Se rák, se víz

pedig elvben mindkettőre szükség lenne, hogy Bécsben egy régi Duna-ágat Krebsenwassernek nevezzenek. Ha már nincs egyik sem, talán jobb is lenne annak nevezni, ami: Unteres Heustadlwassernek, ugyanis ez a két víztest a nagy bécsi Duna-szabályozás előtt egy közös medret alkotott a Práterben. 

Hogy miről is van szó? Az 1875 előtti és utáni bécsi Duna arculata között ég és föld a különbség. A folyószabályozásig a bécsi szakasz egy állandóan változó, átalakuló, a sziget- és zátonyképződésnek igencsak kedvező terület volt, ahol nem alakulhatott ki egy markáns főmeder, ahol a bécsieknek állandó küzdelmet kellett vívni az évről-évre változó medrű folyóval, és ahol a jobb és balpart közötti kapcsolattartás meglehetősen nehéz volt. A Krebsenwasser őse, a Heustadl-Duna egykor a bécsi Duna egyik főága volt, amely az 1600-as évek elejétől kezdett a jobb part, azaz Bécs felé vándorolni, majd a XVIII. század elején érte el legnagyobb szélességét. Kanyarulatfejlődése átszakította a Lusthaus felé vezető fasort és 1704-1713 között azzal fenyegetett, hogy átszakad a Bécsi-ágba is, ami a mai Donaukanal elődje volt. Ezt a katasztrófát egy mederelzárással sikerült elkerülni, de emiatt a század folyamán a Heustadl-ág fokozatosan elsorvadt, és már csak egy mellékág volt a sok közül, amikor 1875-ben végleg elzárták a főágtól. 

A Krebsenwasser és a Heustadlwasser kettévágása 1875 után (mapire.eu)

A bécsi Praterben összesen négy egykori Duna-ág maradt meg az 1875-ös radikális folyószabályozási beavatkozás után, amikor is a Duna történetének egyik legnagyobb szigetfelszámolása zajlott. A maradvány-ágak közül bejártuk már a Kéjlaki-Dunát (Lusthauswasser) és a Heustadlwasser felső ágát. A bécsi szigettenger felszámolása egyetlen nyílegyenes mederrel azt eredményezte, hogy a város megkezdhette a terjeszkedését az árvízmentessé váló területeken a Duna-medrek labirintusa, a zátonyok és szigetek rovására. 

Hol járunk, mit látunk? A sorvadó Hesutadlwasser és a bécsi Práter. (forrás)

Mivel a Prater réges-régen Bécs városligeteként funkcionál, az itteni beépítésnek nagyjából gátat szabtak a természetvédelmi szempontok, és fennmaradhattak bizonyos nyílt vízfelszínű mederszakaszok, de például Európa egyik legforgalmasabb közlekedési útvonalát, a nyolcsávos A23-as autópályát mégiscsak itt vezették keresztül 1978-ban.

A Práter alsó része az új Donaukanal nyomvonallal. (forrás)

Az autópálya kapcsán annyit legalább figyelembe vettek, hogy hídként vezették át az erős, parkos területen, azonban ez mégsem az a klasszikus lombkoronasétány, amit egy ilyen helyre normális esetben építenének. A helyhiány miatt Bécsben, és más nagyvárosban is az infrastrukturális beruházások sokszor a maradék természetvédelmi területek rovására valósulnak meg, mint például a balparti Lobau árterén keresztül tervezett újabb bécsi közlekedési folyosó esetében. Ha csak magát a Krebsenwassert nézzük a Felső-Heustadlwasser nélkül, itt is két út darabolta tovább a megmaradt Duna-holtágat. A Haustadlwasser és a Krebsenwasser megszakadásától, a Praterkai vasúti megálló környékétől keletre a Lusthaus csillagához északkelet felől érkező Aspernallee az első. Ezen közúti forgalom halad, a metszéspontban egy keskeny áteresz biztosítja az összeköttetést a két mederrész között. A bécsi horvátok által látogatott Maria Grün katolikus templomától keletre egy keskeny földtöltés vezet át a medren, alatta ugyancsak betongyűrűből épült áteresz van, ezen az úton viszont csak egy kirándulók által használt erdei ösvény vezet keresztül a Dammhaufengasse felé. Ezen kívül egy további ösvény is átvezet a medren, ott ahol az erdő kissé felnyílik és egy nádasnak adja át a helyet, jelezvén, hogy e mélyedésben még nem érett meg az idő a fásszárúak térhódításához.

A Krebsenwasser Aspernallee felőli, mára beerdősült medre.

Töltés a régi medren keresztül, a Dammhaufengasse felé, alatta áteresszel.

Ahol még nem hódít az erdő...

A Krebsenwasser reggeli fényben, keresztben.

A Krebsenwasser reggeli fényben, hosszában.

Azért maradt némi víz, háttérben egy üzemen kívüli vízmércével

A Krebsenwasser keleti vége, ahol a növényzet még nem vette át az uralmat

Élők és holtak.

2025. október 28-án a Krebsenwasser medrének csupán a legmélyebb részében volt némi víz, amit többnyire nádas rejtett el a kíváncsi szemek elől. Remélhetőleg ha maradt néhány példány a névadó rákok közül, itt vermelhetnek el, csapadékosabb időkre várva. A 30 méter széles és 300 méter hosszú mederrészben lévő egyetlen vízmérce ebben az időpontban szárazon állt. 

Az Aspernallee felé eső beerdősült szakaszon a meder morfológiája ugyan felismerhető volt, ám semmiben sem különbözött növényvilágában a környező, magasabban fekvő erdőrészektől. A talaj valamennyire süppedősebb és nedvesebb volt, de felszíni víznek nyoma sem volt, és erre nem is emlékeztetett semmi. A Krebsenwasser mélyebb része vélhetően csak talajvízből és csapadékból kap vízutánpótlást, amit az alig kétszáz méterre folyó jelenlegi főág alacsony vízállása leszívhat a kavicságyon keresztül. 

Az a vízhiány, holtágkiszáradás, beerdősülés amit a Krebsenwasser esetében tapasztalni nem csak a Práterben figyelhető meg, hanem a szemközti parton megmaradt Lobau területén is. Ez egy természetes folyamat, hiszen a vízáramlás hiányában (árvizek bejutása a Práterbe gyakorlatilag lehetetlen manapság) a vízbe hulló por, falevél, szemét, stb. képtelen kiürülni. Ez a folyamat azonban lehet gyorsabb vagy lassabb is, annak függvényében, hogyan alakul a terület csapadékviszonya és talajvízállása. A 2025-ös év a rendkívüli kisvizei miatt fog bevonulni a hidrológia történetébe, ennek a helyzetnek a leképződése mutatkozik meg a Krebsenwasser esetében is az őszi kisvizes időszakban. 

Itt sem maradt más hátra, mint a végleges kiszáradás dokumentálása.

Szerémből Bácskába - A péterváradi Hadi-sziget lefűződése

Pétervárad Hadi-szigete egykor részét képezte a "Duna Gibraltárjának" is nevezett péterváradi erődkomplexumnak, de a szigeti sáncokat ma már hiába keresnénk, pusztulásuk egy időben történt egy főmeder-áthelyeződéssel, amely végül nem csak a sáncok, hanem a Hadi-sziget eltűnéséhez is vezetett, alig néhány évtizeddel a központi folyószabályozási munkák megkezdődése előtt. 

1. kép Pétervárad erődítményei és a csata 1716. augusztus 5-én, keletre tájolva (forrás)

Történetünk helyszíne Pétervárad erődje, Újvidékkel szemben, ahol különleges módon, Esztergomhoz hasonlóan a Duna főágát egy lokális magaslat északi irányba téríti el. Ezen a lokális magaslaton az 1688. évi visszafoglalás után szinte azonnal a Habsburg Birodalom az egyik legnagyobb és legmodernebb erődjét építette fel a középkori előzmények magján, de annál jóval nagyobb kiterjedésben. A déli végek kulcsa elkészülte után a Duna mindhárom partjára kiterjedt, a jobb parton "az ég csúcsáig felnyúló magas dombon" [1] állt a péterváradi fő erőd és annak sáncrendszere, a szemközti ártéren, Újvidéken hídfősáncok őrizték a hajóhidakat, és ezen kívül, valamikor 1694 után egy csillag alakú sáncerőd épült a péterváradi Hadi-szigeten, hogy ellenőrizze a két Duna ág forgalmát.

Az elmúlt évszázadok alatt Péterváradnál a hirdológiai helyzet alaposan megváltozott, szigetek jöttek létre és tűntek el, de ebben a folyószabályozásnak csak alárendelt szerepe volt. A szigetek közül a Hadi-sziget volt a legjelentősebb, amit különböző források Jenő-szigetként is említenek, ennek névadója vagy Savoyai Jenő, a péterváradi győző, vagy Charles Eugène de Croÿ herceg volt, aki megkezdte a modern erőd kiépítését. Egy ízben előfordult a Császár-szigetje névváltozat is.

Ahogy a régi Szerém (egészen pontosan a Katonai Határőrvidék Péterváradi Ezrede) és Bács-Bodrog vármegye határa is kirajzolta, a XVII. végén a Hadi-sziget bal oldali ága alkotta a Duna szélesebb, fő ágát, öt kilométeres mélységben belevágva a Bácskába, mielőtt visszafordult volna délre, Karlóca irányába. Az erőd tövében kanyargott a keskenyebb ág, amely az idő múlásával egyre szélesedett, természetes úton főággá alakult, miközben a régi főág elsorvadt, eltűnt és manapság a Hadi-sziget már a Bácska részévé vált. 

Ebben az írásban a hidrológiai változásoknak három legfőbb momentumát mutatjuk be; a szigeti sáncok pusztulását, a Péterváradi-Duna-ág kanyarulatváltozásait, valamint a Hadi-sziget eltűnésének folyamatát. 

2. kép A péterváradi csata helyszínrajza, 1716. augusztus 5-én, délre tájolva (forrás)

Fennállása során a Duna két ágát ellenőrző, csillag alakú hadi-szigeti sáncok úgy választották ketté a folyót, mint egy orrdísz a korabeli hadihajókon. Pusztulását a karbantartás hiánya vagy hiábavalóságán kívül éppen ez az elemeknek való kitettsége okozta, egyrészt az áradások rendszerint elöntötték az alacsony ártérként jellemezhető Hadi-szigetet, másrészt az erózió, főként a jeges árvizek folyamatosan rombolták a sziget leginkább kitett részeit, nem csupán a sziget orrát, de a túlsó végét is, amire még később ki fogunk térni. 

Napra pontosan ismert a szigeti sáncok keletkezésének pillanata, és annak ellenére, hogy a Habsburg zsoldban álló hadmérnökök 1688-1693 között jelentősen megerősítették Péterváradot, a munkálatok ekkor még nem terjedtek ki a Hadi-szigetre. A szigeti sáncok felépülése a törökökhöz köthető, az eseményt egy ostromtérkép [2] és egy hadinapló is megörökítette az 1694. szeptember-októberi sikertelen török ostrom során:

"Vasárnap (1694. szeptember 12-én) a jobb szárnyon sánczkosarak állíttattak föl, s három nagy és tíz kis löveg számára gátonyok készíttettek. A dunai hajóhad kapitánya, Ali pasa, egy kijelölt szigeten mellvédet s négy löveg számára gátonyt készíttetett, s a Duna két partján álló bástya megkezdte a harczot a császári török hajóhad ellen." [3]

A következő török támadás idején, 1716-ban már kiépített, vizesárokkal és négy füles bástyával megerősített sánc állt a sziget orrában, a korábbi török ütegállások helyén. Habár a támadás idején a törökök több elkötött hajómalommal sikeresen megrongálták a két péterváradi hajóhidat, a szigeti sáncok nem kaptak komolyabb szerepet Savoyai Jenő döntő győzelmében, ami utat nyitott egy évvel később Nándorfehérvár bevételéhez és ezáltal a Temesköz felszabadításához. Érdekesség, hogy Belgráddal szemben a Száva torkolatában ugyancsak áll a mai napig egy Hadi-sziget, amit Nagy-Hadi-szigetként szokás emlegetni, annak ellenére, hogy négyszer kisebb volt a péterváradinál. 

Pétervárad a XVIII. század során a délvidéki védvonal legfontosabb erőssége maradt, de ezt a szerepet rövidebb időszakokra Belgrád vette át. A török fenyegetés fokozatos megszűnésével Pétervárad jelentősége némiképpen csökkent, ami nem csak a Határőrvidék polgári közigazgatásba tagolásában jelent meg, hanem a hadi-szigeti és az újvidéki sáncok felhagyását is jelentette.  

3. kép A szigeti sáncok és a szélesebb északi ág 1750-ben (forrás)

A Hadi-sziget "orrdísze" utoljára 1866-ban szerepel térképen, mellette a "Ruine" azaz romok felirat szerepel [4], de már 20 évvel korábban is csonka formában ábrázolták mint "Alte Schanze" (régi sáncok). Végső romlásában vélhetően komoly szerepe volt az 1838-as jeges árvíznek, bár már korábbi térképeken [5] is csak az északi fülesbástyákat látni, a sáncok alsó része a vizesárokkal együtt hiányzik. Az erózió miatt az erőd feltárása ma már lehetetlen, valahol a Duna közepén kellene keresni, a Žeželjev híd és a Ferenc József csatorna áthelyezett torkolata között. Az újvidéki, azaz balparti sáncokat a szabad királyi város Duna irányába tartó terjeszkedése számolta fel a XIX. század végén.

4. kép A péterváradi Hadi-sziget 1794-ben (forrás)

Az erózió nem csupán a Hadi-sziget orrát érintette, hanem a "hátulját" is, ez a folyamat ugyancsak természetes volt, az árvizek és a meanderezés rovására írható. A tárgyalt korszak egyik legjelentősebb mederáthelyeződése a Péterváradi-ágban következett be, ami nem csak azt eredményezte, hogy ez vált fokozatosan a főággá, de két lépésben meg is növelte a Hadi-sziget területét, és így Ortvay Tivadar 1878-as szigetösszeírásában már a 12. legnagyobb dunai szigetként szerepelhetett [6]. 

5. kép A péterváradi régi sáncok romjai a Hadi-szigeten 1846-ban (forrás)

A XVIII. század végén a Péterváradi-ág keleti irányban hagyta el az erődöt, majd tett egy éles hurkot észak felé, Káty irányába, és egy Polgár-szigetnek (Bürger Insel) nevezett félsziget legészakibb pontján találkozott a régi főággal (lásd 4. kép). Ez a félsziget a kanyarulatfejlődés miatt fokozatosan nyúlt észak felé, miközben a "derekánál" elvékonyodott, és egy bizonytalan időpontban, 1794-1834 között át is szakadt, három és fél kilométerrel rövidítve a kanyarulatot, melynek következtében a folyó esése az adott szakaszon megnőtt. A Bürger-(fél)sziget északi része ezután a Hadi-szigetbe olvadt, méghozzá igen gyorsan. 

6. kép A Jenő-sziget éppen főággá váló déli, és lefűződő északi ága 1856-ban (forrás)

Valamikor 1847-1856 között egy újabb szakadás következett be, és a maradék Bürger-félszigetből egy rövid életű dunai sziget keletkezett, amit egyaránt neveztek Bürger Inselnek és Majurska Adának, legalábbis Ortvaynál ez utóbbi névvel szerepel. Az ismételt mederrövidülés következtében a vízhozam egyre nagyobb része kezdett a Péterváradi-ágban lefolyni, mígnem annyira kiszélesedett, hogy ez vált a fő ággá. A váltás a mérnököknél előbb jelent meg, mint a hazai szakirodalomban; 1856-ban a Pasetti-féle térképeken már ezen az ágon haladt keresztül a kijelölt hajózó útvonal, de 1865-ben Hunfalvy még az északi ágat nevezte főágnak:

[A Duna] Pétervárad mellett szétágadzik ; főága még odább É -ra tart, mígnem Káty irányában K.-re s azután D.-re fordúl ; mellékága mindjárt Pétervárad mellett fordúl K.-re s Kátytól DNy.-ra egyesül a főággal. A két ág között a terjedelmes Jenő szigete van, mely mellett a főág Újvidéktől ÉNyÉ.-ra is képez egy szigetet. Néhány apró sziget Szuszek és Pétervárad közt is van, kivált Futaknál. Jenő szigete keleti oldalán egy Kátynak tartó ág szakad ki, mely a főfolyammal egyenközűleg DK.-re s K.-re kanyarodik s F. és Alsó-Kovilt, meg Gardinováczot érintvén a főfolyammal egyesül, melylyel feljebb is közlekedik. [7]

A teljes áthelyeződés a Kiegyezés idejében már véglegessé vált, a Péterváradon 90 napon keresztül pusztító 1876-os jeges árvíz után két évvel Ortvay Tivadar már egyértelműen a Péterváradi-ágat nevezi főágnak: (A kácsi ágat nyilván már nem mondhatni többé a Duna főágának), amellet, hogy részletes leírását adja a Hadi-szigetet körülölelő más szigeteknek:

A kameniczai szigeteken alúl a Duna merően éjszaki irányt vesz, hogy aztán Péterváradnál két nagyobb ágra szakadjon s a csaknem gömbölyű Hadi-szigetet képezze. Ezt nyugaton, éjszakon és keleten az Ó-Duna vagy a kocsi Dunaárok öleli körül, mig délfelől a Nagy-Duna zárolja be. A nagy Hadi-szigetet balfelől ugyancsak a kácsi Dunaárokban a Kapitanova-Ada, éjszakon a Felber-Sziget, keleten pedig a Majurska-Ada veszi körül, mig maga a Hadi-sziget, főleg éjszakkeleti részében több belszigetre oszlik. A Felber-sziget keleti csúcsa közelében a kácsi Dunaágból egy kisebb ág szakad ki, a Dunavácz, mely éjszakkeleti iránynak Kácsnak, onnan aztán délkeletnek a két Kovilnak és Gardinovácznak tartva, számos ujabbi elágazásokban egész szigethálózatot képez[...] [8] 

7. kép A lezárt északi ág 1890 után (forrás)

Ha a Péterváradi-ág kifejlődése magától nem ment volna végbe, vagy éppen késlekedett volna, a folyószabályozási munkálatok valószínűleg ugyanezt a hidrológiai helyzetet eredményezték volna. Az északi ágat valamikor az 1890-es években végleg lezárták, éppen az egykori szigeti sáncoknál. Ennek ellenére a balparti árvízvédelmi töltést először nem közvetlenül a Péterváradi-, hanem a régi, Kátyi-ág mentén építették meg, ekkor még egy terjedelmes árteret hagyva meg a folyónak. Ezen belül a Kátyi-ág 1941-re teljesen eltűnt, ekkor már a Péterváradi-ág mentén is volt töltés, és csak az erdősávok íve és néhány ásott csatorna nyomvonala emlékeztet arra, hogy egykor itt, az újvidéki olajfinomítók alatt, egy hőerőmű szomszédságában folyt a Duna főága.

Felhasznált irodalom és térképek:

[1] Evlia Cselebi török világutazó Magyarországi utazásai 1664-1666

[2] https://maps.hungaricana.hu/hu/OSZKTerkeptar/533/view/?bbox=-269%2C-4749%2C8262%2C-1010

[3] Pétervárad ostroma 1694-ben.  Hadtörténelmi Közlemények 1890. évfolyam 3. kötet.

[4] https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar/35757/view/?pg=1&bbox=1265%2C-2710%2C4182%2C-1139

[5] https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar/2121/view/?pg=44&bbox=5242%2C-5341%2C8159%2C-3769

[6] Ortvay Tivadar: A magyarországi dunaszigetek alakja és iránya, területnagysága és partmagassági viszonyai Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 15. kötet, 1877-1878. 

[7] Hunfalvy János: A magyar birodalom természeti viszonyainak leirása 3. (Pest, 1865)

[8] Ortvay Tivadar: A magyarországi dunaszigetek alakja és iránya, területnagysága és partmagassági viszonyai Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 15. kötet, 1877-1878. 

Irónia a Freizeit-szigeten

Épül a Freizeit-sziget Oberndorf mellett (kép: Lorenz Wolf, Regensburg)

Volt egy évtized, amikor szigetépítési láz lett úrrá a bajor Duna-szakaszon. 1974-1985 között Regensburg környékén német mérnökök három szigetet hoztak létre a már jócskán csatornázott, és a magyar szakaszhoz képest meglehetősen keskeny Dunán; bizonyára vissza szerettek volna adni valamit a tájnak, amitől nem sokkal azelőtt fosztották meg. A revitalizációs és természetvédelmi projekt két fázisban zajlott, 1974-1978 között Regensburg Stadtamhof városrészéből csináltak egy szigetet, ahol a beruházásnak komoly műemlékvédelmi szempontokat is figyelembe kellett vennie. Ezzel egyidőben Regensburg és a Majna-Duna csatorna kezdő, avagy végpontja melletti Kelheim között, a bad abbach-i kanyarulatban is megkezdődtek a munkálatok. 

Épül a mellékág Bad Abbach mellett (kép: Lorenz Wolf, Regensburg)

A Duna egy éles kanyarulatot ír le Szent II. Henrik német-római császár, Gizella magyar királyné bátyja állítólagos szülőhelyéül szolgáló vár tövében, Poikam és Oberndorf között. A magányos, kerek kőtoronnyal szemben kitágul a Duna ártere, remek helyszínt biztosítva egy új dunai sziget számára. Ennek érdekében a bajor mérnökök 1974-ben kiástak egy új, 3700 méter hosszú, 65 méter széles Duna-ágat, keresztül a szántóföldeken. Ennek felső kiágazása a poikami vasúti hídnál van, a 2402-es folyamkilométernél, a sziget alsó csúcsa pedig Oberndorf és Gundelshausen közé került. Az új Duna-ág a legkeskenyebb részén mindössze 12 méter széles, viszont egy érdekes mérnöki megoldás miatt vízszintje három-négy méterrel magasabban van a bad abbach-i régi ághoz képest.  

Az 1978-ban átadott új sziget a keresztségben a "Freizeit", azaz Szabadidő nevet kapta, beszédes nevéhez méltóan később felépült rajta egy városi szennyvíztelep, a Turn- und Sportverein Bad Abbach sportpályái, egy fesztiválközpont, strandfürdő, valamint egy kavicsbánya is. A szigetre mindkét partról vezet híd, korlátozott gépjárműforgalommal, a régi Dunaág felett átívelő híd Bad Abbach francia testvérvárosáról, Charbonnieres-les-Bains-ről kapta nevét. A szabadidős résztől nyugatra a Freizeit-szigeten létrehoztak egy természetközeli élőhelyet is madármegfigyelő toronnyal, ahová a Duna áradása egy mesterséges fokon keresztül rendszeresen kiönthet az ártérre. A megnyúlt félhold formájú sziget és az új Duna-ág létrehozásával több helyük lett a halaknak, egyéb vízi élőlényeknek és a vízimadaraknak, változatosabbá vált a táj hidrológiája.

Készül az új meder (kép: Lorenz Wolf, Regensburg)

Felmerülhet a kérdés, hogy nem volt-e felesleges pénzkidobás ez a nagyszerű természetvédelmi projekt; szigetet csinálni Stadtamhofból, és két új dunai szigetet létrehozni Bad Abbachnál és Geislingnél, de a tervezők a megtérülésre is gondoltak, mindhárom sziget kapott ugyanis egy formás duzzasztóművet, ahol a folyó szorgalmát felhasználva villamos energiát lehet termelni, a hajósok sem jártak rosszul a szép új betonzsilipekkel, és a hajóik méreteit messzemenően figyelembe vévő új Duna-ággal, ahol könnyen elkerülhetik a Duna esésviszonyaiból fakadó nehézségeket, ahogy ráfordulnak az ugyancsak hajóik méretére optimalizált Duna-Majna csatornára Kelheimnél. 

Az év dunai szigete - 2025

Újra itt az ősz, és a Dunai Szigetek blog immár tizenharmadszor hirdeti meg az Év Dunai Szigete szavazást! A szigetek kiválasztása most is a szokott sémát követi, egy külföldi, egy magyarországi létező és egy magyarországi eltűnő sziget közül lehet választani, idén azonban a válogatás kissé provokatívra sikerült, a listán találni egy szlovákiai mesterséges szigetet, egy újjáélesztett szigetet és egy végstádiumát élőt. 

2025. október 13-tól december 30-ig tart majd a szavazás a három jelöltre.

A szokásos bevezetőben fontos megismételni, hogy a szavazás fő célja, hogy rávilágítson a közel három ezer kilométeres folyószakasz több ezer szigetére, hiszen gyakran a helyiek sincsenek tisztában milyen változatos élőhelyekről van szó, milyen szerteágazó és ősi története lehet egy dunai szigetnek. Különösen annak fényében, hogy a 2013-as indulás óta volt olyan nyertes is, ami azóta elvesztette sziget jellegét. Sokan ugyanis előbb jártak a Seychelles-szigeteken, mint például az alábbiak valamelyikén. Mivel ez már a tizenharmadik szavazás, úgy tűnik sikerült hagyományt teremteni és a többi "Az Év hala, ásványa, bogara", stb. szavazás mellett ennek a kezdeményezésnek is lassan híre megy nem csak Magyarországon, hanem a környező országokban is.

Eddigi nyerteseink:

2013-ban a váci Kompkötő-sziget

2014-ben az esztergomi Helemba-sziget

2015-ben a kismarosi Kismarosi-sziget

2016-ban a dunaújvárosi Szalki-sziget

2017-ben a Szlovákiába szakadt Csallóköz

2018-ban a soroksári Molnár-sziget

2019-ben a Rácalmási Nagy-sziget

2020-ban a ráckevei Kerekzátony-sziget

2021-ben a Mohácsi-sziget

2022-ben az esztergomi Prímás-sziget

2023-ban a soroksári Gubacsi-sziget

2024-ben a szigetszentmártoni Rafás-sziget

Az idei jelöltek kiválasztásában szerepet játszott az aktualitás, idén bejártuk a revitalizált Erebe-szigetcsoport mellékágát, ami egyelőre egy építési területre hasonlít, a szentendrei Pap-sziget mellékágát is, ahol a növényzet térhódítása megállíthatatlannak tűnik, és harmadiknak ott van a bősi víztározóban felépített Madár-sziget, ahová majdnem sikerült idén eljutni egy karbantartó csapattal, akik a sziget gyomlálását végzik évről-évre.

ABC sorrendben mutatjuk be a jelölteket a bősi víztározótól a Szentendrei-Dunáig:

Erebe-szigetek, Nagyszentjános-Ács (Gönyű)

2024 egyik legfontosabb dunai revitalizációs projektje Gönyűtől keletre, az Erebe-szigetek mellékágában zajlott, a párhuzamműveinek megbontásáról több videó készült. Ünnepélyes felavatása 2025 februárjában volt, majd márciusban a blogon is bemutattuk, hogyan néz ki a frissen "elkészült" meder. A természetvédelmi projektnek hármas célja volt: a mellékágak szövevényével és változatos kavicszátonyokkal jellemezhető terület biodiverzitásának növelése, a vizes élőhelyek helyreállítása, valamint a helyi lakosság életminőségének javítása. A Natura 2000-es besorolás mellett a szigetcsoport jelentőségét kiemeli, hogy a Gemencen kívül egyedül itt található dunai erdőrezervátum. Bejárására érdemes egy egész napot rászánni. 

Az Erebe-sziget és ami kilátszik belőle az 1965-ös árvíz idején

A "revitalizált" part 2025 tavaszán

Madár-sziget (Vtáčí ostrov), bősi víztározó - Somorja (SK)

A bősi víztározó kellős közepén található zöld szemesostoros formájú mesterséges sziget, egy szépségtapasz a bősi duzzasztómű által okozott példátlan sziget-pusztítás arcán. Partját kőszórások védik a hullámmarás ellen, felszíne fészkelőhely számos madárfajnak, és biztonságos menedék a vonuló madarak számára. Mivel mesterséges élőhelyeket csak mesterségesen lehet fenntartani, ezért lelkes természetvédők évente kitelepülnek és kigyomlálják a szerintük oda nem illő aljnövényzetet és fákat. Ezen kívül a bejutás ide lehetetlen, sőt szigorúan tilos. 

A Madár-sziget helye az elárasztás előtt még elpusztított csallóközi ártéren

Kulcslyuk szaporodni kívánó sirályoknak

Pap-sziget, Szentendre

Ha sietünk, még láthatunk valamit Szentendre utolsó dunai szigetéből, ahol a mellékág egyre inkább egy erdő képét mutatja, ahol a feltöltődő mederben egyre ritkább vendég a víz. A blogon részletesen tárgyalt Pap-sziget sorsát valószínűleg a Szentendrei-Dunán végbemenő medersüllyedés is megpecsételte volna, de a mellékágban keresztbe felépített földhányás alaposan felgyorsította ezt a folyamatot, amin az sem segített, hogy a gátat később hídra cserélték. A változás évtizedes viszonylatban is szembeötlő, gyakorlatilag a szemünk láttára tűnik el ez a dunai sziget. 

A Pap-sziget 1959. október 15-én (fentrol.hu)

Beszélni kell róla, mi folyik a Pap-szigeten.

---------

online polls

A szavazás 2025. december 30-án, délben zárul. Eredményhirdetés a 2026. év első bejegyzésében!

Tizennégy év a Pap-szigeten

Einsteinnek tulajdonítják azt a tudományos körökben széles körben ismert tapasztalatot, miszerint valaki minél többet kutat egy adott témát, annál inkább érzi úgy, hogy nem tud semmit. Ez nincs másként a Dunai Szigetek bloggal sem, különösen így tizenhat év után, ami földtörténeti szempontból egy szempillantásnak felel meg. Tér és idő keresztjére verve nehéz empirikus tapasztalatokat szerezni egy ilyen hosszú és öreg folyóról és annak tízezernyi régi és új szigetéről, azonban a jelenleg is zajló folyamatok (klímaváltozás és ennek következményei) olyannyira felgyorsultak, hogy alig másfél évtized is komoly, szemmel látható változásokat okoznak, végig a Duna mentén. Éppen ennek szemléltetése miatt fontos bizonyos idő elteltével újra bejárni korábban már bemutatott folyószakaszokat, szigeteket. 

Szentendre utolsó szigete, a Pap-sziget évtizedek óta sorvad, a csapadékhiány miatt egyre ritkábban áramlik víz a mellékágában, de ha áramlik is, abban sincs sok köszönet. Ebben az írásban a 2011. november 5-i bejárás során tapasztalt állapotokat hasonlítjuk össze egy 2025. szeptember 25-i, esős csütörtök képeivel, ahol az eső fontos szerepére még ki fogunk térni. 

2025. szeptember 25. Szentendrénél -14 centiméteres vízállást (LKV+69 cm) jelzett a vízmérce, az alacsony érték értelmezése talán könnyebb, ha mellé tesszük az ugyanebben az időpontban mért budapesti vízállást is: 96 cm (LKV+63 cm), ami Ínség-szikla+4 centiméternek feleltethető meg. A tizennégy évvel korábbi időpontban Budapestnél némiképpen magasabb vízállást mértek, 112 centimétert, azonban ezt egy kisebb árhullám után, apadó helyzetben mérték, miközben a 2025-ös mérést tartósan kisvizes időszak előzte meg, így a két kisvizes helyzet összehasonlítható.

A legszembetűnőbb különbség tizennégy év távlatából a nyílt meder eltűnése a mellékágban. 

2011-ben a Pap-sziget mellékága már a feltöltődés előrehaladott állapotában volt, a folyamattal több írás foglalkozott a blogon, például a 2012-es "Így indult meg a Pap-sziget feliszapolódása Szentendrén", de a meder még felismerhető volt. Különösen, ha összevetjük a 2025-ös képekkel, ahol a növényzet térhódítása szinte mindenhol eltüntette az csupasz, iszapos medret. A hídtól északra a partfal rézsűjén 2011-ben még csak fű nőtt, amit valószínűleg kaszáltak is, 14 évvel később ugyanitt már fákat látunk, miközben a városi oldalon látható idősebb fák is terebélyesebbé váltak. Ezek a fák remek hordalékfogók, ágaik felfogják az uszadékok, a gyökérzet pedig megköti a laza hordalékot, amit a folyó víznek már esélye sem lesz kimosni a mederből.

Kilátás a papszigeti hídról észak felé (2011)

Kilátás a papszigeti hídról észak felé (2025)

Kilátás a papszigeti hídra a tőle észkra fekvő mederből (2011)

Kilátás a papszigeti hídra a tőle észkra fekvő mederből (2025)

Az északi mederszakasz látképe a Duna irányába (2011)

Az északi mederszakasz látképe a Duna irányába (2025)

A hídtól délre eső mederszakasz (2011)

A hídtól délre eső mederszakasz (2025)

Kilátás a Pap-sziget déli csúcsára (2011)

Kilátás a Pap-sziget déli csúcsára (2025)

Az elmúlt tizennégy évben három olyan árvíz folyt le a Dunán, ami elborította a Pap-szigetet. Ez első hangzásra pozitív fejleménynek tűnhet, azonban nem csak a beépített területei szempontjából káros, hanem paradox módon a mellékág megszűnését sietteti. E folyamat szabad szemmel is megfigyelhető volt a Pap-sziget északi csúcsához vezető út mentén, ahol éppen tisztogatták a kövezett utat a lerakódott Borisz-féle iszaptól. A betonról letakarított vastag iszapréteget a munkások pont a mellékágba túrták bele. Hova máshová...

Csakhogy ezt az iszapréteget sem a mellékágból, sem a sziget többi erdős és beépítetlen részéről nem távolították el, azaz a sziget és a mellékág magassága minden árvíz után nő, miközben a Szentendrei-Duna egyre mélyebbre vágódik a medrében. Ezáltal nemcsak a mellékág által eltározható vízmennyiség csökken az árvizek után, a növényzet is egyre kedvezőbb életfeltételekhez jut, tovább erősítve ezt a visszafordíthatatlan folyamatot.

Borisz letakarított hagyatéka a Pap-szigeten (2025)

És nem, a kotrás nem jelenti ilyen esetben a folyamatok visszafordítását, annak ellenére sem, hogy a Pap-sziget déli csúcsánál a szigetlakók stégjei és csónakjai kedvéért megkotorták a medret. Az így létrejött öbölben ugyan gyakrabban van víz, ritkábban szárad ki, de látványában nagyon eltér a meder többi részétől. Szinte minden dunai szigetre igaz az az állítás, hogy a revitalizációs kotrás iszonyatos erőfeszítésbe kerülne, rengeteg anyagot kellene eltávolítani 2-3 méteres mélységben, ami veszélyeztetheti a partfal állékonyságát, komoly kárt okozna az élővilágnak, ráadásul mivel a főági viszonyok nem változnak, a feliszapolódás a kotrás után másnap újra megindulna. A jelenlegi trendek alapján a Pap-sziget megszűnése borítékolható, a mellékág teljes nyomvonala a déli öböl kivételével be fog erdősülni.

Azonban a felnövekvő új erdő fáinak tövében maradhat némi víz, a beszivárgó talajvíz mellett a papszigeti mellékág esős időben a 11-es útról is kap némi vízutánpótlást. A 22-es kilométerkőnél van egy befolyó, ahol a partfal tövében a főút olajos hordaléka beömlik a holtágba, de végső soron az útról származó hordalék nemcsak szennyezi, de tovább tölti is a mellékágat.

Sovány és koszos vigasz. Csapadékból származó vízutánpótlás (2025)

Normál esetben egy olyan szakaszjellegen, ami Gönyűtől Paksig jellemzi a folyót ilyen változások évszázadok alatt mennének végbe. A folyószabályozás és a klímaváltozás hatásai azonban olyan emberi léptékben is megfigyelhető változásokat okoznak, aminek a nyomon követése nem egyszerű feladat. A szentendrei Pap-sziget mellékága újabb másfél évtized múlva már egészen más képet fog mutatni, ha nem áll be gyökeres változás a mostani trendekben. És ezek a trendek sajnos semmi jót nem ígérnek a dunai szigetek számára.