2018. október 8., hétfő

Egy megkésett evezőspálya terv a Trianoni-gát tövében


A szennyvíztelep alá temetett Palotai-szigetről már sokat írtunk. Legutóbb éppen egy 1944-ben készült légifotó kapcsán sikerült rá vetni egy pillantást. Úgy tűnik ez az év meghatározó volt a sziget története szempontjából, hiszen azóta előkerült róla még egy külön (angolszász) légifotó sorozat ugyanebből az évből, ráadásul most egy filmhíradó részletet is kaptunk. Ebben szerepel egy olyan soha-meg-nem-valósult terv, amely összekapcsolja a Palotai-szigetet egy Olimpiai pályázattal és a Hermann Göring művekkel.

A Palota-sziget mellékágában kialakult homokos strand, háttérben Újpest gyárkéményei (Fortepan)

A Palotai-sziget sorsa 1905-ben dőlt el, ekkor a Földművelésügyi Minisztérium terveket készített az észak-budapesti elzátonyosodott, sekély Duna-szakasz szabályozására. A tervezési terület az újpesti part és a Római part között húzódott, az újpesti vasúti híd és a Szentendrei-sziget déli csúcsa között. A tervek szerint a Megyeri csárdától párhuzammű épült volna a Palotai-szigetig, lezárva az egész bal partot. A lezárt területen a parti ipartelepek számára kikötőt hoztak volna létre. 

A terv ellen a Fővárosi Vízművek igazgatója, Kajlinger Mihály élesen kikelt, ugyanis a feltöltődő part tönkretette volna a megyeri oldal vízműkútjait, ahonnan akkoriban a főváros az ivóvize jelentős részét nyerte. A 15 éven keresztül húzódó vita kompromisszummal zárult, 1920-ban úgy döntöttek, hogy a párhuzammű és a kikötő nem épül meg, de egy keresztgát igen. A folyószabályozás érdekében végzett és a döntés évéről "trianoninak" becézett beruházás 1922-ben készült el, de mivel nem hagytak rajta átereszt a Palotai-sziget északi részén erőteljes feliszapolódás indult meg. Ennek alig két év alatt városszerte látható eredménye lett, az addig kitűnő vízminőségű kutak zavaros vizet kezdtek adni, amiben háromféle vasbaktériumot mutattak ki. 
"A mangán- és vasszennyeződés egyes kutakban olyan nagyfokú, amelyhez hasonló eddig szakirodalomban nem volt fellelhető. Egy liter vízre 8 milligramm vas- és mangánszennyeződés esik." (forrás)
A Lidó a Palotai-sziget mellett, háttérben az újpesti vasúti híd. (Fortepan)

Ekkoriban már száraz lábbal lehetett átkelni a Palotai-szigetre. A sekélyebb mederrészeken 1940-ben már mellig érő fűzerdő nőtt. Az iszapos, szervesanyagban dús hordalék oxigénszegény állapotot idézett elő a part mentén, ami megkönnyítette a víz fémoldó képességét. Így került az ivóvízhálózatba a vas és mangán, amelyet csak higított kénsavas átöblítéssel lehetett akkoriban eltávolítani. A megyeri vízműtelep 124 kútja közül 7 volt szennyezett és további 39-et fenyegetett a feltöltés következtében megjelenő vízminőség-romlás. 

A megoldásra három változatot dolgoztak ki 1930-ra (a legolcsóbbtól a legdrágább megoldásig): 
  1. Az érintett 12 ivóvízkút felszámolása.
  2. A keresztgát megnyitása, a párhuzammű és a kikötő megépítése, melyet szűrőkkel kellett volna ellátni a hajókról származó szennyezések kiszűrése miatt
  3. A Szentendrei-sziget déli csúcsán 5 kilométer hosszan feltárt szakaszon vízművek ivóvízkutak létesítése, Duna alatti alagúttal új főgyűjtőcsatornával 36 millió pengő értékben. 
A kérdés tehát leegyszerűsítve az volt, hogy Újpest nyerjen-e egy kikötőt, vagy a főváros veszítse el az ivóvízbázisának egy jelentős részét. A történelem során érdekes módon mindegyik terv megvalósult, a kikötőt leszámítva, pedig annak a tervei még 1944 szeptemberében is felbukkantak egy filmhíradóban: 


"Újpest város 30 év előtti hajóállomásának helyén a folyómeder természetes fejlődése következtében homokpadok és zátonyok keletkeztek és így a partszegély hajózhatatlanná vált. Ugyanekkor a sport és fürdőélet éppen a sekély víz miatt élénken fellendült. A fontos gazdasági, sport és egészségügyi követelményeket a kormányzat oly módon hangolja össze, hogy kereskedelmi kikötővel összefüggő evezős versenypályát létesít. A parttal párhuzamosan a megyeri csárda vonalától mintegy 2 km hosszúságban széles kiterjedésű gát épül. A versenypálya a kikötő meghosszabbításában húzódik. Az északi részen épülő versenypályát tribünök fogják szegélyezni, délen pedig rakodópartot létesítenek. A munka befejezése után Újpestnek első osztályú kikötője és hajóállomása lesz. A feltöltött területen csónakházakat, fürdőmedencéket és versenypályákat helyeznek el. A nagyszabású feltöltési munkát jelképesen Wünscher Frigyes dr. felsőházi tag, az Evezősszövetség elnöke indította meg."

Manno Leonidas 1921-ben megjelent "A Nemzeti Stadion ügye" könyvében egy stadion építését javasolta az újpesti Szúnyogszigetre, amely otthont adhatott volna az 1928-as Budapesti olimpiának. A mellékágban kapott volna helyet az evezős pálya, amely egészen a Rákos-patak torkolatáig nyúlt volna. Az evezőspályát a Dunai oldalon tribünökkel szegélyezték volna. Ugyancsak ide szánták az öböl vizén ringó úszó uszodát is. A tervekből mint tudjuk nem lett semmi. 

Budapesten az evezőspálya tervei folyamatosan napirenden voltak a két világháború között. Szóba került Lágymányos és a Soroksári-Duna is. A Magyar Építőművészet c. újságban 1941-ben felmerült az Óbudai-sziget is. A Közmunkák Tanácsa egy 2,5 kilométer hosszú pályát kotort volna a sziget hossztengelyébe megszüntetve a Dunagőzhajózási Társaság, akkori nevén Göring-művek gyárépületeit a Hajógyári-szigeten. A német hadiüzem megszüntetésének a II. világháború háború harmadik évében semmiféle realitása nem volt, ezért további helyszín után kellett nézni.

A Palotai-sziget dél felől, a hordalékon felnövő erdővel

1944. szeptemberében, amikor a szovjet csapatok már a Kárpátokon belül voltak egy filmhíradóban újra előbukkant a Palotai-sziget melletti kikötő terve megspékelve egy vízisport teleppel. A kikotort part menti területek északi végén épült volna az evezpőspálya, délen pedig a gyárak igényeihez alakított kikötő. A Palotai-szigethez felépült volna a párhuzammű, a kikotort üledékből pedig a mögötte lévő területeket töltötték volna fel a sporttelep és tribünök számára. A főváros felett gyülekező fellegek alatt ez is egy irracionális terv volt, talán még békeidőben sem valósulhatott volna meg, legalábbis az előzmények alapján ez a legvalószínűbb.


A budapesti evezőspálya volt a talán legtöbbet tervezett és soha meg nem valósult sportlétesítménye. Mintha a két világháború között vagy mindig túl korai, vagy mindig kései lett volna létrehozni. 1945 után is többször leporolták az ötletet, de a megvalósítás valószínűleg kitolódott a végtelenbe. 

2018. október 4., csütörtök

"Azok a keleti halak! Nem jönnek vissza többé"


Patrick Leigh Fermor varázslatos könyvében panaszkodik eképpen a persenbeugi polihisztor a vízierőművek építése kapcsán valamikor a '30-as évek elején.  Félelme beigazolódott, az osztrák erőművek, majd a Vaskapu I. és II. felépítése úgy tűnt örökre eltüntette a tokhalakat a folyó felső és középső szakaszáról. De talán most mégis helyre lehet hozni valahogy ezt az ökológiai katasztrófát a MEASURES Interreg pályázatnak köszönhetően!


Tudta? A vándorló halaknak is van világnapjuk, minden év április 21-én emlékezünk meg róluk. Ünnepelni nincs sok okunk őket, hiszen az emberiség mindent megtett azért az elmúlt száz évben, hogy megkeserítse ezeknek a fajoknak az életét nem csak a Dunán, hanem Európa-szerte. Nekünk elsőként a viza juthat eszünkbe, ez a hatalmas hal 1972 óta képtelen átmászni azt a 11 emeletnyi akadályt, amit a szerb és román hatóságok gördítettek eléjük. Rajtuk kívül ott van még az angolna, márna, paduc és a lazac is a nevezetesebbek közül. 

A WWF már évek óta szorgalmazza a felesleges gátak és duzzasztók lebontását a halak és egyéb élőlények útjából. Ezek az emberi létesítmények nem csak a faljgazdagságot vetették vissza, de a halak egyedszámára is negatív hatással volt. Olyan ez, mintha valaki elfalazná az emberek elől a hálószobájukba vezető ajtót, azaz a szaporodásuk egyik fő színterét. A duzzasztáson kívül más egyéb emberi tevékenység is fenyegeti ezeet a halfajokat, úgymint a szennyezés, a túlhalászat és a parti élőhelyek elpusztítása.

A viza újratelepítését már korábban is megpróbálták a Duna felsőbb szakaszain, de ez a Vaskapu erőművek létezése mellett csupán meddő próbálkozás lehetett. Talán éppen ezért készült el egy újabb Interreg pályázat, a MEASURES (Managing and restoring aquatic ecological corridors for migratory fish species in the danube river basin), amely a vándorló halak életét hivatott megkönnyíteni. 

Tíz ország, köztuk Magyarország vesz részt a 2,5 millió eurós, azaz 800 millió forintos pályázatban, ami nyilvánvalóan egyetlen dunai vízierőmű felszámolására sem elég. De nem is ez a cél. A három évesre tervezett projekt elsősorban tudományos kutatómunkát jelent, amelyben
  • Meghatározzák és feltérképezik a vándorló halfajok kulcsfontosságú élőhelyeit és az azok közti kapcsolatokat.
  • Megoldják két kihalással fenyegetett tokhal faj (Acipenser ruthenus, Acipenser gueldenstaedtii) mesterséges szaporítását, és kézikönyv készül a tenyésztésükről. 
  • Stratégiát dolgoznak ki a folyami zöldfolyosók helyreállítására és figyelemmel lesznek ezekre a jövőbeli beruházásoknál. 
  • Információs rendszer készül a szakértők, döntéshozók és a nagyközönség számára.

A projekt idén nyáron indult és várhatóan 2021-ben zárul. A program hivatalos megnyitója október 1-én, Bécsben volt a szervezésért felelős Erőforrások és Alkalmazott Élettudományok Egyetemén (Universität für Bodenkultur Wien). 

Persenbeug. Droppa Kálmán. Fortepan 75230

Várhatóan bármilyen konkrét döntés (bontás, hallépcső építés) csak ez után kerülhet szóba. Talán, ha minden jól megy még a mi életünkben láthatunk újra hatalmas vizákat Magyarországon!


Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • https://24.hu/tudomany/2018/10/03/felelesztik-a-dunat-es-mellekfolyoit/
  • https://science.apa.at/rubrik/natur_und_technik/BOKU_startet_EU-Projekt_zum_Schutz_wandernder_Donau-Fischarten/SCI_20180928_SCI39471352444649884
  • http://www.interreg-danube.eu/approved-projects/measures
  • https://www.boku.ac.at/news/newsitem/49822/
  • http://wwf.hu/vizeink_/1/vandorlo-halak

2018. október 1., hétfő

Az "Év dunai szigete" szavazás selejtezője 2018


Ismét beköszöntött az ősz és elérkezett ezzel együtt a Dunai Szigetek blog talán legjobban várt eseménye; a hatodik év dunai szigete szavazás. Immár hagyomány, hogy két döntőst az olvasóink egy selejtezőn választanak ki a bárki által nevezhető dunai szigetek közül. Első alkalommal, 2013-ban még nem tartottunk selejtezőt, az új rendszer 2014-ben indult. 2014-ben 10 szigetet neveztek olvasóink, 2015-ben 14-et, 2016-ban 17-et, tavaly, 2017-ben pedig 18-at. Idén 13, meglehetősen mesebeli nevű sziget közül lehet választani.


Legelőször még nem volt selejtező, egyből a három szigetre lehetett szavazni. 2014-ben, amikor az első olvasói nevezés és selejtező zajlott összesen még csak 436 szavazat érkezett, ezzel szemben 2015-ben már rekordmennyiségű szavazat érkezett 1716, 2016-ban ez lecsökkent 328-ra, majd 2017-ben 682-ra emelkedett a szavazatszám. Remélem sikerül idén ezt meghaladni és így nagyobb hátszéllel juthat be a döntőbe a 2 legjobb, amely szigetek mellé a döntőben majd jön egy harmadik; a Dunai Szigetek blog jelöltje. A szavazás 2018. október 12-én éjfélkor zárul és másnap estétől következik a döntő, mely 2018. december 31-én fejeződik be.

A választék a Győrtől a Rácalmásig terjed. Részletes beszámolókért érdemes felkeresni a jobb oldalon található címkefelhőt, három híján az összes szigetről írtunk már valamit. Nem is szaporítanám a szót, íme a választék ABC sorrendben:




2018. szeptember 27., csütörtök

A Duna & minden


A Dunai Szigetek blog jellemzően írott formában létezik, úgy is lehet mondani, hogy se kép (videó) se hang. Most ez egy terjedelmes podcast jóvoltából kissé módosult; hangja lett a blognak. Egy júliusi felkérés után Tóth Szabolcs Töhötömmel beszélgettünk majdnem másfél órát a Dunáról, a szigetekről és más érdekes dolgokról.


Előkerülnek a beszélgetésben a dunai szigetek, kisvizek, nyaralók, természetvédelmi területek, hajósok, rengeteg régi cikk, amelyeknek már szinte a létezéséről is megfeledkeztem, aktuális és a műfaj jellegéből adódóan személyes témák is. Utóbbiak a blogról teljesen száműzve vannak, így talán ez lesz az olvasók számára a legérdekesebb rész. Itt talán még azoknak is lehet újat mondani, akik az összes bejegyzést olvasták már. 

Ugyancsak a műfaj jellegéből adódik, hogy itt bizony nincsen puska, mint a cikkek írása közben, ezért egy-két tárgybeli tévedés is becsúszhat. Remélem ezzel együtt is egy érdekes interjú készülhetett el, amelyet szeretnék még egyszer megköszönni Tóth Szabolcs Töhötömnek, akit az olvasók a beszántott Magyar Nemzet főszerkesztő-helyetteseként ismerhettek. 

Érdemes meghallgatni az előző hat adást és majd az utánam következőket is!

A beszélgetés ezen a linken érhető el: 

2018. szeptember 24., hétfő

Indul az év dunai szigete szavazás 2018 jelöltállítása!


A Dunai Szigetek blog 2018-ban is megrendezi az év dunai szigete szavazást főként az ismeretterjesztés céljából. Ez lesz a hatodik szavazás a sorban, szóval már hagyományról is beszélhetünk!

A tavalyi győztes: a Csallóköz


A selejtezőre lehet nevezni az előző évek nyerteseit is, de nem érdemes, ugyanis a végső szavazáson próbálunk olyan szigete választani, amely még nem szerepelt.  Több száz létező és már eltűnt érdekes sziget található a Dunán, amelyek érdemesek arra, hogy az ország-világ megismerje őket. De melyik szigetet lehet nevezni? Bármelyiket, ami a Dunán van/volt. Lehet nevezni valódi dunai szigeteket, amelyeket minden oldalról víz veszi körül (pl. Margitsziget), lehet nevezni parthoz csatolt szigeteket (Pl. Kádár-sziget), és olyanokat is, amelyek már csak a nevükben szigetek vagy csak nagyon rövid ideig voltak azok (Pl. Imsós) és lehet olyat is nevezni, amely már réges-régen eltűnt (Pl. Ada Kaleh). Ihletért bátran lehet fordulni a blog jobb oldalon található címkéihez!

A nevezett szigetek közül olvasóink választhatják ki egy selejtezőn, melyik kettő legyen ott a döntőben a blog nevezettjével kiegészülve (ez utóbbi csak a végső szavazás napján derül ki, de aki figyelemmel kísérte a idén blogot nem fog meglepődni). Általában a Dunai Szigetek blog jelöltjei (a Nagy-Sziga-sziget, alias Liberland, a Fürdő-sziget és legutóbb a Babakáj-szikla) csúfosan leszerepeltek, idén mindenképpen jobb eredményben reménykedünk!

A nevezett szigetek közti selejtező 2018. október 1-től október 12-ig tart majd. Október 13-tól pedig december 31-ig tart majd a "nagy" szavazás a három továbbjutóra. Eredményhirdetés hagyományosan az évzáró/évnyitó bejegyzésben várható 2019. január 1-én.



Szigetet nevezni a bejegyzéshez fűzött kommentben, vagy a facebook oldalunkon lehet, 2018. szeptember 30. (vasárnap) délig.

Eddig már ötször osztottuk ki az "Év Dunai Szigete" megtisztelő címet, a kezdeti Dunakanyar dominancia után a világ legnagyobb dunai szigete, a Csallóköz nyerte. Vajon idén ki lesz a befutó?

Mivel az utóbbi néhány szavazás polgárháborúhoz közeli helyzetben zajlott, kérjük kedves olvasóinkat vegyék figyelembe, hogy ez a szavazás nem országos politikai népszavazás, hanem egy természettudományos blog díja, amelyet nem is emberek, közösségek, települések, hanem dunai szigetek kapnak. Egészen biztos, hogy ki lehet játszani a szavazóprogramokat, de ne ez legyen a cél!

2018. szeptember 17., hétfő

Baracs láthatatlan kastélya


Fortepan 91065. Az egyetlen kép Baracsról, az egyetlen kép a Duna fölé magasodó baracsi Szitányi kastélyról, amely nyomtalanul eltűnt valamikor a múlt század '70-es-'80-as éveiben. Eltűnése sajnos tipikus magyar kastély-sors. 

Szitányipuszta, a Szitányi-kastély a Dunáról nézve 1955-ben. (Fortepan 91065)

Baracs Duna partján, éppen a Szitányi-szigettel átellenben állt a Szitányi-kastély a környék fölé magasodó dombon. Homlokzata a Dunára nyílt és az ártéri erdő nélkül pompás kilátás tárult a Dunára, miközben a hajókról is lehetett gyönyörködni az épületben. 1955-ben járunk a kép felirata szerint. Az előtérben látható bokorfüzes az egykori Baracsi Felső-szigeten nőtt fel, közte és a kastély között lennie kellett még egy vékony Duna-ágnak. A kastély kívülről remek állapotban van, nem potyog róla a vakolat, nem lukas a teteje, nem lopták ki az ablakkereteit, holott legkésőbb 1948 óta nem az eredeti tulajdonosok lakják, hanem Szitányipuszta egykori cselédei. 

A kastély a Dunáról. 1955.

A kastély építésének időpontjáról nem találtam adatot; a Szitányi-kastély meglehetősen forrásszegény épület. A II. katonai felmérés térképein, 1858-ban már állnak itt épületek, 1882-ben megjelenik a településrész neve is Dereskei puszta néven. 1905-ben már áll a kastély a Duna fölé magasodó dombon, a kataszteri térképek szerint. 

De kik voltak a Szitányiak, akik ezt a hajlékot emelték maguknak, akikről a településrészen kívül még egy sziget is megörökítette emléküket az utókornak? Nagy Iván szerint a család Ullmann Móric (1782-1847)  gyapjú-, nyersbőr- és dohánykereskedőtől származik, aki (miután katolizált) 1828-ban nemességet kapott I. Ferenc királytól. A Magyar Életrajzi Lexikon ezt az aktust 3 évvel korábbra teszi, de mindkét forrás megegyezik abban, hogy nemesi előnévét a Bihar vármegye magyarcsékei járásában birtokul elnyert román faluról, Szitányról kapta. Szitányi Ullmann Móric sokat tett az ország iparosodásáért, 1842-ben megalapította a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, amely többek között a Pest-Vác vasútvonalat is finanszírozta, majd az alapító halála után alig egy évvel már a Kossuth bankókat nyomtatta — a szabadságharc leverése után jelentős veszteséget okozva. Később Kossuth neve vissza fog térni a kastély történetében, de abban sem lesz köszönet. 


A Szitányi kastély történetében Ullman Móric Vilmos nevű fia bukkan fel később, aki pechaui Montbach Matildot vette feleségül. Mária nevű lányukat pedig zenetanára, a hírneves zeneszerző és karmester (Hans) Richter János (1843-1916), aki maga is többször megfordult a baracsi birtokon, utoljára halála előtt egy évvel. 

A kastély hiányos történetében a következő évszám 1948, amikor a II. világháborút átvészelt kastélyt elveszik a tulajdonostól és a lakosztályait helyi cselédek között osztják fel. Tulajdonosa a Kossuth TSZ lesz, egy "Sztálinváros" névanyaggal ellátott, dátum nélküli dunai térkép alapján (tehát 1961 előtti). 1971. május 18-án a Dunaújvárosi Hírlap szerint hat család lakja, akik nem fizetnek lakbért a TSZ-nek, ellenben a nádfedéllel ellátott tyúk és disznóólakat tapasztanak a szebb napokat látott úri lakhoz. A riporter kesereg egy sort azon, hogy a külterületi népességnek még mindig nem sikerült megfelelő lakókörülményeket biztosítani, holott a kastély nem ázott be mindig, nem dőlt ki a fala, nem vált életveszélyessé, különösen nem az eredeti tulajdonosai kezében, akik állagmegóvással is foglalkoztak. 

"Közben végigvezetnek a beszakadt mennyezetű folyosón, bepillanthatok a kastély tizenkétszer tizenkétméteres nagytermébe, ahol délolaszországi állapotokra emlékeztető összevisszaságban kukoricacsuta-halom, zsinegen száradó ruhák, porlepte lim-lomok, hordó és egyéb ingóságok hevernek szanaszét." 

1971-ben kb. 2 millió forintra taksálta az új tulajdonos, a Béke TSZ elnöke a teljes felújítást, amire természetesen nem volt félretett pénzük. 

Szitányipuszta, 1980 (fentrol.hu)

Tervben volt, hogy a hatszáz holdas telekkel együtt a Vasműnek adják üdülőnek, de valószínűleg ők sem kaptak az alkalmon, hogy ennyi pénzt elköltsenek egy kúria felújítására. Az épület további sorsáról nem találtam információt; esélyes, hogy még ebben az évtizedben életveszélyessé vált és lebontották, a helyét pedig szépen elgereblyézték. 1980-ban a fentrol.hu légifotóján (a kép közepén található ligettől délre) már csak a hűlt helyét találjuk.

2018-ban már a hűlt helyét sem látni a Dunáról, az 1955-ös kép előterében látható kőszórás mögött sűrű erdő nőtt fel. Ha ezen átverekedjük magunkat egy kerítésen túl mező terül el előttük. Felette a dombon fekete fenyves hajlong a szélben a láthatatlan kastély körül.

A Szitányi kastély hűlt helye, 2018 augusztusában.

Kár érte, amíg fennállt megszépítette a baracsi-Dunát. 

A kastély telke jelenleg lovarda.

Kérjük mindazokat, akik további információval rendelkeznek a kastély történetét, sorsát illetőleg, segítsenek nekünk teljesebbé tenni a baracsi Szitányi kastélyról alkotott képet!


Ajánlott és fellelt irodalom:

Dunaújvárosi Hírlap, 1971. május 18.
  • http://konyvtar.jakd.hu/hirlap/Dunaujvarosi%20Hirlap%20-%201971/1971.05.18/4.jpg
  • http://konyvtar.jakd.hu/hirlap/Dunaujvarosi%20Hirlap%20-%201971/1971.05.18/5.jpg

2018. szeptember 10., hétfő

Cumulonimbus a Dunán


Sajó Tamás: A felhő visszanéz

Dunai felhőt már mindenki fotózott életében, hol a budapesti panorámában gyönyörködve, hol a visegrádi fellegvárból letekintve, de többnyire két lábon a földön állva. Az immár 6. alkalommal megrendezett felhős tematikájú Dunai Szigetek fotópályázaton 128 képből 127-nek hasonló földi vagy legalábbis csónakbeli perspektívája volt. Sajó Tamás művészettörténész-műfordító, a Wang Folyó Versei blog szerzőjének képe volt az egyetlen kivétel. Ő egy Budapest-Tirana repülőút során fotózott zivatarfelhővel pályázott. A rejtvénynek is beillő kép nyomán bizonytalanul kérdezzük, vajon hol készülhetett ez a felvétel? Duna ez a mélyben kanyargó ezüst csík egyáltalán? Természetesen az, hiszen másképpen nem is indulhatott volna a pályázaton. A kérdés megválaszolásában segít egy érdekes földrajzi tény, ugyanis meglehetősen kevés helyen folyik a Duna nyugat felé. Budapesttől délre két helyen fordul elő hasonló kuriózum, Paks felett Dunakömlődnél és már az országhatáron túl, a Dráva-torok alatt. Ott, ahol a folyó egy 180 fokos fordulatot ír le a Horvát-Dunakanyarban, az almási löszdombok tövében. 

Horvátország északkeleti részén, az egykori Verőce vármegye területe felett képződött a díjnyertes zivatarfelhő, más néven cumulonimbus. Egy zivatarfelhő létrejöttéhez jelentős mennyiségű légnedvesség, meleg, instabil levegő, valamint a feláramláshoz szükséges energiaforrás kell. Jellemzően nyáron képződnek és könnyen felismerhetők a jellegzetes üllő formájukról, amelynek felső rétegei akár a sztratoszféráig, 18 kilométer magasságba is felnyúlhat. Ezt a horvát zivatarfelhőt aprónak tűnő cumulusok kísérik, amelyek a közhiedelemmel ellentétben nem bárányfelhők (cirrocumulus), hanem gomolyfelhők. Amennyiben a gomolyfelhőkben erős feláramlás alakul ki átalakulhatnak zivatarfelhővé. A belőlük kihulló jelentős mennyiségű csapadék pedig tovább táplálja az alattuk kígyózó ezüst szalagokat, a Drávát, valamint rajta keresztül a Dunát.



A cikk eredetileg az Élet és Tudományban jelent meg, LXXIII. évf. 29. szám, 2018. július 20.
Cumulonimbus a Wang Folyón: http://wangfolyo.blogspot.com/2018/06/dunai-felhok.html

2018. szeptember 2., vasárnap

A kotrás sikerült, a Kompkötő meghalt


2018. június 15. délután egy ötletszerű kerékpárút során sikerült egy kotrógépbe botlani, amely éppen a Kompkötő-sziget zárógátját bontotta. Már akkor felmerült, hogy jó lenne egy kisvizes időszakban megfigyelni mire volt elég ez a kotrás. Az augusztusi rendkívül alacsony vízállás éppen kapóra jött. 

A mellékág alsó része a sziget fölötti löszfal tetejéről. Augusztus 11.

Júniusban még reménykedve vártuk a kisvizet:
A váratlan kotrást továbbra is figyelemmel fogjuk kísérni, és alacsonyabb vízállás esetén megnézzük, hogy milyen hatással lesz a megnövekvő vízáramlás a sziget alsó részén felnőtt fűzerdőre. Elegendő lesz-e vajon ahhoz, hogy az ott felgyülemlett hordalék saját erőből visszamosódjon a főágba... 
A kisvíz pedig szinte rendelésre megérkezett. Vácott augusztus 22-én délelőtt 10-kor -33 cm-t mértek (forrás: vizugy.hu), ami alig 12 centivel haladta meg az addig mért legkisebb vízállást. Ezt az időpontot sajnos nem sikerült megcsípni a Kompkötőnél. A két bejárás során ennél valamivel magasabb volt a vízállás, de az egyik esetben jobb is lett volna, ha ennél még magasabb a vízszint. A két bejárás időpontjai és vízállásadatai: 

2018. augusztus 11. 16-17 óra -3, -4 cm váci vízállás
2018. augusztus 25. 10-11 óra -17 cm váci vízállás

A Kompkötő-szigetet a váci löszfal tetejéről érdemes fényképezni, onnan feltárul az egész Dunakanyar Sződligettől Verőcéig tartó szakasza. Lábaink alatt az egykor a Duna kellős közepén fekvő sziget, a Kompkötő látható. Valamint annak alaposan feltöltődött holtága. A 2018. júniusi kotrás következtében a mellékágat elzáró falazott kőgátat középen mintegy 15 méter szélességben megbontották. Előzetes reményeim szerint az augusztusi kisvíz idejére már úgy kimélyült a meder nyitás alatti szakasza, hogy némi víz még ilyenkor is fog csordogálni benne. Főként úgy, hogy a felső torkolatot is kikotorták. Ugyan az augusztus 11-i kirándulás alkalmával szebb, napfényesebb képek készültek, de mivel az augusztus 25-i bejáráson alacsonyabb volt a víz, ezért a képek többsége aznapi lesz és a leírás is ezt az időpontot tükrözi.

2018. augusztus 25-én délelőtt, Vácnál mért -17 centiméteres vízállásnál csak kevés hiányzott ahhoz, hogy három különálló víztest keletkezzen a Kompkötő-sziget megkotort medrében. Az alsó szakaszon a kifolyásnál volt egy kb. 100 méteres sekély vízzel borított szakasz, amely kapcsolatban állt a főággal. A betorkollásnál a kotrásnak is köszönhetően a főág egészen a megbontott gát északi tövéig tartott. Itt egy néhány centiméter sekély, lépőkövekkel kirakott szakasz következett. Feltehetően augusztus 22-én, -33 centiméternél ez a rész szárazra került. Itt gond nélkül, száraz lábbal át lehetett kelni, de még két héttel korábban is csak vádliig érő vízen kellett átlábalni. Ez a szakasz körülbelül nyolcszáz méter hosszú, a part felőli oldalán az erdőből megszökött lágyszárú-telepesek vették birtokba. Várhatóan itt is erdőt fogunk találni 10-20 év múlva. A középső, U alakú víztest a gáttól keletre található és egy meder középi beerdősült zátony osztja ketté. Szélesebb, mint a felvízi rész, ugyanis a gátnak köszönhetően a meder a szigeti oldalon beszűkült, körülbelül nyolcvan métert lehet a gáton úgy gyalogolni, hogy balkéz felől alvízen nyílt vízfelszínt látunk, míg a felvíz helyén jobb kéz felé sűrű fűzfaerdőt látni.

A három víztestet két magasabb pont osztja el. Az egyik a lépőköveknél van, közvetlenül az elkotort gát tól keletre. Relatív magasságát a vízállásból lehet meghatározni, körülbelül -22 centiméteres váci vízállásnál válik szárazulattá. A másik pont jóval szélesebb és nehezebben meghatározható. A gáttól keletre található 300 méteres szárazulaton található az U alakú középső víztest és az alsó torkolat között. Ez a pont átvette a gát küszöb-szerepét, ennek a magasságától függ, hogy mikor válik a Kompkötő szigetté, ill. a part részévé. Várhatóan e pont magassága a jövőben csökkenni fog, mert ezen a szakaszon érezhetően megindult a kimosódás. A gát elbontása miatt megnövekedett sodrás meredek falú áramlási csatornát mélyített a kiülepedett hordalékba. 


A megbontott gát. Augusztus 25.

Átkelés száraz lábbala lépőköveken. Augusztus 25.

Az erdőből kiszokött lágyszárú telepesek a gát fölött. Augusztus 25.

Az U alakú mederrész parti nyúlványa és a növényzet térhódítása. Augusztus 25.

A kikotort felső szakasz. Augusztus 11.

A kikotort felső szakasz, kotróhajóval. Augusztus 25.

Feltöltődött földnyelv a mederben. A magányos fűzfa felett található a küszöb-pont. Augusztus 25.

A kimosott meder a gát alatt. Augusztus 25.

De mit hozhat a jövő a Kompkötő-sziget számára a gát megbontása után? Erről már volt szó a bontás utáni első bejárásról (beevezésről) szóló cikkben, de búcsúzóul itt is összefoglalnám:



  • A küszöbszint feltehetően csökkenni fog, mélyül a feliszapolódott meder és a Kompkötő-sziget az év egyre nagyobb hányadában lesz valódi sziget. 
  • A gátat csak egy szűk szakaszon (kb. 15 m)  bontották el. Várhatóan a feliszapolódás egy 10 méteres csatornát leszámítva tovább folytatódik a gát alatt és felett is. Ez tágulhat ugyan oldalazó erózióval (főként a gát alatt), de nem túl nagy mértékben. 
  • Így a Kompkötő-sziget megmenekül mint sziget, de a régi fényét (280 méter széles medrét) már nem fogja visszanyerni. 
  • A jövőben várhatóan aszályos időszakok miatt több kisvizes időszak lesz a Dunán. Ez a folyó medrének beerdősülését eredményezheti. A hosszan tartó alacsony vízállás lehetővé teszik, hogy a növényzet a feltöltődött részeket bitrokba vehesse, így a közeljövőben a mellékágban a nyílt vízfelület drasztikusan csökkenhet az ártéri erdő rovására. 
A kotrás következményeit a Dunai Szigetek blog a továbbiakban is monitorozza majd, ugyanis az itt nyert talasztalat felhasználható más keresztgátak elbontásánál is!

2018. augusztus 27., hétfő

A kisebbik Baracsi-sziget


A Fejér megyei Baracs település mellett legalább négy dunai sziget pályázik a kitüntető "Baracsi-sziget elnevezésre" Az elsőről már kiderült, hogy ugyan Baracsinak nevezi egy térkép, de Apostaghoz tartozik, ráadásul a helyiek a régi földesúrról inkább Szitányi-szigetként ismerik. Mostani bejegyzésünkben a maradék három Baracsi-szigetet járjuk be, azaz idézzük meg emléküket; a három közül ugyanis már csak egyetlen egy maradt sziget.  

A kis Baracsi-sziget déli csúcsa

A már említett apostagi Szitányi-sziget felszámolása nagyon is befolyásolta a jobbparti Baracsi-szigetek sorsát. 1902-ben a fél Dunát lezárták a bal part irányából, ennek következtében a Duna sodrása elkezdte elmosni a jobb partot Baracs alatt, ahol a magyarországi polgári térképezés hajnalán még két dunai szigetet jelöltek a térképek. Baracs Dunapartjáról a valaha készült legszebb térkép már 1775-ben elkészült. A térkép célja az lehetett, hogy a lehető legpontosabban ábrázolja a Baracs-Kisapostag közötti határvonalat. A pontos ábrázolásnak köszönhetően megtalálhatjuk a dunai átkelők védelmére épített Annamatia római erődjén és a Rákóczi felkelés idején épült Bottyán sáncon kívül három dunai szigetet is. Közülük a nagyobb, a folyásirány szerint alsó sziget kapta az "Insula Baracsiensis" nevet, míg a fölső két zátonyról nem emlékeztek meg a térképészek.

A Baracsi-szigetek 1775-ben

1826-ban, a Duna Mappáció idejére a szigetek száma kettőre módosul, a két felső zátony összeforrt és ekkora már nevet is kapott, bár nem túl fantáziadúsat: Felső-sziget. Értelemszerűen ezen a szelvényen a korábban "Insula Baracsiensisnek" nevezett sziget az Alsó-sziget nevet kapta a keresztségben. Persze mindkét sziget baracsi, ráadásul alsó és felső szigetekkel Dunát lehetne rekeszteni, ezért talán a Baracsi Alsó- és Baracsi Felső-sziget valamivel jobban leírja a pontos helyzetüket. 

Az etimológiai kitekintés után nézzük hogyan alakult később a két sziget sorsa!

Már eleve csak egy vékony ág választotta el őket egymástól és a parttól. Ez a távolság az évtizedek folytán tovább csökkent, a víz egyre ritkább vendég volt bennük, mígnem mindkettő a part részévé vált. 1882-re a két sziget egybeforrt és bár még sokáig jelölték a part felőli mellékágukat az nem lehetett más már ekkor sem mint egy közönséges árok, melynek alsó és felső részét két mezőföldi patak vette birtokba. Mivel a Baracsi Felső-sziget éppen a parthoz kapcsolt Szitányi-szigettel szemben feküdt, a keresztgát jóvoltából a jobb partra zúduló Duna elkezdte elmosni annak a keleti partját. Érdekesség, hogy a Felső-sziget megmaradt fele a lerombolt Szitányi-kastély tövében található, jelenleg lólegelő.

A Baracsi Alsó-szigeten kisebb mértékű volt az elmosódás, a sziget fokozatosan vált a part részévé a XIX. sz. második felében. A folyamatot gyorsította a déli részén és még lejjebb felépített három sarkantyú. Medrébe már csak a legritkább esetben tér vissza a Duna, víz is csak két patak révén érkezik; Nagyvenyim felől a nagyobbik a sziget északi részéhez, és egy kisebb patak torkollik be a déli végénél.

A Baracsi-szigetek az EOTR szelvényén.

A Baracsi Alsó-sziget 1,8 km hosszú, félholdra emlékeztető ölelésében 1930-ra kialakult egy homokzátony. Az öblözetet kitöltő zátony hamarosan szigetté alakult. Nevezhetnénk Baracsi-szigetnek is, hiszen ekkorra már nem létezett egyetlen Baracsi-sziget sem. A másik kettőhöz képest apró szigetről van szó, bár a legutóbbi időben gyorsan kezdett növekedni. 2005-ben még csak 344 méter hosszú volt, 2018-ban már 400. Legnagyobb szélessége körülbelül 80 méter. Főként az északi csúcs indult növekedésnek, ahol egy kiterjedt, sekély, kavicsos terület található, ahol a növényzet könnyedén megtelepszik, az egyre gyakoribb alacsony vízállás következtében. 

Rendkívül alacsony volt a vízállás 2018. augusztus 15-én amikor végre sikerült meglátogatni a legfiatalabb baracsi szigetet. Ekkor Dunaújvárosnál -34 centiméteres vízállást mértek, ami 21 centiméterrel haladta meg a legkisebb mért vízállást (később augusztus 23-án hajnalban -59 centivel meg is dőlt a LKV rekord). Ilyen helyzetben a Baracsi-sziget is szárazra kerül, habár néhány víztócsa a mellékág helyén még ekkor is megmarad mementóként. Mindeközben a Nagy-Duna partján római romokra emlékeztető ipari hulladékra lelhetünk.

A szigetcsúcson felnövekvő erdő.

Aki északról közelítené meg a szigetet semmiképpen se Kisapostag felől, a régi Szitányi kastély alatti part irányából tegye, inkább a baracsi halászcsárdánál térjen le a hatos útról. Annamatia római erődje alatt ugyanis az utókor épített egy olyan sarkantyút, amely kőhalomként alkot egy ötven méter hosszú szigetet a Dunában. Alatta a part elmosódott, sziklás és megmászhatatan meredek. Rajta a lehető legsűrűbb és legszúrósabb aljnövényzettel. Bátrak próbálkozhatnak az átkeléssel, nekem is sikerült itt valahogy átjutnom kerékpárral együtt.

Baracsi tölgyfacsemete

Közvetlenül a sarkantyú-sziget alatt torkollik be a Nagyvenyim felől érkező patak, utolsó szakaszán a Baracsi Alsó-sziget medrében csordogál, majd kiér egy terjedelmes kavicspadra, ahol már megindult a növényzet térhódítása. Még tölgyfacsemetével is találkozni, ami nem túl gyakori jelenség egy zátonyon. Találkozni fémdetektoros emberrel is, ami az ilyen kavicspadokon koránt sem olyan ritka látvány mint egy tölgyfa csemete.

A szigetcsúcsot jelölő kőszórás

A kisebbik Baracsi-sziget északi csúcsát kőszórás jelzi. Ugyanolyan sarkantyúnak tűnik, mint ami mellett a kerékpárt kellett elcipelni, ugyanúgy 50 méter hosszú és ugyanolyan szögben áll ugyanolyan távolságban a parttól. Csak éppen emögött felnőtt egy kis sziget. Olyan képet, térképet ugyan nem találtam róla ahol ezt a sarkantyút ábrázolják, de elképzelhető, hogy a kőszórás mögött lerakódó hordalék építette fel ezt a dunai szigetet.

A kis Baracsi-sziget szűkülő mellékága

Pocsolyák láncolata kisvíz idején a Baracsi holtág. Szintjük magasabban van a Dunánál, valószínűleg az agyagréteg szigeteli alulról őket, de előfordulhat, hogy a talajvíz és csapadék biztosít némi utánpótlást. A "zöld" fokozatosan kúszik előre a nyílt vízfelület rovására.

Tipikus puhafás ligeterdei panoráma

A "zöld" térhódítása a sziget belsejében is szembetűnő. A puhafás ligeterdőkre jellemző kúszónövények kölcsönöznek esőerdei látványt. Az aljnövényzet ugyancsak dús, elsősorban szederindák és csalánok akadályozzák a keresztirányú mozgást. Szeméttel itt is találkozni, de vannak ennél sokkal szemetesebb dunai szigetek. 

A főági oldalon római romokra emlékeztető salakos "partvédmű" látható

A legérdekesebb dologra a főági parton bukkanni. A közeli Annamatia erőd miatt lehet számítani arra, hogy római kövek és tégladarabok bukkanhatnak elő kisvízkor a parton. Arra azonban nem számítottam, hogy hatalmas faldaraboknak tűnő romok borítják szinte az egész partot. Közelebbről megvizsgálva a dolgot, ezek egyáltalán nem római romok, sokkal inkább tűntek valami partvédelmi műnek. Anyaga hólyagos salak (Tipp: származási hely a Dunaújvárosi Vasmű), amit nyakonöntöttek betonnal, vagy valami más kötőanyaggal. Méghozzá olyan vékonyan, hogy a Duna hullámzása máris feldarabolta. Mondhatnánk, hogy ez is egyfajta környezetszennyezés és szemétlerakás, de a folyó ezt a hulladékot idővel kaviccsá és homokká őrli, mint a régi gőzhajókból kidobált salakkal is tette. 

A sziget déli részén található "küszöb"

Délen a szigetcsúcs helyzete állandónak tűnik, itt a mellékág medrében felnövő fűzfák okozhatnak gondot. Megtelepedésük színtere egy küszöb helyzetben lévő kavicspad, amely nem túlságosan alacsony vízállásnál segít, hogy Duna vize ne folyjon ki teljesen a főágba. A kavicspad terméskövekkel is meg van erősítve. Sajnos a kisebbik és egyben legifjabb Baracsi-sziget mellékága folyamatosan szűkül. Kb. 20 éve még 23 méter volt a növényzet által szabadon hagyott legnagyobb szélessége, mostanra ez körülbelül a felére csökkent. Ha ilyen ütemben záródik le a holtág, hamarosan egyetlen Baracsi-sziget sem fog maradni.

2018. augusztus 21., kedd

Az elhunyt vízitúrázók emlékére


Jiling András Krisztián kitartásának köszönhető ez a mostani bejegyzés. Ő volt, aki felhívta a figyelmemet egy ismeretlen emlékoszlopra a Szentendrei-sziget déli partjainál, az 1659-es folyamkilométer táblánál. Az emlékoszlop az elhunyt vízitúrázóknak állít emléket és éppen 20 éve, 1998. augusztus 21-én avatták fel. 

Fényképezte: Jiling András Krisztián, 
Szöveg: Varga János (Újpesti Hajós Klub)


Az emlékmű közelében működött a „Totyi” Falatozó, a Szentendrei-szigeten, az 1659. folyamkilométernél, hosszú éveken keresztül. Itt volt egy kézi szivattyús kút is amiből a dunai kavicspad által megszűrt Duna vizet akkor még ittuk. Ma ez a fertőzött víz miatt elképzelhetetlen.
Úgy tudom Ormódi volt a vezetékneve a vendéglősnek, aki a Vízműveknél focizott hajdanában. Valószínűleg ezért engedélyezte a Fővárosi Vízművek itt egy kocsma működését. Ormódi feleségének a beceneve "Totyi” volt, ő volt a falatozó névadója.

A Totyi a vizesek családjában fogalom volt és a régiek ma is ezen a néven emlegetik ezt a helyet. 


A Római-partról, Újpestről sok-sok csónak érkezett ide hétvégeken. Sör, málnaszörp, zsíros kenyér, palacsinta, kedves kiszolgálás mindig volt bőven. A Megyer-Pünkösdfürdő dunai átkelő hajó külön kérésre kitette a Totyihoz vágyakozó „civileket” a sziget végén, akik felgyalogoltak a kocsmáig mulatozni. Aztán az utolsó átkelő járat újra kikötött a szigeten este 10 órakor és kivitte őket az újpesti partra.

Idén, 2018 tavaszán kitettünk az emlékmű közelében egy fatáblát „Totyi” felirattal azt remélve, hogy legalább a név megmarad az utókor számára is.


Emlékszem, hogy a hetvenes években motorcsónakkal többször kirándultak ide a híres beat zenészek és énekesek is. Talán kevesen tudják Major Tamás színész, színigazgató és rendező vérbeli vízi túrázó volt, kicsi gyerek korától élete végéig. Ő Újpesten született és gyermekkorát a Dunán töltötte, sokszor kikötött kielboot-jával a Totyinál. Susóczky Ferenc igazi vízi cserkész volt lélekben és tevékenysége által is élete végéig. Ő szervezte kisfolyókon való vízi túrázást. Sokszor táborozott a Totyinál.

1990 környékén amikor meghalt, többen emlékhelyeket kezdtek létesíteni a Szentendrei-Duna partjain. Ezek az emlékhelyek azután sérültek vagy megszűntek. Elvitte őket a víz és a jég.

Ebben az időben Dr. Juhász Ágnes volt a Magyar Természetbarát Szövetség Vízi Bizottságának a vezetője. Az ő kérésére készítettük el a ma is álló oszlopot az újpesti vízi telepünkön, az Üdülő sor 7/a szám alatt. Az oszlopot acél csőből és lemezekből hegesztett kivitelben csinálták meg az Újpesti Hajós Klub tagjai, és a 12 személyes ”Kon-Tiki” nevű kenunkkal evezve szállítottuk a felállítás helyszínére. Az oszlop tetején egy sátor forma és a négy égtáj sejthető.


1998. augusztus 21-én állítottuk arra a helyre ahol ma is áll.

A Természetbarát Szövetség által készített feliratos réztábla később lett az oszlopra csavarozva. Az oszlop másik oldalán is van egy szerényebb méretű táblácska, amely a létesítés adatait tartalmazza.

A Totyi büfé épületét később lebontották. Egy közeli épületben egy Laci nevezetű ember néhány évig üzemeltetett egy másik büfét. Csónakban hordta át evezve az enni inni valót a bal partról. A rendszerváltás kezdetén ezt az épületet is lebontották.

Kívánjuk a régiekre emlékezve is, hogy éljen sokáig egészségben és boldogan  minden vízi túrázó!


Részletek: https://www.termeszetjaro.hu/hu/point/vizi-sportok/az-elhunyt-viziturazok-emlekere/23288678/

2018. augusztus 18., szombat

Kánikula a Kismarosi-szigeten


Az enyészet is lehet szép! Egy haldokló dunai holtágnak is van esztétikája, és az enyészet különféle lépcsőfokain más és más szépség tárul fel. A Dunakanyar legszebben elenyésző holtága kétségkívül a Kismarosi-sziget gátja feletti szakaszon található. 


Legutóbb 2016. decemberében adtunk hírt a lassan felismerhetetlenné váló meder állapotáról. Akkor — talán éppen a téli időszak miatt — még voltak nyílt, növényzet nélküli területek a holtág felső szakaszán, de a 2018. nyár végi kisvizes állapot idején mindenhol sűrű zöld növényzet pompázott. A legelső benyomás, mely a gátról nyugat felé tekintve éri a látogatót olyan mintha a Kárpátokban járnánk; a kicsorbult gát sziklagörgetegeire dőlt óriási fák és az azon megtelepedett lágyszárúak mintha nem is a Duna árterében lennének. 


Az üledéken átszivárgó Duna víz és a Börzsönyből ide érkező Mosoni-patak elegendő nedvességet biztosít a burjánzó ártéri növényzetnek, amely a partok felől különböző feltöltődési periódusokat mutatnak. A legmélyebb gödrökben még éppenhogy megtelepedtek a lágyszárú keserűfüvek — hacsak a vaddisznók ki nem túrták, valamivel feljebb sás és nőszirom nő, a partok felé haladva fűzcsemeték révén emelkedik a növényzet magassága. A parti nagyobb fákon felkúszó vadszőlő és iszalag pedig mintegy paravánként zárja le a látóhatárt. Pár év leforgása alatt megszűnik majd ez a sokszínűség, bezárul a lombkorona az egykori folyóág felett és egy egységes fűz-nyár ligeterdőt találunk majd a meder helyén.


Mindeközben a "túloldalon", a gát alatti mederben még ilyen rendkívül alacsony vízállás idején is marad víz, igaz ki sem látszik a békalencse, az algák és moszatok alól. Az úszkáló vízimadarak nyomán megcsillanó víztükör gyorsan visszazáródik. Hattyúk, kis kócsagok és vadkacsák népesítik be ezt a holtágat, amely semmiben nem hasonlít a korábban bemutatott felső szakaszra. 

Zöld pókháló

Hattyúcsalád

A "vizes" alsó szakasz

Odakintről, a Nagy-Dunáról nézve mindebből semmi sem látszódik. A ki- és betorkollás helyén már korábban felnőtt az erdő, magába zárva a két holtág-részt. A kisvizes időszakban a partvonal sem mutat semmiféle jelet, hogy itt valahol valamikor egy folyóág tért volna vissza a főmederbe. Először felül, majd évtizedekkel később alul is lefűződött a mellékág. 

Itt is bezárult minden...

Búcsúzóul itt egy 1965-ös légifotó, hogyan is nézett ki fél évszázada ugyanez a környék; az idősebb Duna-Réti-sziget és a fiatalabb Kismarosi-sziget. 

Ma már csak emlék... Kismarosi-szigetek 1965. (fentrol.hu)

Ha ma látnánk, rá sem ismernénk...!

2018. augusztus 16., csütörtök

Az Ínség-szikla és a statisztika


Ha esetleg valaki kíváncsi, hogy mikor van kisvíz a Dunán indirekt módon is utánajárhat, elég ha megnézi a wikipédia Ínség-szikla szócikkének laptörténete alatt a nézettségi statisztikát!

Az Ínség-szikla 2015. szeptember 2-án

Talán úgy közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, az Ínség-szikla nézettségi statisztikája nem pontosan a kisvízzel korrelál, hanem inkább a kisvízről szóló hírekkel. Amelyek az MTI sajtóhíre után Augusztus 13-án hétfőn kezdtek beözönleni.

Budapest, 2018. augusztus 13., hétfő (MTI) - Alacsony a vízállás a Duna budapesti szakaszán, kilátszik az Ínség-szikla - közölte az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) hétfőn az MTI-vel.

Ezen a héten a Duna vízállása - a budai oldalon, a Szabadság hídtól északra, a Gellért-hegy lábánál lévő - Ínség-szikla szintje alá süllyedhet. A szikla a vízmozgástól függően többé-kevésbé jelenleg is kilátszik.
Ez a szikla általában víz alatt van, de a budapesti vízmércén mért 95 centiméter körüli vízállásnál kibukkan a vízből. Ez egy meglehetősen alacsony és viszonylag ritkán mért vízállás. A szikla innen is kapta a nevét, hiszen csak tartós aszály idején "mutatja meg magát" - jegyezték meg.
A tartósan meleg, csapadékszegény időjárás következtében augusztus elejére a magyarországi folyók szinte igen alacsony lett.
A valaha mért legkisebb vízszinteket sok helyen csak 50-100 centiméterrel meghaladó értékek alakultak ki.
A Dunán Budapestnél augusztus 13-án reggel 93 centimétert mértek, ami 42 centiméterrel magasabb a 2003-as legalacsonyabb, 51 centiméteres értéknél. A Sajó hazai szakaszán csak 20-30 centiméterrel magasabb a víz szintje, mint a valaha mért legalacsonyabb.
[...]

bkdi \ bhi
MTI 2018. augusztus 13., hétfő 10:09
Innen szépen sorban átvette a többi hírportál és a televízió is:

10:25 Napi.hu: Kilátszik az Ínség-szikla a Dunából Budapestnél
10:48 Origó: Alacsony a Duna vízállása, kilátszik az Ínség-szikla
11:58 Index: Olyan alacsony a Duna vízállása, hogy kilátszik az Ínség-szikla
20:09 HVG: Fotó: Alacsony a vízállás, kilátszik az Ínség-szikla a Dunából
Részlet a cikkből: "Utoljára hét éve bukkant ki a szikla a folyóból." (Hahahahahahaha - a szerk.)

Velem hétfő délután készített rövid interjút az Infórádió, de az Ínség-szikla valószínűleg már addigra elvesztette hírértékét.

Három napra rá az M1 Híradó is észrevette a jelenséget: Apad a Duna: már az Ínség-szikla is előbukkant

1. ábra Az Ínség-szikla nézettségi statisztikája a wikipédián


Mint a fenti ábra mutatja, az Ínség-szikla érezhetően két héttel az MTI hír megjelenése előtt, július 31-én jelent meg a keresésékben. De mi történt aznap? Semmi különös, csak szóltunk a facebookon, hogy jön a kisvíz. :)


2018. Augusztus 2-án ismét többen kerestek rá a sziklára. Hogy miért? Talán ezért a szenzációs képért, amely egy másik sziklán álló emberről készült. Ezt a képet egy azóta a netről eltüntetett írásból mentettünk meg:


Szerencsére a wikipédián a múltban is vájkálhatunk, de csak 2015. július 1-ig, ami pont jó, hiszen abban az évben ősztől kezdődött az előző kisvizes időszak, amely egészen 2016. tavaszig kitartott. A 2015. évi csúcspontok is korrelálnak az augusztus 16-i első cikkünkkel, majd a szeptember 3-i másodikkal, amikor is lemértük a "hegycsúcs" pontos magasságát. Ezt később az Urbanista blog is átvette (köszönjük szépen), ami tovább emelte a szócikk nézettségét. Majd újabb csúcspont következett január elején, amikor a sajtó ismét megtudta a nagy hírt. Pl. 444 2016 jan. 4. 18:02 Annyira alacsony a Duna, hogy látszik az Ínség-szikla.

2. ábra Az Ínség-szikla nézettségi statisztikája  2015. júliusa óta (forrás: wikipédia)

A wikipédia reakciója tehát nem elsősorban a jelenségre magára, hanem inkább a médiafelhajtásra reflektál (mint például erre a konkrét írásra is). Érdekesség, hogy ilyen alacsony számoknál szinte minden jelentős érdeklődés lokális csúcspontot okozhat a grafikonban, még egy iskolai/egyetemi földrajz beadandó is a témában. Nagyon úgy tűnik nem sok ilyen lehetett. Amennyiben a közeljövőben marad is a kisvíz a médiaérdeklődés lanyhulni fog és várhatóan a szócikk iránti keresések száma is megcsappan.

Addig is míg ez kiderül, lefuttathatjuk ugyanezt az elemzést mondjuk a Dunavirág szócikkre is! :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...