna-parton, annak nem kell bemutatni a kisvízi állapotokat, amikor a Kossuth utcától elgyalogolva a Feneketlen-tóig nyakig sáros lesz az ember. Utunkat lépten-nyomon megszakítják a kavicsban futó, kerítések, kőburkolat alól előszivárgó, agyagból felbugyogó, kiépített forrásokból csobogó vizek. Többségüket még érnek is alig lehetne nevezni, összegyűlve azonban tekintélyes patakokat is formálhatnak, például a Széchenyi-csárda előtt. Vannak közöttük láthatatlanok is, amelyeket az avatott szem is csak különleges körülmények között vehet észre. Ilyeneket fedezhetünk fel a Feneketlen tó medencéjében és az Ilka patak medrében télvíz idején, amikor a környezeténél melegebb források elvékonyítják a jégréteget, foltokat olvasztanak a ráhullott hóba.

1. kép források a dunakeszi komptól közvetlenül északra

Kézi GPS módszerrel, Debreczeni Péterrel közösen 2004. 02.14-én 72 forrást számoltunk össze Göd déli közigazgatási határától az Ilka-patak torkolatáig. Szükség lesz majd egy további mérés elvégzésére július-augusztusban is, hogy megállapíthassuk az állandó források számát.

Az Alsógödi Forrásrendszer Dunakeszinél kezdődik nagyjából a kompátkelőnél, ahol a római kikötőerőd áll és húzódik egészen a Gödi-sziget északi csücskéig. Csoportosan helyezkednek el, többségük a Gödi-szigettől délre található. A forráscsoportok kapcsolódnak a vízzáró rétegek legmélyebb pontjaihoz. 

 

2. kép források a Malomárok (Dunakeszi) környékén

A területre jellemző, hogy a Duna ártere alig néhány méterre szűkül, és a partfal közel tíz méterrel emelkedik a vízszint fölé, amelyet a legnagyobb árvizek sem érhetnek el. A partfal meredekségét anyagának köszönheti, mely ellenáll a Duna eróziójának. Ez az anyag jól megfigyelhető kisvíznél a Széchenyi-csárdától délre a Duna medrében. Tulajdonképpen agyag ez, mely Alsógödön a dunai meder aljzatát is alkotja, folyami üledékek (kavics, homok) nem is borítják. Vízzáró réteg is egyben, Göd egész területe alatt megtalálható. Elhelyezkedése, mélysége összefügg a talajvíz szintjével.

3. kép források a Szakács-kert környékén (Dunakeszi-Göd)

Annak idején egy tengerben ülepedett le ez a geológusok által Tardi agyagnak nevezett formáció. Egykor vízszintes rétegei földtani mozgásoknak köszönhetően kibillentek, jelenleg 5°-os a dőlésük déli irányban. (Minél északabbra haladunk annál idősebb agyagok bukkannak elő). Tóth Tamás geofizikus által a Duna-mederben végzett szeizmikus vizsgálatoknak köszönhetően ismerjük a rétegek elhelyezkedését. Az agyagrétegeket északnyugat-délkelet irányú törések szabdalják fel, melyeket legjobban a partra futó völgyek irányán lehet nyomon követni, a főbb törésvonalak ezekben a völgyekben futnak. Ilyen töréses völgy található például a Szakács-kertben, a Biológiai Kutatóintézetben, és a Fészeknél.

 

4. kép. források a gödi strand és sziget között

A Gödi-sziget déli csücskénél a parton olvadáskor kicsiny forrásrendszereket lehet látni, melyek több tíz méteren keresztül szivárognak elő az agyagrétegekből. Ezek a vonalszerű források jellemzőek a Széchenyi csárdától délre elterülő kavicsos partra is. Vonalszerű futásukat a közelítően vízszintes vízzáró rétegeknek köszönhetik.

A gödi téglagyár téglái a Feneketlen tó helyéről kitermelt agyagból készültek. Az agyag bányászatának annak idején egy talajvízbetörés vetett véget. Így keletkezett a Feneketlen-tó, melynek medrében és partján is számos forrás fakad.

Az Alsógödi Forrásrendszer minden forrása leszálló talajvízforrás, vizük a csapadékból és hóolvadásból származik. A szennyeződésre emiatt fokozottan érzékenyek. Vízgyűjtő területét nehéz meghatározni, mert nem a felszíni domborzat befolyásolja, hanem a felszín alatti; az agyagrétegek domborzata.Vízhozamuk ingadozó, nyáron többségük kiszárad, míg egy-egy esősebb időszak után képtelenség megszámlálni őket. Sajnos a Széchenyi-forrás mellett egy tábla jelzi, hogy ivásra alkalmatlanok.

Az alsógödihez hasonló forrásrendszer, az oligocén-miocén agyagrétegek előbukkanása is egyedülálló. Hasonlóról csak Nyergesújfaluról tudunk. Mivel a természetvédelmi törvény a forrásokat egyenként is védi, ráadásul Magyarország területén több védett geológiai feltárás is létezik ésszerű lenne országos védettséget kérni a Dunapartunk egészének, és az egykor létezett sétányt egy tanösvénnyé átalakítva táblákkal, ábrákkal magyarázatokkal megismertetni a nagyközönséggel.

Forrás:

Szabó J. 1888: Göd környéke forrásainak geológiai s hidrográfiai viszonyai.

Tóth T. 2003: Folyóvízi szeizmikus mérések. - Phd értekezés, kézirat, ELTE Geofizikai Tanszék.

Tetőzés a Dunán Gödnél, 2010.06.07.

Hétfőn este (2010.06.07) tetőzött a Duna Gödnél, váci vízállás szerint 735 cm körüli értékkel. Azért csak körüli, mert a hydroinfon csak napi két mérést tesznek közzé, pedig árvízi helyzetben akár óránként is mérnek az állomások. A tetőzés tehát a 735 centimétert valószínűleg pár centivel meghaladta. Az eddig mért legnagyobb vízállás (LNV) Vácott 1910-ben 782 cm, legutóbb 2006-ban a nagy árvíz idején 767 cm volt.

Az alábbi két kép az ún. MHSZ területét mutatja szombat reggel és hétfő délután. Balra a Feneketlen-tó, jobbra a Duna mellékága taláható. Szombaton még nem volt kapcsolat a két víztömeg között, bár az őket összekötő csatornában már megjelent a víz. Hétfőn délután pedig már akár kajak edzést is tarthattak volna a területen (2006-ban volt már erre példa!)

Az alábbi négy kép a gödi keresztgátnál készült, ugyancsak szombaton és hétfőn. Itt is elborított néhány telket a víz, bár épületeket nem fenyegetett. Egy ház vált megközelíthetetlenné, ugyanis a hozzávezető út ártéren fekszik. Az önkormányzat helyében visszabontatnék sok mindent, amit ártérre engedélyeztek annak idején. Nagy vita volt Sződligeten is a Duna parti lakópark ügyében, amelyet ugyancsak ártéren parcelláztak ki. Azt sem lett volna szabad engedélyezni. Ugyanis csak 100 év viszonylatában van adatunk vízállásokról, ha egyszer az Alpokban az olvadás egybeesik egy ilyen csapadékos hónappal, az egészet el fogja vinni a víz a gáttal együtt. Sajnos a profit itt is felülírta a józan paraszti észt (ártérre nem építkezünk!)

A Gödi-sziget északi csücskénél ez a látvány fogadta az arra járókat szombaton , majd hétfőn. Itt az újonnan parcellázott telkeket nem érte el a víz.

Alsógödön árvízi védekezésre csak a Strand területén volt szükség. Az ártérre épített Széchenyi-csárda és a Csónakház épületét homokzsákokkal védték. A kompot vékony palló lehetett csak megközelíteni, a várakozók számára épített bódénak csak a teteje látszott ki. A képen látható tuskót 2006-ban teljesen elborította az áradás. Alsógöd árvízi szempontból igazán jó helyen épült, a magaspart a mostani árvízi szint fölé mintegy 8-12 méterrel emelkedik, így elméletileg nem kell tartania komolyabb vészhelyzettől.

A Feneketlen tó medrébe már 643 cm-es vízállásnál beáramlik a Duna. Az áradás révén tehát nemcsak a víztömeg, de a halállomány is fölfrissülhetett a horgászok nagy örömére. Mindkét kép hétfőn délután készült.

Az árvíz elvonultával a szigeteken érdekes megfigyeléseket lehet majd tenni. A fák törzsein a legnagyobb vízállást az iszapréteg jelöli. Ezáltal fény derülhet arra a kérdésre, hogy a szigeteket milyen mértékben borította el ez a vízszint. Léteznek-e rajtuk halmok, melyek árvízmentes szintnek tekinthetők, és ha igen, ezek mekkora területre terjednek ki. Ezeket a vonalakat ugyancsak kijelölik az uszadékfa, korhadék és szemét felhalmozódások.

Meglesz az új LNV?

A mai előrejelzés a Hydroinfo.hu honlapról. A Duna váci tetőzést hétfőre jósolják, egyenlőre 725 cm-rel, ami alatta marad az eddig mért legnagyobb vízállásnak, ami 767 cm. 2006-ban a legutóbbi árvíz ennél 3 cm-rel alacsonyabban tetőzött. 

A vízállásokról csak 1900-tól vannak számszerű adataink, tehát  régebben előfordulhatott ennél nagyobb árvíz is. Gödi viszonylatban ez az érték azt jelenti, hogy a Vácott mért 643 cm-es vízállás fölött a Duna bele fog folyni a Feneketlen tóba. Ez az érték a tengerszint felett 104.12 méteres magasságot jelent. Nagy bizonyossággal a mai napon még délelőtt meg fog történni, ugyanis a reggel 7 órai váci vízállás 624 cm volt.

Gödön a Mértékadó Árvízszint 105.35 m (ehhez méretezik az árvízvédelmi töltéseket), ennél a várható tetőzés mintegy 40 cm-rel fog elmaradni.  

Fényképek hamarosan!

Ortorektifikáció

 
Végre sikerült ortorektifikálni az összes 1984-08-16 dátummal készült légifotót a Duna váci-ágáról. Az eljárás lényege, hogy nemcsak vetületi rendszerbe kellett illeszteni ezeket a fotókat, hanem egy domborzatmodellel is korrigáltam őket, hogy a távolságok egyezzenek a térképi távolságokkal. Egy kilométer út egy lejtőn ugyanis más hosszúságú, mint sík terepen, azaz térképen. A három átnézeti  képen látható az egyes szelvények elhelyezkedése. Szándékosan nem a legjobb minőségben, akinek szüksége lenne rájuk, azok kérjék ki a VITUKI-tól. Alattuk az EOV (Egységes Országos Vetület) 10.000-res térképei láthatók a vizsgált területről. A légifotók ennek a térképnek a koordinátáit vették át az ortorektifikálás során.

Az ortorektifikálást az ERDAS 9.3-as programban célszerű végezni, kell hozzá egy légifotó, egy már koordináta rendszerbe illesztett vetület, egy domborzatmodell (x,y,z koordinátákkal) és a légifotó adatai, mint például a fókusztávolság, keretjelek, és a fókusz középponti koordinátája.

Ha ezek nincsenek meg, kár belefogni, nagyon szétcsúszhat az egész. Nekem is becsúsztak 20-30 méteres hibák, ám ezeket az illesztésnél még lehet korrigálni. 

Az 1984-es légifotók jellemzője, hogy a stratégiai fontosságú területeket egész egyszerűen kivágták a negatívokból. A célterületen két ilyen rész található, a Szentendrei-sziget déli részének vízbázisa és a váci cementgyár kikötői része, utóbbi a Büki (Buki)-sziget nagy részét is eltüntette, sajnos. Ezeket a fotókat különösen nehéz volt illeszteni, ugyanis feltétel, hogy ezek az illesztőpontok egyenletesen oszoljanak el, de ha a kép fele eleve hiányzik az már eleve torzítja a végeredményt. A legnagyobb hibák a Szentendrei-sziget északi részén fordultak elő, ez visszavezethető a nagy szintkülönbségre.

 

Visegrádi-várhegy. A szabályos négyzet alapú légifotót ilyen alakúra "gyűrte" a domborzatmodell.
 

Ez a kép pedig akár rejtvény is lehetne, hol készült... Igazán kár volt szétvágni, egy egész sorozatot tettek használhatatlanná.

A légifotók 2000 méteres repülési magasságból készültek, 50.000-res felvételi méretaránnyal. A többi légifotóm alacsonyabbról készült, és a Duna-meder szűkebb környezetét láttatja. Gyakran csak az ártéri erdő és a vízfelület látható rajtuk ezért volt fontos, hogy előbb ez az illesztőpontokban gazdagabb területet illesszem először vetületi rendszerben, mert akkor a többi fotót már ehhez viszonyíthatom. Mondjuk a fehér foltok nem könnyítik meg a dolgomat, de így már fel lehet venni az 1984-es partszakaszt, ami az augusztus 16-i vízállást (reggel 228, este 225 cm - nagyjából középvíz) tükrözi. A napszakot meg lehet határozni az árnyékok szögéből.

Élőhely-rehabilitációs célú kotrás a Rezéti-Duna területén

Élőhely-rehabilitációs céllal mintegy 200 ezer köbméter hordalékot kotornak ki a Rezéti-Dunából

Mintegy 200 ezer köbméter hordalékot kotornak ki a Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegységében található Rezéti-Dunából: az élőhely-rehabilitációs rendeltetésű műveletről szóló KEOP-pályázati támogatási szerződést csütörtökön (2010.05.13) írták alá Budapesten.  

A kotrás célja, hogy már a jelenlegi, küszöbszint alatt mintegy másfél méteres dunai vízállás esetén is biztosítva legyen a víz átfolyása a mellékágban - közölte a nemzeti park igazgatósága az MTI-hez eljuttatott közleményében.  

A projekt eredményeképpen a Rezéti-Dunán megindul a víz átáramlása, a mellékág az év nagyobb részében átfolyó jellegűvé válik. Ez kedvez a lassú, áramló vizet kedvelő fajok populációinak. Az élővilágra gyakorolt közvetlen hatás elsősorban a halfauna tekintetében lesz jelentős.   

A kotrás eredményeként lassulhat a mellékág természetes feltöltődése, és középtávon is biztosítható lesz az Alsó-Dunavölgy leghosszabb mellékágának fennmaradása, ami várhatóan a nemzeti park élőhely-diverzitásának növelését eredményezi majd.  

A közlemény szerint a KEOP-támogatás a projekt első szakaszában megvalósuló tervezési, engedélyeztetési és tanulmánykészítési munka finanszírozását segíti 12 millió 370 ezer forint értékben. A projekt első szakasza 2010 májusában indul, elkészítése várhatóan egy évet vesz igénybe. A kivitelezés azt követően kezdődhet el.

Forrás: hirado.hu/MTI 

WWF-VITUKI vita a dunai hajózásról

Dunai hajózás

forrás: WWF.hu

Legnagyobb folyónk és környéke felbecsülhetetlen értéket jelent mindannyiunk számára. A folyó mellékágai, ártéri erdei, gyepei gazdag élővilágot, a kavicságyak mélye pedig hatalmas és olcsón kinyerhető ivóvízkészletet rejt. A Szigetköz és a dél-dunai szakasz növény- és állatfajok utolsó példányainak nyújt otthont, a Dunakanyar páratlan szépsége hazánk büszkesége. a Duna-menti települések lakóinak számára pedig sokszor a folyó jelenti a legfőbb megélhetést. A transz-európai közlekedési hálózat (TEN-T) fejlesztési programja azonban egészen más szempontokat vesz figyelembe.

Az Európai Unió Közlekedési Politika kiemelt fontosságú projektje a Rajna/Mosel-Majna/Duna belvízi útvonal hajózhatóságának javítása, azaz mintegy 1500 km hosszú szakasz szabályozása, amely a magyarországi Duna-szakaszt is érinti. A szakemberek 2006 januárjától kezdték kidolgozni a "Duna hajózhatóságának javítása tárgyú projektet megalapozó tanulmány"-t, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium részére. A tanulmány drasztikus mederszabályozással kívánja elérni a teherhajók 2,5 méteres merülési mélységének biztosítását a Duna teljes magyarországi szakaszán. A meder-szabályozásoknak azonban súlyos ára van mind a magyarországi mind a többi (német, osztrák, román-bulgáriai) szakaszokon. 

Duzzasztás esetén a keresztgátak felett állóvízi körülmények alakulnak ki, ahol megváltozik és silányul az élővilág, valamint megszűnik a halak vándorlási útvonala. A mellékágak levágásával a gazdag élővilágú helyek idővel feltöltődnek és eltűnnek. Az ártéri növényzet csökkenésével nagyobbak és hirtelenebbek lesznek az árvizek, illetve kevésbé lesz hatékony a befolyó csapadék tisztítása, szűrése. A szabályozó művek mögött lerakódó iszap pedig szintén kincset érő ivóvizeinket szennyezi, illetve kavicsos halívó-helyeket temet be, tesz tönkre. Mindez pedig jóval költségesebb víztisztítást és rossz minőségű, drágább ivóvizet eredményez. A kizárólagosan meder-átalakításra épülő hajóútfejlesztést nem tartjuk megfelelőnek.

 

Éppen ezért elkészíttettük a Dunai teherszállítás környezet-gazdaságtani elemzését, amely gazdaságilag is alátámasztja, hogy nincs szükség a meder-átalakításra. Sokkal hatékonyabban lehetne élénkíteni a hajóforgalmat piacszabályozási eszközökkel, kikötői és egyéb infrastrukturális fejlesztésekkel, precízebb vízállás előrejelzéssel, a rakományok egységesítésével, valamint a flotta technológiai fejlesztésével.

Ezen felül fontosnak tartottuk, hogy a Dunai hajózóút fejlesztési program véleményezésébe bevonjuk a társadalmat is, különös tekintettel a folyó mentén élőkre. Fórumokat szerveztünk, és összesen 14 ezer aláírást gyűjtöttünk a Duna mai képének megőrzéséért. Szeretnénk, ha a vízi teherszállítás fejlesztése olyan formában valósulna meg, hogy az ne okozzon ökológiai károkat. Munkánkban számos partnerünk van. A dunai hajózás természetvédelmi kérdéseivel a teljes Duna szakaszon a WWF Duna-Kárpát Program Iroda foglalkozik. A Duna Környezetvédelmi Fórum (DEF) a hajózhatósági tanulmány társadalmi véleményezésében segédkezett. A "Dunai teherszállítás környezet-gazdaságtani elemzését" a Magyar Környezetgazdaságtani Központnak (MAKK) köszönhetjük.

Mellékág elzáró gátak hordalékfogó képessége

 

A mellékágakat elzáró gátak nagyban hozzájárulnak a hozzájuk tartozó folyószakaszok feliszapolódásához. Az év nagy részében álló víztömegből azonban nem egyenletesen ülepedik ki a hordalék. A gátaknak a folyásirányban fölfelé eső részén ez a kiülepedés sokkal jelentősebb és gyorsabb. És ez a folyamat ráadásul öngerjesztő, ha egyszer megindult a feltöltődés, nincs lehetőség a megállítására.

Az Égető-sziget mellékága folyásirányban lefelé (dél felé).

  

A gáttól északra eső szakasz ugyanitt, ugyanazon vízállásnál. (Vác 118cm ) A vízfelület majdnem teljesen záródott a lágyszárú vízinövényeknek köszönhetően. Ez a meder az egykori ág 1/4-ed része, sokkal szűkebb és sekélyebb, mint a gáttól délre.

A Kompkötő-sziget gátjánál ugyanez a helyzet. Jobbra, déli irányban még nyílt vízfelület látszik, míg a meder felső részében már erdő növekedett a megkötött homokon és iszapon. Ez a mellékág egykor a Duna vizének felét vezette le, mielőtt a főág medrének kellős közepén álló szigetet a parthoz csatolták.

Ez a kép pedig a gödi helyzetet mutatja. A felvétel pillanatában a főágban lassú áradás volt, a víz emelkedése miatt az elzárt mellékág dél felől töltődött vízzel. A beáramlást mutatja a legyezőszerűen kirajzolódó, vízre hullott nyárfa virág a gáttól északra, azaz jobbra. Az Égető-, és Kompkötő- szigetnél megfigyelt jelenség itt is kivehető, folyásirány szerint lefelé eső szakaszon a meder szélesebb, vize mélyebb. A háttérben látható sziget szélessége itt sem egyezik a gát két oldalán.

Megfigyelések, szabályszerűségek:

1. A meder záródása mindhárom helyszínen zajlik jelenleg is.
2. Mindig a felső rész záródása a gyorsabb, a záródás a szigeti oldalon kezdődik.
3. Üteme meghatározható a fás, bokros, lágyszárú növényzet térhódításából, akár helyszíni, akár légifotó megfigyelések alapján.
4. A mellékág felső szakaszán mindig lankásabb a part és finomabb szemcséjű az üledék (iszaposabb), ennek oka az, hogy az apadó vízállásnál gát megszakítja az áramlást, míg az alsó szakaszon az apálymozgáshoz hasonlóan a csökkenő vízállás kimossa az üledéket. Ez okozza a gát két oldalán megfigyelhető aszimmetriát.

További kutatási irányok:

• Mederszélesség-mérések a három mellékágban
• Vízmélység mérések
• Légifotók kiértékelése az 1950-es évekig visszamenőleg.