Őrtorony a torkolatnál

Vének a legutolsó szigetközi falu, alatta torkollik vissza a Mosoni-Duna az Öreg-Dunába. Maga is egy szigeten található, ráadásul három dunai sziget öleli körül; északon a Kolera-sziget, keleten a Torda-sziget, délen pedig a már eltűnt Király-sziget. Utóbbi mellett található a Duna egyik ősi révátkelőhelye, amely feltehetően már a római korban is funkcionált. És mint általában az ilyen ősi dunai átkelőknél találunk itt egy révállomást, egy révcsárdát és egy római őrtornyot is.

A véneki rév

Hasonló kombinációval találkozhattunk már a Megyeri csárdánál, Vácott a Pokol-csárdánál és a Horányi-csárdánál. Mindhárom helyről elmondható, hogy ún. stabil partszakaszok, ahol a feltöltődés és az elmosódás egyensúlya egy folyó életére átszámolva viszonylag tartósan fennáll. A jól megválasztott helyszínnek köszönhetően a rév megközelítően azonos helyen van már legalább 1700 éve. Ugyanez elmondható a véneki révről is.   

Római romok gyűrűje 1940-ben

A véneki rév Győrszentiván és Vének települések között bonyolított le egykor komoly személy és áruforgalmat. A Komárom felől érkezők itt léphettek először a Szigetköz földjére, ha nem akartak elmenni Győrig. A középkor során Vének a pannonhalmi apátság birtoka volt, jobbágyai kötelesek voltak az apátot keresztülfuvarozni a Dunán, de arról is van okleveles említés, hogy a véneki hajósnépek az apátság más birtokán teljesítettek szolgálatot. Vének együtt élt a Dunával, lakói halászatból, hajózásból, aranymosásból és vízimalmaik jövedelméből éltek. Az átkelőhely jelentőségét nem csak az itt megtalált római őrtorony jelzi, hanem az is, hogy a törökök Győr ostromakor a véneki révnél keltek át a Szigetközbe. Ez az átkelés egyben a véneki rév végét is jelentette, 1594-ben Vének faluval együtt és a török tábornak helyt adó Győrszentiván is elnéptelenedett. 

Vénekre 1713-ban tért vissza az élet német és később csallóközi magyar telepesek formájában. Győrszentivánra mindeközben horvátokat telepítettek. A két település eltérő irányban "fejlődött" demográfiai szempontból, Véneken az 1910-es népességnek már csak a fele él, míg az 1970-ben Győrhöz csatolt Győrszentiván népessége két és félszeresére duzzadt.  

Római maradványok a révállomás mellett

Az őrtorony

Győr és Komárom között a római limes-út nagyjából követte az 1-es út nyomvonalát. Arrabonát elhagyva a magaspart néhány kisebb ártéri szakasztól eltekintve közvetlenül a Mosoni-Duna fölé magasodik. A torkolatnál található őrtorony a révháztól keletre egy dombon állt mintegy 6 méterrel a mai ártér felett. A sánc és az árok szintkülönbsége a szántás ellenére még érzékelhető és felbukkan az 1940-es légifotón is. Valószínűleg az ároknak kiásott földet a gyűrű közepére halmozták, és az így megemelt térszínre építették az édesvízi mészkőből emelt 15 x 15 méter alapterületű tornyot. A felszínen heverő tegula, imbrex és kőzettörmeléket a lelőhely felkeresése esetén hagyjuk ott, mert 1989-ben még azt írták a lelőhelyen eddig még nem volt régészeti feltárás.

Vének és környéke 1826-ban

A csárda

Az 1931-i évi Győri Szemlében azt írták a révtől mintegy 500 méternyire keletre található csárdaépület alatt római sírokat találni. A csárda melletti halmok egyikén épületek alapfalaira, míg a másikon ókori cserépdarabokra bukkantak. Ez arra lehet bizonyíték, hogy a Mosoni-Duna torkolatában álló őrtorony tövében egy kisebb település állt fenn a római korban. Az itt előkerült bélyeges téglákon a LEG XIV G M V lenyomat a Carnuntumban állomásozó XIV. Legio Gemina Martia Victrix utal, akik vagy gyártották, vagy pedig bizonyos csapatrészeik maguk is itt állomásoztak. 

A véneki csárda a török kiverése után épülhetett újjá, a róla szóló adatok és források finoman szólva is hiányosak. Egyetlen érdekességet találtam a történetéhez; 1921. augusztus 17-én a környéken látogatást tevő gróf Apponyi Albert a véneki csárdában látta vendégül ismerőseit. A csárda egy későbbi időpontban megszűnt, egy darabig Károlyháza Állami Gazdaság néven működött, mostanában nyaralók övezik, de a szag alapján ítélve az állattartó telep funkció is megmaradt.

Épület a véneki rév felett

A rév

Érdekes módon a véneki rév és a csárda nem egy helyen található, hanem egymástól fél kilométer távolságban. A római őrtorony a rév épületeihez esik közelebb, de nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megjósoljuk a két épület is hamarosan a római építmény sorsára fog jutni. A házakban már nem lakik révész,  a kertet lassan benövi a gaz. A révész a véneki oldalon található, menetrend nincs, régebben átkiabálással lehetett, manapság telefonnal lehet igényelni az átkelést. Vannak olyan napok, hogy a kerékpáros turistákat két turnusban kell átvinni a túlsó partra, míg más napokon egyetlen utas sem akad. 1982-ben három éves küzdelem után megszűnt a révátkelés, szerepét átvette a busz. 

2002-ben abban a reményben, hogy a gönyűi építkezések fellendítik majd a forgalmat újra elindult a komp a két part között. Ha elkészülne az 1-es út mentén haladó kerékpárút leágazása a révhez talán még nagyobbat lendíthetne a forgalmon. Jelenleg a törmelékkel és letört akácágakkal borított földút nem túl vonzó a kényesebb kerékpárosok számára. Pedig lenne mit felkeresni a győrszentiváni parton a dunai szigetek szerelmeseinek, itt található ugyanis az egykori Király-sziget mintegy bónuszként a rév-csárda-őrtorony háromsághoz. 

Vének és környéke 1930-ban

A (Király-)sziget

A Mosoni-Dunaág legutolsó szigetét ma már nagyítóval kell keresni a véneki rév fölötti szakaszon. Kialakulása az új győri (Klatsmányi) híd alatt elterülő szigeti rétek néven ismert medertágulathoz kapcsolódik. Ebben a medertágulatban a Mosoni-Duna több szigetet ölelt körül, közülük a legkisebb és a legutoljára feliszapolódott volt a Király-sziget. A sziget eltűnésében szerepet játszott a rajkai zsilip megépülése. 1908 után a Mosoni-Dunán szabályozhatóvá vált a vízhozam, átlagosan mindössze 64 köbmétert engedtek le másodpercenként, ami alig háromszorosa a Soroksári-Duna vízhozamának. Ennek következtében árvizek már csak Gönyű felől torlódhattak vissza és ez a visszatorlódás üledékfelhalmozódással járt az ártéren. A régi mellékágak helyét nőszirmok és nádas jelöli, a szigetek magasabb területein erdő nőtt fel. 

A mellékágban nőtt nádas

A Király-sziget 650 méter hosszú volt, nagy részén ma újratelepített nyárfaerdő található. A magaspart alatti kisebbik folyóágban csak az áradások hoznak vizet, de a vízáramlást a régi "Új Utakon TSZ" oldalától kezdődő feltöltés akadályozza. Ezen a feltöltésen lehet megközelíteni gépjárművel az árteret. 

A Király-sziget eltűnése már száz éve is előrehaladott állapotban volt. 1930-ban a mellékágat és a szigetet jelölik a térképek, az 1940-es légifotón még víz is tükröződik benne. Későbbi térképeken már csak vízborította területként jelölték, de ez a vízborítás javarészt már a múlté. Ha valaki a folyó felől keresné a 3-as folyamkilométer tábla éppen a sziget közepét jelzi. Szárazföldön elég néhány métert nyugat felé sétálni a révátkeléstől.

 A győrszentiván-károlyházi magaspart

Mint láttuk a "véneki négyes" közül az őrtorony rom, a révákelő működik, a csárda már nem funkcionál és Király-sziget sincsen már meg. Csak reménykedhetünk benne, hogy az őrtornyot feltárják, a rév még sokáig megmarad és lesz kit átfuvarozni (bár az új győri híd felépülése ennek nem nagyon segít), a csárdának és a révnek legalább az épületeit nem hagyják összedőlni. Ha már a  Király-szigetből soha nem lehet már valódi sziget.

Észrevehetetlen Balabán-sziget

Ráckeve városával szemben, az Árpád hídtól északra elterülő dunaparti nyaralótelep egy hosszú és keskeny szigetet rejt. A partról szinte lehetetlen felfedezni, repülőgépről sem nagyon látszódik, legfeljebb a térképek nyújtanak némi támpontot, már ha egyáltalán feltüntetik a különös nevét. 

A Balabán-sziget repülőgépről (fortepan 87262)

Méretéből és elhelyezkedéséből kifolyólag a régi térképek hol feltüntették, hol nem, de még ha fel is tüntették nevet a legritkább esetben írtak mellé. A Soroksári-Duna lezárása után sokszor a part részeként tüntették fel. A történelem során két névváltozata volt használatban. Eleinte Peregi-szigetnek nevezték, ugyanis a XVIII. század elején (az 1950-ben egyesített) Pereg és Kiskunlacháza még dunaparti települések voltak. Kiskulnacháza már az 1740-es években elköltözött a dunai árvizek elől a biztonságosabb és távolibb homokhátra, Pereg 1770 körül követte. Az alábbi, 1772-ben készült térképen még bejelölték a régi falu helyét, amely valahol éppen a Balabán-sziget mellett állhatott. 

Ó-Pereg 1772-ben (maps.hungaricana.hu)

Pereg elköltözésévél a sziget neve is feledésbe merült. A sziget tulajdonviszonya is megváltozott, Ráckeve város birtokába került majdnem az egész sziget és a hozzá tartozó part is. Északon egy 6500 négyzetméteres csücsök kivételével a sziget 92%-a Ráckevéhez tartozik. A határ a Vitorla utca vonalában húzódik. A nyaralótelep mögött található Peregi Parkerdő Természetvédelmi terület azonban már Kiskunlacházához tartozik. 

A Balabán-sziget már beépülve, 1979-ben (fentrol.hu)

A Peregi-sziget elnevezés eredetéről már volt szó, ebben az esetben a névadót elég könnyű azonosítani a régi település formájában. De ki vagy mi volt ez a Balabán? Egyetlen forrásban sikerült erre választ kapni, itt azt írták, hogy Anton von Balaban udvari fővadász után kapta a sziget a nevét. Máshol sem a név eredetéről, sem erről a XIX. században élt vadászról nem írnak, ezért ezt a verziót érdemes fenntartásokkal kezelni. A Balabán név 1880-ban bukkant fel először, de használata a Cseke-szigethez hasonlóan viszonylag későn terjedt el szélesebb körben. 

A sziget északi csúcsa, háttérben az Angyali-sziget

1972-re a Balabán-sziget beépült nyaralókkal és a mellékága állapota alapján nem jósoltak nagy jövőt a szigetnek. Már addig is többnyire a parttal egyben ábrázolták, de szerencsére a '70-es évek végén megkotorták a mellékágat és eltávolítottak belőle mintegy fél millió köbméter iszapot. E műveletnek köszönhetően igen nehéz bejutni a szigetre. Ráckevéről talán csónakkal a legegyszerűbb, ugyanis a 1,2 kilométer hosszú szigetnek éppen a felénél található a legközelebbi híd. Van ezen kívül még egy a már említett közigazgatási határon, északon a Vitorla utcánál. 

Holott a mellékág nem túl széles, helyenként át is lehetne ugrani. Némiképpen szélesebb maga a sziget, bár a 80 méteres legnagyobb szélessége sem mondható túl soknak. Hogy minél kevesebb terület vesszen el a nyaralók számára csak egyetlen út halad végig a ráckevei oldalon, a Balabán utca. 

A sziget szélességéből kifolyólag a nyaralótelkek két folyóparttal rendelkeznek, de a homlokzatukat inkább a Soroksári-Duna felé építették ki. Ugyanez igaz a parton futó Peregi Dunasorra is. A hátsó kerítés a parton és a szigeten is a mellékág felé többnyire elvadult és beerdősült. Egyszóval teljességgel járhatatlan.

Ezért a keskeny mellékágra csak a hidakról nyílik némi kilátás, vagy esetleg kenuból, ha valakinek van kedve végigevezni a vízbe hajló fák alatt megbúvó nádasban zümmögő szúnyogfelhők között. A vízáramlás mindenesetre nem fogja megnehezíteni a vízitúrázók dolgát. 2018. június végén az egész szakaszt egybefüggő, mozdulatlan békalencse-szőnyeg borította (néhány vadkacsával megszakítva).

Ha nem a helyi csónakkölcsönzők vezetett túrájával kerülnénk meg a Balabánt, akkor könnyű elvéteni a mellékágak bejáratait. Ezeket vízről majdnem ugyanolyan nehéz felfedezni, mint a partról. A térképek segítségére sem lehet hagyatkozni, a mellékág helyén ábrázolt mocsár és ér nem könnyíti meg a Balabán felfedezőinek dolgát. 

A déli szigetspicc.

Az észrevehetetlen Balabán-sziget a legritkább esetben szerepel a Ráckevét meglátogató turisták bakancslistáján. Aki mégis felkeresné kenuval tegye, így mindkét (főági és mellékági) arculatáról teljes képet alkothat!

Cseke-sziget, magántulajdon

A ráckevei Szigetzugi Napokról hazafelé két szigetet sikerült bejárni a Soroksári-Dunán. Közülük a kisebbik Áporkához tartozik közigazgatásilag bár a falutól igen messze található. Érdekes módon a történetéről nem sokat mesélnek a térképek, a csinos, rendezett Duna part őrzi a maga titkait. Annak ellenére, hogy két híd is vezet rá, akárki nem teheti be a lábát a Cseke-szigetre.

A Cseke-sziget Áporka településhez tartozik és a Ráckevei-Duna bal partján bújik meg. Mellékága végigevezhető, azaz a feszített víztükörnek köszönhetően egész évben sziget. Hossza 600, legnagyobb szélessége 100 méter. Területe 3,5-4 hektár, attól függően, hogy hozzászámoljuk-e a nádast, amely körülöleli. 

Cseke-sziget, Áporka 1978 nyarán (fentrol.hu)

A Cseke-sziget melletti kiság szélessége 20-40 méter között változik, de a ténylegesen nyílt víztükör a vízi növényzet miatt jóval keskenyebb. Partjain jellemző a nádas, mélyebb vízben sulyom és hínár nő. Partjai mentén — ahol legalábbis nincs még kultúrtáj — a nyárfa a legjellemzőbb fafaj.

A Cseke-sziget északi csúcsa a partról.

Kialakulásának körülményei a történelem homályába vesznek. Az bizonyos, hogy XVIII. századi térképen nem találtam nyomát. Egy 1783-as Áporka térképen a hűlt helye mellett egy érdekes feliratot találni: Antiqua Colonia nunc fagopiretum. Latinból fordítva ez körülbelül annyit tesz: régi település, most kenderföld. Tőle keletre egy kis dombot is jelöl a térkép, régi temető felirattal. Elképzelhető tehát, hogy egy elpusztult település húzódhatott a Cseke-sziget hosszában a Duna parton, de az is előfordulhat, hogy egy újabb dunai árvizek miatt elköltözött faluról van szó és a régi áprokaiak még a folyó parton éltek a középkorban. 1881-ben egy kataszteri térkép újból utal az elpusztult településre "régi falu" dűlőnévvel. Egy másik dűlőnévből következtetve az eltűnt település neve feltehetően Szentkirály volt. 

A Cseke-sziget déli csúcsa a partról.

A XIX. század elején, 1840 körül már felbukkan, a Cseke-sziget de szinte mindegyik térképen más mérettel szerepel. Névvel azonban sehol sem. Még az oly sokat dicsért Angyalos vízisport térkép Ráckevei-Dunás szelvényén sem szerepel név, csupán egy keskeny mellékág, amely elválasztja a parttól. Néhány forrásban Senki-szigetként nevezik, így könnyen összekeverhették a Ráckevén található névrokonával. A Cseke-sziget névalak csak viszonylag későn, 1960-ban bukkan fel először. 

A nádassal szegélyezett mellékág.

Egy 1991 szeptemberi Pest Megyei Hírlap cikk mesél a Cseke-sziget történetéről. 1959-ben az Országos Vízügyi Főigazgatóság tulajdona mint külterületi ingatlan. 1968-ban átkerül a Pestvidéki Gépgyár tulajdonába mint üdülő. 25-30 ingatlan épült ezután a szigeten a Ráckevei-Duna-menti parcellázásokkal párhuzamosan. Egy másik Pest megyei Hírlap cikk szerint az építkezésekkel rengeteg természeti érték veszett oda mindkét parton. A cseke-szigeti ingatlanok az Áporkai Önkormányzat (Tanács) véleménye szerint szabálytalanul épültek, nem volt érvényes építési engedélyük. Erre hivatkozva próbálták visszaszerezni a szigetet a rendszerváltozás után, de 1992-ben a Pestvidéki Gépgyár sok más szocialista gyárral együtt csődbe ment. Áporka szeretett volna egy parti strandot létrehozni, de a 2018 június 30-i helyzet alapján (lásd kezdőkép) ez még mindig nem sikerült.

Sulyom és gyalogoshíd.

Ottjártunkkor mindkét szigetre vezető híd zárva volt, kellő számú felirattal elrettentve az esetleges próbálkozókat. A autóshídnál beszélgető kertész csak megerősíteni tudta, hogy ide bizony engedély hiányában esélytelen belépni, őt is úgy engedik be és ki a tulajdonosok. 

A régi híd bejárata.

Az autóshíd mellett egy régebbi híd nyomaira bukkanhatunk a sűrű parti növényzetben. Ennek már csak a lezáró kapuja és a váza van meg, nagyrészt benőtte a vadszőlő és az iszalag. 

A két kenu széles meder

Így hát a szigetlátogatás elmaradt, mindazt amit láttunk belőle, az áporkai partról láttuk. Az pedig nem sok; igazából érthetetlen ez a szigor, a szigeten látható építmények alulról súrolják az egy csillagos kemping színvonalát. Mindeközben a parti ingatlanok és a hozzájuk tartozó Duna-part akár egy bécsi hétvégi házas kerületnek is becsületére válna.  

Kultúrtáj I.

Kultúrtáj II.

Mivel Áporkán azóta sem sikerült kialakítani a dunai strandot, amely lendíthetne a település idegenforgalmán, a Cseke-szigetre és a környékre is csak az ottaniak járnak pihenni és kikapcsolódni. Talán ezért is maradhatott meg az a dunaparti szakasz a parcellázások ellenére is ennyire csendes üdülőterületnek.

Forrás: Nagy Lajos Zoltán: A Csepel-sziget és a Ráckevei (Soroksári)-Duna ág történeti földrajza. Doktori értekezés 2015.

A szalki rom

A XII. században alapított és 1903-ban felrobbantott pentelei monostor kapcsán megírták, hogy a rombolás előtt részletes felmérés készült a Szalki-szigeten található romokról. Ez a felmérés azonban sajnálatos módon eltűnt a Közép-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság tervtárából. Vigasztalódhatunk azonban egy 1896-os helyszínrajzzal. 

A tass-dunapentelei Duna szakasz szabályozásának helyszínrajza (MOL S118-No. 587.)

2018. június 30-án, Ráckevén és Szigetbecsén megrendezett Szigetzugi Duna Napok keretében a Dunai Szigetek blog is meghívást kapott az Árpád Múzeum dunás előadássorozatára. Az esemény záró előadásán házigazdánk, Tóth J. Attila, búvárrégész előadást tartott az újabb víz alatti régészeti kutatások eredményeiről, melynek egyik helyszíne a Szalki-szigeten megtalált kolostor maradványok voltak. A témáról már mi is megemlékeztünk egy bejegyzés erejéig (Elkotort kolostor 2015.). Ezt a bejegyzést (és az elődást) egészítené ki ez az 1896-os helyszínrajz, amelyne nem csak a rom pontos helyszíne, hanem egy azóta felszámolt zátony is felbukkan.

A tass-dunapentelei Duna szakasz szabályozásának helyszínrajza (MOL S118-No. 587.)

1896-ban a rom helyzetét 11 szelvényben határozták meg, sajnos a leírás nem válaszolja meg azt a kérdést, hogy a hozzájuk írt 16-os szám mit jelent egészen pontosan. A mellé írt hosszúság adatokból a méretét körülbelül 140*160 méteresre becsülhetjük. 

Amikor a kolostor még állt a Duna közepén Dunapentelénél még két sziget létezett, az északin volt a kolostor, míg a délin halásztanyák sorakoztak. Ez a két sziget később összeolvadt, Szalki-sziget néven. Érdekes etimológiai kérdés, hogy Pentele monostora miért a Szalki-szigeten van és miért nem Szalk monostora van a Pentelei-szigeten. Ennek oka valószínűleg az, hogy Pentele monostora eredetileg az északabbi Pentelei-szigeten volt, de miután a kolostor elpusztult az árvizek, vagy a török előrenyomulása következtében az összenőtt sziget a szalkszentmártoniakhoz került. 

A Szalki-sziget még 1949-ben is Szalkszentmártonhoz, azaz Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott. A penteleiek már a sziget "hozzájuk csatolása" azaz a XIX. szzad végi folyószabályozás óta próbálták elérni, hogy kerüljön át hozzájuk közigazgatásilag is ez a terület. De a folyamatos kérelmüket az átcsatolásra azzal utasították el, hogy az a megye határait is megváltoztatná. Végül Sztálinváros felépülésével került át a sziget Fejér megyéhez. 

A sziget formájának átalakulásának, valamint a kolostor elsüllyedésének konkrét dátumát is ismerjük. A Szalki-sziget a II. kat. felmérés 1858. évi térképén még egy hosszan elnyúló sziget, amely északon a Kendervölgyi-patak torkolatáig felért, miközben délen is túlnyúlt a mai szigetcsúcson. Szélesebb is volt és elfoglalta a Duna közepét. 

1872-ben, amikor lezárták a Soroksári-Dunát a pentelei mederviszonyok is átalakultak. 1882-re a sziget északi csúcsa, ahol a kolostor is állt eltűnt, elnyelte a Duna. Rá lehetne fogni ezt az átalakulást a Rácalmás alatti párhuzamművek felépítésére, de a III. kat. felmérésen ezeknek még nyoma sincsen.

A tass-dunapentelei Duna szakasz szabályozásának helyszínrajza 1896. (MOL S118-No. 587.)

A romon kívül rejt még egy érdekességet az 1896-os térkép, méghozzá egy zátonyt a szalki part közelében. Ez egy tipikus, domború parton kialakuló parti zátony, amely csak a legkisebb vízállások idején bukkant elő, például az alábbi helyszínrajzon ábrázolt 1899. augusztus 28-i kisvíz idején. Még a zátony magasságát is ráírták: 94-94,5 méter a tengerszint (ekkor még Adria) felett. Körülbelül 3-4 méterrel volt a Szalki-sziget szintje alatt, de ez a magasság is elég volt ahhoz, hogy zavarja a hajóforgalmat. 

Ezt a zátonyt valószínűleg elkotorták, de az is lehet, hogy a Duna megnövekvő sodrása maga végezte el a munkát. 

 A Duna helyszínrajza és a szalki rom helyzete 1911.

Dunapentelén alaposan átalakult a táj, de talán a búvárrégészeknek sikerül feltárniuk a víz alatti kolostor titkait, meghatározni mi maradt belőle az 1903-as robbantás után. A szemközti zátonyt azonban már hiába keresnénk, emlékét csak a térképek őrzik. 

Térképek forrása:

• http://mercator.elte.hu/~messer/folyo/ 
• https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/34671/view/?pg=2&bbox=1114%2C-3703%2C3399%2C-2615

Kompkötő kerülés

Miután egy kotróhajó 2018. június 15-én 30 méter szélességben elbontotta a váci Kompkötő-sziget keresztgátját Szokolics Györggyel felkerekedtünk, hogy a vízről is szemrevételezzük a változásokat. 

Szabad az út a szétbontott gát helyén

2018. június 28-án délután három órakor 86 centiméteres váci vízállásnál szálltunk kajakba az egykori Határ-sziget mellett, a Kompkötő-sziget feletti 1685-ös folyamkilométer táblánál. Ez a vízállás kb. 1,3 méterrel magasabb a valaha mért legkisebb váci vízállásnál (2003. augusztus 30.) — kiderül majd miért is fontos ez az érték.

A Kompkötő-sziget a Határ-szigetről fényképezve

A vízen tartózkodás szűk két órája alatt az első fél órában a gomolyfelhős, napsütéses időt hirtelen felváltotta egy keletről érkező zivatarfelhő, amely alaposan eláztatta a tájat, azaz minket is. Ez a fényképek minőségén látszik leginkább. Az időjárás az eredeti tervet, a sziget megkerülését is meghiúsította, ugyanis a mellékágban lefelé evezés után egy főági visszatérés következett volna, azonban a mellékágban valamivel gyorsabban száraz helyre lehetett érni, így ott haladtunk a visszaút során is. 

A felső szakasz kikotort hordaléka

A Kompkötő-sziget északi betorkollását is kotorták, nem csak a keresztgátat. A kitermelt sódert a két parton halmozták fel, a partról benyúló félszigetre került több, a szigeti oldalra kevesebb. Feltehetően nem a vízbeáramlás növelése volt itt az elsődleges cél, sokkal inkább az, hogy a kotróhajó be tudjon jutni a gáthoz. A nyíláson kényelmesen be lehetett jutni, az evezők nem értek le a fenékig. Itt már esett az eső, és egy szembejövő kajakos igazolta azt a feltételezést, hogy a gát nyitásának híre már széles körben elterjedt a környékbeli vízisportolók között, talán éppen a Dunai Szigetek tudósításának köszönhetően. 

A felső szakasz legszűkebb része, háttérben Verőce

A Kompkötő-sziget mellékága ezen a felső szakaszon jellemzően igen sekély. A gát átmetszése és a kotrás között viszonylag gyorsan áramlik a víz és a meder is mély, ez azonban csak egy keskeny csatornára igaz; a part menti rész a félsziget és a gát megmaradt része között feliszapolódott és 20-30 centiméter mély mindössze (86 centiméteres vízállásnál). 

Az egykori gát keresztmetszete.

Az elkotort gát anyagát ugyancsak kiszórták két oldalra, méghozzá az egykori gát magasságában. Talán jobb lett volna, ha ezt az anyagot teljes egészében kitermelik, hiszen mögötte a vízáramlás ugyancsak lelassul, azaz a feliszapolódás tovább folytatódhat. Oldalról megtekintve még felfedezhetjük a kitermelt gát keresztmetszetét, melyet a 45 fokban lerakott süttői márványból készült burkolat rajzol ki. A nyílásban a vízmélység  meghaladta az 2 métert a víz sebessége pedig körülbelül 4,2 kilométer/óra volt. Ez azt jelenti, hogy a valaha mért legkisebb vízállásnál is lehet vízáramlás a Kompkötő-sziget mellékágában. Ez természetesen függ az alsó torkolat állapotától is, de nagy valószínűséggel a Kompkötő ismét egész évben sziget lehet. 

A bontásról még mindig keveset tudni, a váci önkormányzattól nem hivatalos módon azt az információt kaptuk, hogy mivel állami beruházás volt állami területen ezért az önkormányzatot nem értesítették. 

A szigetre ezentúl már nem lehet bejutni száraz lábbal, mindenképpen kell vízi jármű kell az átkeléshez. 

Ártéri szintek.
Mederközépi bokorfüzes, háttérben egy, a gát építése után lerakódott üledéken felnőtt idősebb füzes látható,
leghátul pedig a Kompkötő-sziget eredeti növényzete.

Kérdés csupán az, hogy mi lesz a mellékág azon részeivel, amelyek a megmaradt gát alatt és felett helyezkednek el. Vélhetően itt folytatódni fog a hordalék lerakódása. Különösen igaz ez azokra a területekre, ahol a növényzet már megtelepedett, például a meder közepére a gát alatt, ahol egy egyre terebélyesebb fűz mögött már fásszárú növények ezrei telepedtek meg. Ez a részt az újonnan biztosított vízáramlás sem fogja tudni megbontani. A sodrás ugyanis a szigeti oldalon nagyobb, a parti oldalon jóformán állóvíz van még mindig. 

Az alsó torkolat. 

Az alsó torkolatnál még nem lehetett megállapítani milyen hatással van az itteni laza üledékre a gát megnyitása. Egy alacsonyabb vízállás idején ezt is ki lehet majd deríteni. Talán az állandó sodrás elég lesz ahhoz, hogy az üledék kimosódjon a főágba és a Duna hullámzása ne tudja azt visszahordani. Akkor talán a Kompkötő-sziget — igaz jóval keskenyebb mellékággal, de sziget maradhat.

A visszaúton elkapott minket a nagy zivatar és csak akkor volt hajlandó elállni, amikor újra partot értünk az 1685-ös folyamkilométer tábla tövében. 

Alulról töltődik az Égető-sziget mellékága is!

2015. tavaszán ugyan már kiszámoltuk az Égető-sziget küszöbszintjét, de mint tudjuk egy mérés nem mérés. Akkor apadó Dunán 241 centiméteres nyers vízállást jelzett a váci vízmérce, ami 15 centiméter magas vízoszlopot eredményezett a dél-váci sziget keresztgátjának legalacsonyabb pontján. Ezúttal áradó vízállás idején kerestük fel a Dunát és a küszöbszint ellenőrzése mellett egy igen érdekes jelenségről is beszámolhatunk!

2018. június 15-én, pénteken délután az áradó Duna kezdte megközelíteni a 2015-ben mért 227-228 centiméteres küszöbszintet. Természetesen a két vizsgálat közötti időszakban is gyakran elérte a Duna ezt a szintet, de most sikerült időt is szakítani egy látogatásra. 

Így alakultak aznap a nyers váci vízállásadatok (forrás: vizugy.hu):

2018. június 15. 15:00 225 cm

2018. június 15. 16:00 230 cm

2018. június 15. 17:00 233 cm

2018. június 15. 18:00 237 cm

Mivel a fő célpont ezen a napon nem az Égető-, hanem a Kompkötő-sziget keresztgátja volt, ezért kétszer is volt lehetőség megtekinteni a dél-váci helyzetet. Az odaúton délután 4 órakor a keresztgáton már átfolyt a víz, vitte magával a leveleket is. Ekkor a gát legmélyebb pontján a vízoszlop 2-3 centiméter volt (lásd alábbi ábrát). 

Az átfolyásról videó is készült. Mindazok, akik ismerősek errefelé már észlelhetik, hogy a keresztgáton átbukó vízzel valami nincsen rendben. 

Másfél óra múlva, 17:30-kor a visszaútról lekanyarodva kissé megemelkedett már a vízszint és immár két helyen bukott át a Duna a gáton. A vízoszlop magassága 7-8 centiméterre emelkedett (lásd alábbi kép).

A két látogatás alkalmával ellenőrzött vízszint igazolni látszik a három éve mért 227 centiméteres értéket. A Vácott délután négy órakor mért 230 centiméter nyers vízállásból kivonva a gáton mért két három centimétert, majd a fél hatra számított 235 centiméterből kivonva a 7-8 centimétert megállapítható, hogy a vízáramlás valahol 227 és 228 centiméter között indul meg ill. szűnik meg az Égető-sziget meglehetősen feliszapolódott holtágában. Ennél pontosabb szintezésnek nem sok értelme van, hiszen az Égető-sziget keresztgátja viszonylag masszív építmény, aszfaltos burkolattal, amin nincsen nyoma kopásnak, vagy szétfagyásnak.

Egy mondat erejéig azonban térjünk vissza mi is volt az a már említett furcsaság a vízáramlással kapcsolatban!

Éppen ez év május végén kaptuk azt a kérdést, hogyan lehet az, hogy a Pap-szigeti mellékág Szentenderén "alulról felfelé" folyik? A levélben csatolt felvételek tanúsága szerint a mellékág délről északra csordogált, ami látszólag ellent mondott a fizika legalapvetőbb törvényének. Nos, az Égető-szigetnél ugyanez a jelenség fogadott, a dél felé folyó Duna alulról, azaz délről észak felé bukott át a keresztgáton és töltötte az első képen látható, egyre jobban benövényesedő holtágacskát. De vajon mekkora vízállásnál fordul meg az áramlás és kezd "normális" irányba folyni a Duna? 

Az áradó Duna igazolta, hogy ebben az esetben nem limányról van szó — amikor a Duna bizonyos hidrológiai körülményeknek (pl. sarkantyú) köszönhetően szakaszonként visszafelé folyik — hanem egyszerűen a folyónak alulról könnyebb dolga van megkerülni a sziget északi bejáratánál saját maga által lerakott hordalékát. 

Ez pedig egyetlen dolgot jelent; az égető-szigeti keresztgát megtette a dolgát, a keresztgátra nincs többé szükség. A felső elzáródás átvette a szerepét. Tehát a Kompkötő-szigethez hasonlóan ezt a keresztgátat is egészen nyugodtan el lehet bontani! 

Rendkívüli hírek! Bontják a kompkötő-szigeti keresztgátat!

Újra sziget lesz a váci Kompkötő-sziget! 2018. június 15-én egy kotróhajó legalább harminc méter széles részen elbontotta a már amúgy is kicsorbult gátat!

A Kompkötő-sziget és mellékág rehabilitációjáról 2014. tavaszán érkeztek az első hírek, akkori cikkünkben már úgy tűnt célegyenesben vannak a munkálatok, mindössze az engedélyezésre kellett várni. Az ismertetett tervekben egy mindössze négy méteres nyílást vágtak volna a gátba, amely másodpercenként 3-5 köbméter vízhozamot biztosított volna a kisvizes időszakokban is. További kotrásokat terveztek a ki és befolyásnál is, itt jelenleg nem találkoztam kotrógépekkel. Azóta eltelt 4 év és semmi nem történt, úgy tűnt ez a mellékág-rehabilitációs projekt is elhal. 

2018. június 15-re eredetileg egy Baracsi túrát terveztem, azonban az időjárás nem alakult a kerékpározásra alkalmasnak. Mivel a váci vízmérce átlépte a 2 méteres szintet ideje volt újratervezni a programot és meglátogatni a Kompkötő-szigetet, ahol a keresztgát magassága alapján arra lehetett számítani, hogy a Duna elkezd átcsordogálni rajta. Jó lett volna ezt a szintet pontosan meghatározni. 

Nos, a legnagyobb meglepetésemre a Duna nem átcsordogált a gáton, hanem egy munkagép zaja mellett ömlött keresztül a mellékág alsó részébe. A helybéli horgászok nem tudtak felvilágosítással szolgálni, ezért kimentem a gát végére, miközben arra gondoltam, ekkora szerencse a világon nincs is és végre, végre újra sziget lesz a Kompkötő-sziget!

De miért olyan fontos hír, hogy ez a kotrás végre elszakítja a szigetet a parttól és a Kompkötő (régiesen Gombkötő) több mint fél évszázad után újra valódi dunai sziget lehet? Egyrészt azért, mert valódi dunai szigetből nagyon kevés maradt a Váci-Dunán, de Magyarországon is. Hogy egészen pontosak legyünk, a Váci-ágban jelenleg egyetlen valódi, az év minden napján vízzel körülvett sziget található, ez pedig a Szürkő-sziget. Ha a Kompkötő-szigeti munkálatok olyan mértékben átvágják a gátat, hogy kisvíz idején is maradhat benne vízáramlás könnyen belátható, hogy megduplázódik a valódi szigetek száma ezen a szakaszon.

Másrészt az emberi jelenlét alaposan vissza fog esni a szigeten, tekintettel arra, hogy nem lehet majd száraz lábbal átkelni rá. Ez nem baj, a sziget 1977 óta természetvédelmi terület, jelenleg a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó madárparadicsom. Egy sikeres meder-rehabilitáció reményt adhat, hogy más környékbeli szigetek esetében is van esély a természetes állapot részleges visszaállítására!

Ezt a jég által kicsorbított szakaszt kotorják éppen. 

A Kompkötő-sziget egykor a Duna középvonalában feküdt, mindkét oldalról kellően széles Duna meder határolta. Hajózási térképeken mindkét ágban jeleztek hajózó utat, azonban ez a szakasz kifejezetten gázlós volt, azaz az év adott időszakában nem volt meg a hajózáshoz szükséges vízmélység. Ennek megszüntetésére épült fel az íves keresztgát a váci partról, amely 250 centiméteres vízállás alatt megszüntette a vízáramlást a szó szerint elfalazott ágban. Az 1940-es évek végén felépült gát hatására a mellékág feliszapolódott, medrének nagy részén füzes ártéri erdő nőtt fel, ami a főági kotrásokkal együtt tovább gyorsította a meder feliszapolódását. 

A Dunai Szigetek blog eddig is kitüntetett figyelmet szentelt a Kompkötő-szigetnek. 2013-ban olvasóink az év Dunai Szigetének választották, írtunk már a történetéről, kísvízi állapotáról, keresztgátjáról, ártéri mintázatairól. Sőt, más is írt a szigetről, Tamás Lajos "Mi történt a Kompkötő-szigeten?" c. ifjúsági regénye itt játszódik. Történetéről mi is írtunk egy bejegyzést.  

Múlt és jelen. (Fotó: Selmeczi Kovács Ádám fotoska.hu)

A váratlan kotrást továbbra is figyelemmel fogjuk kísérni, és alacsonyabb vízállás esetén megnézzük, hogy milyen hatással lesz a megnövekvő vízáramlás a sziget alsó részén felnőtt fűzerdőre. Elegendő lesz-e vajon ahhoz, hogy az ott felgyülemlett hordalék saját erőből visszamosódjon a főágba... 

Reménykedjünk!

Eddigi írásaink a szigetről:

• Pihen a Kompkötő-sziget, kikötötték
• Célegyenesben a Kompkötő-sziget helyreállítása
• Mi történt a Kompkötő-szigeten?
• Partra vetett szigetek 9. - Kompkötő-sziget

Alte Donau

Bécsben a Dunának számtalan arcával találkozhatunk az agyonszabályozott mederben felépített mesterséges mega-szigettől egészen a teljesen eldugott régi holtágakig bezárólag. természetesen van átmenet a két szélsőség között, ennek egy kellemes példája a bécsi Öreg-Duna, azaz az Alte Donau. 

A bécsi Duna-szabályozásról külön könyvet lehetne írni, olyannyira terjedelmes téma. Mivel ez most csupán egy képes beszámoló egy 2018 áprilisi látogatásról mindössze a fontosabb dolgokat említeném meg. 1870 előtt Bécsben a Duna úgy nézhetett ki, mint a Gemenc, vagy a tőle közvetlenül délre eső szakasz. Egy öblözetet kell elképzelnünk, megszámlálhatatlanul sok szigettel és zátonnyal, ahol a folyó évről évre új feladatot adott a térképészeknek. Zabolázhatatlan árvizek keserítették meg a császárváros és a folyó főágától tisztes távolban húzódó falvak életét. A kelet nyugati irányú hajózás valamint az észak-déli közúti forgalom gyakran akadozott és ezt egy birodalom fővárosa nem engedhette meg magának hosszú távon. 1870-ben egy drasztikus döntést hozott a kormányzat, a folyót ki kell egyenesíteni, a medret csatornává kell alakítani elegendően széles ártérrel és egyetlen déli leágazással, melyet ma Donaukanalként ismerhetünk. Néhány év alatt sikerült elvégezni a hatalmas földmunkát. A régi Duna főmedrét az új, nyílegyenes árvízvédelmi töltés elszakította az új medertől és az Alte Donaunak elnevezett holtág immár lassan 150 éve egyszerű tóként boldogítja a bécsi lakosságot.

Az Alte Donau délen, Stadlauban a Donaustadbrücke metrómegállónál közelíti meg legjobban a Donauinsel kialakításakor kiásott kisebb Duna medret, itt csupán az A22-es autópálya csíkja jelenti a választóvonalat. Hat kilométeres félkörívet megtéve északnyugaton, a florisdorfi Hubertusdamm-nál érne vissza a Dunához, de itt ugyancsak az A22-es autópálya választja el ugyanattól a medertől. Ezt az útvonalat fogjuk követni!

A kezdet. A vég. Alte Donau.

Egy betemetett Duna-mederbe épített parkolónál és az innen nem messze meggyilkolt Stockerau-i Szent Colman emlékoszlopánál kezdődik, ill. ér véget a bécsi Alte Donau. Ha bal kéz felé indulunk a Kaisermühlen városrész hatalmas felhőkarcolóihoz érünk, ha pedig jobb kéz felé, akkor a Donaustadt városrész nyaralónegyedén keresztül juthatunk el a bécsi Öreg-Duna másik végébe.

Nádas. Alte Donau.

Az Alte Donau holtágán "kívül", kelet felé van a Dunának egy másik holtága, amely a szabályozás előtt még Stadlaunál szakadt ki a főágból és Gross Enzersdorf alatt tért vissza belé. Legfelső szakaszát Mühlwassernek nevezik. Bécs terjeszkedése során a nagyobbik részét már betemették, azonban az alsóbb szakasza még jórészt érintetlen ártéri erdőben kanyarog (leszámítva egy jókora ÖMW olajfinomítót a freudenaui erőművel szemben). Az Alte Donau és a Mühlwasser között jelenleg is van némi átfolyás a Hebergrabenen keresztül.

Utca. Dampfschiffhaufen.

Az Alte Donau környezetének van egy utánozhatatlan hangulata, amiről mindenképpen beszélni kell. Egyfelől helyenként olyan mint a Ráckevei-Duna partján, vagy valamelyik szigetén járnánk. Nádassal szegélyezett part, nyaralótelepek, víkendházak, egy kerékpár széles utcák, kerti törpék, strandok, vendéglők kerthelyiségében söröző, áprilisban barnára sült osztrák nyugdíjasok jellemzik a délkeleti részen található Gőzhajó-zátonyt (Dampfschiff Haufen). Mindennek azonban egy szürreális hátteret nyújtanak a mindenhonnan látható kaisermühlen-i felhőkarcolók. A Wagramer straße hatalmas átmenő forgalma, a mellette húzódó metró híd, a jachtkikötők jellemzik a nagyvárosias középső részt, de a túlsó part, Kagram ismét egy csendesebb környék. Az északnyugati szakasz echte Budapester Margateinsel, azaz Margitsziget. Hangulatos vízparti vendéglők, végeláthatatlan tulipánszőnyeg ősfás parkban, hidacskák, evezősklubok, piknikezők jellemzik a Florisdorfi Vízipark környékét.

Újépítés. Kaisermühlen-dél.

Amikor 1870-ben nekifogtak a Duna megregulázásának az Alte és Neue Donau közé szakadt ártéri területen számos zátony, sziget és mellékág tarkította a tájat. Legalább 14 különféle "Haufen"-t, azaz hordalékból felépülő zátonyszigetet találunk itt, mindezeket fattyúágak választották el egymástól. Ebből az ártéri formakincsből alig maradt mára valami. Manapság mindössze két nagyobb szigetet őrzött meg az Alte Donau holtága; a már említett Dampfschiffhaufent és a tőle északra található Gänsehaufelt, ahol Bécs városi strandja található. eredetileg két "Libazátony" volt, egy kisebb és egy nagyobb, de a kisebbik Gänsehaufen később a Dampfschiffhaufen részévé vált. A fennmaradó holtágak közül talán a Kaiserwasser az egyetlen említésre méltó, amely északi és déli részre osztja Kaisermühlen városrészt méghozzá közvetlenül a felhőkarcolók tövében. 

Gém. Schnitterweg.

Szerencsére ezzel az élővilág is tisztában van. Kerti tavakban látható békességgel úszkálnak a hidak alatt a méteres pontyok, álldogálnak cölöpön a gémek a lakótelepek tövében. A lakosság is nyilván rásegít némi táppal, hogy a hattyúk és vadkacsák ilyen békésen közlekedjenek a bécsi öreg-Dunán. 

Díszpontyok. Laberlweg-Kaiserwasser.

Talán a felhőkarcolók miatt, de az Alte Donau partján soha sem lehet megszabadulni attól az érzéstől, hogy egy nagyváros kellős közepén járunk, de nagyon könnyű ezzel együtt létezni, hiszen a part mentén található épületek métere és a mindenhol jelen lévő kék víz képes ezt ellensúlyozni és emberi léptéket kölcsönözni a folyópartnak. A lakótelepek és új építésű lakóparkok együtt léteznek a tipikus bécsi víkendházakkal.

Információs oszlop. Háttérben a Gänsehaufen.

Gänsehaufen. Wagramer Straße.

A Régi és új Duna közti terület beépítettsége nem egységes. A Kaiserwassertől délre társasházakkal találkozunk, ezek az épületek 5-7 emelet magasak is lehetnek. A Wagramer Straße mentén találjuk az UNO City-t, amely 1973-1979 között épült fel. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) 6 Y-alakú épülete területenkívüliséget élvez; nem vonatkozik rá a helyi jog, és ez érvényes az alkalmazottak fizetésére is. A városképet a Donau City Tower 1, azaz Ausztria legmagasabb épülete határozza meg a maga 220 méter magas (+30 méter antenna) magasságával. A sötétkék torony az Alte Donau mentén mindenhonnan látható. Ha minden igaz lesz belőle még egy.

Donau City Tower 1. Kaiserwasser.

Ha elhagyjuk az Alte Donau legzajosabb részét, a Vienna International Center felhőkarcolóitól északra egy hatalmas parkosított területet találunk. Ez a Donaupark, amelynek sportpályái, ösvényei, rétjei és ligetei mellett megvan a maga emblematikus épülete, a Donauturm, azaz a Duna torony. Ez a 150 méter magas tévétorony látogatható, van benne étterem kávézó és remek kilátás nyílik belőle a bécsi Öreg Dunára. 

U1 metróhíd. An der Oberen Alten Donau. 

A Parktól északra újabb lakott terület következik; Bruckhaufen egy kertvárosias városrész, nyilvános strandokkal, evezősklubokkal az Alte Donau irányában. Legészakibb részén — ahol annak idején először lezárták ezt a Duna-szakaszt található a Florisdorfer Wasserpark, amely a rajta és mellette vezetett vasút és metróvonalak ellenére egy nagyon hangulatos városi park. Mintha a Margitszigeten járnánk...

Házszám. An der Oberen Alten Donau. 

Annak ellenére, hogy a folyószabályozás nagyban megkönnyítette a közlekedést a Duna két partja között és az addig falusias balpart hozzáépült lassan Bécshez még mindig találni beépítetlen szántóföldeket az Alte Donau mentén. Ez a beépítetlen terület lazán még kapcsolódik a Bécs környéki zöldfelületekkel, de várhatóan hamarosan ez a maradék zöldfelület is be fog épülni.

Április. Obere Alte Donau.

Ott, ahol egykor hajómalmok teleltek, ma már áprilisban is osztrákok nyaralnak. 

Hínár és cseresznyafavirág szirom. Birnersteig.

Hínárkitermelés. Obere Alte Donau.

A holtág feltöltődését és eutrofizációt rendszeres hínáreltávolítással próbálják megakadályozni. Mivel a meder aljára lelátni — jellemzően fél, egy méter mély — a víz hamar felmelegszik így igencsak alkalmas strandolásra. 

Florisdorfi vízipark. Am Nordbahndamm.

Közvetlenül a bécsi Duna-szabályozás után voltak olyan tervek, hogy az Alte Donau a Budapesti népszigeti mellékághoz hasonlóan téli kikötő lesz a megfelelő kiszolgáló létesítményekkel, hajógyárakkal együtt. Hogy ez a terv később azért nem valósult meg, mert a folyó rossz oldalára került (az új meder mellett egy fél kilométer széles elöntési zónát jelöltek ki a balparton), vagy mert túl nagy és túl sekély vízfelülettel rendelkezett már nem tudni. A téli kikötő végül Freudenau-nál épült fel, ahol a jobbparti Donaukanal visszatér a Dunába. 

Egykori Duna-meder. Florisdorfi vízipark. 

Az egykori sziget és zátonyok vadvízi labirintusa így végül nem vált rozsdaövezetté, hanem egy igencsak változatos, nagyvárosi, de mégis emberközeli üdülőterület jött létre a bécsiek legnagyobb örömére.